Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-09 / 20.szám

ESZTIÜUOOM Xll ÉVFOLYAM. 2 0. SZÁM. VASÁRNAP. 1890. MÁRCZIÜS 9: ESZTERGOM és VIDÉKE i; Városi s megyei érdekeink közlönye. fl MRatEL-ENIK METENK1NT KÉTSJSRRvf SZERKESZTŐSÉG: "jf~ HIRDETÉSEK. j| VASÁRNAP ES CSÜTÖRTÖKÖN, BOTTYÁN-ÜTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, HIVATALOS IIIIIDKTKHKK MAIJÁN IÍIIIDKTIÍISWK I I'!I,<"M''I'/|Í'.T|Í<'SI Á [i : '" ,t " 1 " Iftp H»»II«III< ténét illető köziemén rek kiilWwmlfik. 1 szótól 100 s/óijj - fit 76 kr.; : ;: »"igallapoilas szerint legjíM­eu^Hv- in* 6 írt - kr.' i/1 A níS u7w aT Al . 100-200-ig . \ frt »0 kr.jj 1«U.V«R»I,IHHI közöltetnék. • félévre . . 3 frt - kr. KIADÓHIVATAL . 8O0-SO0-ig 8 frt »S kr.i ! , uegje«l«vi« I fit HO kr. SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, Bélyeg.lij 30 kr. M NYILTTKIf. sora 20 kr. j ^ ____ * *ÁIH_ára 7 kr. 1 hová a lap hivatalos 8 a magán hirdetései, a nyilUérlie szánt l<ö/,- i — L^, [\ lemenjek, előfizetési pénzek és reelninaJások intózemlíík. Homokos szőlők. Esztergom, márca, 8. A múltkori városi közgyűlésen Nie­dermann József városi jegyző indit­ványt tett az esztergomi homokos szőlő területek megnagyobbítása végett. A korszerű inditványt a közgyűlés magáévá tette. Ez ügyben a homokos szőlőkre vonatkozólag a következő közleményt kaptuk. Sem a drága szénkéneg, sem az amerikai szőlő nem menti meg szőlős­gazdáinkat, kiknek csak egyetlen egy bitos menedékük van: a homokos szőlő­területek szaporítása. Wartha Vincze, a magyar borászok egyik legkiválóbb tekintélye eddigi vizs­gálatai alapján arról vau meggyőződve, hogy a homokos szőlőknek hazánkban Uíl gy jövője ós hivatása van. A homokos szőllő tökélelelesen phil­lcxéra mentes s igy a homokos szőlők­ben a legkitűnőbb fajokat minden kocz­káztatás nélkül lehet termelni. De vannak még mindig előítéletek a homokos szőlők ellen. Ezeket meg kell czáfolnunk a magyar szőlőtermelés jövője érdekében. A homokos területeken először is nem lehet pinczét építeni a talajvíz miatt, már pedig jó pincze nélkül lehe­tetlen a jó borkezelés. A kormánynak tehát a homokos szőlőterületekre nézve uj pincze rendszerről kell gondoskodnia. A hires magyar fajbarokkal a magas előállítási árak miatt már nem csinál­hatunk olyan nagy kiterjedésű üzlete­ket, mint azelőtt. Termeljünk tehát olyan bort, melynek a külföldön leg­nagyobb keleté van s mely a homokos szőlőkön kitűnő minőségű. És ez nem más, mint a vörös bor. Herman Ottónak, a ki a phylloxera kérdést legalaposabban tárgyalta, az a véleménye, hogy a legkitűnőbb magyar szőlőfajokat is csak a homokos szőlők meulhetik meg a végső pusztulástól. Raguzánál a szorgalmas szőlőmüvelők hajón odahordott földdel fedték be a kopár sziklákat, hogy szőlőmivelésöket tovább folytathassák. Herman Ottó azt hiszi, hogy a Hegyaljára is lehetne ho­mok terraszokat hordani s ezzel a ki­pusztult talajnak uj erőt kölcsönözni. Az ujonan keletkezett homokos szőlő­telepeken három-négy év múlva már szüretelni lehet s az exportra való bor elég kitűnő. Kerkápoly Károly jeles nemzefcgaz­dánk szintén azt hirdeti, hogy csak a homokos talajn szőlőnek van és le­het jövője hazánkban. De legbuzdi­tóbb példákat adhatna maga a kormány. A kormánynak ugyanis óriási haszna­vehetleu homokterületei vannak. Ilyen például többek közt az alsó Dunánál Delibat mellett egy nagyvenezer holdas homok terület. Ezt kellene beültetnie szőlővel s nemcsak a homokkötés, de a termelés is kitűnő például szolgálna azoknak, a kik még kételkednek a ho­mokos szőlők jövőjében. Ezek után csak örömmel fogadjuk, ha mennél nagyobb homokterületet foglalunk el hasznavehetetlen legelőink­ből az esztergomi szőlőtermelés megmen­tésére és fölvirágoztálására. Magyar tűzoltó szerek. (Az első magyar tüzfecskendőgyár.) I. A hagyomány ! Mikor az indokok lesznek szakavatot­tan mérlegelve, a melyek az ember tet­teinek rugóiként működnek, a lélek­búvárok a legerősebb indokok egyikének a nemes hagyományhoz való törhetetlen ragaszkodást nevezik meg. Való ! a ne-| mes hagyomány iránt mindig érzett hű ragaszkodás eredményezi nemcsak a vé­res háborúban nyilvánuló katonai eré­nyek legtöbbjót, hanem a békés munka ölén viruló polgári erények számosát is. A katona mégoly nagy veszélylyel is daczol, mert zászlójának hűséget eskü­dött, már pedig e zászló védelme ha­gyományként követeli derék híveitől »verünket, életünket!