Esztergom és Vidéke, 1889

1889-11-24 / 94.szám

ESZTERGOM r es MP'a.Jl?T,EMiK HETIÍMK INT KF/t'SZRR : VASÁÍÍNAP ÉS^CSÜTÖRTÖKÖN. ICI.ÜKI'ZM'l'líl.Sl Álí : eMftt&'Atrifl . . . . t; fit — kr. fél évre % írt — kr. ii*H!re<levi'e 1 frt 50 kr. Eyy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. S Z ElTlTísTfo S E G : BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, httvn ;i Ifip MZttlIoini rftRXÁt illető líii/.lciiH.ny«1Í IdiMtMitlííls. KIADÓHIVATAL : SZÉCHEWYI-TfcR 331 .SZÁM, liovA a lap liivataloH « ÍI. niííjíiiu liinl<tl.ós*si, a irytlfwfeii s/,ánt. kö/,leiiitiiiyek, tílíili'/.e'ósi jiéu/.clt <ÍN rectattialÚNok Uil.óy.eiuKSk. HIRDETÉSEK. HIVATALON IIIJÍDI'JTHINWK MAMA N 111 lí l>|iJTI<;,SKI< I szólói 100 **4ig - frt 7:", Id-.iii'(•egíilliiiMuh'iH H/.eriiit legju100 —200 ig . 1 frt 50 krij H táiiymtaMiau köy.öllutnak. 200-800-ig . 8frt.ÍB-ltr.i[i , Hél.yjíilij M kr. j I NY)i;i TIOU sora 20 kr. Szegények saisonja. Esztergom, nov. 23. Az első megfagyott madár már megjelenti a szegények igazi saisonjának kezdetét. Ez a nyomorúság tavasza, a bőség satyrája, az emberi könyörületesség gúnyja. Még mindig olyan formán vagyunk berendezkedve, hogy a főpapság s a jólelkű adakozó közönség támogatása mellett annyi szegényünk van, mint ritka vidéki városnak, holott éppen megfordítva kellene lenni. Mi az oka annak, hogy pénteken minden tizedik lépésre koldust látunk; mi az oka annak, hogy egy középmódú temetés ufcáu legalább is száz koldus csoportosul össze s ostromolja a gyászolókat? Mert az igazi szegények rovására vannak talmi koldusaink is. Jótékonyegyesületünk és tagjai évenkiut közel kétezer forintot osztogatnak ki szegények között, a főkáptalan hetenkint, akárhány jószívű főpap, a ki nem zárja be szive, kapuja és wertheimerje zárjait majd mindennap kiosztja a könyőrület filléreit. Es a koldusok száma nem csökken, sőt még esak most kezdődik valóságos saisonjuk. A tél fagya s a metsző szól ellen a jómódú családok barátságos meleg bástyákat tudnak építeni, de az igazi szegénység ugy kapja a telet mint a természet móri: nagyon hidegen, nagyon pazarul. A szegények ilyenkor nemcsak a gyomor lázadását kénytelenek kielégíteni, de ruháról és fáról is kötelesek gondoskodni, ha tovább akarnak nyomorogni. Melyikök nem akar? Hány koldus halt meg miut öngyilkos ? Segítsünk a szegényeken. Addig is, mig a pálinkára kolduló naplopókat elkülöníthetjük azoktól, a kik valóban megérdemlik a jótékonyság filléreit, legyünk könyörületesek embertársaink iránt. A ki a madarat eteti, mikor csillogó hó temeti el az elhullott magot; a ki megmenti a didergő állatot a kietlen fagytól: az nem látná meg a sínylődő embert, a nyomorgó szegényt, a kinek éppen annyi joga van a boldogsághoz, a szerencséhez, mint nekünk? Legyünk könyörületesek! Jótékonyegyesületünk közgyűlése. Szent Erzsébet napján, mint