Esztergom és Vidéke, 1890
1890-05-08 / 37.szám
mék elméjét, azért csak geniálisabb gyermekek érnek el magasabb fokú ügyességet a zenében, holott tapasztalatom szerint: okszerű eljárással — a hangszer tanulás elkezdésénél - miuden gyermeknél lehet egy bizonyos fokig az elmét ily módon fejleszteni: tehát minden gyermekkel lehet elérni a zene, iletólega hangszorkezelés terén egy bizonyos, elfogadható magasfoku ügyességet s aestketicailag kiíogástalau játékot. Zongora-tankimyveink nemcsak nem tesznek említést az elmének ilynemű fejlesztéséről, hanem természetellenes módszereikkel még a tehetségesebb okosabb gyermeknek is nehézzé teszik a zene tanulását s meggátolják a figyelem megoszthatását. Ehhez még az is járul, hogy igen kivételes esetbeu végezi paedagogus az elemi zenetanitást: Tanítanak olyanok, kik csakis előadásra képeznék ki ; de leginkább olyanok, kiket a sors a felülotesen tanult klimplerozásuk értékesítésére kényszeritett. Ez okok miatt oly általánosan rossz a hangszerek, de leginkább a zongora tanítása. A mondottak után tehát kifejtem : 1- ször, hogy az elmének mely agyszerveket kell működtetni külömböző hangszereknél; 2- szor, hogy mennyi és minő figyelem megosztása kell egyes-egyes hangszereknél ; 3- szor, mi gátolja a tanulót a figyelem megosztásában ; 4- szer, mi akadályt gördítenek a zongora-tankönyvek, illetőleg tanmódszerek a figyelem megoszthatása ellen ; 5- ször, ez akadályoknak mi hátránya van egészség s mi zenei tekintetben ; 6- szor, miként lehet a tanulónál az elmét ugy fejleszteni, hogy az a hangszerkezeléshez szükséges figyelem megosztásra képes legyen minden egyes teendőt szabályosan végezni. Olvasó asztal. — Mikszáth füzetes kiadásából Révai testvérek kiadóhivatala (Budapesten, IV. váczi-utcza 1. sz.) megküldte nekünk a 20. és 21. füzeteket. Az előbbiben a »Pipacsok a búzában« czimü beszélygyüjtemény befejezését, az utóbbiban a »Tavaszi rügyek« czimü novella-cyklus első 3 ivét kaptuk, a gyűjtemény tehát egy ujabb kötettel szaporodott és megkezdődött immár az 5-ik kötet is. A ki az eddig megjelent páratlanul diszes kiállításn füzetes vállalatot olvasta, épp oly jól tudja, mint mi, hogy e müvekben csak az elragadóan élvezetes előadás a közös tulajdonság, mig a mindenek felett jelemző eredetiség jóformán minden egyes elbeszélésben más-más oldalról nyilvánul. Mig egyik népélet jelenségeinek rajzolásában és a nép humorának visszaadásában bámuljuk a szellemes ötletektől duzzadó költői erőt, addig másutt ismét az ifjúkori emlékeken elrévedező toll alkotásait élvezzük, milyenekhez hasonlókat olvastunk már ugyan hazai irodalmunkban épp ugy, mint a külföld termékei között, de jobbakat semmieseíre sem. Ajánljuk e kötetuek megszerzését, a mire a Révai testvérek által nyújtott alkalom a lehető legelőnyösebb, mert egyenkint 35 krba kerülő 4 —5 fűzetbői egy teljes kötettel gyarapodik könyvtárunk, melynek Mikszáth munkái mindenesetre egyik kiváló díszét fogják képezni. Ha franczia iró lenne Mikszáth, minden sorát mohón kapkodnák el, ha fordításban megjelennék. Becsüljük müveit már csak azért is, mert irodalmunk eredeti termékeit képezik, ilyenekre a külföld bármelyik irodalma is büszke lehetne. — Akár az egyes füze lekre, akár egy negyed- vagy félévre is a kiadóhivatal közvetlenül is elfogadja az előfizetéseket. — Magyar Szemle. A külföldi lapok különös gondot fordítanak talány-rovatok összeállítására. A mi szépirodalmi újságaink közül a jó példát csupán a »Magyar Szemle« követi. Ez azonban szellemes, mulattató játékrovatával, pompás rejtvényeivel, szórakoztató és fejtörő talányaival még a külföldi lepokat is fölülmúlja. A »M. Sz.« kritikai ós szépirodalmi tartalma oly dus, oly élvezetes, hogy ennél jobb hetilapot a t. közönségnek valóban alig ajánlhatnánk. A »M. Szemlé«-t Rudnyánszky Gyula és Kaczvinszky Lajos szerkesztik s a lap kiadóhivatala örömest küld bárkinek mutatványszámot, aki azért hozzáfordul: Budapest, VI. Uj-utcza 14. sz. alá czimezett levelezőlapon. János deák hagyatékából. (Eredeti ötletek és élezek.) A tanítói tövises pályán kevés rágni való; de annál több nyelni való van. Hej, tanítói állás Nincs irántad méltánylás. Ritkán nyújtasz jó lakást, Még ritkábban jóllakást. * Keservesen panaszkodik J. d. előtt egy jó ismerőse, hogy ölemi csapás érte. — Oh barátom ! ezért kár olyannyira desperálni; — feleli J. d. — engem már 30 esztendeje sujt folyton az elemi csapás. — Hogy-hogy ? — kérdi a meglepett fél. — Hát ugy, hogy 30 esztendeje vagyok elemi tanító. * Egy több tagu deputáczió tagjai erősen kínálgatják egymásnak az ajtót, illetve az elsőséget a belépésre, midőn J. d. a vezető dignitáriushoz fordulva, a következő hamis hangsúlyozással biztatja leg-előre menésre : — Oh kérem, tessék, tessék ! Nagyságodat illeti meg köztünk a legelő-re menetel. * Furcsa az, hogy mig egy felül ezernyi ezer embernemesitőt a »kis bér« nálunk rendkívüli szegénységre sülyeszt, addig másfelől egy lónemesitőt a » Kisbér « rendkívüli gazdagságra emel. Színházi szemle. (25. Lovoodi árva.) Szombaton Bokodyné jutalomjátékául a Lovoody árva ment valóban árva házban, mely azonban nem fukarkodott tapsaiban s Bokodynét, a társulat legtehetségesebb női tagját folytonos tefszésuyilatkozatokkal halmozta el, a mit a kiváló színésznő a czimszerepbeu meg is érdemelt. (26. Nagyapó.) Vasárnap két előadást is tartottak. Délután ötödfólkor a »nép és gyermekvilág örömére« Csipkerózsáztak meglehetős közönség elolt. Reudes időben pedig pedig rendes vasárnapi publikum előtt Szigligeti régi népszínművét, a Nagyapót adták. Markó Emília Zsuzsijáért s Láng Gyulájáért s különösen sikerült duóikért elismerést arattak. (27. Hozomány nélkül.) Kedden »a vidéki színpadokat megelőzőleg itt először« Szemere Attila Hozomány nélkül czinrű vígjátéka került szinre — publikum nélkül. A csekély közönség azonban a darabot elég előzékenyen fogadta s Berzsenyi Margit Margitját, Markó Emilia Annáját, Berzsenyiné Eula I iáját, Bokody báróját, Hídvégi Gézáját, Horkay Aladárát s Bán fal vy Benczéjét igeu élvezhető alakításoknak találta. Kár, hogy a darab a társulat kasszájában tátongó űrt hagyott maga után, mert ^csakugyau hozomány nélkül került szinre. HÍREK. — Frigyes föherczeg Ő Cs. és k. Fensége az V. hadtest parancsnoka ezredünk megszemlélése végett pénteken d. u. a bécsi hajóval városunkba érkezik. — A herczegprimás hétfőn Podkradzky főtörzsorvoshoz Bécsbe utazott, honnnan Kedden este tért vissza Csernoch kanonok társaságában. A főtörzsorvós semmi lényeges bajt nem konstatált s csak arra figyelmeztette a herczegprimást, hogy egészsége megóvására használion lés-változtatást. — Majláth Gusztáv gróf az esztergomi papnevelő-intézet tanuulmányfölügyeló'je m. hó 29-én tette le a harmadik szigorlatot (az erkölcstan és lelkipásztorkodástanból) a bécsi tudomány-egyetemen, szép sikerrel. — Samassa egri érsek a Csáky-teie rendelet ügyében a magyar kormány megbízásából Rómába utazott. Minthogy a magyar kormány az érsek csatlakozását a szabadelvű