Esztergom és Vidéke, 1890

1890-05-15 / 39.szám

ESZTERGOM XII ÉVFOLYAM. 3 9^ S/ ÁM. r-CSÜTÖRTÖK, 1890. MÁJUS 15, i, i, Városi s megyei érdekeink közlönye. fj ^ MRr.-IELENlK IIETI2NK INT KETSZRR • S Z E R K E S Z FóS ÉG: HIR DETÉSIK7 VASÁRNAP ES CSÜTÖRTÖKÖN. FFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT ;HIVATALON mmwr&KK -m JLKIÁN IMIU»I<JTKN*JK Hll.l") li'IZMTI'lSl Ál' : b«»I lnp «Kflllwmi rémé't iHutfi MM^»«"*«!» kíH<Un<t«te, !| r/.ólpl 100 »a»U£ - frt 75 Icr.ij! •»••ijfiHlnjnnl;iN H/.eriui, Icgjt/ , Í„. K «,j |, r -,—— j I i.Q á/,;. j i f.j -a I : ,: |,;íim>H;illlp.'lll l< (i/ül 11, | II «if. f fHvrV : : " ' 3 ílt ~ kr. KIADÓHIVATAL: A-ÍSj-if ! ífrt.Kkr.jj negyedévié I írt 50 kr. j SZÍIICHKM Y L-TfcRvWI- SZÁ M, H*lj«K.lij 510 kr. |j| NMLTTMIf Nora Xf) kr. _ ^MJLJ!£^J |!^£^ _^_* tr ' fi l;ip Iiivíiiaios s :I. m;igiiu hiiihlúsei, a nyillíérlie «y.ftitt kii/.- ___^ZL ___ jl leiuények, (ilfíli/.til.ósi wénv.ok és i««l}tliii»lri,R(il{ iiilé/.eiitlök. Kulturegyesületiink. Esztergom, máj. 14. Az egész ország örömmel üdvözölte a Dunán tul országgyűlési képviselői Budapesten tartott értekezletének ered­ményét s azt a lelkes mozgalmat, mely a dunántúli vidékek megmagyarositása érdekébon éppen megindult. Esztergommegyének is nagyon sok oka van, hogy teljes szivvel - lélekkel csatlakozik a derék mozgalomhoz, mely­nek első czélja a dunántúli vidékek megmagyarositása, második czélja pedig a mi vidékünkön is végzetessé válható kivándorlási kérdés előnyös megoldása. Több dunántúli vármegye már fel­irati lag üdvözölte a hazafias mozgalmat s készséges támogatást igéit. Egyes megyék a nemes eszme érdekében meg is hivták a dunántúli kultúregyesület derék kezdeményezőit. Reméljük, hogy hazafias szellemű vármegyéuk is meg fogja tenni köte­lességét s a megyei sváb és tót köz­ségek megmagyarositása végett csatla­kozui fog a Beksics Gusztáv ország­gyűlési képviselő és derék publicista által meginditott mozgalomhoz. Esztergom vármegyében a magyaro­sítást eddig az iskolák végezték, de a czél rendelkezésére álló igen szerény serkentő eszközök nem bírtak eddig fé­nyesebb eredményeket biztosítani. Esztergomnak tehát be kell mennie a dunántúli kulturegyesületbe, ha haza­fias hivatását valóban be akarja tölteni s ha a nemzeti szellem hódításának utat akar törni. Örömmel és leljes odaadással fogjuk szolgálni a dunántúli kultúregyesület magasztos hi válását s reméljük, hogy velünk fog érezni a nagy czél teljes sikere érdekében mindenki, a ki a töké­letesen magyar Esztergom vármegye ideálját szivében viseli. Nem lesz deficit. Budapest, n'iáj. 14. Az állampénztáraknál a f. év I. ne gyedévben előfordult bruttó-bevételek­ről és kiadásokról épp most közzé­tett kimutatásból kideríthető, hogy a magyar kincstárnak a legszolidabb alapokon épült költségvetési feltevései az elmaradhatl in péthitelek daczára és daczára ama körülménynek, hogy a ta­valyi kedvezőtlen aratási eredménynek az idei állami bevételekben nem jelen­téktelenül fogják magukat éreztetni és az I. negyedévi kimutatásban már érez­tetik is magukat, mégis fényesen beválni, tökéletesen realizálódni fognak. Ha behatóbban vizsgáljuk a többször említett kimutatást, a végszámokban, a rendes egyenes bevételek több ágában előforduló nem csekély kevesebb be­vétel daczára, a negyedévi pénztári mérlegnek hat millió forintot megha­ladó javulása mutatkozik. Négy millió itt mindenesetre az italmérósi adó ered­ményeként figurái, mely adó az 1889. év első negyedében a mai alakjában még nem létezett; de ez a bevételek kedvező fejlődését nem alterálja, mert először már magában az italmérési adó eredményének e magasságában erőtel­jes bizonyítéka van a fogyasztó népes­ség képességé ti ok és másodszor móg e négy millió levonása után is, mely ösz­szeggel a regáléknál megfelelő kiadá­sok fognak szemben állani, mindig két milliónál nagyobb fölösleg marad a megfelelő tavalyi negyedév eredményén tul. Azután kiemolendők a következők, ha a kimutatásnak költségvetési becsét igazságosan akarjuk mérlegelni: ha az egyenes adók az 1890. év I. negyedé­nek bevételeivel az 1889. évi. ne­gyedének bevételeivel szemben 300,000 frttal kevesebbet mutatnak, e hiány nem múlja felül magában a költség­vetésben prae'iininált minust, sőt inkább mögötte marad s ezenfelül dúsan hely­reüti több mint háromszoros nagysága által azon összeget, melylyel a fogyasz­tási adók, a népesség consumáló erejé­nek ez a legmegbízhatóbb fokmérője, emelkedtek a megfelelő előzőévi negyed bevételeivel szemben, eltekintve attól, hogy a fogyasztáson alapuló bevételek az esztendő egész folyamán meglehetős egyenlők maradnak, mig az egyenes adókból eredő bevételek mindig oly erősen fluktuálnak, hogy egy negyedév eredményeiből a végeredményre biztos­sággal, sőt még valószínűséggel sem le­het következtetni és nagyon lehetséges, hogy az utolsó negyed az idei aratás után, mely remélhetőleg igen kedvező lesz, az első negyedévek hiányát töké­letesen helyreüti. De a bélyegeket és illetékeket fog­ják ellenünk felhozni, melyek az aratási eredményekkel, részben okozati össze­függésben vannak ugyan, de azért a fogyasztó képességi útmutatás jellegét is jó erősen kidomborodva viselik ma­gukon és a jelen kimuiatásban mind a kettő csökkenést mutat. Itt azonban semmi esetre sem elégszünk meg vi­gasztaló utalással ama lehetőségre, hogy az esztendő következő évnegyedei a hiányt pótolni fogják, hanem nyíltan kijelentjük, hogy itt a javítás igen he­lyén van s könnyen kivihető s e ja­vítás olyan, mely az államnak millió­kat hozhat, a nehéz vagy éppen jog­talan nyomást gyakorolna, sőt ellen­kezőleg, a módosítás egy igazságtalan­ságot tenne jóvá, emelné költségvetés­ünkben az igazságosságot és méltányos­ságot. Igy a bélyegjövedelmet léuyegeseu emelni lehetne, ha — hogy csak egyet említsünk, a telekkönyvi kivonatok hite­lesítésénél igazságosak akarnánk lenni. Ez a hitelesítési bélyeg jelenleg egy forint ivenkint; tehát mérsékelt, méltányos. De a bélyeg ugyanaz még akkor is, ha a legszegényebb paraszt göröngye, a napszámos kunyhója és berezegi latifufldiumok forognak szóban. Ennek már nincs értelme, itt szabad behozni a fokozatosan emelkedő skálát, sőt kell. Vagy vegyük az illetékek fe­jezetét s itt is csak egy pontot: az át­írási illeték oly ingatlanok után, melyek végrehajtási árverésen adatnak el, je­leuleg bekeblezés által biztosíttatik. Ez alkalmat ad számos visszaélésre: pl. az árverési vevő gyorsan tovább­adja az ingatlant még az átírási illeték bokeblezése előtt s az uj vevőnek két­szeresen keli illetéket fizetnie, egyszer az árverési vétel, aztán a saját vétele lajayigta. (Heine.) Izzó piros volt a nap, Mikor leszállt a tághullámu, Ezüstös, szürke oczeánba És rózsás árnyú iégiképek Követték nyomba, mig átellenben Sötétes, őszi fellegfátyolából Halottias halvány arczczal Bukkant elő a hold S mögötte égi szikraként Ködös távolba gyul ki a sok csillag. Az égen csillogott egykor Szép házaséletben A fényes nap s a szende hold S közöttük rajlottak a csillagok, A kis ártatlan gyermekek. De rossz nyelvek viszályt keltének S gyűlölve fordult el egymástól A nagy, világitó házaspár. Es most magányos pompájában nappal Fenn jár az égen a nap Istene, Nagy fényeért Imádva s megénekelve A büszke, boldog férfiaktól. De csendes éjjelen Sok árva csillaggyermekével, A bánat fényében ragyogva, Az égre jár a hold, Az elhagyott anya, Kit sok szerelmes lány s rajongó költő Könyáldozattal s dallal fogad. A halvány Lúna gyöngéd lelkével Imádja szép férjét még most is. Kibúvik könnyű fellegsátorából S a távozót fájdalmasan lesi És szívesen kiáltna rá: »Jöjj, gyermekid utánad esdenék '.« Daczol büszkén a nap. Nejét látván, kigyúl arczán A fájdalom s harag, Köt fényben égő kettős bibora És kéilelhetlenül siet Hideg hullámzó özvegy ágyba. Rossz nyelvek még az istenekre is Fájdalmat hozhatnak És rút viszályt. Szegény napistenek az égen Bútelten vándorolnak, Reménytelen nagy s hosszú utakon S mint halhatatlanok Sugárzó szenvedésöket Örökké hurczolandják. De én, a földi származású ember, Kinek halál jutott osztályrészéül, Én nem panaszlok többé. G. — Elbeszélés. — (Az Eszt. és Vid. számára irta: Munkácsy K.) (9. folytatás.) Atyja ingerülten kezdett kiabálni utána. Irén csak rohant tovább. Haja kibomlott s vadul lobogott a levegőben. Ijesztően hajladozott a nyeregben. Sokszor annyira előre hajolt, mintha mindjárt lebuknék a lóról, a mely eszeveszetten száguldott. És még sem tett semmi kísérletet, hogy meg­fékezze. Mintha nem lett volna az eszmé­leténél. Már a hid felé közeledtek. A meg­vadult állat azonban a helyett, hogy a híd­nak ment volna, a patak meredek, sziklás partja felé rohant. Ha most meg nem fé­kezi Irén, menthetlenül összezúzódnak mind a ketten. A legválságosabb pillanatban vágtatott Jenő elöie. Egy merész ugrással Irén pa­ripája előtt termett és emberfölötti erővel megkapta a kantárt. A tajtékozó, remegő paripa toporzékolva, zihálva állott meg. Irén ájultan rogyott hátra a nyeregben. Leszállott a lováról s leemelte paripájá­ról az alélt leányt, ő is remegett egész testében. Karjai között pihent a remegő forró test. Könnyű és szép, mint egy vi­rág. Bóditó, őrjito mámor fogta el felizgult belsejét. Föléje hajolt. Le voltak zárva a sűrű szempillái. De csakhamar felnyíltak. Két szelid, mosolygó, özbarna szem nézett reá, mint ha az elkárhozott egy pillantást vet az elvesztett éden kertjébe. Mi volt az a fény, az a mosoly abban a szempárban ? Mintha lázas tűzfolyamot lövellt volna az ereibe. Jlogy felpezsdült a vére tőle s hogy megrándult a karja !. .. Mint setét éjben a villámsugár a tájat, egyszerre megvilágosította homályban bo­rongó szivét, hogy mindent meglátott benne, amit eddig nem tudott, vagy nem akart ott meglátni. Szorosabban magához ölelte őt, oly szorosan, mintha sohasem akarná' elbocsátani magától. Lábainál zúgott a ro­hanó hegyi patak, őrült vágy fogta él, belevetni magát a drága terhével együtt. Mily üdvözítő, édes halál lenne ez! Már hallotta a gróf paripájának közele­dését. Irén is magához kezdett térni. — Nem történt semmi baja ? — kér­dezte tőle, mikor ingadozó lépésekkel egy­két lépést próbált tenni. — Semmi! — felelt Irén s hangja olyan volt mint a lehellet. Felnyitotta a szemét, majd újra lezárta. Azután tévetegen nézett körül, mintha va­laki hirtelen mély álomból felébred. A gróf már egészen hozzájuk ért. Irén keze még mindég az övében volt. Hirtelen, hevesen elbocsotátotta magától,, lovához sietett s elvágtatott, mielőtt az, szólhatott volna vele. De a tiszttartói lak előtt megállott s a setétbe rejtőzve nézte, mint halad Irén támolyogva, összecsukló térdekkel, szótlanul az atyja karján a fekete vár felé. Már ré­gen bementek a rácsos kapuo s ő még mindég rftánuk nézett. S azután sem ment be a házba. Mit keresett volna ott izgatott kedélyállapotá­ban ? Levegőre volt szüksége, S az ö lé­pései talán még bizonytalanabbak voltak, mint a leányéi, mikor a kis falud felé visszaindult.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom