Esztergom és Vidéke, 1890

1890-01-01 / 1.szám

dolatávat, cselekedtünk minden odaadó buzgalmával. Ambicziónk, büszkeségünk és jutalmunk legyen átalános és boldo­gító s ne legyen más soka, mint Esz­tergom felvirágoztatása ! Emlékezzünk régiekről. (Melyik Maróthon történt Dobozy Mihály veszedelme?) „Falukban és városokban Itt ott. összegyűltnek, Hogy bátrabbak lennének. Egy ily csoport Maróthon volt Félelmek és remények Közt ott vártak ök szerencsét Zápolyá'ól szegények. Ezek közt volt Dobozy ur És csudaszép bitvese." E. Sándor. Istvánffy, a magyar Livins Hist. L. IX. 88. lapon világosan megjelöli azon Marótbot, ahol Dobozy Mihály küzdve elesett, irván : Szolimán a mohácsi vész uián két részre osztván lovasságát, a Balaton tava felé az egész vidéket tűzzel, vas­sal pusztította. A lakosokat fogságra hnrczolva széltében, hosszában, mindent feldúlt. Más oldalról pedig Esztergom és a Vértes erdők körül hasonló fé­lelmet keltett. Sehol se talált az ellen­ség kegyetlensége nagyobb ellenállásra, mint Maróiknál, mely az esztergomi érsek birtoka, hová az elvonulni és vadászatokat tartani szokott. Ezen helyre futottak össze sokan a szomszéd vidékbeli lakók közül nejeik­kel, gyermekeikkel s ezt árkokkal és sánczokkal körülvették. Midőn pedig ezeket az ellenség megerősített táboruk­ból minden módon kicsalni igyekeznék, de mire sem meheine veink, kik saját, feleségeik és gyermekeik életéért hősies vitézséggel hnrczolva, az ellenség kö­zül sokat megölének, többet pedig megsebesítenek : Szolimán táborából nagyobb ágyukat (colubrinas) »csata­kigyókaU hoztak, melyekkel végre a nyomorultak vitézsége megtörve lőn s legyőzetlek. Elestek valamennyien. Köz­tük Dobozy Mihály kitűnő vitézsége és hőstette említtetik, a ki nejét lovára kapva s általa átkarol tátva, gyorslábú lován menekülni akart, de lova a ket­tős teher alatt elfáradván, az ellenség által utólérelett. Erre Dobozy nejét, nehogy a törökök kezébe jusson, először ]eszűrá, aztán magát az ellenségre veté s küzdve elesett. Ezen Maroth tehát nem más, mint a mai, rengeteg erdő közepében viruló Puszta-Marőth, az esztergumi érsekség gonddal mivolt szép birtoka, melynek Iáján a legújabb időkben is találtak számos emberi esőn tokát, fegyverdarabo­kat és régi pénzeket. NÉMETH VIKTOR. A győri kamarából. i. A fizetési meghagyásokról és a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás ujabb szabályozásáról szóló törvényja­vaslat felett, a győri ügyvédek érkéz? letet tartván, a következő bírálatban állapodtak meg : Az értekezlet megállapodik abban,hogy a fizetési meghagyási rendszernek köte­lező alakban minél nagyobb mérvű ok­szerű keresztülvitele az igazságszolgál­tatás ügyének soknemü mélyreható és fontos előnyére nem válik. A tervezet azonbiin az 50 írton fe­lüli követelésekre nézve egy tökéletesen czéltalau és gyakorlati haszon nélkül intézményt kivan létre hozni, mely nem lenne alkalmas eszköz a törvénykezés előnyére szolgálni, hanem ellenkezőleg annak határozott kárával járna. Csodálkozásnak ad kifejezést az ér­tekezlet hogy a javaslat a mindennapi törvénykezési élet ismerelét nélkülöző forrásból meriti szellemét, melyet pedig azon reformirány szülöttének kell te­kintenünk, melytől a jogász világ nagy­szabású szerves alkotásokat s mély je­lentőségű javításokat várt. A javavaslat, mint jogi alkotás, az 50 frton felüli követelésekre vonntkozó részében komoly figyelembe egyáltalán nem vehető, mert az, az igazságszol­gáltatás alaposságát nem mozdítja elő, a jog- ós vagyonbiztosságot uem növeli a bíróságok terhét uem könnyíti, nem nyújt előnyt a jogkereső félnek, sem pedig az adós helyes védelmét szem élőit nem tartja. A javaslat e része határozottan retro­grad irányt képvisel, egészében ugy; mint részleteiben káros rendelkezéseket tartalmaz, a rendes és sommás eljárást összeznvarja a bírói határozatok biztos­ságát gyengíti és oly lényeges intéz­kedéseknek: rendeleti a ton megtételére hatalmazza fel a kormányt, melyre sza­badalmat törvény semmiféle kormánynak okszerű leg nem adhat. Maga a fizetési meghagyás rendszeré nek keresztelt valami nem egyéb a javas­tatban, mint egy időrabló czikornya fel­peres terhére, izgága a peres eljárás természetes menetére, í eher a járás­bíróságokra, peitaavonási szabadalom alperes részére s a zűrzavarok és bi­zonytalan állapotok törvényesítése, Főhibája a javaslatnak, hogy tulaj­donképpen csak intési rendszert kivan meghonosítani, uem pedig fizetési meg­hagyást, nem kívánja ezt kötelezőleg keresztül vezetni, két érvényesítési mó­dot engedélyez az 50 frton felüli kö­vetelésekre a helyett, hogy egyik vagy másikkal szaki tan a s általa állítólag előnyös voltánál fogva behozni kívánt intési rendszert próbálgatást kísérletté alacsonyítja, s ekként a perfolytatás consolidatiója iránti törekvést teljes figyelmen kivül hagyja. irodalmi levét. (A Hét.) Kiss József uj társadalmi és művé­szeti közlönye, melyből a mutatószámot e hó derekán rendkívüli érdeklődéssel fogadta a közönség, hogy minden pél­dánya elkelt s uj kiadást kellett ren­dezni belőle: ma indult meg az 1-ső számmal rendes folyamába. Már külső kiállításán meglátszik, hogy a lapra kiadója nagy gondot for­dít s költséget nem kimé!. A ezimlap díszít ményképét átrajzol­tatta s alatta a czimképet a modern technika színvonalán állíttatta ki. E kép hétről-héire változni fog. A jelen szám Csáky Albinné grófasszony arcz­képét közli, — a következő számok köz- és társas-életünk egy-egy kitűnő­ségét kozzák fototipiai ábrában. A füzet tartalma egész sorát adja a magvas és vonzó olvasmányoknak első­rangú magyar irók tollából. Lucius hetikrónikáját Tóth Bélától Fenn és alant czimü tárcza követi, melyben jFlammarion tollával versenyző eleven szinekkej s filosophiai mélységgel tár­gyalja a térbeli dimenziók hívságos voltát. Egy érdekes íárczalevél Csáky grófné otthonáról s e kitűnő asszony karakterképéről rajzol vázlatot, melyet mnlt számunk lárczájában mi is adtunk kefelenyomat után. Mikszáth Kálmán a magyar konyháról ir humorososan. Két kritikai czikkben az ujabb irói nemzedék két legkiválóbb iró tekin­télye szólal meg: Alexander Bernát irodalmi viszoiraink fölött tart szemlét. Ambrus Zoltán pedig a Dóczi Carme­I Iájáról kezd egy nagyobb tanulmányt, jKét modern költő lírája váltja föl a szöveg komoly és okulásra szánt köz­leményeit: Endrődi Sándortól Egy ma­gyarfaié sírjánál czimfi szaralmány és Revicatky fry uja irodalmi hagyatékából egy kiadatlan versike, moly a költő utolsó hónapjaiban az arcoi klimatikus gyógyfürdőn kelt s három versszakban Petőfi mondását az ágyban párnák közt meghalásról egybeveti a szegény arcoi betegek félénk reménykedésével. Érde­kes az eredeti f kézirat fakszimiléja, melyet a füzet szintén közöl, Hosszabb szépirodalmi olvasmány ezeken kivül az ifj. Dumas legújabb novellája: Fej vagy írás, melyet Fái Béla fordított le. Ajánljuk olvaséink figyelmébe e derék vállalatot. Előfizetni (egész évre 10, félévre 5, évnegyedre 2 frt 50 krjával) Bnpapest, V. Akadémia-utcza 4. sz. a. a kiadóhivatalban lehet. Szilveszter esték. i. (A tisztikar eBtélye*) A tiszztikar tegnap este a Fürdft vendéglő termeiben ülte meg Szilveszter estéjét s a jelen volt díszes közönség itt kívánt egymásnak valóságos boldog ujesztendőt az újév hajnalán. A vigalmat A tour is tik czimű zenei egyveleg előzte meg. A potpourrit Wagner főhadnagy gondolta ki s> a karmester idomította ismert zenedara­bokra. A touristák Bécsből Budapestre utaznak a Dunán. Bécsből vidám osztrák nótákkal indulnak el s a mint magyar vizre érnek, mindjárt rázendül, hogy »Megy a gőzös.* Pozsonynál nagyon sok tót nótát hallanak a touristák, a mi egy kicsit furcsa a Kraxlerhuberek vidékén. De ugy látszik, hogy sok talpas tót ereszkedik le a Dunán s azok csinálják a nótákat. Komáromnál az ezredeket nézik meg a touristák. Esztergomnál megkondul a főszékes­egyház hatalmas szavú harangja s le­hallik az impozáns orgona-szózat. A zenekar itt Weber szép imájával festette a hangulatot. Visegrádnál a magyaír induló harsan meg s Váezuál a »Fi­seherin du kleine« (a ki különben hála az égnek már elhagyta Európát s Vácz­nál legföljebb csak nagymarosi svábok dúdolhatják.) Annál emelkedettebb a hangulat a szép Budapest megpillan­tásánál, hol a zendkar a szózat s a nemzeti hymnus hangján lelkesül. Most már kikötnek s vidáman bevonulnak a Hungáriába. Eácz Pali játszik épen s a zenekar a Hunyadi-indulóval s a Cserebogárral fejezi tki a hatást. A touristák azután megnézik a Károl T Tiókot, ha nem becsülném többre a magam íróasztalát. Lehetnék feleséges ember, ha már csak egyszer is megkértem volna olyan apró kacsot, melyet vilá^életemben esak a tisz­telet csókjaival tudtam mindig félreértett s rovásomra magyarázott ideálkeresgélé­seimben elhalmozni. Mindenki boldogan férjhez ment, a kinek valaha udvaroltam s én még most is keresem azt, a kit talán sohase fogok megtalálni. Javíthatatlan ide­alista maradtam még most is, mikor már senkinek se kellek. Keresem az elérhetet­lent.Pedig már megjöhetett volna az eszem, mert az első szürke hajszál már figyelmez­tet az élettel való megalkuvásra. Hanem azért már hála istennek mégis csak lemondtam arról az elvről, hogy min­den ember annyit ér, a mennyit az ellen­ségei nyomnak a latban. Kezdek barátokat szerezni kisvárosi szemfényvesztés nélkül. Gyűlölöm az ostoba koponyák tisztelt tu­lajdonosait és sohase fogok kibékülni a született szamarakkal, a kik majd olyan szerepet játszanak nálunk, mint az imádott Apisok Egyptomban. Gyűlölöm a mások eszméiből harácsoló notabilitások kultuszát, mert ezek óriási hazugságot képviselnek a társadalomban s tisztes arczvonásokkal és spanyol komolysággal szörnyű humbugot tőkésítened A ezopf és a vaskalaj) még mindig felbőszít. De imádom az egészséges gondolatot még a legromíatlanabb parasztban, s az őszinte érzést még a rongyokban járó koldusban is. Megyek az emésztő munka virágtalan