Esztergom és Vidéke, 1890

1890-04-03 / 27.szám

hoztatva, a téli hónapokban. De hasonló polgári életrevalóság adott léteit a Borászati-egyesületnek, az »Olvasokörnelc« stb, is, melyek az anyagi és szellemi haladás igen uevezetes tényezői, íme rövid és halvány vonásokban városunk haladása, melyhez a neaieskeblü főpapság hozzájárulását is föl kell említenünk, habár az őszinteség szaván szólva, a testvérvárosok a jótékonyság forrásaihoz mindig közelebb estek mint mi. A nemes főpapság a testvérvárosok területén lakván, a lakosság közelebb jutott a tűzhöz s igy a jótékony meleg is közelebb érte őket Nem irigyeljük a tesvérvárosok jótékonysági forrásait, csak azt sajnáljuk, hogy nem vagyunk olyan szövetségben, melylyel még a jótékonyság áldásait is, nem részletekben, hanem átalánosságban éreznők, de hála Istennek, a testvérvárosok lakói immár társulni fognak velünk, kik.megszokták egyrészről élvezni a jót, a mit a főpapság atyai keze nyújtott; másrészről élvezni a másik jót, melyet a kir. város számunkra is teremtett. Most már a javak közössége kezdődik. Egyeulőek leszünk terhekbeu és előnyökben, egyenlőéit az örömben, egyenlőek a nélkülözésben, de főleg egyen lőek leszünk a haladásban, mely nem lesz ezentúl a kilenczezer lakosságú régóta magárahagyott Esztergom érdeme többé, hanem az egyesült és 15 ezer lakost számláló nj PJsztergomé. Szőlőbirtokosainknak. (A szénkétKjgezéu tízparancsolata.) A földmivelési minisztérium egy kis 4 lapra terjedő utasítást adott ki a filloxérás szőlőknek szénkóneggel való kezeléséhez. Ebből a gyakorlati kis füzetecskéből állítottuk össze a szónkén ogzés tízparancsolatát: 1. A szénkóneg sajátságos záptojásszagu, illékony és színtelen folyadék, mely a víznél nehezebb, a szadlevegőn gyorsan elpárolog és éppen olyan gyúlékony, mint a petroleum. Azért szigorúan óvakodni kell a szónkéneghez égő gyertyával, szivarral, pipával stb. közeledni; a gyérítést végző munkásoknak a dohányzás föltótlenül megtiltandó. 2. A gyéritő eljárás alkalmazását azonnal el kell kezdeni, mihelyt valamely szőlőben a filloxéra jelenlétét megállapítják. Nem szabad vele addig várni, a mikor a szőlőn a pusztulás jelei már külsőleg is mutatkoznak, mert ily esetben több óv kell, a míg a szőlő magához tér és ismét normális termést ad. 3. A gyéritő eljárás évenkint egyszer alkalmazaudó és pedig rendesen vagy őszszel, szüret után, vagy kora tavaszszal a szőlő fakadása előtt. 4. Oly túlságosan nyirkos és kötött agyagtalajnál, mely őszszel és tavaszszal nem bír eléggé kiszikkadni, a gyérítés inkább nyáron a szőlő elvirágzása és érése közé eső időszakban végzendő. A szőlő talaja ne legyen átázva, mert akkor a szénkóneg párái nem terjedhetnek el benne egyenletesen és nem érhetnek el minden gyökérszálat. E miatt esős időben vagy sáros talajban soha sem szabad gyériteni. A kezelendő szőlő talaja legalább 30 centiméter mélységű legyen. A hol a sziklás altalaj ennél csekélyebb mélységben van, ott a gyérítés nem vezet sikerre. 5. A szénkéneg arrra való fecskendőkkel 25—30 centiméter mélységbe fecskendeztetik a talajba. Rigolozott vagy lazább talajba a fecskendő egyszerűen leszuratik s a kellő adag belövetik ; kemény, kötött vagy köves talajnál azonban, melybe a fecskendő csak nehezen szúrható le, czélszerü a lyukakat vasfuróval előre megfuratui. 6. Az egy-egy lyukba fecskendezendő adag nagysága attól függ, hogy mekkora távolságban állnak egymástól a szőlőtőkék. A főelv az, hogy minden négyszögméternyi területre mintegy 24 gramm szénkéneg jusson és hogy minden egyes tőke körül (de tőle legalább 15 centiméter távolságra) 4 lyuk kerüljön. Ilyen adagolás mellett egy kataszteri holdra körülbelül 137 kilogramm szénkéneg szükséges. 7. A szénkéneg-fecskendőknél arra kell ügyelni különösen, hogy azok a kívánt szóukéneg-adagok, melyeknek nagysága a dugattyúkra alkalmazott rézgyűrűkkel szabályoztatik, pontosan kiadják. Azért a fecskendőket tisztán kell tartani és kellő gondozásban részesíteni. Arra ügyeljünk, hogy a fecskendők munka után minden este kiüríttessenek és vizzel jól kiöblittessonek. Éjjelre ne maradjon a fecskendőkben szénkéneg. A fecskendők egyes részeinek kenésére ne használjunk se olajat, se más kenőcsöt, hanem csak gliszerint, vagy vazelint. A fecskendőkben levő bőrszelepekhez, melyeket koronkint ki kell cserélni, legjobb aj disznóbőr. 8. Hogy a talajba fecskendezett szénkéneg kárba ne veszszen és el ne párologjon, a lyukakat a fecskendezés után azonnal gondosan be kell tömni. 9. A gyérítés mindig legalább két héttel előbb vagy utóbb történjék, mint a szőlőtőkék téli befedése vagy tavaszi nyitása. 10. A gyéritő eljárással kezelt szőlő átlag minden három évben megfelelő trágyázásban rószesitendő. Színházi szemle. (7. A képzelt beteg.) A második Moliére-estét igen szép számú, válogatott közönség élvezte volna, ha a szereplők le nem darálják szerepeiket másfél óra alatt. A klasszikus vígjáték, hihetőleg hatás hajhászat okáért itt-ott a bohózat terére csapott át, ugy hogy a női szereplők kiváló alakja, Bokodyné is, a benfeutes cseléd szerepét túlságosan confidenter adta. Bokodi képzelt betegsége nem volt eléggé következetes, a mennyiben az első felvonáson keresztül érvényesített hű reprodukálása a beteges állapotnak, a következőkben megcsappant. Bánfalvi Diaforius öreg orvosi és apai szerepét nagyobb szerepkörhöz méltó ügyességgel oldotta meg. A kis Marko Olga gyermekszerepében kitűnő routinnal mozgott s helyesen hangsúlyozott szavalásával nagy tetszést nyert. Hogy a közönség nem mulatott ugy, miként azt egy Moliére est hatásától méltán várni lehetne, azt konstatálhatjuk. (8. Vasárnapi előadások. I. Hófehérke.) Vasárnap két sziuelőadás volt és ez határozott kritériuma annak, hogy a társulat szerény jövedelmének némi gyarapítása végett kétszer is aktióba lép egy nap. Délután fél ötkor gondos mamáktól környezett kicsinyek, dadák és a rendes vasárnapi közönséget képező elemek elég szép számmal töltötték meg a színházat, melyen a darab magvát képező törpékre és Hófehérke szerepére irányult a közfigyelem. Dicséretére legyen mondva Markó Emiliának, hogy a Hófehérke szerepét természetesen, a naivitás miudeu affektálása nélkül játszotta. A törpék seniora Markó Olgácska nemcsak a nehéz ós excentrikus szereppel küzdött meg derekasan, hanem statiszta törpe társait is ügyesen dirigálta. (II. Ingyenélők.) Népszínmű, mely nagyon emlékeztet a régi Szigligeti aerára, a melyben a salonkabát ós uri köntös a paraszt népviselettel együtt jelenik meg. Már ebben Bokody volt a rudas, a ki a német kurta korcsmárosból meggazdagodott magénzót hiven adta az Ő urhatnámsága ós kraxelhuberes jargonjával együtt. Beniczki nagyon rideg szerelmes legényét némileg paralyzálta Jászai Erzsike Kiss Sárija eleven mozdulatai és csinos, bár némileg gyenge népdalaival. Bánfalvi olyan tőrül metszett svihákot adott, hogy eféle genreban őt bármikor szívesen látnók. Berzsenyi Margit nem nagy kedvvel töltötte a fővárosi varróleány szerepét. A közönség elég szép számmal élvezte a kedélyes estét; a karzat pedig obligát kifejezéssel élve, teli volt. A piros tojásokról. A magyar néprajzi tudományt, mely csemetekorát éli jelenben, egy igen becses művel gyarapította Molnár Viktor miniszteri titkár, a magyarországi néprajzi viszonyok lelkes búvára, »Piros tojások« czimű becses tanulmányában, melyből az érdeklődés felköltése végett, tájékoztatásul közöljük a következő érdekes töredéket : »Ha a szorosabb értelemben vett Magyarország és Erdély húsvéti tojásait egymás mellé állítjuk, azt találjuk, hogy amazok sokkal egyszerűebbeu és sokkal kisebb műizléssel vannak díszítve, mint emezek és e& anuál feltűnőbb a különben fajilag és nemzetiségileg egymáshoz tartozó népektől kikerült díszítéseknél. Különösen az erdélyi húsvéti tojások azért díszesebbek, mint a magyarországiak, mert népe iparosabb és az ipari tevékenység góczpontjai közelebb esnek egymáshoz és aránylagosabban vannak elosztva Erdélyben, mint Magyarországon. Mindenki természetesnek fogja tartani, hogy a magyarnak külön typiku& diszitő stylje van és hogy ezen jelleg a körülötte lakó többi népektől legjobban és legélesebben kiválik, mert a magyar teljesen elkülönül a többi népektől faji, vérszerinti és nyelvi tekintetben is. Nem lehet ugyau állítani, hogy a magyar nem vett volna át az idegen virágzó művészetekből semmit, de annak hatása inkább abban nyilvánult, hogy a saját nemzeti és népies elemek felhasználását és az azokkal való díszítést nem hogy gátolta, hanem inkább még elősegítette és a műízlést kifejlesztette. Különösen szépen fejlődött ki a magyar diszitő styl az erdélyieknél, főleg pedig a székelyeknél és a csángómagyaroknál. Meglátszik a kifejlett műizlés minden tárgyon, a mely kezükből kikerült és igen szép változatos és öntudatos műizlósrŐl tanúskodnak a húsvéti tojások is. A húsvéti tojásokra a legszebb rajzokat a csángó-magyarok készítik, mint a hogy ezek a műipar terén is eddigelé alig méltatott tevékenységet fejtettek ki. A szigorú mértani elrendezés adja meg főkép a magyar diszitő stylnek a jellegét, a mihez még hozzájárul, hogy a részletek díszítésénél majdnem kizárólag stylizált virágok alkalmaztatnak. Egészen elütő a magyar műizléstől a román, a mely a szemre nézve ós első tekintetre sokkal szebb, mint a magyar, mert ritka változatos színpompában ragyog. Teljesen mellőzi a mértani beosztást, miáltal a díszítés igen gyakran czikornyás és nem symmetrikus. Szinváltozatosság tekintetében nagyon hasonlítanak a román tojásokhoz a horvátok által készítettek. A rendelkezésemre állók csekély száma azt mutatja, hogy a diszitmény elrendezése is ugyan olyan, t. i. mértani felosztás nélkül; — Önkénteseink tegnap reggel már megérkeztek, hogy további kiképeztetésüket (gyakorlati rész) a századoknál nyerjék. A csillagokkal és port-epeével ellátott tizennégy esztergomi önkéntes : Bodó István, Bolemán Árpád, Bolemán Sándor, Boronkay László, Hajdú Aladár, Hajdú József, Halász Ferencz, Horváth Tivadar, Priesender Ármin, Rudolf István, Sinka Ferencz, Schön mann Gyula, Vanke Sándor és Wertheimer Zsigmond, kik közül azonban Bolemán Árpád és Hajdú József felsőbb engedélyivel Komáromban maradtak. — Egyidejűleg említjük fel azon hirt is, hogy önkénteseink száma e hó elejével több orvosnövendékkel szaporodott. i Itt találkoznak először az igazgató nyájas mosolyával, kövér jóindulatával s óriási csibukkjával. Az igazgató fölavatja a kis Hannibált a remek intézetbe s a papa szalónkabátosan végig járja a professzorokat, hogy nagyreményű csemetéjét hivatalosan bemutassa. Nyolcz esztendő egy egész kis emberi élet. Ilyen nagy idők már nagy legényeket liferálnak az életbe. A neki komolyodó czingár ifiur hol a bölcs intelmeket élvezi, hol a classicus literaturát tanulmányozza — faulenczerből. Ezalatt, mig kinő a gyerekvilágból, piros pozsgás öcscsét irják be a reáliskolába, egyenesen azzal a nagy intenczióval, hogy a gyerekből Edisont neveljenek. A nagyapó már megszűnt a családi tanácsokban elnökölni, mert a szegénynek Clothó istenasszony már levágta élete couponját s igy a családapa szavazata döntött. Legyen kereskedő a kis nebulóból. És Hannibál öcscse, a ki az elemi iskolában, mint műfaragó nagy tekintélynek örvendett, megdöbbenve értesni róla, hogy a reáliskolai padokat már harmincz esztendő előtt tökéletetesen agyonfaragták, ugy bogy a fényes tollkésecskék kénytelenek a szigeti fűzfák ágaiba beletörni fütyülő-gyártás idején. Hannibál lassan lassan fölcseperedik a balek-gavallérok közé, a kik válogatás nélkül olvassák Jókait és Ponsont, Auerbachot és Martonfit. Ugy titokban azonban Kniggót is, a kit unalmasnak és kivihetetlennek tartanak. Hasonló válogatás nélkül gyönyörködnek az első szemtüzijátékokban s egy szentimentális szobalányról csak olyan ross.z yerset képesek irni, mint a hosszú ruha első esztendejében hóditó Kunigundáról, a ki az iskolapor hőseitől tanul először csalódni. Hannibál végre megírja az első szerelmes levelet is. Igaz, hogy könnyebben gördül, mintha Horáczból kellene fordítania, vagy kriát írnia az 1838-iki árvízről, hanem azért mégis nagy munkát ad egy láthatatlan levélhordó fölkeresése. Végre az is megakad egy fodrásznő személyében, a ki az ilyen első szerelmekből már harmincz év óta több szivecskét megégetett, mint tüzes vasával nyugtalan fejeket. Azonközben fölcseperedik Hannibál és Edison kis testvérkéje is, a gyöngyvirág finomságú Lisbeth, a ki természetesen a zárdai nevelésé lesz. Ide adják a szentlélek galambjaihoz a kicsikét, a ki már korán megtanulja azt a finom női mesterséget, hogy miként lehet valamelyik schwester keze által a papának leírhatatlan örömet szerezni. Mire Hannibál tizenkét szál selyembajuszszal hivatalosan is érettnek van nyilvánítva, lerázza magáról a tizenkét esztendős iskolai port s azt hiszi, hogy most már megszégyenítette Julius Caesart s elfeledtette Napóleont. Pedig még csak most kezdődik a semmi. A csúnya papmacskából képzelődő fess kis kukacz lett; a lepke korszaka, a gondok termékeny ideje még nagyon messze van. Edison elmegy a kereskedelmi akadémiára, Hannibál fölcsap jogásznak és Lisbeth elkészül a zárdai tanulással. A szép kis leány hazajön, megtanul egy kicsit főzni, egy kicsit zongorázni, egy kicsit unatkozni s egy kicsit ábrándozni. Hannibál iskolatársai pedig hozzáfognak első hóditó hadjáratukhoz. Jönnek a bálok, a hónapokig tartó katzenjammerok s az évekre szóló morfondirozások. Már a mint az a korán kiröpült galamb sorsa, a kinek a szárnyaoskái még nem elég erősek. Hannibál az egyetem porában ugyan kevesebbet fürdik, mint öcscse az akadémiában, hanem azért mind a ketten kegyelettel gondolnak vissza arra az igazi iskolai porra, mely csak egyszer veszi körül a boldog gyereket épen ugy, mint a himpor a szép gyümölcsöt. Az élet goromba keze nagyon hamar letörüli ezt a himport életünkről. ESZTERGOMI PORZÓ.