Esztergom és Vidéke, 1890

1890-10-12 / 82.szám

K8ZTKKH0M XII ÉVFOLYAM. 82. SZÁM. VASÁRNAP, 18 9 0. OKTOBER 1 2. ESZTERGOM és VIDÉKE I, Városi s megyei érdekeink közlönye. „ j MRtíjicu&WlK IUÍTIÜUKINT KÜTS^R • f S Z ER KÉSZT OS É 6 : HIRDETÉSEK. ^T* VASAHMAP ES CSU TOKI OKON, PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT HIVATALOS IIII.'OKTKHIOK MA<{ÁN-IÍIIH>IŐTI5IHWI< • I»'.|.<)I''17.K.'|'|Í;S1 Ál! : IM»*Á » Up«/.»II*.... i r«»•/.<>». ill«tß Uö-/.U»«n«nv«l< kiil«Un»l«k. 1 axólól 100 «*.»Ig - frt 75 kr.jji »»egalUpoili»« iMsoriiit legju . I eg Ali» «vi« .... e fit - Itr. |i i/mnrTrnwATJii . 100-20« ig . 1 írt f»0 Itrjj i tfuyemblrtui ko/.iilluhmk. j félévre 3 frt — kr. H ' KlAUUHl V A TAL : p«0 -ÍW04g . 2 fit K Iii-.: ,— •t*gjeíié¥ie 1 (it r.O kr! I SZÉ1CM Kl 1YII'Fi ítfí I • -SZÁ M, • Haly-Killj H« kr. \\ NYII.TTIOJI Boro. 20 kr. *__ L —„ _j?y.._£_J _J_T _L_____ l»<»vii a Inp liiviiialos M :i tnagsíii hinhUtWi, a nyilMérlie »/.Aiit kii/,- : ' _ |_ P 'i); ii loinéiiyok, eH5liy.ol.esi pénzek én r«dftiiiHltÍBi)li iiilé'/.unclíSk. j A hgprimás megnyitója. A hgprimás megnyitóbeszéde az ér­seki árvaház ünnepies fölavatása alkal­mával a következő volt : »Haiaval emelem szemeimet— monda megindulva a kegyesszivü főpap — az egek Urához, hogy szivem egyik leg­hőbb vágyát teljesítve,, ez intézetet emelhettem ós felséges urunk királyunk dieső uóvüunépén magasztos rendelte­tésének átadhatom. Elhatározásomnál szemeim előtt lebegtek az Üdvözitő ezen szavai: »Hagyjatok a kisdedeket hozzám jönni, mert ezeké a mennyek orszaga.« Ki is fejtette az Üdvözítő, miért mondotta e szavakat. Megmagya­rázta azokat, midőn az utolsó Ítéletről szólva, mondja, hogy e nagy napon a jókat jobbja felől állítja és e szavakat intézi hozzájok : »Jöjjetek atyám áldot­tai és bírjátok a világ kezdetétől nek­tek készített országot. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és iunom adtatok ; jövevény voltam és be­fogadtatok engem ; beteg voltam és meglátogattatok engem ; tömlöczben voltam és hozzám jöttetek.« Akkor fe­lelnek majd az igazak neki: »Uram, mikor láttunk téged éhezni és táplál­tunk téged ? szomjúhozni és italt ad­tunk neked ? Mikor láttunk téged jö­vevényül és befogadtunk téged? vagy mezítelenül és befödöztüuk téged ? Vagy mikor láttunk téged betegen, vagy tömlöczben és hozzád mentünk ? És felelvén a király, mondja majd uekik : Bizony mondom nektek, a mit egynek ezen legkisebb atyámfiai közül csele­kedtetek, nekem cseleked (étek.« Azoknak pedig, kik balfelől lesznek, ezeket fogja mondani : »Tavozzatok tő­lem átkozottak az örök tűzre, mely ké­szíttetett az ördögnek és az ő angyalai­nak. Mert éheztem és nem adtatok ennem; szomjúhoztam és nem adtatok nekem italt; jövevény voltam és be nem fo­gadtatok engem ; mezítelen és be nem lődöztetek engem ; beteg és a tömlöcz­ben voltam és meg nem látogattatok engem. Akkor felelnek majd neki azok is, mondván: »Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjúhozni, jövevé­nyül, vagy mezítelenül, betegen vagy a tömlöczben. és nem szolgáltunk ne­ked ? Akkor majd megfelelek nekik mondván : »Bizony mondom nektek : a mit nem cselekedtetek egynek e kicsi­nyek közül, nekem sem cselekedtétek.« Csuk azért említem ezeket, hogy je­lezzem az indokot, mely engem vezetett, midőn ez intézetet létesíteni elhatároz­tam. Jézus Krisztusnak, Üdvözítőnknek állítottam ezt azon árva-gyermekek ké­pében, kik ez intézetben gondoztatni fognak. Ezen indokon kivül semmi más sem vezérelt. Azért ne is köszönje ne­kem seuki, hogy az intézet feuáll, ha­nem köszönje Istennek, kinek ón is hálát adok, hogy nekem a. tehetséget adta, hogy ez intézetet építhettem és megalapíthattam nem csak, hanem a jó akaratot is, hogy a gondolatot, me­lyet bennem ébresztett, végre is hajt­hattam. A régi pogány világ bármily nagy és hatalmas volt is egyes alkotásaiban, a szeretet nagy műveit nem ismerte. Ismert czirkuszokat, színházakat, mu­latóhelyeket, de nem ismert árvaháza­kat. Ezeket a kath. egyház hozta létre. Már az apostolok cselekedeteiben ol­vassuk, hogy az első keresztények mily szeretettel gondoskodtak egymásnak szükségleteiről s különösen mily szere­tettel karolták fel az özvegyeket és kétségkívül az árvákat is. Midőn a ke­resztény községek számának növekedé­sével az apostolok a tanitás és az evan­gélium hirdetése által annyira el vol­tak foglalva, hogy az özvegyek ós ár­vák gondozására időt nem szentelhet­tek, hót diakónust választottak azon czélból, hogy helyettök az özvegyek és árvák gondviselését végezzék. Oly sze­retettel voltak egymás iránt, hogy a pogányok csodálkoztak felettök ós meg­szégyenülve hangoztatták : » Nézzétek, hogyan szeretik egymást !