Esztergom és Vidéke, 1890

1890-04-20 / 32.szám

Mtnrminiszter. Mindez ellenzéseit szóvivői azonban férfias nyíltsággal léptek a síkra. És a szellemi torna sorompói közt mindenkor sikerült is Csákynak rokonszenves, lovagias érveivel czélzatai helyessége felől meggyőzni ellenfeleit. Ma is harczbau áll ! És pedig egy holt nyelv miatt, melynek kiküszöbölését lesvelesi minden tanuló, családapa s tanár, ki a görög nyelv tanításának meddő munkájára van kárhoztatva. Ellenfelei azonban nem jelentek meg ezúttal a szintéren. A bécsi] magyarellenes »Vaterlaud«-tól le a nyilvánosság kizárásával megjelenő protestáns paedagogiai magyar lapokig, mindenütt azt hirdetik talmigörögjeink, hogy elvész a haza, ha ifjaink nem tamilnak görögül. Talmi görögöknek azért nevezzük a görögvédő urakat, mert egy sem tud közülük görögül. A talmigörögök vezérei a versgyártó Szász Károly és a-b-cgyártó Gönczy Pál; a szatyrot György Aladár czípeli utánuk, aki igen jól ért a telhetetlen papzsák kezeléséhez. Ugy ők, mint híveik fennen hirdetik a görögnyelv szükséges voltát, de jó maguk nem értenek hozzá. És mégis lándzsát törnek a görög mellett oly merészséggel, minővel azt hirdetteti magáról valaki, hogy lefordította Schillert, vagy német-nyelvü tankönyveket irt, holott a der-die-das-t sem tudja, a fordítást és fogalmazást pedig bizonyos lenézett titkár végzi helyette. Talmigörögjeink belátva, hogy az általuk csapott zajnak semmi jelentősége sincs, ravasz fogással felekezeti kérdéssé akarják emelni a görög nyelv kérdését s ezzel mozgositni kívánják a hazai összes protestánsokat. Czéljult végiránya ezzel : megingatni a jelenlegi kultusmiuisztert positiójában. A zúglapok vezérczikkeiben foglalt s a gőrögnyelvi enquette alkalmával tanúsított ildointalauságokat a talmigörögök tábora most megtoldani akarja néhány oly interpellál ióval, melyek hivatva lesznek a protestáns felekezet közönyösnek mutatkozó rétegeit hadilábra ál 1 itani azon göröguyelv mellett, melynek bomagolása miatt hasznosabb tanulmányokat kell mellőznünk. Meg vagyunk győződve, bogy e tanügyi kérdésnek vallásfelekezeti térre való átjátszását vissza fogja ni ásítani azon vallásfelekezet, mely mindenkor a nemzeti és modern műveltség zászlóit hordozá. És meg vagyunk győződve, hogy gróf Csáky parlamenti ellenfeleit szokott lovagiasságával meg fogja győzni czélzatai üdvösségéről. Mindezek mellett pedig örvendünk annak, hogy a parlament zöme nem csinál pártkérdést e tanügyi kérdésből, sőt ellenkezőleg, a közoktatásügyi minister tudomásunk szerint védelemre, a legszélesebb körű, méltánylatra és támogatásra találat)d az ellenzéknek modern baladásért lelkesülő tagjai részéről. Színházi szemle. (16, Váláa után.) A jóízű franczia bohóságot szerdán este másodszor mutatták be nem nagy, de jól mulató közönség előtt. Az előadás legjobb alakja volt Bokody Bourganeufben, kinek minden jelenete folytonosan foglalkoztatta a derültség idegeit. Horkay Duvalban is, mint rendesen, egy Nádai-másolatu, szeretetreméltó svihákot játszott, pedig a Duval jellemének különb vonásai is vannak. — Szabóné Bonivarduéban ismét jóízű humorral, de olykor vaskos behozással forgolódott. Leánya Diana, Berzsenyi Margit, igen élvezhető alakítás volt. Markó Emília Gabriellában érdemelte ki a közönség osztatlan elismerését szeretetreméltó játékával. HídvégiChampeauxban, mint tehetséges kezdő küzdötte ki a közönség buzdító rokonszenvét, A darab egyébként Bokody ügyes rendezésében összevágóan perdült le. Hegyi Aranka vendégjátékai. A népszínház bájos művésznője tegnap este lépett föl először az esztergomi közönség előtt Liliben. A kedves színházi esemény nagy közönséget vonzott az arénába. Lelkes tüntetésekkel üdvözölte Esztergom a nemes művésznőt, aki legszebb és leggyorsabb diadalai közé jegyezheti a tegnapi estét. Ma Vöröshajuban s holnap az Árendás zsidóban mutatkozik be. Mind a két darab ismeretes már az esztergomi közönség előtt, de azért nem aggódunk, hogy Hegyi Aranka premierét fog csinálni mind a kettőből. Bit ka és feledhetetlen műélvezet várja ma és holnap is a közönséget. Éppen azért felhívjuk a két estére nemcsak a helybeli, de a vidéki közönség figyelmét is. Esztergom művelt közönsége mindenkor szívesen üdvözölte Thália nemcsak hivatott, de választott művészeit az arena szerény falai közt ; éppen azért bizunk benne, hogy a mai és holnapi előadás is diadalt fog jelenteni az esztergomi színészet történetében. HÍREK. — A herezegprimás, ha az enyhe tavaszi időjárás állandó marad, akkor a héten rövid időre Bajesra készül. — Hóman Ottó dr. kii főigazgató, a fogyninázium ós reáliskola megszemlélésére pénteken este városunkba érkezett. — Pozsonyi küldöttség. Zichy József gróf pozsonyi főispán vezetése alatt Neusziedler Károly országgyűlési képviselő és Dröxler polgármester tegnap délben a futárvonattal városunkba érkeztek s a herezegprimás fogatán a palotába hajtattak, a hói a herezegprimás igen előzékenyen fogadta őket. Kérelinök az volt, hogy az üresen álló primási palotát Pozsonyban ideiglenes törvényszéki palotának kapják. A herezegprimás előkelő vendégeit diszebóddel fogadta. — Szent Adalbert ünnepet uli ma a főszékesegyház. A védőszent ünnepén a herezegprimás ^pontifikál s Wolafka Nándor kuífuszminiszferi osztálytanácsos és nagyváradi kanonok mond szent beszédet. Az egyházi szertartások után a fő káptalan összes tagjait, az ünnepi szónokot, s a szemináriumi tanárokon kivül a lelkószkedő papságot a herezegprimás diszebédre hívja, melyen harminczketten vesznek részt. Holnap — mint már mult számunkban jeleztük, a főkáptalan ünnepi consistoriumot tart, melynek végeztével Majer István nagyprépost vendégeli meg összes kanonolt társait. - Uj kir. ítélőtáblánk Győrött lesz, melynek kerületébe fognak tartozni a győri, komáromi, soproni, szombathelyi, veszprémi és zala-egerszegi kir. törvényszékek. A Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter által a képviselőház elé a kir. táblák deczentralizásáról beterjesztett törvényjavaslat szerint a kir. ítélőtáblák száma tizenegy s a székhelyek a következő előljáró városok : Budapest, Debreczen, Győr, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szeged, Temesvár. — Hegyi Aranka a nap hőse Esztergomban. Tegnap Lilivel csinált zsúfolt házat s diadalmas estét. Ma a Vereshajuban s holnap az Áreudás zsidóbau fog föllépni. Mind a két előadásra már tömeges jelentkezések történtek a jegyekre, ugy hogy mindenkit figyelmeztetünk, ha az előadások gyönyöreiben osztozni akar, hogy még a délelőtti órákban biztosítsa maga számára az alkalmas Terveket. — Gyászjelentés. Alulírottak fájdalomtelt szivvel jelentik ngy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is, szeretott jó anyósuk illetve nagyanyának özv. Mezey Flórisné szül. Weisz Anna asszonynak f. hó 16-án, a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 75-ik évében szívszélhűdés következtében történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt teteme f. hó 18-án d. u. 4 órakor fog lakásáról a kir. városi temetőben levő családi sírboltban elhelyeztetni; lelki üdveért mondandó engesztelő szent mise áldozat pedig ugyan e hó 18-án reggeli 8 órakor fog a szab. kir. városi plébánia templombau az Urnák bemutattatni. Esztergom, 1890. április 17-én. Béke poraira! Weisz Mihály, veje. Weisz Mihályné szül. Lindtscheid Paula, menye. Weisz Etel, Kálmán, Anna, Mariska, unokái. — A párkányi vámolások dolgábau végre megjött a régen sürgetett orvoslás, mert a túlsó járás derék főszolgabirája karhatalommal lebontatta VL országuthoz állított vámszedő bódét, mely a visszaélések fészke volt, s megtiltotta hogy a Párkány mezővárosi kedden és pénteken jogszerűen megillető helypénz másutt ne szedessék, mint \ piacz téren álló kocsiktól s elárusióktól. Üdvözöljük nemcsak az üdvös ntézkedést, de az erélyes főszolgabíró irat is, a ki belátta, hogy egész járását csak igy lehet megvédeni az eszterromi iparosok által régeu panaszlott lletékteleu terhektől. — Hulló csillag. Mély megilletődésiel vettük azt a gyászhírt, hogy Helcz Erzsike, Esztergom egyik ragyogó szópiégü és szellemű leánya, hosszas szenredés utáu elhunyt. Most kezd nyílni i tavasz s most hervad el a legszebb nrág. Most legragyogóbb a tavaszi csillagos ég s most hull le róla a legizebb csillag. A család mély gyászát, nelyben az egész város őszinte fájdalma isztozik, a következő gyászjelentés közli; )zv. Helcz Jánosné és gyermekei: Anal nejével és gyermekeivel, János, Feencz, nejével és gyermekeivel, Kálmán, ímma, Jozefa és Anna saját és rokoíaik nevében fájdalomtelt szivvel jeeii tik, hogy forrón szeretett leánya, illat, őt lethargikus álomba ringatták a legsetétebb gondolatok. Ki idézte elő a bensejében ez átkos átváltozást ? . . . Talán azon a nyílt seben lopózott a bensejébe az a démon, a mely egy perczig sem hagyta nyugodni s folytonosan zúgta a fülébe : »bosszu — bosszú !« Ez a démon ölte meg lelke szelídséget, kedélye mélységét, üresnek, nevetségesnek tüntetve fel előtte mindent, amit eddig szentnek, boldogítónak tartott. Ez űzte őt el otthonából, ez dobta ki a nagy világba. Mert hát mért is ment el hazulról ? — Oh, igen, tanulni akart. Híres, nagy emberré lenni. Attól félt, hogy ha a szeretettől áthatott kis lak falai közt marad, még utóbb elhallgat lelke kísértő szelleme. S ezt nem akarta. Távozott inkább. Egy alaktalan törekvés űzte előre, a melyet igy vélt -megvalósíthatni. Hogy mi módon, nem is képzelte, de nem is gondolt reá. Bizonyos volt benne, hogy annak idején megtalálja a megtorlás módját. íme, meg is találta. A véletlen játszotta az eszközt kezébe. De ha nem lesz orvossá soha nem jut hozzája. A démon nem csalta meg a tanácsával. Ennyit elért tehát. Hanem ki fogja őt kipótolni elvesztett ifjúságáért, mi adja vissza neki, a mit elraboltak tőle, a sziv nyugalmát, a lélek békéjét ? Mi volt czélja az eddig átkuzdött éveknek ? És mi az eredménye . . . Érdemes volt-e ennyit fáradni s ennyit koczkáztatni egyetlen indulatért, egy setét törekvésért ? Újra megállott. Szeme setéten csillogott s hirtelen felkapta fejét. — Persze, hogy érdemes. Van még ígauság a főidőn, oaak ki kell [erőszakolni azt a sorstól Az a hang, mely kiűzte őt a nagy világba nem volt hazug hang, nem vezette tévutakon. Kezébe adta a boszu fegyverét, élesre halálosra kiköszörülve. Nem fog már sokáig zúgni bensejében: boszu ! Ki lesz elégítve a szomjúsága. És azután? . . . Vájjon az eredmény megfelel-e a küzdelem nagyságának, a melybe kivívása került ? Boldog lesz-e végre azután ? A lombok közül éppen a szemébe világolt a nap. — Ha boldog nem is, de nyugodt, kielégült, mint a harezos, győztes csata után, akármennyi sebet is kapott benne. S majd akkor megpróbál újra a régi lenni s visszaszerezni lassan mindazt, a mit elhányt magától a küzdelem hevében. Elhalgatott. Hirtelen véget ért az erdő s minden átment nélkül nagyobb tisztásra változott. Oly feltűnő volt az ellentét az erdő borongó félhomálya és e nyájas síkság verőfénye között, hogy egy pillanatra szét oszlottak lelkének setét gondolatai. Körültekintett a tájon. Ismerős helyeket látott mindenfelé. A messze távolban a taraczkközi hegyek koszorúja kéklett. Fehér kígyóként kanyargott a szihalomi országút. Szemében ragyogott a falusi templom tornyának bádog fedele. Alant a mélyedésben ott álott az atyai ház. Kimagaslatt felette a kerti olajfa koronája. Felette kerengett a galambraj. Ugy állt az ott, mint a valóságban. A béke és egyszerű boldogság temploma . . . Es feljebb az a setét épület a ritkuló platánok árnyában, az is megmaradt a »fekete ! vár«-nak még komorabb és setétebb, mint hajdan, mintha az évekkel ez is megöregedett volna. Elkomorult a tekintete s a pillanatnyi derű elenyészett arczáról. Elfordította a szemét róla, bár ne is látta volna soha! Hisz van itt vidámabb kép is . . . Itt áll előtte a kis patakmalom, barátságosan nyilt ajtajával. Mennyit heverészett hajdan ennek közelében, órákig elnézve, mint rohan a viz a malom árkába, hull le a kerékről s szóródnak szét finom porrá alant, mint megannyi apró ezüst szikrák s tündöklő vízcseppek . . . A kerék most is forgott s a vízcseppek hullottak róla. Egyik a másik után. Lelkében is az egyik emlék a másik után támadt fel szakadatlan lánczolatban. Csakhogy a vízcseppek fényesek voltak és tiszták, ezek pedig setétek és zavarosak valamenynyien. S azok egyhangú csobogása is csak egyetlen szót sugdosott a fülébe : Boszu... boszu! Súlyosabb, átkosabb szót, mint a milyen a bolygó Ahasvér »tovább«-ja . . . Most a kis ajtóban alacsony, szét hízott pirosképü aszonyka jelent meg kontyra kötött kendővel a fején. Bizony nem ismerto meg azonnal. A molnárné volt, akkor még fiatal halvány, karcsú menyecske gyenge hajtás, most gyümölcsös, erős ág. Közeledett hozzája és mosolyogva üdvözölte. Sokat tartotta őt hajdan a térdein, de most idegenkedve nézte végig. — A tisztartóék Jenője vagyok! — szólalt meg végre, eléggé gyönyörködve az asszony zavarában. — A Jenő úrfi! kiáltott fel hirtelenül s közelebb lépve hozzája. Igazán a Jenő uríi ? Az ám bizony ; csak az ő szép szemei. Hány esztendeje, hogy nem láttam ? Micsoda szép szál legény lett azóta a kis emberkéből. Nem csoda, hogy meg nem ismertem. Az Isten hozta ide. Hogy még reám is gondolt ? Emlékszik-e még, hogy mindig nálam ette a legelső fürt kadarkát, de nem is eresztem el addig, mig meg nem kínálom vele. Jenőnek nem volt ideje ellenkezni, az asszonyka eltűnt az ajtóban. Csakhamar hallotta, mint sürgölődik odabent s szalasztja a legényeket a pinczébe, kertbe éleskamrába. Bizonyos megszégyenüléssel nézett maga elé. Hogy szereti itt őt mindenki ! Persze ezek csak a régi jó Jenőt ismerték. Ha tudnák ki és mi lett belőle ! Mégis csak bűnt követett el, mikor ezeket itt hagyta és velük mindent, a mi jó, s nemes volt benne ... A kerék forgott és a vízcseppek tompán csorogtak alá a mélybe. Csak az a hang ne zúgna folyton a bensejében ! Közeli lódobogás zaja zavarta őt fel a gondolataiból. Vizsgálódva kapta fel a fejét. A következő pillanatban feltűnt a sebesen vágtató paripa egy növel a nyeregben s csakhamar a malom előtt állott a toporzékoló gyönyörű állat. Fiatal nő ült a hátán. Jenő szemei sóváran, majdnem elnyelve alakját, tapadtak reája. Megrándultak karjai és vadul vert a szive. Élesen kivörösödött a sebhely homlokán. Az a belső hang tizenkét év után kétségtelen bizonyossággal súgta meg neki, hogy az a nő áll előtte, a kinek a képe, mint valami kísértete, éjjel-nappal üldözi őt. (Folyt- köv.)