Esztergom és Vidéke, 1890

1890-01-05 / 2.szám

elhelyezni az »Eden c<-színházat. Ez azon bau nem áll útjában annak, hogy as elsőrendű helyen, nemkülönben a má sodrendü helyen az »Édon«szinház nagyszerűségéből veszítsen, vagy hogy as azért egyformán nagyszerű lehessen mindkét helyen. Az »Edeu«-szinház üzleti czélokkal összekötött vállalat lesz, a mely a befektetett tőke arányában részvényeseinél kielégítő hasznot fog hajtani, s e mellett a váltalat üzlete körülkarolja az »Eden« - színházat, azt a színházat, a mely a vállalat üzleli forrásaihoz hódítja a közönséget. Itt felin. erül az a kérdés, bogy mi módon ? Ezt azonban nem tartom most, szükségesnek föltárni. A ki külföldön járt, az megtalálhatta minden ország fővárosában a színházi üzletekkel, s a hol csak ilyenek vannak, a legsilányabb orphenmoktól és tingeltangolektől kezdve mind prosperálnak. Prosperálnak olyan mértékben, mint a milyen mértékben a tőkebefektetéstől várni lehet. Menjünk bárhová, azt fogjuk találni, hogy az üzleti czéllal egybekötött ilyen vállalatok naponta nagyobb tért hóditanalt elhibázhat lanul ; s ez az oka, hogy mielőtt nálunk Budapesten ezen biztosra vett vállalatot mások létesítenék, nekem, ha egyebet nem is, de legalább is kísérletet kell tennem egy ilyennek létesítésére. Különben egy évi mulasztás elég lesz rá, hogy idegen pénzzel, idegen emberek, idegen ízléssel, idegenszerű eszközökkel létesitik ezt a vállalatot, a mely vállalat elhibázhatlanul sikerülni fog. Az idegenek megpróbálkoznak egy Vaudeville sziuház létesítésével, a melyben idegen nyelven előadások fognak tartatni. Az idegenek egy monstre orpheumot óhajtanak létesíteni egy üzlettel összekötött módon. Ennek létesítése oly előrehaladt stádiumban van, hogy már csak idő kérdése. Az »Eden«-szinház lenne hivatva arra, hogy mind e kérdéseket el lensályozza s hogy ellensúlyozhassa, nagyszabású alapra kell azt fektetni. Ez által nincs föltételezve az, hogy ugyanazon módokat alkalmazzuk, a miket a külföldiek s hogy épp olyan eszközökkel vagyis idegen eszközökkel cseréljük föl vállalatunkat vagy művészetünket, hanem az, hogy saját eredeti intenczióuk érvényesüljön abban s legyen az minden izében a magyar fővároshoz - méltó, s hivatását magyar irányban be n töltő intézmény. Azért hibásan tennők azt, ha eg; • minden izében cosmopolita irányú üz 5 leiért feladnék nemzeties iuteucziónka i ha az üzleti czél biztosítaná is látszó lag, mert ez nemcsak hogy nem lehe 1 czélunk, hanem az olyan üzletet csak • ugyan át kell engednünk az idegenek : nek, a kik e téren nálunk gyakor • 1 ott ab bak. ! Az általam czélba vett »Eden«-szin , ház nem lesz követője az orpheumok • mik, hanem ellenlábasa, nem lesz cou currense komoly színházainknak, ha I nem kiegészítője lesz annak, a mi Í komoly színházak coneert-tennek és a; ezektől messze eső orpheumok és tingel jtangelek közé beékelődik, betöltése les; í°b

v m,

gy hézagnak, a hova Vaudevillt J és az orpheum-féle két vállalat beéke lődíii kivan. A színi irodalom és zeneirodalom i ujabb termékei a szavaló és ének-műJ vészét, a tánez ég látványosság fogják I felváltani egymást. í Az »Éd en«-sziuházban eltöltött néhány óra a látogaió közönséget a legkielégitőbb kedvességekkel fogja elárasztani. .Egységes látványosság lesz az egészben I véve ós látványosság lesz a részleteiben. Az üzleti része az »Eden«-szinháznak felölel magában sok üzleti ágat. Maga ja színház, mint egyik fő vonzó erő, ez [üzleteket ugy csoportosítja maga körül 'hogy ezáltal mindegyik üzleti ág biztosítva lesz. Ezeknek egységes administratiójában fog összpontosulni az anyagi siker, mert az »Eden«-szinház minden legkisebb helye és tere értékesíthető lesz, Ennek mikéntje későbbi feladat tárgya azaz a részletek tárgya lesz. A találékonyság fogná azt megoldani. Ujabb időben a gyakori szinházégések és hosszú tapasztalás megtanított már minket arra is, hogy egy színház tüzbiztossága és színpadjaink berendezése mily fontosságot képeznek. Az óvórendszabályok és az épitési szabályokhoz kötött föltételek miatt oly színházak építtetnek manapság, hogy ha minden követelménynek eleget tenni óhajtanánk, egy oly főkét képez a színházakban maga a színpadi berendezés, a mely mitsem jövedelmez és pénzt emészt. Az »Eden«-szinház e tekintetben oly ujitás alapján fog berendeztetni, a mely 100,000 frt vagy még töbt kölömbözetet fog tenni a mi e válla' latnak előnyére fog válni. Nagy vonásokban előadtam az »Éden«sziuház alapeszméjét. Ebből látható hogy e vállalat se kisszerüséget st középszerűséget nem föltételez, hauen hogy ez nagyszabásu igényeket támaszt minden tekintetben. A pénzbefektetésben, az eszme keresztülvitelében és annak leendő szervezésében és vezetésében. Ha az eszme I életrevalósága bizalomra fog találni. i ugy a consortium megalakulása küszöbén állunk, de közel állunk ahoz í ' j is, hogy idegen vállalatok más terméjszetű intézményt létesítsenek. Egy modern vágóhíd. A Gazdasági Mérnök legújabb száma megismerteti a bonni uj vágóhidat, melynek leírását irigyelve olvassuk s óhajtjuk, hogy olvasóink is hasonló irigységgel olvassák: Bonn városa 1889. decz 7-ikén adta át uj vágóliidját rendeltetésének. Minthogy több magyar vidéki városnak is szüksége volna hasonló vágóhidra, itt közöljük röviden e vágóhíd leírását. A főépületben van a marha- és fiatalmarha-vágóhid. Nagy marhát 48 dbot lehet egyszerre levágni. A vágó csarnokok közt fekszik a hűsítő kamra. A megett van egy helyiség szénnek, a kazánház, gépház, ruhatár, paczalmosó, trágyagödör ós árnyékszékek, egy széles folyosóval kapcsolatba hozva a vágócsarnokokkal A főépület előtt nagy udvar terül el, melynek közepén kazán van fiatal marha számára. Az udvar nyugati oldalán terjedelmes árucsarnokok vannak s ólak, hornyuk juhok, és sertések számára, mind a marhavásár használatára. A baromólak közelében egy lóvágóhid van s egy vágóhíd beteg marha számára valamint a fen őtlenitó helyiség. Az udvar keleti részét marhaólak foglalják el. Elől a főbejárattal jobbra egy épület áll, melyben a kapusnak van lakása ós melyben alsóbb rendű hnst árulnak. Ahhoz csatlakozik egy lóistálló és egy szekérsziu, mindkettő a vágóhidnál alkalmazott mészárosok számára. Balra a főbejárattól van az igazgatósági épület irodával, egy szobával triehinvizsgálat számára s a soulerrainben, egy hivatalnok lakással. Az emeleten van az igazgató s egy! marhaorvos lakása. Az egész intézet az arupalyaudvar mellett fekszik s azzal vasúti sínnel van összekötve, ugy, hogy a marhát igen könnyen és kényelmesen lehet a vágóhidra szállítani. Az építés, a belső berendezés, a gőzgép, mind azt a benyomást teszi, hogy itt czélszerüen és kellő helyen van mindou építve, ós bizony se mészáros, se hentes nem fog itt kifogásolni valót találni. A vágóhíd tervét Lemcke bonni épitő készítette el, a kivitelt Job ópitő -vezette. A városnak mindössze 300,000 írtjába került a vágóhid. Az egészségnek és köztisztataságnak nagy szolgálatot fog tenni ez a vágóhid s annak üdvös kihatása nem is maradhat el. Bizony jó volna, ha a magyar alföldi városok is sietnének hasonló vágóhidakat építeni. A köztisztaságot nagyon előmozdítanák ez által. Eddig a szaklap leírása. Ezt most még ki kell egészítenünk néhány adattal. Bonn igen csinos kis porosz város a Rajna mellett. Lakossága huszonhatezer. A város pompásan épül s rendkívül sokat ád közegészségi s aesthet

ileal követelményekre, Gyáripara igen virágzó. Esztergom nem hasonlítható Bonnhoz, de mintaszerű legújabb épületének viszonyainkhoz mért jutányosabb és szerényebb másolata legkevésbé sem ártana haladásunk nak. A győri kamarából. ii. További hibái a javaslatnak, például: hogy meghagyás ós kereset össze fognak zavartatni az illetékességnek okmányilag leendő kikötheiését nem engedélyezi, különféle jogezimeken alapuld követelések összezavarását megengedi, a meghagyást a kereslettel összekötni engedi, a követelés bármi része vagy járuléka elleni ellenmondás által az Í egész meghagyást megtámadottak jelenti ki a világon meg nem támadott részekre is, felette nehézkes határidők közé szorítja a már kieszközölt bíróság rendelkezések és cselekmények jogba tályát s nem kapcsol határozott időponthoz biztos és feltétlen jogkövetkezményeket, a birói határozatok biztosságát és hitelét bizonytalan esélyeknek teszi ki, a határozatok erejének növelése s az alaptalan megtámadhatások kiküszöbölése helyett időleges érvényű és kétes értékű birói határozatok rendszerét hozza be, a perlekedő közönségre székből a fiatal menyecske s azzal sózta meg a kis gyámoltalan a czibere-levest. Hire is terjedt azonnal ennek a nagy szégyennek az egész faluban, és az lett a következése, hogy Kozmásnét meg kellett fogadni szakácsnénak. Negyven váltó forint, tizenkét rőf vászon, két kendő cs egy pái uj csizma gyertyaszentelőkor. Meg is érte volna Kozmásné ezt a summát, mert meg tudta adni savát-borsát az -ételeknek; nem hiába, hogy a főtisztelendő esperesnek főzött hajadon korában, — csak ne lett volna olyan nagyon goromba! Alig, hogy megmelegedett a Csillom-portán, nagy nyelvével és kardos modorával egészen kifogott az együgyű fiatalokon. Lassankint Ö lett az ur a háznál s bot a Józsit szidta, •hol a menyecskét keserítette el annyira, hogy a gyerekek ugy féltek tőle, mint a mesebeli hétfejű sárkánytól. Pletykának, háborúnak és egyenetlenségnek volt ő a szitöja; a faluba Ö hordta szét a különböző hirt s a mennyit vitt, annyit hozott, ós az mindegyik vagy egy-egy tövis volt, vagy ő idomitotta át oly ügyesen tövissé, hogy a hova ssmrta, az végig hatott. A gyerekek csak tűrték egy ideig és lopva sompolyogtak be a házba vagy ki a házból, nehogy Kozmás néni szóba találjon velők ereszkedni. Hanem végre is a forradalom szelleme megszállotta az ö ártatlan sziveiket is, mert csordultig tele voltak keserűséggel Kozmás néni iránt. — Te Józsi, hiszen az én anyámasszony, ha nem tetszik neki a cselédje, hát, útilaput köt a talpára. — Jól beszélsz, édes bogaram ! Ugy ám, segíthetünk mi is a dolgon. Küldd el, édes Annácskám! ne kínozzon itt bennünket, mert én megszököm innen. — Szökjünk meg együtt. — De hova? — Az édes anyámhoz. — De hát a gazdaság itthon ? — Igaz, itt kell maradnunk, — monda Anna elkomolyodva. — De hát akkor mit tegyünk? — Csapd el Kozmásnét! — Én? Hogy én? — Igenis, te! Az ilyesmi mindig az asszony dolga. — Az asbzony dolga ? Jól van hát. Holnap elküldöm. De azért másnap is, harmadnap is