« Az üldözések ideje alatt, midőu az egyház hajója három századon át lebe­gett az üldözések vészes tengerén, mi­dőn millió és millió keresztény vérével pecsételte meg Krisztus Urunk tanítá­sának igazságát, az egyház ezen irányú munkássága teljesen lehetetlenné vált. Alig mosolygott azonban az üldözések viharai utáu a béke szelid napja, alig nyerték meg vallásuk szabadságát, máris oly arányokban létesítették a szeretet nagy müveit, hogy ogyes árvaházakba ezren ós ezren valának elhelyezhetők. Azt kérdem már most, mit fognak e gyermekek ez intézetben nyerni ? Itt fognak tetőtől talpig ruháztatni, élel­meztetni, gondoztatni, oktafctatni, nevel­tetni a nélkül, hogy valakinek csak egy fillérébe is kerüljenek. Oktattatni fognak, mondom. És mire? Mindazon hasznos ismeretekre, mind­azon képességekre és ügyességekre, me­lyek megkíván tatnak ahhoz, hogy tisz­tességes és hasznavehető tagjai legye­nek az emberiségnek. Neveltetni fognak, mondom továbbá. Mert a tanitás még nem nevelés. Pe­dig a nevelés az, a mire az embernek szüksége van. Csak uevelés teszi az embert emberré. Nevelés nélkül olyan mint a csemete, melyre senki gondot nem fordít. Vadoucz marad az ily cse­mete. Az ember pedig, ha a nevelés áldásaiban nem részesül, vadállattá le­het, még beszólni sem tud. De a nevelés is különböző. Azt akarom, hogy jó, vallásos nevelésben részesüljenek. A nevelés csak akkor lehet jó, csak akkor lehet üdvös és áldásos, ha alapja — a religio. A vallás nélkül nevelt ember csak — félember. Nincs szive, niucs nemesebb érzése. Különösen azon­ban a nőiiűüi nevelésénél szükséges a vallásosság kellő figyelembe vétele. Mert tökéletesen igazuk vau azon tu­dósoknak, kik áflitják, hogy a nő val­lás nélkül — szörnyeteg. Mutatják ezt a uagy franczia forradalom, mutat­ják az 1870-iki események, a melyek­nél éppen a nők voltak a legkegyetle­nebbek és legvérengzőbbek. Nők vol­tak, kik e féktelen csapatok ólén men­tek, azokat tüzelték, buzdították, uekik az utat mutatták. Parisban a nők men­tek a dühös csapatok előtt, boros kan­csókkal és petroleumos üvegekkel. Nők voltak, kik a padlásokra másztak, ott Az^Esziergom QS VídokG íá tárDzája_ AZ ÉLETBŐL. (A levél) Elvitték a szeretőjét Messze földre, uagy csatába . . . Virradattal, késő este Várja egyre, mindhiába. ócska, sárga leveleit Betűzgeti, olvasgatja; Tudja mint az imádságot: Olyan drága minden lapja! Hej, ha látnák a nagy urak Hulló gyöngyét szép szemének — Tudom többé, soha többé Háborút nem kezdenének ! DOKTOR FERENCZ. XFtMMitfélea. (XXII. Utolsó rpmai napom tartalma.) , (Raffael tapétái. A pápa termei.) Két előkelő névjegyet hoztam Róma két magas állású egyházi ferfiához. Monsignore Mocenni a vatikáni pápái iroda nagytekin­télyű vezetője az elzárt Raffael-tapetákhoz nyitott szabad bejáratot s Monsignore Montéi a Vatikán kiváló tiszteletű intéző szelleme a pápa termeit engedte látnom. Ugy a Raffael-szőnyegek, mint a pápa termei el voltak zázva a közönség elöl. A szőnyegek már annyira megfakultak, hogy nyár derekán egyáltalán nem mutogatják. A sixtini kápolna díszítésére szolgált sző­nyegek Raffael vázlatai szerint Arrasban készültek gyapjú, selyem és arany fona­lakból. A tíz szőnyeg állítólag húszezer aranyba került. A németalföldi szövő­müvészek itt-ott eltértek Raffael utasítá­saitól. A remek szőnyegek tiz jelenetet örökí­tenek meg az apostolok életéből: Ananias halálát, Pétert a menyország kulcsaival, a csodálatos halfogást, Péter meggyógyítja a bénát, Pál fordulását, Szt. István