Esztergom és Vidéke, 1889

1889-01-17 / 5.szám

Néprajzi mozgalom. Budapest, jau. 16. Az önismeret nemcsak az egyénnél, is egyik feltétele a lét biztosításának, n helyes irányu haladásnak, a szerves tökéletesedésnek; életérdeke és hazafias kötelessége a népnek, hogy ismerje hónát és abban önmagát. Az ismeretek tárgyai mind változnak, de leggyorsabban alakulnak át magok JIZ emberek. A népek lényegének, ere­deti mivoltának vonásai napról-napra halványodnak, pusztulnak. Mesék és ba­bonák, mondák és régi nóták, ősi szo­kások és eszközök, a néphagyomány kincsei, a népélet sajátságai, a néplélek alkotó részei tünedeznek, gyakran nyom­talanul elvesznek. Minden uj vasút­vonal irtő csapás a népiség erdejében. S mind az, a, mi különben üdvös a nemzet szükséges haladására nézve, épen átalakító hatásánál fogva romboló az ős­népiség terén: közlekedés, ipar, iskola, könyv, újság stb. s a fajkeveredés is. Máshol is megvan a változás e pro­cessusa, de talán egy európai ország­ban sem olyan gyökeres hatású, mint nálunk. Mert máshol fokozatosan ala­kulnak át az ősállapotok, a fejlődés szerves és önmagából való s a jelen­ből némileg rekonstruálható a mult. Nálunk azonban félő, hogy az ősnépies sajátságok egyezerre és nyomtalanul fog­nak szürke szintelenségbe veszni és idegen műveltségek áradatai talán uj özönvízzel boritandják Magyarországot, a hajdani Krétatenger medenczéjét. Sies­sünk tehát megmenteni a mit még le­het, alkossunk Magyarországi Néprajzi Társaságot! Nagy és nehéz feladattal szemben egyesíteni kell azokat az erőket, a kik e téren dolgozni tudnak és akarnak. Megtették ezt már minden mivelt or­szágban, pedig sehol sem volt e tár­sulás oly sürgősen szükséges, mint ná­lunk és nincs terület, a mely gazdagabb volna a népvizsgálat tárgyaiban, a folklóré kincseiben, mint Szt.-István koronájának országai. Mennyi népréteg egymás mellett és felett! Mennyi ér­dekes érintkezés, tanulságos kölcsön­hatás ! S ép ezért nehezebb is nálunk e fel­adat mint bárhol egyebütt. Nekünk, a magyar bii odalőni népeinek, nemcsak önmagunkat kell ismernünk, hanem egymást is. Eddig inkább csak a kü­lönbségeket éreztük, egymás fogyatko­zásait hánytorgattuk. Pedig ha jobban megismerkedünk egymással, bizonyára megszeretjük egymást, és egymásban a nemzet egyetemét, a közös hazát. Erezni fogjuk, hogy valóban testvérek vagyunk és be fogjuk látni, hogy a közös ég és föld, a közös történelem és alkotmány, a kölcsönhatások ós elegyedések nem­csak a geographia és politika, hanem az authropologia és ethnologia, a népi­ség külső-belső mivolta tekintetében is nemzetté egyesitik az ország különböző eredetű és ajkú népeit Szt.-Istváu ko­ronájának abroncsába. Századok óta közösen bírjuk e szép ós gazdag hazát. De vájjon birtokunkba vettük-e teljesen ós egészen? Anyagilag még nem : számtalan kincse parlagon hever. De szellemileg és erkölcsileg sem, mert csak azt bírjuk igazán, a mit ismerünk. Es mi még távol vagyunk attól, hogy hazánkat és lakóit tüzete­sen ismernők. Pedig megismerése és megismertetése kettős kötelességünk : megköveteli tőlünk a nemzeti önérdek, elvárja tőlünk az általános tudomány. Hogy helyesen és tüzetesen, egész­ben ós minden részeiben megismerhes­sük e hazát és népeit, állandó és terv­szerű, rendszeres és czéltudatos mun­kálkodásra vau szükségünk. Meg kell alkotnunk hazánknak, úgyszólván, eth­nographiai kataszterét és inventariuniát; dolgozótársunk lehet az egész nemzet és népeinek minden rétege, Mindenki a maga körében megfigyelve, gyűjtve, értékes anyagot hordhat össze a hozzá értő rendező és a tudományos feldolgozó számára. Munkálkodnunk kell vállvetve közös erővel, egyértelemmel. Nálunk az egyes nemzetiségek tudományos munkálkodása mint általában ugy e téren is eddig nem igen vált a nemzet szellemi köz­kincsévé; népfajaink mintegy ignorál­ták egymást. Pedig minden néptörzsnek kiváló faji érdeke volna, hogy verse­nyezve minél több tért foglaljon el a haza általános néprajzában, hogy faji jellegét minél jobban megismerje maga és megismertesse a testvérnépekkel s az egyes tudománynyal, hogy igy biz­tesitsa egyénisége helyét az összemberi­ség körében. E tanulmányoknak termé­szetesen nem szabad egyoldaluaknak és kizárólagosaknak lenniük a haza népeit a közös emberiség s az egész nemzet szempontjából kell tekinteni. Ugy is­merjük a magunkét teljesen, ha Össze­hasonlítjuk a másokéval. Ez általános reflexiók értelmében az alapítandó népvizsgáló társaság ezéIjárói és szervezetéről következő körvonalok­ban törtónt egyelőre megállapodás: A magyarországi néprajzi társaság czélja a magyar birodalom és a törté­nelmi Magyarország népeinek tanulmá­nyozása s a kölcsönös megismerés alapján a haza népei közt a testvéries egyet­értésnek és az együvé tartozás érzetének ápolása. E tanulmányok köre: a hazai nép­fajok eredete- és alakulása, fejlődése és vegyülése, állapota és viszonyai, ethnikus jelleme-és anthropólógiai jel­lege, a néplélek és népélet nyilatkozatai ós tárgyai. Ide tartoznak tehát: Hagyomány és monda, babona és ráolvasás, szokások ós erkölcsök, élet­mód és foglalkozás, építkezés és be­rendezés, bútorok és eszközök, ruházat és díszítés, zene és költészet, táncz és játék, népünnep és misierium. gondol­kozásmód és tájszólás, szólásmód. és közmondás, népmese és találós mese, népdal és rege stb. s az ország lakóinak testi mivolta. A társaság és tagjai feladata: a fel­soroltak megfigyelése és feljegyzése (lekótázása, lerajzolása), továbbá nép­rajzi tanulmányok, kiránduláson és tu­dományos értékesítése, szak közlönyök és néprajzi müvek kiadása, felolvasó és előadó ülések és értekezletek tartása s ezeken eszmecsere előidézése, szak­beli munkák megbirálása, a hazai népek VAD BOZSÁK. v (Az „Eszt, és Vid." számára irta: Prometheus.) (Hetedik közi.') — MIVEL . . . MERT ÉN ŐT NEM SZERE­TEM, ÍRD MEG EZT NEKI DE BIZTOS VAGY-E ERRŐL„ GYERMEKEM ? LÁSD, ATYÁD ELVESZTÉSÉT MÉG SOHASEM ÉREZTEM FÁJDALMASABBAN, MINT ÉPPEN MOST. MÁDFALVY SZENNYTELEN, KIFOGÁSTALAN JELLEM, GAZDAG, ELŐKELŐ CSALÁDBÓL SZÁRMAZIK . . . FONTOLD MEG '8arolta,'MÉG MIELŐTT VÉGLEG HATÁROZNÁL. — DRÁGA ANYÁM, NINCS SZÜKSÉGEM A MEGFONTOLÁSRA. ÉN NEM SZERETEM ŐT, ÉS IGY ŐT ÉS MAGAMAT CSALNÁM MEG, HA KÉRÉSÉT TELJESÍTENÉM. A TANÁCSOSNÉ MÉG EGYSZER MEGKISÉRLÉ SAROLTÁT MÁS HATÁROZATRA BÍRNI, DE A LEÁNYKA