« A szorgalmas polgár pedig hagyományul köti gyer­mekei lelkére, hogy—ha atyjok mester­ségét, foglalkozását űzzék — s a »czég« jó hírnevére szemök fényénél is jobbau vigyázzanak. A nemes hagyomány azonban a leg­kiválóbb szerepet az uralkodó házaknál tölti be; mert azok tagjainál a nemes hagyomány tetteik legtöbbjénél mint erkölcsi rugó működik közre. Láthatjuk ezt a felejthetetlen József nádor köztiszteletnek örvendő családjá­nál is ; mert a minő honszeretet táp­lált a nemzetéhez sirig hű atya, épp oly lángoló hazaszeretetet bizonyít be minden alkalomkor fia; még pedig nem csak azért, mivel magyarnak született s magyarnak neveltetett, magyarnak érzi s vallja magát, hanem azért is, mert hagyományul örökölte dicső atyjától a honszerelmet. Ez az oka, hogy az or­szágban igen számos derék hazafi nagy figyelemmel kiséri József királyi magyar herczeg s osztrák cs. ós kir. főherczeg minden tettét, a mely a közügy javára szolgál. Ezen működés egyik legfonto­sabb s legáldásosabb részét azon fárad­hatatlan, nemes buzgalom, képezi, a melyet József királyi magyar herczeg a tűzoltóság megalapítása, terjesztése javítása, népszerűsítése, nagy érdeké­ben kifejt. Mióta az országszerte rokouszenves belügyér, Teleki Géza gróf, erélyesen látott a leghazafiasabb munkák egyiké­hez, általánosítani, fejleszteni a tűzoltó­intézményt, azóta József királyi magyar herczeg vonatkozott ügybuzgalma fo­kozott mérvben gyarapodott jelentősé­gében. A kik kellő figyelemmel kisérik az uralkodóház ezen kitűnő tagjának köz­hasznú működését, most is nagy öröm­mel tapasztalták, hogy ő még a lackeni belga királyi kastély kigyulladását és porig égését is, a mely nővérének Hen­rika belga királynénak, rendkívüli szá­mos műgyűjteményét is elhamvasztotta a honi tűzoltó-egyesületek okulására törekszik fordítani. Tehát igen számos jeles honfi, élükön József királyi magyar herczeggel, szó­val s tettel, jó példával és biztatással buzdit nálunk a tűzoltó-intézmény ál­talánosítására, fejlesztésére, a melynek mostanig szerfölötti hátrányára szolgált, hogy hiányzott oly nagyszabású, a kor iiJsztjrgoiDísAo"tárczá]a. ERDEI DAL. Napkeletkor szép az erdő, Zöld éjjele fénytől árad, Éled s játszik benne minden, Oszlik-foszlik tűn a bánat. Hála-telt szív ujongása Száll az égre, mint a pára. Langyos szellő a madárdalt, Viszi távol messzeségre, Vigaszt visz a bánkodónak Kebelébe és szivébe, Hála-telt szív ujongása, Száll az égre, mint a pára. Csörtet az őz, riad a nyul, Csipog a kis madár-fiók, Fű, fa, virág, minden éled, Élvezi az isteni jót. Hála-telt sziv ujongása, Száll az égre, mint a pára. OZORAY ÁRPÁD. A királyi tetssvéayjeg hazánkban. — Irta Mio k öviek Mátyás. — (Második folytatás.) A királyi helytartó tanácsnak későbbi 1811. nov. 19-ki, 1815. aug. 25-ki, 1819. ápr. 6-ki reodeletei a püspököknek a pá­pával s viszont való közlekedési módjával s az iratok külső alakjával foglalkoznak. E rendeletek egyrészt előírják, hogy, kivéve a poenitentiáriához küldendő tisztán lelki­ismeresbeli ügyeket, a pápához intézendő s attól jövő minden egyéb irat ne csak zárt alakban, hanem in copia patenti is eszközöltessék; másrészt ismételten meg­hagyják, hogy minden Rómából érkező irat, ugy dogmatikus bullák, mint bucsut engedélyező brévék, továbbá érmek meg­áldására adott engedély, mielőtt a püspökök elfogadnák, a placetum regiumnak vettes­senek alája. A királyi helytartó tanácsnak ez utóbbi rendeletei tehát ismét nagyobb szigorral követelik a piacet megtartását. De a jogaikat védő püspökök felháboro­dása csak akkor ért el ismét magas fokot, midőn a harminczas évek elején hangosan sürgették tőlök, hogy papjaikhoz és a nép­hez intézendő kör- és pásztorleveleikre, előlegesen okvetlenül kikérjék a királyi piacetet. A tiltakozások ez ellen természe­tesen ismét napirendre kerültek. E helyütt csak Pyrker J. L. egri érse­két hozzuk fel, aki szépen bizonyítja a püspöki hatalom ellen törekvő eme támadá­sok jogtalanságát. A püspökök — igy szól többek között— különösen a mai időben, midőn a féktelen gondolkozás, szólás és sajtószabadság diadalát üli, midőn szent vallásunk igen sok titka kétségbe vonatik, midőn a mindinkább tért hóditó nemtelen érzéki és életszenvedély az egyházi fegyel­men annyi és oly nagy sebeket ejt: a püspökök csak ugy felelhetnek meg hiva­tásuknak, ha nekik, kik egyébként is leg­főbb erkölcsbírák, a hit és erkölcs ügyeiben teljes és korlátlan szólásszabadaág hagyatik. Hivatkozik hazai törvényeinkre, sz. István !és Kálmán királyaink határozataira, ame­lyek kimondják, hogy a püspököknek s csakis egyedül ezeknek legyen hatalmuk az egyházi ügyekről gondoskodni, azokat vezetni, a kánonok szabályai szerint. A püspökök kör- és pásztorleveleire a place­tumot erőszakolni a legnagyobb bizalmat­lanság irántuk, amit a történelem tanúsága szerint meg nem érdemelnek. Továbbá a kir. határozatok szerint is a kath, vallás ügyeire vonatkozó illetékes censorok a püspökök, Furcsa és méltatlan dolognak tűnik tehát fel, hogy akiknek kötelessége őrködni a felett, nehogy a hittel erkölcsök­kel s az egyházi fegyelemmel valami el­lenkező hirdettessék, azoknak előirni, hogy tekintélyűk nem kis csorbittsa nélkül pász­torleveleiket előlegesen a politikai hatóság censurája alá vessék,*) A püspökök folytonos harcza ez egyház­ellenes törekvésekkel szemben lassanként egyengetni kezdé az utat arra, hogy ki­rályaink a placetumban jogsérelmet lás­sanak. Az igazságszerető I. Ferencz király is belátta már, bogy a megtámadott egyház­nak gyászos körülményein enyhíteni kell, s minthogy ebben betegsége miatt gátolva lett, halálos ágyán kérve ajánlotta Metter­nich herczegnek, hogy az egyházi ügyeket a római szentszékkel mihamarább elintézze, »sirbeli nyugalmát az ő kezeibe tevén le.« Igy a megújuló panaszok és tiltakozások által indíttatva V. Ferdinand király is a lehető módon segíteni akart a magyar egy­ház helyzetén. Azért 1843. febr. havában a kir. kanczellária által felszólította Ko­*) Boskoványi, i. m. II. 585. J, páesy József esztergomi érseket és prímást, hogy a pápával való közlekedés megköny­nyebbitésének módjáról neki véleményt terjeszszen fel. A prímás előbb püspöktársai nézeteit kívánta tudni, mindenekelőtt fel­szólítva az egri érseket, aki négy pontban adott^választ felszólítására. Az egri érsek kívánta, hogy 1. egyenes és szabad köz­lekedésük legyen a püspököknek a pápával bármely hatalom vagy dispensátió kérel­mezésében ; 2. hogy a püspökök a pápának hit és erkölcsi ügyekbe tartozó számadása, független legyen; 3. hogy a vallás ós er­kölcsökre vonatkozó kétes ügyekben itt-ott a pápától tanácsot kérhessenek; és végre 4. hogy a hit és erkölcstanokra vonatkozá bármily pápai iratok egyenesen az illető püspökhöz küldessenek. E kívánságait az egri érsek gazdag ér­velésekkel is támogatja. Felhozza az idők körülményeit, amelyek a pápával való szo-, rosabb egyesülésre intenek; az egyház sza­badságát és az egyházi batalora független­ségét a világitól. Bizonyít abból is, hogy bármely törvénynek vagy rendeletnek meg kell felelnie az idők kívánalmainak, szűk-, ségleteinek. Eredetének idejébsn a placets nek, ha nem is jogos léte, legalább némi értelme volt, mert azon időben a polgári és az egyházi hatalomnak egymáshoz való kölcsönös viszonya teljesen megállapítva nem volt. Az idők változtak s most már mind­két hatalomnak meg van a maga hatás- és megjelölt működési köre. Kopácsy érsekprimás püspöktársai véle­ményeinek meghallgatása után felterjesz­tette kérelmét, melyet fejtegetve három pontban foglalt össze. Kimutatja, hogy «

Next

/
Oldalképek
Tartalom