halá­lát, Pált és Barnabást a lystraiak istenek­nek nézik, Szt. Pál megigézi a varázslót, Pál apostol Athenben, Pál a fogságban. Mesteri remek valamennyi, csak az a sajnálatos, hogy az idő s a napsugár más véleményen van. A szőnyegek tüze elhal­ványult, ragyogása megfakult, a tündöklő festésű selyem szálak elsápadtak; csak az arany maradt meg aranynak; az most is hűségesen díszíti a kihalt színek közt az aggastyán tapétákat. Annál tündöklőbbek a pápa termei. Piros selyembe öltözött szolgák zárják és nyitják egymásután a termeket. Itt a nagy trón­terem, itt a kihallgatási terem, ott a gyü­lekező, amott a szentelésre és megáldásra hozott emléktárgyak teime fejedelmi pom­pában. Bibór és arany, drága selyemkárpit és számos hatalmas festmény uralkodik a kincses falakon. Itt a pápa kis házikápol­nája gyönyörűen hímzett imazsámolyával. Csak az a három szoba nem nyílik meg, a melyben ő Szentsége lakik. Ezt a három belső szobát poétikus egyszerüségünel^ jel­lemezte kísérőm, a kit nem győztem ma­rasztalni, annyira sietett a fölséges dísz­termek bemutatásánál. i Már az első napon értesültem róla a I Vatikán engedélykiadó hivatalában, hogy 1 a pápa a forró nyári hetekben nem ád ! legfelsőbb kihallgatást s még a bibornonok is alig járulhatnak elébe. Egész nap a vatikán kert k'es villájában tartoz*kodilt s csak alkonyattájt tér vissza a Vatikánba. Es igy nemcsak szerény magamnak, de száznak és száznak a júliusi turisták közül le kellett mondania egy egész életre szóló legemlékezetesebb órának már előre is sok­féleképen kiszínezett emlékeiről. Megköszönve a főpapok szívességét, utolsó délutánomat a Marcellus színház, a Circus Mavimus, a S. Pietro in carcexe s a Vesta templom megtekintésére szenteltem, mert éjfél után már nápolyi utam kezdődött. (Régi római színházak.) Az első római színház egészen görög minta szerint Krisztus előtt 58-ban épült Rómában, de nem tartós anyagból, hanem csak fából, szőnyegekkel borítva. Az épület oszlopait és szobrait köböl faragtatták. Már ez első római színháznál arra ipar­kodtak, hogy mennél hatalmasabb közön­séget zsúfoljanak össze ; igy az első ideig­lenes színházba körülbelül nyolczvanezer néző fért bele. Az első köszinházat Pompeius építtette Kr. e. 55-ben negyvenezer néző befoga­dására. A Marcellus-szinház megmaradt omla­dékai a tiberi szigetpart s a Capitol között terülnek et. A színházat Augusztus császár unokaöcscséröl nevezték. A félkörívei épít-* menyből még tizenkét boltív all» melyek alatt különféle kisebb mesteremberek ütöt­tek tanyát. A színház körülbelül húszezer ember befogadására volt képes. A római színészetet csakhamar izgalma­sabb látványosságok szorították háttérbe. A mit a színpad nyújtott, azt kévéseitek. A színház közönsége csakhamar tüzesebben tapsolt acircusokban s örjongŐbben tombolt az amphitheáfcrumokban. A circusok élet­veszélyes lófutamai és játékai fölizgatták a fásult római idegeket s az amphitheatru­mokban párolgó emberi vér meg épen vad gyönyört biztosított. A római színész különben is főkép kez­detben a társadalom legutolsó osztályába tartozott,minta gladiátor, a kinek azonban az arnphitheatrum többet jövedelmezett s a vad győzelem perczeiben még rövid ideig tartó dicsőséget is juttatott az óriási tÖ­megek viharos tetszésrivalgása által. A köztársaság korában halállal büntették azt, a római katonát, a ki a közönség előtt, komédiázott. Csak később emelte föl a színészetet a császári udvar, midőn már maga a színészet gyors hanyatlásnak kez-­detfc indulni. A harmadik köszinházat Cornelius Balbus. építtette. A nagy világvárosnak tehát mind­össze csak három koszinháza volt, habár rögtönzött színházakról akárhány régi for-­rás megemlékezik. A római színházak fölül nyitottak ma-, radtak s a napsugarak ellen óriási selyem függönyökkel védték. Az örült Nero arany-* csillagos kék selyem színház takarójára önnönmagát, mint napistent ábrázoltatta. A színházakban, a szökőkutak illatos vizet szóltak, az alsó téren' erős szagú virágokat szórtak el s különféle füstölőkkel varázsol*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom