Esztergom és Vidéke, 1890

1890-06-01 / 44.szám

ESZTISKOOM X1L ÉXVOLY AM. _ 44. SZÁM. VASÁRNAP, 1890. JUNIUS 1, ESZ^]fefiVI !, ,i Városi s megyei érdekeink közlönye. f , . f , WKÍÍJEL&NW ini;rr:MKii : rr KÍ:TSZRR: " S Z E RKESZTOS E G : "HIRDETÉSÍKT VASÁRNAP ES CSU! ORTÜKÖN. PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT ! HIVATALOS IIIIMMOTMSMK :\\\ MAMÁN-IÍII<I»KT&NKIV Ml.OK 17.KI'MSI Ali : li<>™ n l*p MtftllHiui renket dlető br»y.i«in»uy«k kiiM«n<lük. 1 sv.ófól 100 m%t\g - frt 75 krjj; »iiegiíllaj»o«lrtH Hzeiiut legjii ! •»•,« 6 frt - kr. 1/1 JInfTiI7I7AT AI . 100-200 ig . 1 frt 50 kir'.j j tóuyoi»M.au IrtMHtfiift. • fél é\r« 8 írt - kr KIADOHIVA lAL : 20()~800-ig . IM** k*iúi «— ii«*jféí4«r« .!...!! I fit 50 kr! j SZÉCHRI l Y M'fcR 331- SZÁM, Bél.v«g«lij 30 kr. ||| NYII.TTKR sora. 550 kr. L , - , ^— — J-liLijAP-'-A 1 " 11 7 -_ i L l"iv:í rí U\[) liivfilaloH s M. mngiii liinl«te»öl, ii ityilÚórlíB-s/.áiit köz- __J ' LIL_-_ _ ' ' i! is leménj-wk, el5Ü7.«té»i péiwk és r««l«.m!ilások íulüxeudSk. \\ A vasút jelentősége. Esztergom, ra j. 31. A Füzitőre vezetendő vasút kiépítése minden látszat szerint biztos lévén, sza­bad talán hazafias képeket is polgár­társaink szeme elé varázsolni; képeket, melyeket sok ideig álmoknak bitiünk, de melyek talán mégis nemsokára csodás valóságot fognak ölteni. Első sorban maga a város csinosabb képet fog ölteni az emelkedő idegen forgalom kedveért. Maga a pályaház a csinos középületek számát szaporítani, a főutak csinosodását emelni fogja. Ló­vasut fog csatlakozni a vasúti állomás­nál és a községeket jobban fogja egybe­kapcsolni. Légszesz- vagy villamos vi­líigitás nem sokat váratnak magára. A sétányok és fürdőhelyek úgymint a szál­lodák szebbülni fognak. Uj gyárak keletkeznek, üveggyár, «zukorgyar; a téglagyárak és egyébb fennálló telepek gyarapodnak. Eszter­gom,- a községek, Tata és Komárom közt a belyi forgalom növekedik és kö­zelebb hozza egymáshoz a haza fiait. Budapest és Bécs között Esztergom nagyobb állást fog elfoglalni és Esz­tergom-NámítóI, Párkánytól a forgalmat ide fogja vonni. De mindezen élvezet a milyen bizo­nyos, oly könnyen mégsem nyerhető. Emlékezzenek arra városunk vezetői, hogy a vállalkozók a mi áldozatkész­ségünkben bíztak és most nemcsak ön­érdek, de a becsület dolga is, hogy Esztergom városa polgárai pénzintézetei és betetőzésül Prímás ő herczegsége az eddig jegyzett vajmi csekély 500 törzs­részvény helyett méltán 1000-et jegyez­zenek ! És pedig késedelem nélkül, bogy az épités még a nyáron megkez­dődhessék, mert a törvény követeli a 35%, tohát ebben az esetben a 700,000 forint elhelyezését. Komárommegye a legszebb példával ment előre, csü­törtöki közgyűlésén a 25,000 forintot 50,000 frtra emelte. És Esztergom városa, melynek jövője csakis e vasút­tól függ, hátramaradjon? Kulturegyesületünk. A dutiántuli képviselők a köveUező felhívást intézték a Dunántúl egyes társadalmi kitűnőségeihez : A magyar társadalom országszerte megmozdult, hogy támogassa az álla­mot nagy, nemzeti feladatainak meg­oldásában. Erdély segélyért kiáltott, az ország társadalma nagylelkűen felelt vissza neki. Létrejött az erdélyrészi közműve­lődési egyesület. A felvidéki bajokkal küzd s meg­alakult a felvidéki közművelődési egye­sület. Nemzeti czélu egyesületekkel vau behálózva szinte az egész ország, északon, délen, keleten és nyugoton. A magyar társadalom megemlékezett régi nagy szerepeire, melyekre nem volt példa a történelemben. Megemlékezett arra, hogy valami­kor pótolta az álllamot s teljesítette ennek feladatait is. Hogy minden, a mi ebben a hazában szép és virágzó, mindazt a társadalom hozta létre. Magát a nemzeti és alkot­mányos államot is. Széchenyitől, Deáktól Kossuthig min­den nagy eszménk a társadalom erőire támaszkodott és jutott diadalra. A vezérszerep most a nemzeti és alkotmányos államé. De minden társa­dalom lemondhat öntevékenységéről s a nemzeti feladatok teljesítését rábízhatja az államra, csak a magyar társada­lom nem ! A magyar hazát csak az egységes nemzeti' kultúra teheti valóban egy­ségessé, magyarrá, nemzetivó : mert a kultúrában való szakadás a nemzeti és társadalmi, sőt majdnem az állami szót­szakadozottságot jelenteué. A nemzeti kultúra gyors és hatályos terjesztésére pedig az állam erői csak akkor elégségesek, ha a társadalom erői egészítik ki azokat. Ezért örven­detes a magyar társadalom nemzeti czélu mozgalma. Ez a mozgalom azonban, mely a lelkesedés által vitetve s a hazafiság őrtüzei által vezéreltetve szétáradt Po­zsonytól Brassóig, a Vágtól az Öltig, a leghatalmasabb magyar folyónál megállt. A Duna azon határvonalat jelenti, melyet a társadalom diadalmenete még nem lépett át. A Dunántúl társadalma nem mozdult meg, pedig megmozdult maga a nagy magyar Alföld is. Miért nem csatlakozott a Dunántúl társadalma az Erdély érdekében meg­indult hazafias mozgalomhoz ? Mert érezte, hogy neki saját feladata van, melyet saját erejéből kell megoldania. Saját feladata a nemzeti kultúra ter­jesztése a Dunántúl nem magyar ajkú polgárai közt. A Dunáutiü nemzetiségek nincsenek, igy nincs nemzetiségi félté­kenykedés. A hazafiság nincs nyelvhez kötve az az ország egyéb részeiben sem. A Du­nántúl azonban a nemzeti kultúra tel­jes diadalának még grammatikai aka­dályai sincsenek. A szép országrész nem magyar ajkú polgárai szívesen csatla­koznak a magyar kultúrához, csak al­kalom kell nekik. Szinte sürgetik, hogy az alkalmat megkapják ! íme a dunántúli társadalom egyik feladata, mely az egész nemzeti kultúrá­nak megvalósítása az ország szinte leg­szebb, legnagyobb, legelőrehaladottabb és politikailag, társadalmilag legfonto­sabb részében. Másik — az elsőnél szinte fonto­sabb — feladata a kiváudorlás kérdé­sével áll kapcsolatban. A haza virágos és gyümölcsös kert­jéből nagy mérvű, a népesedés minden tanával daczoló kivándorlás van rég­óta folyamatban. Évenkint ezer és ezerre megy azon dunántúliak száma, kik vándorbotot vesznek kezükbe. Csendes, zajtalan kirándulás az, de épp ezért bár sokkal tömegesebb, mint a felvi­déki, akár az erdélyi, az ország keveset hallott róla. Az első alarmot a phylloxera pusz­tításai okozták. A közvélemény, a sajtó által felvilágosítva, most döbbent meg először a Dunántúl miatt, mely a nemzeti erő forrásai közt a legelsők közé tartozik. Mikép oldható meg a kivándorlás Mese a három igen okos emberről. Három igen okos ember "Világlátni mene egyszer. Vala nekik tarisznyájuk, Tarisznyában pogácsájuk, Nagy pipájuk, szűz dohányuk S ami fő: sok tudományuk. Mennek, mennek, mendegélnek, Majd keletnek, majd meg délnek, Hát egyszer csak egy igen nagy És meredek hegyhez érnek. Szól az egyik: Itt nehéz lesz Átmennünk a túlsó részhez . .<c Szól a másik : »Igazan.« Szól a' harmadik : »Az ám.« »No de három ilyen észen Egy hegy csak nem fog ki mégsem. Azért fogtunk össze hárman, Hogy akármily nagy hínárban Egyikünk vagy másikunk Tudománya hatalmával Ajon, bajon tolja által Merülékeny csolnakunk. Szóljon hát a szaktudós!« »Hat barátim hogyha tetszik. Kiszámítom hogy hol fekszik A földgömbön ez a hegy, A délköre merre megy, Milyen messze esik tőle Földtekénk egyenlítője,, Es hibázni nem fogok, Legtöbbet ha fél fokot! — Árnyékából játékképen •A magasságát kimérem, Tudom: súlyra, köbre mennyi, Minek lehet rajt teremni, Tudom, hogy mely korszak adta, S Vulkán, vagy Neptun az apja.« »Jó, jó; ebből elég ennyi, De át tudsz-e rajta menni ?« »Tolem azt csak nem kívánod ?« »Süsd meg hát a tudományod!« S tanácskoznak órahosszat Mondanak sok jót, sok rosszat, Ezt is tudják, azt is tudják, Csak egyet nem: a hegy útját. Hála Isten, egy ökölnyi Pásztorfiut látnak jönni A magas hegy oldalárul; Három igen okos ember Alázatos kérelemmel Nosza hát eléje járul, őket ez átvezeti, Hanem ki is fizeti Ilyenféle búcsúszóval: »No erre már elmehetnek, Ész se kell rá kelméteknek, De ha utóbb tán baj esnék. Egyet kurjantani tessék : Jövök s megküzdök a vészszel Ezzel a kis pásztorészszel.« * * Tovább mennek mendegélnek, Emberevő néphez érnek. Rézbőrű vad indiánok Nagy szemekkel néznek rajok, A szájukat tátogatják, A fogukat csattogatják, Tánczolnak meg énekelnek S előre is nagyot nyelnek. Három igen okos ember Eájok még csak nézni sem mer. Szól az egyik: »Rossz helyt járunk.« Szól a másik : »Ez halalunk«. A harmadik: »Retiraljunk!« De már késő az okosság, Rajok törnek, letapossák, Gúzsba kötik mind a hármat, Karjaikra békót zárnak, Feldíszítik ügygy el-bajjal Eris pipacscsal, füzfa-galylyal, Megfestik szép kékre, zöldre, S viszik őket messze földre Réz király ő felségének, Egy kis fehérpecsenyének. Ott szuszognak mind a hárman, Már az éléskamarában ; Körülöttük nagy halomba: Füstölt kigyó, szarvasgomba, Hangya, spárga, birka czombja, Kanguru^fül, puma-sonka, Csirke, torma, nyulderék, S mindenféle keverék. Mond az egyik félalóltan, Itt nem használ számtan, mértan, Más tudomány kell a gátra, Pajtás, te se maradj hátra, Á szaktudós te vagy itt, Lessük várjuk szavaid., És felel a szaktudós : »Jó barátaim elhigyjétek, Tisztán látok, jól ítélek, Mert nem csal a tudomány: Ez a nép a brungók törzse, Se szive, ez mind zsivány, Alant áll a kultúrája, Festékből van a ruhája, Tüzet imád, embert eszik, Oltárain temetkezik, Nyelve barbár, rosszul hangzó, Csupa gyök és indulatszó,« — »Jó, jó, — vág közbe a másik ­Ments meg hajnalhasadásig!« »Tolem azt osak nem kívánod ?« »Süsd meg hát a tudományod ! Bánatukban mit tehettek, Szépecskén elszenderedtek. Egyszer csak egy oldalrésen Két kis nyul jön be szerényen, Talpra állnak, körülnéznek, S érzetében tán a vésznek: Bajszos orral szimatolnak, Hosszú füllel puhatolnak. Füstölt kígyó, sonka, torma, Nekik mind torkukra forrna, Mert csak gyomorbajt okozna ;. De amott a fehér, húsra Gyenge vesszőgúzs van húzva, Az lesz pompás; s égi. kéjjel Rágicsálják egész éjjel. Piros arczczal jön a hajnal, A bárom bölcs ébred jajjal: »Jaj, ma nékünk immár végünk Megsütik a bölcsességünk!« De csakhamar észre jönnek, S. nagy lesz árja az örömnek:. Hogy á. gúzsuk szét van rágva,.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom