Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-09 / 12.szám

RSZTURfiOM XIL ÉVFOLYAM. 12. SZÁM. VASÁLtNAP, 1890. FEBRUÁR 9. „ i Városi s megyei érdekeink közlönye. q n MFOIBI»RNÍK METKNKIN-r KftTS-ZF.R : I SZERKESZTŐSÉG : ¥l R D E T E S E7(7 VASÁRNAP E8_CSÜIÖRrOKON. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ <SJ22. SZÁM ALATT, íj HIVATALON IIIIHHWKHKK AIAOÁN IIIIÍDKTIONKK i I 1 '.I •<") I 1 I 7. KTlí'SiI Á Ii : im»« !« H7.(«li<«ni< réw/tir. ill(ilí) k«"»y.l*••••«>•• v«*lf kül«l«mlök. I s/.ófól 100 H/ÍUJJ — frt ?i kr.ji i»ieAiílljij»«.lií* HKeiitit legjii-. II Mfffcr 6 fit — Ur. IMAnffillí/ATAI • UK)-200 ig . f frt Slfkr.j ] »/myo^U,«,, kfl*«ll»r.iek. J fliege 3 fit - kr. KIAUUHIVA IAL . 200 XOO-tg I írl.ílS kr.j j , '< RtgfáÚvii '. '. '. !'.'.!'.! '. .' \ I fit no kr! SZ ÉCH El 1 Y I -' l'fc R í 5: J I. SZ Á M, Hélj«K«j «0 kr. íj NYII.'ITKR Hora aO kr. | _ií ^yy *'álii_ár« 7 U r. h»»á a lap hi ratal WH S a magán liinliUésoi, a n v i I' 1 «'u L« szánt kftk- 1 1 ~ ~ ______ZZ___________ j; leiminyok, olöli'/.iilési i»4ii/.t'k én ruoiainaiiiKok iiilóy.tiinlílk. Államvasutunk. Igy nevezzük, mert a mienk, habár nem is mindig. Esztergom csak ezen a vonalon közlekedik s igy mindenkit érdekelni fognak a következők : Hegedűs Sándor képviselő meginter­pellálta a közös igazgató tanácselnökét az utóbbi időben a hírlapokban meg­jelent, a társaságra káros híreket ille­tőleg ; a válasz, melyet Joubert adott épp oly kimerítő és beható volt, mint szabatos és világos és az igazgató-tanács azt csak a legtökéletesebb megnyugvás­sal fogadhatta. Az igazság világossága, mely Joubert előadásából az ügyre esett, egyszerre eloszlatta a legalaposabban mindama felhőket, melyekkel egy esz­közei megválasztásában nem igen válo­gatós centre minő spekuláczió, támogatva a társaságnak néhány hamis barátja állal, kik a zavarban néhány arany­halacskát szerettek volna halászni, azo­kat mesterségesen burkolni tudta. Mindabból, a mit a társaságról ko­holtak, semmi, de éppen semmi sem igaz. Nem igaz, hogy az osztrák kormány a társaságot hibás könyveléssel és hely­telen mérlegkészítéssel vádolta vagy ezt éppen bebizonyította volna : az osztrák kereskedelmi minisztérium csak néhány, neki nem világosnak látszó könyvelési számról kivánt felvilágosí­tást, a mi meg lett neki adva oly mó­don, hogy nemcsak az eddigieket kell kifogástalanul hagynia, hanem a mérleg számainak egy uj kételyt többé nem keltő csoportosítása folytán a jövőre is minden ok a kételyre meg lesz szün­tetve. És ez a helyesbítés, ha már min­den áron igy akarták nevezni, a leg­csekélyebb pénzáldozatba, utólag egy krajczárba sem kerül. Magyarországnak és a társaságnak »jó barátai* mindenképpen el akarták hitetni a világgal, hogy a társaság vi­szonya a magyar kereskedelmi minisz­terhez a lehelő legroszabb és Baross teljes sulylyal ejti nehéz kezét az ide­genek nyakára. Ez insinuatiónál mi sem valótlanabb. Mindenekelőtt vállalattal szemben igazságosabb, barátságosabb nem lehet az ember, mint a milyennek Baross bizonyult a társaság iránt. 0 mindenesetre megköveteli a szerződé­sileg megállapított dualizmus szigorú keresztülvitelét az osztrák-magyar állam­vasut-társaság igazgatásában, do ez irányban az utóbbinak igazgatósága sem mutatkozott soha renitensnek. Ezt a magyar miniszter is a leg­nagyobb méltánylattal elismerte ós mi­dőn tudomásul vette a társaság azon jelentését, hogy megszünteti az eddigi közös építészeti igazgatóságot, a leg­nagyobb előzékenységgel megadta a szükséges halasztást az uradalmi igaz­gatóság kettéválasztásának eszközlésére. A társasági vállalat jövedolmét ille­tőleg sincs inasként. A ködcsiuálók a legkellemetlenebb állításokat bocsátot­ták világgá az uj vonalnak jövedelme­ző" tlenségo és a régi hálózatnak biztos bukásához vezető visszaesése felől. Ennek épp az ellenkezője igaz. Az összes uj vonalok életképeseknek részben brilliáns jövőt Ígérőknek bizo­nyullak, üzemük kielégítő és közvetett hasznuk, nj szállítmányok vezetése a fővonalokhoz, felette becses. A mi pedig a régi hálózatot illeti a versenynek és a nagy közönség folyton fokozódó igé­nyeinek dúsan kell ugyan adózni, a rossz arafás és üzletév is érezhetővé tette magát; mindazonáltal megczáfol­hatlanul megállapittatott, hogy az 1890. óv pénzbeli eredménye jelentékenyen fölülmúlja a megelőző évit. Mindezok után a szab. osztrák-ma­gyar államvasút társaságnak nincs oka a megállapodásra vagy éppen a vissza­fordulásra, sőt, inkább uj bátorsággal és uj erővel fog tovább haladni az eddig követett utón és a jövő hó elején részvényeseinek egy rendkívüli közgyű­lésén, 30.000,000"frtnyi elsőbbségi köt­vények kibocsátására felhatalmazást fog kérni és kapni, helyi érdekű vasutak építésében követett rendszerének foly­tatására. Az Eötvös alap. Budapest, febr. 8. Ez évben is megtartotta a tanítók Eötvös-alapját gyűjtő és kezelő országos bizottság az Eötvös József báró halá­lának évfordulóján á hálás kegyeletnek lelket emelő ünnepét. A. VI. ker. ál'ami tanítónő-képző in­tézet dísz-terme zsúfolásig megtelt Eöt­vös emlékezetének tisztelőivel. Jelen voltak a bizotiság tagjain kül Zichy Antal, dr. Ballagi Mór, dr. Ballagi Aladár, br. Eötvös Loránd, Markusovszky min. tanácsos, dr. Yerédy Károly és Tóth József tanfelügyelők, Komócsy József, Suppan Vilmos, Tóth Józsefné, György Aladár, az állami tanítóképző­intézetek tanári karának és a.főv. elemi és polgári iskolák tanítóinak több ki­váló tagja. Az ünnepies gyűlést a »Paedagogium« ifjúságának szabatosan előadott kardala után Péterfy Sándor az »Eö! vös-alap« elnöke nyitotta meg lelkes szavakkal, melyekben az ünnep kegyeletes voltát, ecsetelte. Erre Szász Károly ev. ref. püspök emlékbeszédo következett, melyben a mégdicsőültet, mint a magyar közmű­velődés apostolát, ki váltképen pedig a it ép nevelésügynek ujjá alkotóját tün­tette fel. Az elnök Péterfi S. meleg szavak­ban mondott köszönetet a kiváló taft­férfiúnak beszédeért. Lakits Vendel, mint a számvizsgáló bizottság elnöke a következőkről tett jelentést. Az Eötvös­alap bevétele volt az 1889. évben 7849 frt 50 kr kiadása 4637 frt 95 kr. Az alapszabályok szerint 2010 frtot fordíthat az »Eötvös-alap« ez évben tanítók, tanítói özvegyek és árvák se­gélyezésére és jelesen tanuló tanítói gyermekek támogatására s számvizsgáló bizottság javaslatára Orley János pénz­tárosnak buzgó ós lelkiismeretes mű­ködéséért köszönet nyilváníttatott s részére a felmentvény megadatott. Az »Eötvös-alap« vagyona jelenleg 40,661 frt. A tanítók ezen jótékony intézet 14 évi működése alatt 152 róm. kath., 74 ev. ref., 66 ág. ev., 6 görög kel., 7 unit. és 49 izr. vallású tanítói család gondjait enyhítette és 354 esetben 29,179 frtot utalványozott ki a leg­izJsitcrpiiiésíiÍ5lárciá]i ELHERVADT VIRÁGOK. Elhervadt virágok, eltépett levelek, Suttogják, regélik, hogy újra szeretek, Eltépett levélke, elhervadt virágszál Kedvesebb, ragyogóbb a legszebb virágnál. Elhervadt virágok, eltépett levelek, . Suttogják, regélik, mily forrón szeretek, Elhervadt virágszál, eltépett levélke! Istenem, ha ő is oly forrón szeretne. ANNYIAN BESZÉLIK . . . Annyian beszélik, annyian dalolják, Hogy mi a szerelem, hogy mi a boldogság, Minden kis virágon, minden kis levélkén, Szerelem, boldogság jelképe int felém. Mi soh'sem beszéljük, én soh'se daloltam, Elég ha ringatlak ölelő karomban, Elég ha enyém vagy, elég ha szeretlek, Elég ha szemedből sejtem a szerelmet. LÉVAI SÁNDOR. A loj&Us kis pipi. (Mikszáth Kálmántól és Mikszáth Kálmánról.) Mikszáth Kálmán a legkedveltebb magyar elbeszélő s a legelfoglaltabb ember is. A legnagyobb erély juttathatja be hozzá még barátait is. Nagy Miklós a »Vasasnapi Ujsag« szer­kesztője, hires kézirat sürgető, csak SZÍVÓS kísérletek után juthat hozzá. A bejutás hozzá nemcsak azért nehéz, mert otthon dolgozik, de azért is, mert kitűnő család-apa. Gyermekeivel sok időt tölt s apai szeretete vezette a gyermek­irodalom müvelésére is. A Légrádyaknak gyönyörű gyermek­verseket irt karácsonyra, a melyeknek min­den sora a gyengéd apát árulja el. E sorok irója csak fiai protekcziójával juthat be hozzá legtöbbször és jó barátsága daczára is csak rövid ideig lehet ott. Mostanában különösen sok dolga volt. A gyermek-verseken kivül egy kötetet irt a Révai-testvéreknek, az ifjúság számára, »Varak törtenete« czimen és még egy kötet karácsonyi verset. E mellett Kürthy Emil társaságában »A beszélő kontös« czimű regényből lát­ványos színdarabot irt. Ott van ezenkívül az »Osztrak-Magyar monarchia«, a » Vasárnapi Ujsag«, a t. Ház­ból, továbbá az akadémiai pályázatok egy részének bírálata s a bizottság jelentésének elkészítése. A képviselőházban pontosan megjelenik s a klubb életnek is lelke. Most sikerültebb adomáit rendezi sajtó alá, Sietek ezt a jóizű adomát, addig is, mig a várva-várt kötet megjelenik, közzétenni. Tessék tehát, itt van. A loyális kis pipa. Bizony loyális nálunk még a »Kis Pipa« is, pedig ez az egyedüli Szittya-konyha még, ahova mint valami szigetre menekül­nek a zsíros, nemzeties eledelek kedvelői. Maga a vendéglős, a derék Karikás bácsi, igazi eredeti ember, aki keményen g jó szellemben kormányozza a régi magyar élet utolsó bástyáját. Ami kitetszik az alábbi kis párbeszédből is, mely fiilem hallatára folyt Miska bácsi s egy vendége között az »extrá«-ban. — Hova lett, Karikás bácsi, az a tömzsi borhordozó fiu, onnan a harmadik asztal tói ? — Az? Hova lett volna? Elcsaptam. — Mit csinált? — Hagyja el kérem! Nagy szégyent ho­zott a fejemre a gaz kölyök . . . nagy szégyent. — Ugyan? — Hát tudja, nem volt egészen tiszta esze, nem volt semmi Judicium». Képzelje, kérem, levelet irt a királynak, hogy vegye szolgálatába . . . valami kályhafűtőnek vagy minek . . . — No bizony, ezért kár volt elcsapni. — Hiszen nein is csaptam volna én el, hanem rá két hétre fogadtam véletlenül egy másik pinczért, aki meghallván ennek a dolgát, vérszemet kapott a bolond, s ő már a királynéhoz irt levelet. — Hát aztán? — Ejh, hát erre már megijedtem, — mondja Miska bácsi mogorván, — mert feltűnő kétszer! — hátha megboszankodnak, mondom, ő felségeik s azt találják mon­dani : »De már ez mégis csak szörnyűség, hogy mindig ezek a Kis Pipa kellnerei al­kalmatlan kodnak«. . . . S ezért bocsátotta el Karikás bácsi azon melegibe a két kunyorálót, mert még­sem szeretné, hogy király ö felsége nehéz szívvel legyen a »Kis Pipa« iránt. á bácsi ms&yaasso&ya. (Elbeszélés) A budai vár egyik ódon épületének ó divatú, szegényes, de kényelmes félig iskola­szobát képező helyiségében mindig hang uralkodik, a zongorán vigan kalimpálnak és a skálákat hangos kaczaj-kisérettel ját­szogatják, hol franezia ige-hajtogatást és történelmet tanulnak reggel, hogy estére ismét könnyedén elfelejtsék. Ebben a pillanatban lobogó tűz világítja meg a táblázott falakat s a rajtuk függő képeket, olykor-olykor a távoli zugra is esik egy-egy fénysugár, hol az árny tar­totta fenn uralmát. A fénysugár világítása mellett kopott teritős asztal tűnik szemünkbe, melyen tarka vegyületben íeküsznek különféle tár­gyak, atlaszszal bélelt dolgozó kosárka, félig elkészült hímzés, kopottas tálon nagy ka­nál, franezia feladat, rongyos harisnya, po­hárban szirup, ócska szótár és egy felnyi­tott regény. A bizonytalan világításban festői látványt képez az asztal; a három leányka, testhezálló egyszerű ruháikban szintén fesfcőileg néz ki, mintha ruháik szövete a legfinomabb selyem, vállfodraik gyéretlenek volnának, kezeiket pedig ártatlan tintafoltok borítanák. Félkörben ülnek a szőnyegen, áljaikat kezükre támasztva, csodálattal tekintve pár jóságos kifejezesd szemre fölöttük. Az ifjú, ki tulajdonosa volt ennek a pár szemnek, kényelmesen bátradőlve ül az iskola-szoba hintásszékén, mosolyogva te­kint csinos nővéreire, kiknek vidámsága magával ragadta őt is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom