Esztergom és Vidéke, 1889

1889-11-24 / 94.szám

ESZTERGOM r es MP'a.Jl?T,EMiK HETIÍMK INT KF/t'SZRR : VASÁÍÍNAP ÉS^CSÜTÖRTÖKÖN. ICI.ÜKI'ZM'l'líl.Sl Álí : eMftt&'Atrifl . . . . t; fit — kr. fél évre % írt — kr. ii*H!re<levi'e 1 frt 50 kr. Eyy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. S Z ElTlTísTfo S E G : BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, httvn ;i Ifip MZttlIoini rftRXÁt illető líii/.lciiH.ny«1Í IdiMtMitlííls. KIADÓHIVATAL : SZÉCHEWYI-TfcR 331 .SZÁM, liovA a lap liivataloH « ÍI. niííjíiiu liinl<tl.ós*si, a irytlfwfeii s/,ánt. kö/,­leiiitiiiyek, tílíili'/.e'ósi jiéu/.clt <ÍN rectattialÚNok Uil.óy.eiuKSk. HIRDETÉSEK. HIVATALON IIIJÍDI'JTHINWK MAMA N 111 lí l>|iJTI<;,SKI< I szólói 100 **4ig - frt 7:", Id-.iii'(•egíilliiiMuh'iH H/.eriiit legju­100 —200 ig . 1 frt 50 krij H táiiymtaMiau köy.öllutnak. 200-800-ig . 8frt.ÍB-ltr.i[i , Hél.yjíilij M kr. j I NY)i;i TIOU sora 20 kr. Szegények saisonja. Esztergom, nov. 23. Az első megfagyott madár már meg­jelenti a szegények igazi saisonjának kezdetét. Ez a nyomorúság tavasza, a bőség satyrája, az emberi könyörületesség gúnyja. Még mindig olyan formán vagyunk berendezkedve, hogy a főpapság s a jólelkű adakozó közönség támoga­tása mellett annyi szegényünk van, mint ritka vidéki városnak, holott éppen meg­fordítva kellene lenni. Mi az oka annak, hogy pénteken minden tizedik lépésre koldust látunk; mi az oka annak, hogy egy középmódú temetés ufcáu legalább is száz koldus csoportosul össze s ostromolja a gyá­szolókat? Mert az igazi szegények ro­vására vannak talmi koldusaink is. Jótékonyegyesületünk és tagjai éven­kiut közel kétezer forintot osztogatnak ki szegények között, a főkáptalan he­tenkint, akárhány jószívű főpap, a ki nem zárja be szive, kapuja és werthei­merje zárjait majd mindennap kiosztja a könyőrület filléreit. Es a koldusok száma nem csökken, sőt még esak most kezdődik valóságos saisonjuk. A tél fagya s a metsző szól ellen a jómódú családok barátságos meleg bástyákat tudnak építeni, de az igazi szegénység ugy kapja a telet mint a természet móri: nagyon hidegen, nagyon pazarul. A szegények ilyenkor nemcsak a gyo­mor lázadását kénytelenek kielégíteni, de ruháról és fáról is kötelesek gon­doskodni, ha tovább akarnak nyomo­rogni. Melyikök nem akar? Hány koldus halt meg miut öngyilkos ? Segítsünk a szegényeken. Addig is, mig a pálinkára kolduló naplopókat elkülöníthetjük azoktól, a kik valóban megérdemlik a jótékonyság filléreit, le­gyünk könyörületesek embertársaink iránt. A ki a madarat eteti, mikor csillogó hó temeti el az elhullott magot; a ki megmenti a didergő állatot a kietlen fagytól: az nem látná meg a sínylődő embert, a nyomorgó szegényt, a kinek éppen annyi joga van a boldogsághoz, a szerencséhez, mint nekünk? Legyünk könyörületesek! Jótékonyegyesületünk közgyűlése. Szent Erzsébet napján, mint védő­szentje ünnepén szokta a helybeli Jó­tékonyegyesület rendes közgyűlését meg­tartani, mi f. hó 19-én az elnök Majer István püspök lakásán megtörtént, részt­vévén abban sok buzgó tag, kivált a szegények iránt való meleg érzelmeik­ről ismert és tisztelt nőtagok, kiket felsorolását a kegyelet követeli. Ugyanis jelen voltak Bartalné, dr. Berényiné, Hamarné, Helcz Antalné, Felsenburgné, Földváryné, Frey Ferenczné, Majer Já­nosné, Kaannó, Mészáros Károlyué, Muukácsyné, Renczné, Szilváné, Szecs­kayné, Schvarzné, Szvobodáué, Rencz Mária Tillmann Feri, Kaán Etel, Tie­feuthálné úrnők". Dr. Fehér Gyula, Majer Sándor, Villányi Szaniszló, Re­viczky Gfábor számvizsgáló, Perényi jBéla pénztáros, Hamar Árpád egyesületi jegyző urak. Miután a város javát szivén viselők gyülekezete élénk eszmecsere után körbe ült, elnök ur megnyitván az ülést, fel­olvasta évi jelentését, melyből a követ­kező főbb pontokat emeljük ki. Az egyesület néhány tag elköltözé­sével és halálával ugyan megfogyott, nevezetesen meghaltak Bubla püspök, Feichtinger kanonok, Beszédes Sándor, Özvegy Gunstné, Koksa-Hutta Ilon, özv. Kiczinger Mihályné, kiknek emléke ál­dásban marad; de ismét uj tagokkal is megörvendeztettek nevezetesen : Czi­bulka és gr. Osáky kanonok, G-rivisich ezredesné, Hajasné,Magurányíué Mattya­sovszky Kálmánné, Dr. Lieb Gyuláné, Katinszkyné. Éljenek! Minél több nemes sziv egyesül, an­nál erősebb és áldásosabb lesz az egyesület. Az elnöki beszéd felsorolta az év jótevőit, ezek élén hallottuk O Emi­nencziája a prímás érsek ur drága'nevét említeni, ki rendes szokásához hiven, a legutóbbi szt. karácson kor is 300 forintot méltóztatott az egyesületnek átszolgáltatni városunk házi szegényei közt kiosztásul. A Főkáptalan gondos kezelése alatt levő alapítványok kamataiból 225 frtot, b. Bubla püspök 50 frtot, Feichtinger kanonok könyvtáros végrendeletében 50 frt, Csáky gróf 10 frt, Magurányi József ügyvéd 20 frt, egy mulatókör 3 frt 10 krt, a helybeli Takarókpénz­tár 20 frt, a kereskedelmi- és iparbank 25 frt, a párkányi takarékpénztár 10 frt, Fehér pleb. 5 frt, Yízer Ida kis. asszony tagsági diját és 3 frtot szives kedtek az egyesület czóljaira szentelni, miért ezen jótevőinek s mindazon em­ber barátoknak, a kik az újévi üdvöz­letektől megváltás czimén e szent czélra 166 frtot és 70 krt adakoztak, a köz­gyűlés meleg háláját nyilvánitá. Majd a segedelmezésekről tétetett je­lentés, mely szerint I. a királyi városi szegények kaptak 472 frt 10 krt; II. a vízivárosi szegények 165 frt 50 krt; III. sz.-tamási szegények 184 frt 30 krt; IV. a szt.-györgymezeiek 177 frt 50 krt; V. a vármegyei és városon kívüli sze­gények 49 frt 90 krt, azonfelül gyógy­szerre 4 frt -74 kr s igy összesen se­gedelmezésre kiadatott 11)54 frt 4 kr. Miután Perényi Béla pénztáros ur számadását előterjesztette, az helyeslő­leg tudomásul vétetett, sőt fáradozásaiért köszönetet is aratott. Szóba kerülvén az óvók, iniud a há­rom számára egyenkint 20 frt szavaz­tatott meg; s még egyrészről köszönet nyilvánult azon uri nők részére, kik a kir. városi óvóban a legutolsó karácsonyi ünnepséget rendezték, mint lelkes ós ügy avatott tagok újból fel kérettek ne­vezetesen Rudolf Mihályné, Mészáros Károlyué, Szecskay Kornél né, Reviczky Gáborné, Frey Ferenczné, Kaán Já­nosné, Földváry Istvánué, egyesületi tagok, hogy az emiitett ünnepséget szo­kott módon rendezni méltóztassanak, kik azt honleányi készséggel meg is Ígérték, — Egyúttal négy uj választ­mányi tag is kiállatott ki, ós pedig : Bartalné, Helcz Antalné, Földváry Az^EsatorgomésViÚBkB^tárczája. NEM VAGYOK EN . . . NEM VAGYOK ÉN KERTI RÓZSA, GYÖNGYVIRÁG, SE LILIOM, KÉJES ILLAT NINCS SZIVEMBEN, NINCS TILOS DAL AJKIMON! NEM VAGYOK A ZÖLD MEZŐNEK TARKA VAD-VIRÁGA SEM, MELYRE HOSSZAN ELMERENGVE MEGPIHENNI TÉR A SZEM. HEGYI RÓZSA SEM VAGYOK A JÉG- S HÓÜLTE BÉREZ FOKÁN, CSAK SZERÉNYEN, HALKAN NYILÓ KIS VIRÁG a GOLGOTHÁN! KALOCSAY ALÁN. (Elbeszélés.) AZ EGÉSZ MEGYÉBEN A LEGGONOSZABB EMBER VOLT FERTŐ GYULA. EGÉSZ AZ APJÁRA ÜTÖTT. AZ IS RÉME VOLT A BECSÜLETES, NYILT JELLEMŰ EMBEREKNEK. DE MEG IS LAKOLT ÉRTE; ALATTVALÓI AGYON ÜTÖTTÉK. MIKOR AZ ÖREG FERTŐ JÓZSEFET ELHANTOLTÁK, GYULA FIA LÉPETT AZ APJA JOGAIBA. MAGAS, SOVÁNY, ELLENSZENVES ARCZÚ VOLT; AZ EMBEREK SZEMÉBE SOHA SEM MERT NÉZNI, ÉPPEN UGY, MINT AZ OLYAN EMBEREK, A KIK­NEK GONOSZSÁG NYOMJA A LELKÉT. BESZÉDE ALÁZATOS, LASSÚ VOLT. EGY NAGY BEREZEGI URADALOMNAK VOLT AZ INTÉZŐJE. A SZEGÉNY BÁRGYÚ FÖLDMIVESEK FÉLTEK TŐLE S GYŰLÖLTÉK. DE GYŰLÖLETÜKET NEM ÉR­VÉNYESÍTHETTÉK. MIT TEHET EGY SZEGÉNY, NYOMORULT EMBER A HATALOMMAL SZEMBEN ? . . . ANNAK CSAK TŰRNI, KÜZDENI KELL, HOGY MINDENNAPI KE­NYERÉT MEGKERESHESSE. EGY KÉSŐ ŐSZI ESTÉN EGY HALVÁNY, IFJÚ NO KOPOGTATOTT A HATALMAS UR AJTAJÁN. — KÉRNI JÖTTEM, NAGYSÁGOS UR; KÉRNI FÉRJEMÉRT, KEZDTE A NŐ REMEGŐ HANGON. — HIÁBA MINDEN KÉRÉS, ASSZONYOM. FÉR­JÉNEK EL KELL HAGYNIA ÁLLÁSÁT. — DE MIÉRT, MIT VÉTETT, NEM BECSÜLETES EMBER-E? — AZT NEM VONOM KÉTSÉGBE, DE ELHATÁ­ROZTAM A TÖBBI URAKKAL, HOGY FÉRJÉNEK MEN­NIE KELL, TEHÁT MENNI FOG. MINDENBE BELE­AVATKOZIK S AZT NEM TŰRJÜK. — DE HÁT ILYEN KICSINYES, SZEMÉLYES OKOK MIATT AKARJÁK FÉRJEMET KENYERÉTŐL MEGFOSZTANI, MOST, TÉLNEK IDEJÉN. HOVÁ LESZEK GYERMEKEIMMEL? — AHOZ SEMMI KÖZÖM. ELÉG NAGY A VILÁG, FÉRJE MAJD CSAK KAP VALAHOL ALKAL­MAZÁST. ERRE A SZEGÉNY NŐ KÖNYÖRGÉSRE FOGTA A SZÓT. OLY SZIVREHATÓAN. LELKE MÉLYÉBŐL KÖ­NYÖRGÖTT A GONOSZ EMBERNEK, AMIKÉNT CSAK A FELESÉG TUD KÖNYÖRÖGNI AZÉRT AZ EMBERÉRT, AKI NEKI AZ EGÉSZ VILÁGA, MINDEN BOLDOGSÁGA. DE A SZÍVTELEN, GONOSZ EMBER HAJTHATATLAN MARADT, NEM INDÍTOTTÁK MEG FEKETE LELKÉT A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYEI. — TEHÁT NINCS ÖNNÉL^ BOCSÁNAT, NINCS ÖNNÉL KÖNYÖRÜLET. ? — NINCS, VOLT A RIDEG FELELET. ÚJÉV NAPJA VOLT; HIDEG, ZIMANKÓS IDŐ VOLT, A HÓPELYHEK MÁR ESTÉTŐL KEZDVE HUL­LOTTAK ALÁ, FEHÉR LEPELLEL BORITVA A AZ EGÉSZ LÁTHATÁRT. AZ ISKÓJAI URADALOM ISPÁNJA KÖNYES SZE­MEKKEL CSOMAGOLTA A KOCSIRA KEVÉS EZÓK­MÓKJÁT; AZ ISPÁNNÉ, AZ A SZEGÉNY, HALVÁNY ASSZONY KIS GYERMEKEIT GÖNGYÖLGETTE MELEG KENDŐKBE. KITELT AZ IDŐ, MENNIÖK KELLETT, MINT EGY ROSSZ CSELÉDNEK, MERT HÁT A HATALMAS, MIN­DENHATÓ UR UGY AKARTA. KICSINYES BOSSZÚ VEZETTE A FŐURAT, MERT A SZEGÉNY ISPÁN BECSÜLETES, JELLEMES EMBER VOLT, AKI NEM TUDOTT CSÚSZNI, MÁSZNI; AZ IGAZAT MINDENKI SZEMÉBE MEGMONDTA. A MAI VILÁGBAN