ott maradt Kozmásné és pattogott, lármázott, mintha az egész világot el akarná nyelni nagy kevélységében. Ember, állat nem maradhatott meg nyugton miatta. — Hát így küldötted el Kozmásnét? No, hiszen szép gazdasszony vagy! . . . Annáeska megint ríva fakadt s oda borult a Józsi nyakába, és behunyván szemeit, szelíden rebegte: — Ne kivánd azt tőlem, Józsi! Nem merem, nem merem; te vagy a férfi . . . — Megmutatom, hogy az vagyok, — mondta Csiliom Józsi büszkén. — Megmutatom, te kis gyáva! De biz, ez is csak a szónál maradt. Dehogy mert volna szólni Kozmásnénak, dehogy . . . Inkább megverekedett a tüzes ördögökkel . . . De már mégis nagy lett a csúfság, Valamit okvetlenül tenni kellett, hogy a nénémassszony megfosztassék nagyhatalmi állásától, mert zsarnoksága immár arra is kezdett kiterjeszteni, hogy ha a gyerekeknek csirkét sütött és bab-főzeléket ebédre — csak a bab-főzeléket vitte be s a pecsenye elvándorolt nyomtalanul. Nagy tanácskozások után végre megfogamzott a rettenetes ötlet, melynek szomorú következményei lőnek Kozmás Jánosné asszonyomra. Határozatba ment, hogy Anna másnap reggel hajnalban szánra ül s elmegy félnapi járó földre Majornokra az édes anyjáért s elhozza estére. Majd nem fél az! majd elbáuik Kozmásnéval! Ez a terv ugyan nem volt kivihető másnap, mert Annácska nem akart csengők nélkül menni, Józsi pedig azt mondta, hogy ő a csengőket nem adja. E felett aztán összevesztek s hogy egymást truezczolják: kijelentették, hogy hadd maradjon hát meg Kozmásné, úgyis jó asszony az; hála hogy itt van. De összeveszni és kibékülni: csak egy óra ezekben a tündéinapokban. Harmadnapra Anna elutazott az anyjáért és Józsi egész nap nagy szorongatással várta megórkezésöket. Estefelé aztán be is hajtatott a csengős szán a Csillom-portára. Előre ugrott le a kis menyecske s beszaladt a férjéhez. — Jaj elhoztam . . .elhoztam. Siessünk a kertbe, mert mindjárt kezdi . . . Azaz hogy már kezdte is. Még alig hogy kikaszmalódott a bundákból, elkezdte kiabálni: — Ej hó, hol van hát az az asszony ? Hadd lássam azt az Áspis kígyót! Majd mindjárt megtanítom én becsületre ! Mordizom adta Kozinásnéja! Még az én gyermekem felett hatalmaskodik. Héj, Kozmásné, Kozmásné! gyüjjön csak küj A gyerekek összebújtak a kertben, a hóban egy dértől , csillogó ribizke-bokor mögött; arczaik egymást érték s nem a hideg csípte, de az ijedelem, izgatottság volt rajok festve. Lélekzetők elállt és sziveik hangosan dobogtak. — Hallod? Jaj hallod-e? — rebegé Annácska rámülten. — Istenem, istenem, mi fog történni? ! — A főmegyéböl. Agárdy János lipótvárosi káplánt alsógyőrödi plébánossá nevezték ki. — Újév napján rengeteg forgalomnak örvendeztek nemcsak a különféle szinti papirosokra nyomtatott klapancziák, de a legismeretlenebb versfelmondók is. Az általános zsarolás szép szokása csak nem akart kiveszni az idén sem. Egy benfentes betűszedő kiszámította, hogy három nyomdánkban huszonnégyezer uévjegyet nyomtattak az idén újévre. Ide még nincsenek beleszámítva a kőnyomatos s az irott névjegyek. De volt is a postásoknak annyi dolguk, bogy az újesztendei reggeli posta csak este felé került kézhez. — farsangi naptar. Jan. íi-en a tornaegyesület thea-estélye ; jan. 12-én a kath. legényegyesület szinielöadása tánczvigalommal; jan. 18-án a katonatisztek estélye ; ian. 19-én-a kath. iparosifjak bálja ; febr. 1-én a katonatisztek estélye ; febr. 1-én a szigeti vendéglő tánczvigalma; febr. ^iu i kerealífidő-ifiak bália.