párthoz kétkedve és bizalmatlanul fogadta ő tettekkel is be akarja bizonyítani, hogy a kormány őszinte hive ós ezen kellemetlen ügyben a római szentszék előtt segítségre akar lenni s arra hangolni a szentszéket, hogy mondja ki, miszerint a Csáky-féle rendelet összeegyeztethető az egyház tanával. Ugyanezen ügyben jártak Bécsben a herczegprimás és Schlauch nagyváradi püspök is. — Majer István püspök, mint érseki biztos elnökölt a főgymnásium nyolezadik osztályának megtartott hittani vizsgálatán s az elért eredméuy fölött legteljesebb megelégedésének adott kifejezést. — Tichy Antal czimz. kanonok es tardoskeddi plébánost ő Eminencziája a herczegprimás az érsekújvári kerületben esperessé nevezte ki. — Folkusházy Sándor tótmegyeri plébánost az érsekújvári kerületbe esperessé nevezte ki ő Eminencziája. - Schulberg gróf komáromi tábornok a trachomas betegek megszemlélésére kedden városunkba érkezett s beható szemle utáti még aznap vissza^ utazott Komáromba. Az előkelő vendég a Fürdő-vendéglőbe szállott. — Villanyi Szaniszlo főgymn. igazgató névnapja alkalmából a főgymn. ifjúsága intézeti ünnepséget rendezett, melynek meghívója és programmja ez volt: Meghívó az esztergomi főgymn. ifjúság által főt. Villányi Szaniszlo főgymn. igazgató ur tiszteletére nevelen kézzel is megsimogatom a kis béres gyermekeket. — Ama bizonyos becsülés, a melyről ön beszél, olyan, mintha a lovas a paripáját vérig sarkantyúzza s azután egy darabka czukorral akarja a fájdalomért kárpótolni. S ugyebár, az ölebet is megsimogatja puszta kézzel ? Irén félrefordult s csalódott, lemondó mozdulatot tett a kezével. — Nem győzhetem meg a szavaim igazságáról. Sajnálom, ha el nem hiszi a szavaimat. De tisztelem a fájdalmát s talán az ön helyében én is igy gondolkoznám. Isten önnel! Felugrott a nyeregbe, mielőtt felsegíthette volna. Szeretett volna felelni utolsó szavaira, de mig az adandó választ fontolgatta, Irén megrántotta a kantárt s vissza sem tekintve, elvágtatott. Csakhamar eltűnt az erdő sűrűjében. Jenő sokáig utána nézett. Azután egy-két lépést tett előre. Ott állott a vízesésnél a csipkebokor mellett. A kerék forgott és kristálytiszta vízcseppek hullottak róla. Egyik a másik után lomhán, egyhangúan. Sokáig elhallgatta a csobogásukat. Üj, meglepő hangon szólottak azok ma a lelkéhez. S e hang még sem volt ismeretlen; hallotta már valamikor, igen régen ; talán a gyermekkorában. Most is csak susogtak, de nem azt a kegyetlen, zord szót, a melyet a minap; lassan, fájdalmasan mormolták : soha! Hűvös szellő remegett a levegőben. Lassú hullámzásba hozta a patakot. S a patak mélyéből csodás, zsongó hangok jöttek a fülébe. Dallamos harangzugás-í'éle, amelytől valami névtelen, hatalmas érzelem szállta meg a szivét; vágy, epedés, valami ismeretlen boldogság után. Sohasem érezte magát még oly elhagyottnak és szerencsétlennek, mint e pillanatban. Néhány varjú repült fel a közelében s rekedt károgással szállott fel a levegőbe. összerezzent s eltávozott a zugótól. Futó felhő vonult át a nap felett s rövid időre árnyba borította a földet. A lelkét is setét fsejtelem kapta meg s minden áron igyekezett kiragadni magát az előző perczek behatása alól. Azt hitte, sikerült neki. összeránczolta a homlokát és ökölre szorította a kezét. Mindennek ez az őszi idö az oka. Beteges elérzékenyülés fogta el őt is tőle. Ellágyult, mint valami ábrándos gyermekleány. Vagy a szép grófnő mai csodálatos Madonna-arcza babonázta meg talán ?Akár mi tette, szégyenlheti magát érette. Újra megrázkódott, mintha e benyomásokat akarná lerázni magáról. Tehát ezért küzdött annyit ? A győzelem küszöbén akarja gyáván feladni a tizenkétéves harezot? Mi oka volna erre? Vájjon nem olyanoknak találta-e a grófot és a leányát, amint képzelte ? ... És ha nem is volnának olyanok, nem ég-e most is az a sebhely a homlokán ? Miért habozik hát az utolsó csapás megtételével ? Hiába égette volna az a vad láng éveken át a szivét ? . . . eloltsa most, mielőtt elpusztította vele azt, aki tulajdonképen felgyújtotta. Egyetlen szavába kerül, hogy a lábai elé boruljanak a büszke nagyságok és ö habozik e szó kimondásával ? Nem, nem ; lehetetlen. Ilyet csak egy őrült tehet. Hisz egyetlen ily perez kárpótolni fogja annyi évek keserűségeit és fájdalmait. Azt hitte, megnyugtatta háborgó lelkét és legyőzte pillanatnyi gyengeségét. Hogy helyre van állítva a váratlanul megzavart egyensúly a bensőjében. És nem vette észre, hogy ami vihar e pillanatban a lelkén átvonult, csak utolsó erőlködése volt a zivatarnak, a mely szivében oly sokáig dühöngött s annál nagyobb és rémesebb a csend és nyugalom, a mely beáll utána. Az annyi éveken át folytatott küzdelmek eredménye, az ellenkező szél egyetlen fuvallatára, mint kártyavár, összeomlott és a gonosz démon örökre elhallgatott a lelkében, mikor oda egy más, hatalmasabb istenség költözködött be. VI. Mindenki aludt még a tiszttartói házban. 'Már az udvaron éi a cselédlakokban is teljes csend és setétség uralkodott. Egyedül a Jenő szobájában {égett még világosság. A kereveten ült, valami nyitott könyv feküdt mellette, de ő nem nagyon forgatta a lapjait. Mélyen elgondolkozva nézett a lámpa lángjába. De egyszerre felrezzent a gondolataiból. Tompa, erős dübörgés reszkettette meg a levegőt. Minden tárgy megmozdult a szobában s az ablaküvegek csörömpöltek, mint földrengéskor, vagy mintha valahol a közelben a villám csapott volna le. Felrántotta az ablakot. Csendes őszi éj volt odakünn, az ég tiszta, csillagos. A dördülés ismétlődött, egyre hatalmasabban, két-háromszor egymásután. Felkapta a kalapját és az istállók felé rohant. Már itt is mindenki talpon volt s rémült arczczal futkosott fel s alá. Gyorsan a kőszénbányákhoz emberek \ Hamar a lovamat! — kiáltott reájuk s felnyergeltette a paripáját. Maga is segített az embereknek s pár perez múlva már útban volt a bánya felé. Egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy onnan erednek a dörgő hangok. Már az első hallatára eszébe jutott, hogy alig pár órával előbb beszélt a fbányafelügyelövel, a ki nagyon komolyan és hallgatagon ment a bánya felé. Panaszkodott neki, hogy most járt fenn a grófnál, de hiába való volt az utja. Arra kérte, hogy szüntesse be néhány napra a munkát a Gotthárd-tárnában, mert a bányalég nagyon felszaporodott s a jelekből ítélve, robbanástól lehet tartani. De a gróf megtagadta a kérelmét. Ostoba, gyermekes félelemnek, henye munkakerülésnek nevezte az aggályoskodását. Sőt éjjel-nappal megfeszített erővel kell dolgozniuk — mondotta — mert ha a kijelölt határnapon nem lesz a kellő mennyiség kiaknázva, tetemes veszteséget szenvedne. — Nem jó vége lesz a dolognak ! — mormogta a becsületes öreg ember s felsóhajtott. Nem adok neki huszonnégy órát, történik valami. De ha ő parancsolja, mit tehetünk ? . . . Engedelmeskedni kell . . . Szegény gyermekeim. Holnap jtalán már árvák lesznek ! . . . Szerencse fel, ifiuram ! — s eltávozott. Tehát csakugyan nem voltak alaptalanok az aggodalmai! . . . (Folyt, köv.)