utján, zajtalanul, becsületesen, önzetlenül 3 nem íöróddm a pokol kapuival. Sok hibám van, teli vagyok gyarlóság­gal ; de van még melegen dobogó szivem, söt még könyem is és mindig megbánom, ha valakinek csak egy perezre is bánatot okoztam, a kinek szeretettel kellett volna adóznom. Ilyenforma volnék, ha igaz. Vigyék el ezeket a furcsa szögletességeket valamelyik amerikai fotográfushoz s meg lesz mindjárt a megörökítésétől méltán irtózó A Hifi. Tarka iollu nagy madár Útjában a merre jár: Férfi, nő és ifjn, vén, Bölcs, bohó és dús, szegény, Mind, de mind elébe mén. Mind imádja őt nagyon : sVigy el engem szárnyadon* ; Egyet ugy véletlenül Felkap hát a sok közül, S véle aztán kéj utazni elröpül. Gyors-suhanva szállanak, Egy világ egy pillanat; ElemÖk nem is a lég, Félig föld aetherje még, Félig már a csillagdiszes boldog ég. Nincsen arra tinta, toll, Nincsen arra szó sehol: Hogy mi bűvös, szűzi, szent Mámort él az odafent, yélaléltan aszván a nagy végtelent! Ám egyszer esak hire jár, Újra lenn a hirmadái! És kegyeltje hol lehet?, Lelke tán a föld felett Álló csillag lesugárzó fénye lett? Ok nem. őt megunta már A szeszélyes hir-madár: Hulló csillaggá levén. Ott pihent meg a szegény A feledés oczeánja fenekén. SZÁVAY GYULA. Schoppenhauerból. Az irókat igy osztályozhatjuk: vannak, a kik irnak anélkül, hogy gondolkodnának. Ezek emlékezetből, reminiscentiákból vagy közvetlenül idegen müvekből irnak. Ezek vannak legtöbben a világon . . . Vannak, kik előbb gondolkodnak, s csak azután irnak. Ezek azért irnak, mert gondolkodnak, s ezek ritkák ! ... Az elsők hasonlítanak ahhoz a vadászhoz, aki csak szerencsére megy vadászni, s az ilyen nehezen fog valami sokat hazavinni; az utóbbiak pedig hajtóvadászokhoz, akik már jó előre körül­zárták az erdőt s a tér folyvást szűkülvén, nagymennyiségű vadat lőnek. A fordítók impertinens emberek. írjanak maguk, bogy müveik érdemesek legyenek fordításra, de a másokét hagyják ugy, amint vannak! A praedestinatió és fatalismus nem lé­nyegükben különböznek, hanem csak abban, hogy az adott jellemnek és az emberi tettnek kivűlről jövő meghatározása a prae­destinatiónál egy ismerő, a fatatalismusnál pedig egy nem ismerő lénytől ered ... Ered­ményében a kettő találkozik: megtörténik az, aminek meg kell történnie! A hit olyan, mint a szerelem, nem tűr kényszerítést és igy káros merénylet azt állami törvényekkel keresztülvinni, vagy megszilárdítani; mert, valamint az a kí­sérlet, hogy szerelmet erőszakoljunk, gyű­löletet szül, épen ugy a hitet erőltetni, elsősorban hitetlenségre vezet. * A női becsület nem egyéb, mint álta­lános vélemény egy leányról, hogy az egyetlen férfinak sem; és egy nőről, hogy az csak annak tett esküt, akihez férjhez ment! — Uj évfolyamunk első számában kérjük előfizetőink régi bizalmának meg­újítását s lapunk szíves ajánlását és terjesztését, hogy mégiukább megerő­södve folytathassuk a közönség érde­keinek szolgálatát. — A korcsolyázótéren most élve­zik a tél legjavát, a tornaegyesület által föntartott jégpályán. Vasárnap zene is szólt s oly nagy volt a forga­lom, hogy a rozzant fabódé alig birta befogadni a szemlélő s didergő hölgye­ket. Valóban kívánatos lenne, ha a tornaegyesülétnek sikerülne egy dísze­sebb korcsolyázó csarnok kitáuczoláea.

Next

/
Oldalképek
Tartalom