védőszentje ünnepén szokta a helybeli Jótékonyegyesület rendes közgyűlését megtartani, mi f. hó 19-én az elnök Majer István püspök lakásán megtörtént, résztvévén abban sok buzgó tag, kivált a szegények iránt való meleg érzelmeikről ismert és tisztelt nőtagok, kiket felsorolását a kegyelet követeli. Ugyanis jelen voltak Bartalné, dr. Berényiné, Hamarné, Helcz Antalné, Felsenburgné, Földváryné, Frey Ferenczné, Majer Jánosné, Kaannó, Mészáros Károlyué, Muukácsyné, Renczné, Szilváné, Szecskayné, Schvarzné, Szvobodáué, Rencz Mária Tillmann Feri, Kaán Etel, Tiefeuthálné úrnők". Dr. Fehér Gyula, Majer Sándor, Villányi Szaniszló, Reviczky Gfábor számvizsgáló, Perényi jBéla pénztáros, Hamar Árpád egyesületi jegyző urak. Miután a város javát szivén viselők gyülekezete élénk eszmecsere után körbe ült, elnök ur megnyitván az ülést, felolvasta évi jelentését, melyből a következő főbb pontokat emeljük ki. Az egyesület néhány tag elköltözésével és halálával ugyan megfogyott, nevezetesen meghaltak Bubla püspök, Feichtinger kanonok, Beszédes Sándor, Özvegy Gunstné, Koksa-Hutta Ilon, özv. Kiczinger Mihályné, kiknek emléke áldásban marad; de ismét uj tagokkal is megörvendeztettek nevezetesen : Czibulka és gr. Osáky kanonok, G-rivisich ezredesné, Hajasné,Magurányíué Mattyasovszky Kálmánné, Dr. Lieb Gyuláné, Katinszkyné. Éljenek! Minél több nemes sziv egyesül, annál erősebb és áldásosabb lesz az egyesület. Az elnöki beszéd felsorolta az év jótevőit, ezek élén hallottuk O Eminencziája a prímás érsek ur drága'nevét említeni, ki rendes szokásához hiven, a legutóbbi szt. karácson kor is 300 forintot méltóztatott az egyesületnek átszolgáltatni városunk házi szegényei közt kiosztásul. A Főkáptalan gondos kezelése alatt levő alapítványok kamataiból 225 frtot, b. Bubla püspök 50 frtot, Feichtinger kanonok könyvtáros végrendeletében 50 frt, Csáky gróf 10 frt, Magurányi József ügyvéd 20 frt, egy mulatókör 3 frt 10 krt, a helybeli Takarókpénztár 20 frt, a kereskedelmi- és iparbank 25 frt, a párkányi takarékpénztár 10 frt, Fehér pleb. 5 frt, Yízer Ida kis. asszony tagsági diját és 3 frtot szives kedtek az egyesület czóljaira szentelni, miért ezen jótevőinek s mindazon ember barátoknak, a kik az újévi üdvözletektől megváltás czimén e szent czélra 166 frtot és 70 krt adakoztak, a közgyűlés meleg háláját nyilvánitá. Majd a segedelmezésekről tétetett jelentés, mely szerint I. a királyi városi szegények kaptak 472 frt 10 krt; II. a vízivárosi szegények 165 frt 50 krt; III. sz.-tamási szegények 184 frt 30 krt; IV. a szt.