Esztergom és Vidéke, 1890

1890-01-09 / 3.szám

ESZTtittiiOM XII ÉVFOLYAM. 3. S

ZÁM. CSÜTÖRTÖK

; J890. JANUÁR 9. I L Városi s megyei érdekeink közlönye, j {l MRO-IIÍLIÍNIK T<ETI3NKí NT KfcTjSOTR: SZERKESZTŐSÉG : II í R D E T É S E l(. VASÁRNAP E

S CSÜ

TÖRTÖKÖN. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ 322. SZÁM ALATT, HIVATALOS IIII;I>KTKSI.:K :\; MAIUN IIIIHMWKNMK IOI.ÖKI'/IÍI'I'IÓSI Á lí : H Í*|í mwItMm.í ré«/.«r. úUúű kö/.l*«m4Miy«|í líiil<UmiHk. I r/.ólól 100 - fit 75 kr.i \ i"«p|li«|i»'líU «/.mint li'gjii ittln" : : ::.;:::::: J£!=fe KIADÓHIVATAL: : MV

; li*gj*<lévie I írt RQ kr.- SZ£CHi

;

;i 1 YI-'f'fcR íJÍ5i- SZÁM, Hétj^.iíj 80 kr. ; N í ILI Kii Hont. BO kr. , , Eny azátii áru 7__kf- ImvA H lap kWfittiNw«»JiingÚH IMI iln'tegiM, a iiyiiuorli» n/,tíut kö/,II lemony ok, tiltíii'/tíl.úsi iiúit/.i-k tÍH r(".-l:iiii:ilMKiik Íii1é/«inlfSI;. |J Jegyzőink védelme. Nagy Sáp, jau. 8. (D. I.) Tek. szerk. -ur! Becses lapjának 104. számában, »A jegyző k« cz'm alatt egy vezérczikk jelent meg, mely sértő tartalmánál fogva lehetetlen, hogy az érdekellek figyelmét elkerülje és szótalanul hagyassák. Minden a közügyeket figyelemmel kisérő egyén által észleltethetett, hogy nincs hivatali állás a nagy világon, melynek egyes tagjai kihágásokat, bűntényeket; vagy számtalan megróni való cselokményeket el ne követtek volna. Eináthenok voltak mindég magasabb és alacsonyabb állású csalók és pénzsikkasztók és míg ember lesz a világon ezután is fognak lenni, pedig ha a hivatali állás számarányát tekintjük, aligha több nem ősik egy más szakmára, mint mennyi botlást, a jegyzői kar egyes tagjai elkövetnek. De azért nem ol vasi am, hogy az állam, valamely hivatalt ága egyes bűncselekményükért területileg sértett és testületileg támadt volna meg, de tisztességesen gondolkodó egyén hogyan is támadhatna meg egy bűnös cselekményért egész testületet egy rothadt almáért ki dobná el az egész fa gyümölcsét? Ha czikkiró urnák tudomása Tan egyes ferdeségekről tessék tárja azt fel illetékes helyen. Honnan tehát az igen tisztelt czikkiró ur részéről az a jegyzők elleni elkeseredés, mely okot ad arra, hogy azon kar általánsságban ily támadásoknak legyen kitéve. Kinek jutna és juthatna jogosan eszébe egyes plébános magaviseletéért, az erkölcsiséget, vallásosságot, hazafiságot, tudományt hivatalosan terjesztő papi státus ellen át alánosságban vádakat emelni ? Miért tehát az, hogy ez a csecsemő korából fejlődésnek indult községi jegyzői kar ellen, az ezen fontos hivatali állásra való édesgetés, támogatás, a jókra való figyelmeztetés és azon elkerfilliotlen törvény mielőbbi megalkotásának óhajtása helyett, hogy mint int elliges egyén ő legyen a községnek ne csak névszerinti de Iörvényes feje és vezetője, ily megtámadásokban ily pellengérre télelekben részesül ? Hogy legyen tisztelet becsület tárgya 9 jegyző, miként érvényesítse a felsőbb hatóságok intézkedéseit lelkesül len, ha a testület ellemi támadások pellengérre teszik a nagy közönség előtt. Ma midőn az emberiség minden eleme jó és rossz egyaránt olvassa a lapokat különféle felfogásánál fogva az ő szellemi értéke szerint szívja magába annak tartalmát és gyakran a megrovásra érdemetlenek ellen érvényesiti a ferde támadásokat, lehet-e iiy általános sértéseket az önérzet, megtagadása nélkül szótalanul tűrve figyelmen kivül hagyni? Nem kell-e egy magát tiszteségesen érző, állását leli ki odaadással betölteni vágyó és egész hévvel hivataláért élő jegyzőnek ily jogtalan támadások után pirulva a közönség elé lépni attól félvén, vájjon nem őt nézi-e a szemközt jövő a megrovásra érdemesitettnek ? De egy testületnek ily czégéres pelengérre tételével a közügynek is tetemes kárt okoz czikkiró ur, mert minden mivelt minden ezen állás iránt melegen érző, ezen állás elnyeréséért és botöltéséért küzdő tudományos ós tanult elemet visszarettent czégéresitése által az ezen térre lépéstől, pedig bizony ha figyelemmel kiséri az államgépezetnek ezen egyik leglényegesebb mozgató kerekét észlelhette, hogy mióta a törvényhozás a jegyzői kar anyagi érdekeiről és tekintélyéről némileg is gondoskodott, azokat községi tisztviselőknek tekinti, számos tehetség foglalta el és tölti be a jegyzői állást. Számosan vannak jegyzők, kik nemcsak a sokágú és fontossággal biró jegyzői, de egyéb hivatali állást is szakszerűen betölteni képesek volnának ós arra meg is hivattak sokan elfogadták sokan el sem fogadiák, a hazának e fontos téren akarván szolgálatot tenni. Volt és vau Magyarországon jegyzőkből választott főszolgabíró, alispán, országos képviselő (magának Esztergommegyének is volt jegyzőből választott alispánja), sőt főispánnak is kinevezlek már jegyzőt és ezek egyike sem vált szégyenére a karnak és nem bánták meg a bizalmukkal megajándékozok. Vannak Magyarországon jegyzők, kik az irodalom terén is működnek, önálló nemcsak jegyzői de egyéb szépirodalmi és jogtudományi közigazgatási munkákat irnak. Mindezeket tekintve, ugy hiszem nem lealacsonyító egy tisztviselőre, ha egy tisztességes jegyzővel baráti viszonyban él, annyit pedig mindenkor fel kell tenni egy tisztviselőről, hogy tudva gonoszokkal nem társalkodik ós barátságot nem köt. De tekintsük tovább, czikkiró ur miveit elemet óhajt jegyzői karnak, ez helyes, hogy nevezheti tehát őket altit SZÍ éknek, hát egy mivelt tanult egyén csak azért fáradt, küzdött a tudományos pályán, azért választaná magának a ma már kiemelkedett magasztosnak ismert és fejlődő jegyzői pályát, hogy ezáltal altiszti állást uyerjen el? A jegyzőnek tollával egész a legfelsőbb körökig kell érintkeznie. Nincs hivatali állás, melynek működési köre a legfelsőbb helyekig ugy felhatoljon mint a jegyzőé, mert ennek a község és egyesek (legyen a község kicsiny vagy nagy) nevében és érdekében nem egyszer mindenütt működnie kell. 0 a községnek védője támogatója, uoki elismerni kell a hivatalok niindeu ágát azoknak hatáskörét. No, ha már ily dolgok végzését bizza a nagy közönség a jegyzőre, kell, hogy az képesített is legyen, kell hogy ezen pályára mivelt elemek törekedjenek és érte versenyezzenek, nevetséges összehasonlítás, nevetséges kifejezés tehát a jegyzőt alisztnek nevezni és sokszor írásra olvasásra alig képesített altiszthez hasonlítani. Ki egy jegyzőtől az elismerést megtagadni akarja, az aligha tesz hasznot a közügynek. Kérem tehát az igen tisztolt czikkiró urat, hagyjon békét a minden oldalról ugy is túlterhelt ugy is bántalmazott jegyzői karnak és méltányolja azok küzdelmeit; elég ha a kénytelen végrehajtásokért, nem kellemes adóbehajtásokért a nyers és tudatlan tömeg által kárhozlatik, mely ugy iíJsítcrjöiiissIílíliGlárcjaja. Hlncs tökéletes boldogság a filclia. Egymás szerencséjét irigyeljük. — A boldog falusiak-! kiált fel a hitelezőktől agyonzaklatott fővárosi család-apa. — óh, a boldog fővárosiak! zengi karban a sok leányos mama, Zelma leány, Pali fia. — De boldog, élvezetes, ragyogó is az a fővárosi élet! . . . Csnpa vigság, mulatság, ünnep ott minden nap. Csak a korzóra kell kimenni s már a legtarkább élet tárni olénk; mig itt Hegyfüzön néha hetekig se látunk valamire való salon-embert. YaBárnap délutánonként összegyűlnek kávéra a hegyközi asszonyságok, csupa tensasszony, mig a fővárosban a fodrász felesége is nagyságos asszony ... Ott tudják esak megbecsülni az embert. A vig kávé-néni-társaság kedve aztán csakhamar lelohad, búskomor irigység száll az arezokra, ahogy elkezdődik a társalgás a »boldog fővárosi élet«-ről. — Mily boldog napokat tölték a muH hóban a fővárosban! — sóhajt fel a jegyzŐnó, — meglátogattam barátnőmet, tudjátok azt a szende kis Vilmát, hisz ismeritek. Egy biztosító társulati hivatalnok vitte fel nőül Budapestre. Akkor mindnyájan sajnálkoztak rajta; azt mondtátok, hogy férje, Euttössy svindler, csak hozománya miatt vette nőül Vilmát. Ugyancsak elállna most szemetek, szájatok, ha látnátok. Még szalont is tart. — Szalont! — kiálták közbe irigykedve mindannyian. — Igen, szalont, valódi