IGEN NAGY HIBÁNAK VE­SZIK AZ ŐSZINTE SZÓT; HÁT AZ OLYAN GONOSZ, ALATTOMOS EMBER, MINT FERTŐ GYULA VOLT. HOGYNE TEKINTETTE VOLNA MEGBOCSÁTHATATLAN VÉTEKNEK A SZEGÉNY ISPÁN BECSÜLETES ŐSZIN­TESÉGÉT. AZ UJ ISPÁN EGY BUTA, OSTOBA, TUDATLAN EMBER VOLT, DE HÁT EZ MEG TUDTA NYERNI A HATALMAS UR KEGYÉT, MERT ÉPPEN OLYAN RA­VASZ, ALATTOMOS GAZEMBER VOLT, MINT Ő MAGA. A SZEGÉNY RÉGI ISPÁNNAL SENKI NEM TÖ­RŐDÖTT, A MINT A DÖCZÖGÖS KOCSIN KIHAJTATOTT A PUSZTÁRÓL, ELFELEDTÉK, A PARASZTOK HUL­LATTAK UGYAN EGY-KÉT KÖNYET ÉRTE, DE HÁT A SZEGÉNY PARASZT-KÖNYEK MIT SZÁMITANAK ? ÉVEK MULTAK EL AZÓTA, MIÓTA A SZEGÉNY ISPÁN-CSALÁD ELHAGYTA A VIDÉKET, NEM HALLOTT RÓLA SENKI SEMMIT. EGYSZERRE CSAK HIRE JÁRT A PUSZTÁN, HOGY A KASTÉLY MELLETTI HÁRS-LIGETBEN ÉJJELENKINT AZ ISPÁNNÉ LELKÉT LÁTJÁK AZ ŐRT ÁLLÓ PARASZTOK. CSAK A LELKE LEHET, MAGYARÁZGATTÁK TOVÁBB MERT IGY VALÓSÁGBAN NEM NÉZHET KI. MENTEK AZTÁN TÖBBEN IS NÉZNI AZ ISPÁNNÉ »LELKÉW, AKIK SZINTÉN AZT ERŐSÍTETTÉK, HOGY AZ BIZONY HAZAJÁRÓ LÉLEK, A NAGYSÁGOS URAT JÖTT KI­SÉRTENI. A NAGYSÁGOS URNÁK SENKI SEM MERT A DOLOGRÓL SZÓLNI. A. BÁTRABBAK VÉGRE MEG­KÖZELÍTETTÉK A »KISÉRTETET«, AMINT AZ MÉLA BUSÁN EGY SZIKLA HASADÉK FELETT ÜLVE, DÚ­DOLGATOTT. NEM TÜNT EL A KÖZELEDŐK ELŐL, HANEM BÁNATOSAN MEGSZÓLITÁ ŐKET: — NEM ÖSMERTEK, UGY-E, JÓ EMBEREK? ÉN VAGYOK A VOLT ISPÁNNÉTOK, ELJÖTTEM FERTŐ GYULA TEMETÉSÉRE, MERT NEKEM ITT KELL LENNEM, MIKOR MEGHAL. MAJD a HALÁLOS ÁGYÁN MEGMONDOM NEKI, HOGYAN HALTAK MEG MINDAZOK, AKIK KEDVESEK VOLTAK SZI­VEMNEK . . . HOGYAN HALT MEG KEBLEMEN PICZINY FIAM, AKIT a TÉLI UT HIDEGE MEGFAGYASZTOTT SZI­VEMEN . . . PEDIG MILY FORRÓ VOLT E SZIV . . . OH, MILY FORRÓ . . . AZTÁN A TÖBBIEK, AKIKET SZERETTEM, MIND MEGHALTAK, UTOLJÁRA MARADT FÉRJEM, AKIT SZINTÉN SÍRBA VITT A BÁNAT, A NYOMORÚSÁG. DE CSITT . . . ITT BELŐL MONDJA VALAMI, HOGY Ö IS MEG FOG HALNI . . . BORZASZTÓAN FOG MEGHALNI ... NEM UGY, MINT AZ ÉN ÉDESEIM, MEGSIRATVA, ÁLDVA, HANEM ÁT­KOZVA. . . IGEN, IGEN, MIT BÁMULTOK REÁM? . . . ÁTKOZVA FOG MEGHÁLNI, MERT TUDJÁTOK-E, HOGY A FELESÉG ÁTKOZZA ÖT? S A FELESÉG ÁTKA EL FOGJA ŐT ÉRNI AKKOR,- MIDŐN AZT HISZI, HOGY A LEGBOLDOGABB . . . A PARASZTOK MEGDÖBBENVE VONULTAK VISSZA. SZEGÉNY BOLOND ! SUSOGTÁK, A TE ÁTKOD NEM FOG RAJTA, HISZ MOST LESZ A LEGBOLDO-

Next

/
Oldalképek
Tartalom