-györgymezeiek 177 frt 50 krt; V. a vármegyei és városon kívüli szegények 49 frt 90 krt, azonfelül gyógyszerre 4 frt -74 kr s igy összesen segedelmezésre kiadatott 11)54 frt 4 kr. Miután Perényi Béla pénztáros ur számadását előterjesztette, az helyeslőleg tudomásul vétetett, sőt fáradozásaiért köszönetet is aratott. Szóba kerülvén az óvók, iniud a három számára egyenkint 20 frt szavaztatott meg; s még egyrészről köszönet nyilvánult azon uri nők részére, kik a kir. városi óvóban a legutolsó karácsonyi ünnepséget rendezték, mint lelkes ós ügy avatott tagok újból fel kérettek nevezetesen Rudolf Mihályné, Mészáros Károlyué, Szecskay Kornél né, Reviczky Gáborné, Frey Ferenczné, Kaán Jánosné, Földváry Istvánué, egyesületi tagok, hogy az emiitett ünnepséget szokott módon rendezni méltóztassanak, kik azt honleányi készséggel meg is Ígérték, — Egyúttal négy uj választmányi tag is kiállatott ki, ós pedig : Bartalné, Helcz Antalné, Földváry Az^EsatorgomésViÚBkB^tárczája. NEM VAGYOK EN . . . NEM VAGYOK ÉN KERTI RÓZSA, GYÖNGYVIRÁG, SE LILIOM, KÉJES ILLAT NINCS SZIVEMBEN, NINCS TILOS DAL AJKIMON! NEM VAGYOK A ZÖLD MEZŐNEK TARKA VAD-VIRÁGA SEM, MELYRE HOSSZAN ELMERENGVE MEGPIHENNI TÉR A SZEM. HEGYI RÓZSA SEM VAGYOK A JÉG- S HÓÜLTE BÉREZ FOKÁN, CSAK SZERÉNYEN, HALKAN NYILÓ KIS VIRÁG a GOLGOTHÁN! KALOCSAY ALÁN. (Elbeszélés.) AZ EGÉSZ MEGYÉBEN A LEGGONOSZABB EMBER VOLT FERTŐ GYULA. EGÉSZ AZ APJÁRA ÜTÖTT. AZ IS RÉME VOLT A BECSÜLETES, NYILT JELLEMŰ EMBEREKNEK. DE MEG IS LAKOLT ÉRTE; ALATTVALÓI AGYON ÜTÖTTÉK. MIKOR AZ ÖREG FERTŐ JÓZSEFET ELHANTOLTÁK, GYULA FIA LÉPETT AZ APJA JOGAIBA. MAGAS, SOVÁNY, ELLENSZENVES ARCZÚ VOLT; AZ EMBEREK SZEMÉBE SOHA SEM MERT NÉZNI, ÉPPEN UGY, MINT AZ OLYAN EMBEREK, A KIKNEK GONOSZSÁG NYOMJA A LELKÉT. BESZÉDE ALÁZATOS, LASSÚ VOLT. EGY NAGY BEREZEGI URADALOMNAK VOLT AZ INTÉZŐJE. A SZEGÉNY BÁRGYÚ FÖLDMIVESEK FÉLTEK TŐLE S GYŰLÖLTÉK. DE GYŰLÖLETÜKET NEM ÉRVÉNYESÍTHETTÉK. MIT TEHET EGY SZEGÉNY, NYOMORULT EMBER A HATALOMMAL SZEMBEN ? . . . ANNAK CSAK TŰRNI, KÜZDENI KELL, HOGY MINDENNAPI KENYERÉT MEGKERESHESSE. EGY KÉSŐ ŐSZI ESTÉN EGY HALVÁNY, IFJÚ NO KOPOGTATOTT A HATALMAS UR AJTAJÁN. — KÉRNI JÖTTEM, NAGYSÁGOS UR; KÉRNI FÉRJEMÉRT, KEZDTE A NŐ REMEGŐ HANGON. — HIÁBA MINDEN KÉRÉS, ASSZONYOM. FÉRJÉNEK EL KELL HAGYNIA ÁLLÁSÁT. — DE MIÉRT, MIT VÉTETT, NEM BECSÜLETES EMBER-E? — AZT NEM VONOM KÉTSÉGBE, DE ELHATÁROZTAM A TÖBBI URAKKAL, HOGY FÉRJÉNEK MENNIE KELL, TEHÁT MENNI FOG. MINDENBE BELEAVATKOZIK S AZT NEM TŰRJÜK. — DE HÁT ILYEN KICSINYES, SZEMÉLYES OKOK MIATT AKARJÁK FÉRJEMET KENYERÉTŐL MEGFOSZTANI, MOST, TÉLNEK IDEJÉN. HOVÁ LESZEK GYERMEKEIMMEL? — AHOZ SEMMI KÖZÖM. ELÉG NAGY A VILÁG, FÉRJE MAJD CSAK KAP VALAHOL ALKALMAZÁST. ERRE A SZEGÉNY NŐ KÖNYÖRGÉSRE FOGTA A SZÓT. OLY SZIVREHATÓAN. LELKE MÉLYÉBŐL KÖNYÖRGÖTT A GONOSZ EMBERNEK, AMIKÉNT CSAK A FELESÉG TUD KÖNYÖRÖGNI AZÉRT AZ EMBERÉRT, AKI NEKI AZ EGÉSZ VILÁGA, MINDEN BOLDOGSÁGA. DE A SZÍVTELEN, GONOSZ EMBER HAJTHATATLAN MARADT, NEM INDÍTOTTÁK MEG FEKETE LELKÉT A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYEI. — TEHÁT NINCS ÖNNÉL^ BOCSÁNAT, NINCS ÖNNÉL KÖNYÖRÜLET. ? — NINCS, VOLT A RIDEG FELELET. ÚJÉV NAPJA VOLT; HIDEG, ZIMANKÓS IDŐ VOLT, A HÓPELYHEK MÁR ESTÉTŐL KEZDVE HULLOTTAK ALÁ, FEHÉR LEPELLEL BORITVA A