szalont, édeseim. Azután nála nem kávé-társaság gyűl össze, de minden kedden jour-flxe vau. Még pedig milyen jour fix! — Ott lehet csak finom eszem-iszom, — szól közbe a segédjegyzö. — Eszem-iszom ? Ah, dehogy. Az nem úrias. A fővárosban azt mondják: »nem chic«. Minél elegánsabb ott a társaság, annál kevesebbet esznek. Üres tea vagy limonádé s pár darab száraz sütemény. Ennyi az egész, De igy elegáns. Ott nem az evés-ivás kedveért jönnek össze, hanem azt nézik, az adja meg a tónust, hogy a teát, limonádét ezüst tálezákon szervírozzák fel. — Vagy kinai ezütsön ? — Az mindegy csak ezüstnek lássák. — Aztán mit csinálnak azokon a jourfixeken? — Hát semmit édesim. Megbámulják egymás toilettejeit, valaki a társaságból végig játszik egypár keringőt, végig tárgyalják a főváros botrányait, aztán szépen ajánlkoznak. — Ennyi az egész? — Hát ez sem elég? Nem is ez adja meg a jour fix érdekességét, hanem a szor cietás. Ott igy nevezik a társaságot. A házi asszonynak vau gondja reá, hogy vendégei közt legyen legalább egy méltóságos ur, nyugalmazott főispán vagy címzetes miniszteri tanácsos, ez mindjárt előkelő tónust ád az egész társaságnak. Vilmának egy valóságos méltóságos kamarása is ott volt; igaz, hogy vén és kopasz már, de azért minden fiatal lány csak a körül forgott. A fővárosi lányok nagyon vágynak a méltóságos asszony czimre. — Hát a szívük? — A SKÍV vágyaira ráérnek akkor gondolni, ha mái méltóságos asszonyokká lettek. Az olyan nagy wri férj ritkán van otthon, nem lábatlankodik, kötelességei vannak a nagy világban. — Hát a fiatal gavallérok? Mondja csak ténsasszony, voltak Vilmánál akkor fiatal gavallérok is? — kérdi szemérmesen a gyógyszerész kisasszony. — Hogy voltak-e ? hát persze, hogy voltak, de még milyenek! csupa frakk, klakk és lakk! Aztán hogy tudtak azok udvarolni. Csupa költök azok, lelkem, Vilma ugyan azt mondja, hgy csak azért hívja meg ezeket, hogy legyen statisztéria is; de ezek aztán ki is tesznek magukért; egyegy csinos menyecskével, fiatal leány nyal elvonulnak a pálma alá vagy a kandalló mellé s aztán suttogva beszélgetnek, ugy hogy majd kicsattan az izgalomtól a kis leányok arcza. — És persze házasság a heves udvarlás vége? — szól meggondolatlanul közbe a házi kisasszony. — Ah, dehogy, édesem. A jól nevelt fővárosi leányok nem a szép szemek nyalka j bajusz, hanem a jó parthie után sóvárognak, a csinos • ifjak jók udvarloknák, de férjeIÍül jobbak az öregebb urak, ezek jobb parthiek, gazdagabbak, nagyobb hivatalokban ülnek, nagyobb kényelmet biztosithatbak nejeiknek. A fiatal dandyk udvarlása csak arra való, hogy beugrassák a házasságba az öreg urakat. Ezért hálásak is azután később a gazdag menyecskék. — Oh, do boldogok is azok a fővárosi leányok! Nálunk udvarolni, oly szépen beszélni se tudnak a fiatalok. Ha szerelmesek is, csak néznek, sóhajtoznak, kezűnket szorongatják, legfölebb anny it-anny it tudnak a búcsúzásnál kiliebegni: »Ah, Máli kisasszony ! — De ezt aztán sohasem feledik el, ezt csakhamar követi a megkérés. — Mindegy, kiált közbe a vérszemet kapott kázikisasszony, én mégis ugy vágynám fővárosi udvarlóra, ki költői nyelven tudja elszavalni, hogy: szeretlek! — De ép oly hamar el is feledi, — jegyzi meg az orvosnó. — Férjem azt mondja, a lapokból olvasta, hogy Vilmáéinak elárverezik mindenüket. Elvitte az egész vagyont asokjour fix, — szól közbe a szolgabíró neje. — Magam is hallottam; tettem is rá távolról czólzást Vilmának, de 5 megnyugtatott, hogy egy bankdirektor, az is ott volt a jour fixen ós feltűnően sokat forgolódott a szép Vilma körül, majd mindent ki fog egyenlíteni. Ez is csak a fővárosban lehetséges. Aztán foly a társalgás tovább a fővárosi életről. Minden idénynek meg van ott a saját élvezete időszakonkint a lóversenyek, hol a legszebb társaság jo mindig Össze, megbámulhatják ott a toiletteket, a divatot; játszhatunk a totalisateurnél. — Valóságos zsebmetszés azí tör kí a jegyzősegéd, ki a legutóbbi versenyen félévi fizetését eltotalisateiirözte.