AZ EGÉSZ LÁTHATÁRT. AZ ISKÓJAI URADALOM ISPÁNJA KÖNYES SZEMEKKEL CSOMAGOLTA A KOCSIRA KEVÉS EZÓKMÓKJÁT; AZ ISPÁNNÉ, AZ A SZEGÉNY, HALVÁNY ASSZONY KIS GYERMEKEIT GÖNGYÖLGETTE MELEG KENDŐKBE. KITELT AZ IDŐ, MENNIÖK KELLETT, MINT EGY ROSSZ CSELÉDNEK, MERT HÁT A HATALMAS, MINDENHATÓ UR UGY AKARTA. KICSINYES BOSSZÚ VEZETTE A FŐURAT, MERT A SZEGÉNY ISPÁN BECSÜLETES, JELLEMES EMBER VOLT, AKI NEM TUDOTT CSÚSZNI, MÁSZNI; AZ IGAZAT MINDENKI SZEMÉBE MEGMONDTA. A MAI VILÁGBAN IGEN NAGY HIBÁNAK VESZIK AZ ŐSZINTE SZÓT; HÁT AZ OLYAN GONOSZ, ALATTOMOS EMBER, MINT FERTŐ GYULA VOLT. HOGYNE TEKINTETTE VOLNA MEGBOCSÁTHATATLAN VÉTEKNEK A SZEGÉNY ISPÁN BECSÜLETES ŐSZINTESÉGÉT. AZ UJ ISPÁN EGY BUTA, OSTOBA, TUDATLAN EMBER VOLT, DE HÁT EZ MEG TUDTA NYERNI A HATALMAS UR KEGYÉT, MERT ÉPPEN OLYAN RAVASZ, ALATTOMOS GAZEMBER VOLT, MINT Ő MAGA. A SZEGÉNY RÉGI ISPÁNNAL SENKI NEM TÖRŐDÖTT, A MINT A DÖCZÖGÖS KOCSIN KIHAJTATOTT A PUSZTÁRÓL, ELFELEDTÉK, A PARASZTOK HULLATTAK UGYAN EGY-KÉT KÖNYET ÉRTE, DE HÁT A SZEGÉNY PARASZT-KÖNYEK MIT SZÁMITANAK ? ÉVEK MULTAK EL AZÓTA, MIÓTA A SZEGÉNY ISPÁN-CSALÁD ELHAGYTA A VIDÉKET, NEM HALLOTT RÓLA SENKI SEMMIT. EGYSZERRE CSAK HIRE JÁRT A PUSZTÁN, HOGY A KASTÉLY MELLETTI HÁRS-LIGETBEN ÉJJELENKINT AZ ISPÁNNÉ LELKÉT LÁTJÁK AZ ŐRT ÁLLÓ PARASZTOK. CSAK A LELKE LEHET, MAGYARÁZGATTÁK TOVÁBB MERT IGY VALÓSÁGBAN NEM NÉZHET KI. MENTEK AZTÁN TÖBBEN IS NÉZNI AZ ISPÁNNÉ »LELKÉW, AKIK SZINTÉN AZT ERŐSÍTETTÉK, HOGY AZ BIZONY HAZAJÁRÓ LÉLEK, A NAGYSÁGOS URAT JÖTT KISÉRTENI. A NAGYSÁGOS URNÁK SENKI SEM MERT A DOLOGRÓL SZÓLNI. A. BÁTRABBAK VÉGRE MEGKÖZELÍTETTÉK A »KISÉRTETET«, AMINT AZ MÉLA BUSÁN EGY SZIKLA HASADÉK FELETT ÜLVE, DÚDOLGATOTT. NEM TÜNT EL A KÖZELEDŐK ELŐL, HANEM BÁNATOSAN MEGSZÓLITÁ ŐKET: — NEM ÖSMERTEK, UGY-E, JÓ EMBEREK? ÉN VAGYOK A VOLT ISPÁNNÉTOK, ELJÖTTEM FERTŐ GYULA TEMETÉSÉRE, MERT NEKEM ITT KELL LENNEM, MIKOR MEGHAL. MAJD a HALÁLOS ÁGYÁN MEGMONDOM NEKI, HOGYAN HALTAK MEG MINDAZOK, AKIK KEDVESEK VOLTAK SZIVEMNEK . . . HOGYAN HALT MEG KEBLEMEN PICZINY FIAM, AKIT a TÉLI UT HIDEGE MEGFAGYASZTOTT SZIVEMEN . . . PEDIG MILY FORRÓ VOLT E SZIV . . . OH, MILY FORRÓ . . . AZTÁN A TÖBBIEK, AKIKET SZERETTEM, MIND MEGHALTAK, UTOLJÁRA MARADT FÉRJEM, AKIT SZINTÉN SÍRBA VITT A BÁNAT, A NYOMORÚSÁG. DE CSITT . . . ITT BELŐL MONDJA VALAMI, HOGY Ö IS MEG FOG HALNI . . . BORZASZTÓAN FOG MEGHALNI ... NEM UGY, MINT AZ ÉN ÉDESEIM, MEGSIRATVA, ÁLDVA, HANEM ÁTKOZVA. . . IGEN, IGEN, MIT BÁMULTOK REÁM? . . . ÁTKOZVA FOG MEGHÁLNI, MERT TUDJÁTOK-E, HOGY A FELESÉG ÁTKOZZA ÖT? S A FELESÉG ÁTKA EL FOGJA ŐT ÉRNI AKKOR,- MIDŐN AZT HISZI, HOGY A LEGBOLDOGABB . . . A PARASZTOK MEGDÖBBENVE VONULTAK VISSZA. SZEGÉNY BOLOND ! SUSOGTÁK, A TE ÁTKOD NEM FOG RAJTA, HISZ MOST LESZ A LEGBOLDO-