RENDITHETLEN MARADT ELHATÁROZÁSÁBAN. AZ ANYÉNAK MEG KELLÉ VELE ELÉGEDNIE, KÖTEL­MEINEK, MINT ANYA, MINDENESETRE ELEGET TÖN. MIG a TANÁCSOSNÉ NEHÉZ FELADATÁT TELJE­SITÉ ÉS A FŐMÉRNÖKNEK KÉRÉSE VISSZAUTASÍ­TÁSÁT a LEGKÍMÉLETESEBB MÓDON TUDTÁRA ADÁ, ADDIG SAROLTA VISSZAVONULT SZOBÁJÁBA. NAGYON RÁSZORULT A NYUGALOMRA, A LELKI ERŐRE, EGY PILLANATIG SEM KÉTELKEDETT ELHATÁROZÁSA JO­GOSSÁGA FELETT, MÁSKOR IS IGY TETT VOLNA, DE MAGA AZ AJÁNLAT IS OLY EGÉSZEN VÁRAT­LANUL JÖTT! 6 ÉRZÉ, Ő TUDTA, HOGY HELYESEN CSELEKEDETT. NEM ESZÉRE, HANEM SZIVÉRE HALLGATOTT. SAROLTA TÜKÖR ELÉ LÉPETT ÉS VIZSGA TEKIN­TETTEL SZEMLÉT TARTOTT MAGA FELETT. SZÉP, ÁBRÁNDOS ARCZA MÉG HALVÁNYABB VOLT, MINT MÁSKOR. SAROLTA ELGONDOLKOZOTT. E HALVÁNY, KESKENY ARCZ, E HÉTKÖZNAPI VONÁSOKKAL, VÁJ­JON CSAKUGYAN TETSZHETIK-E-EGY OLY FÉRFIÚ­NAK, MINT MÁDFALVY ? . . . E KÉRDÉSRE A LEÁNYKA EGY ŐSZINTE «NEM»-MEL FELELT, Ő LEGALÁBB EZT UGY HITTE . . . ARTHUR EKKOR NEM VOLT HONN, A BIRTOK­KEZELÉS SOK GONDDAL JÁRT. CSAK KÉSŐBB TUDTA MEG, A MI TÖRTÉNT. ARTHUR MEGRÉMÜLT. HISZ OLY KÖZEL ÁLLT ANNAK ELVESZTÉSÉHEZ, A MI ELŐTTE LEGDRÁ­GÁBB VOLT A VILÁGON ! SAROLTA VOLT REÁ NÉZVE AZ ÉLET LEGFŐBB BOLDOGSÁGA, Ő TELJES SZIVÉ­BŐL SZERETTE SAROLTÁT, ISMERT^ ŐT ÉS MEG VOLT GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY SAROLTÁVAL A LEG­NAGYOBB ÉLETBOLDOGSÁG RÉSZESÉVÉ LESZ. SÜRGŐS ÜGYEK SZÓLITÁK EL ŐT ÚJRA HAZUL­RÓL ; ARRA SEM MARADT IDEJE, HOGY NYILAT­HATOTT VOLNA SZIVÉNEK ÜGYÉBEN. ELUTAZOTT, DE AMAZ ERŐS FÖLTEVÉSSEL, HOGY TOVÁBB NEM HALASZTJA A DOLGOT. A LEVÉLBEN, MELYBEN ARTHUR KÖZEL HAZA­TÉRÉSÉT ADTA TUDTÁRA HÓD FAL VÁRA R EGY MÁSIK IS FOGLALTATOTT SAROLTÁRA CZIMEZVE, A KÖVET­KEZŐ TARTALOMMAL: -1 «DRÁGA. SAROLTÁM ! MÁR RÉGÓTA AJKAIMON LEBEG EGY KÉRDÉS, A MELYET AZONBAN KED­VES HALOTTUNK IRÁNT VALÓ TEKINTETBŐL ÉS A MÉLY GYÁSZ MIATT MINDEDDIG NEM LEHETETT KIMONDANOM. BIZONYÁRA SEJTENI FOGOD, HOGY MILYEN KÉRDÉS LEHET AZ. BOLDOGULT JÓ ATYÁD ISMERTE IRÁNTAD TÁPLÁLT HŐ SZERELMEMET, ISMERTE LEGHŐBB VÁGYAM ÉS ÓHAJTÁSOMAT, ÁLDÁSÁT IS REÁ ADTA MÁR. KÖNNYEN BELÁT­HATOD AZONBAN, HOGY KÉRÉSEM NYÍLT, MEG­TAGADÁSA, CSALÁDI ÉLETÜNKBEN NAGY ZAVART IDÉZHETNE ELŐ, ÉS ÉN EZT SEMMIKÉP SEM AKAROM, NEM AKARHATOM. A VÁLASZ TŐLED FÜGG, AZÉRT KÉRDEZLEK, VÁJJON SZABAD-E SZÓ­LANOM, AVAGY HALLGATNOM KELL-E ? EGY ÁL­TALAD ADOTT JEL VÁLASZUL FOG NEJVEM SZOL­GÁLNI. HA HÓDFÁLVÁN, SZOBÁMBAN EGY-KÉT REZEDA-SZÁLAT FOGOK TALÁLNI, E KÉTÍVES VIRÁG­BAN A TE KÉPEDET LÁTOM, UGY TUDOM, HOGY VÁGYAMAT TE IS OSZTOD. EGYÉBKÉNT MARADOK HŰ FIVÉRED ARTHUR.» SAROLTA TULBOLDOG VOLT, NEM EGYSZER, SZÁZSZOR IS ELOLVASÁ A LEVELET. A MIT Ő MÉG ÁLMODNI SEM MERT, MEGTÖRTÉNT. SZIVE LEG­TITKOSABB ÓHAJA TELJESÜLT, ARTHUR SZERETI ŐT! SZERETI ŐT, NEM MINT TESTVÉR TESTVÉRÉT, HA­NEM AZON TISZTA, SZENT ÉRZELEMMEL, MIT SZERELEMNEK MONDANAK. SZERETETT VOLNA ÖRÖMÉBEN UJJONGANI, HANGOSAN KITÖRNI — ÉS MÉGIS HALLGATNIA KELLETT, BOLDOGSÁGÁT NEM OSZTHATÁ MEG MÁSSAL, MERT IGY KÖVE­TELI EZT SZŰZI BÜSZKESÉGE. SEM ANYJÁNAK, SEM HELÉNNEK NEM VOLT SZABAD ELÁRULNIA, A MIRŐL ARTHUR IRT NEKI. AZ, HOGY SAROLTA. ARTHURTÓL LEVELET KAPOTT, — SENKINEK SEM TŰNT FÖL A HÁZBAN. SZOKVA VOLTAK MÁR EHHEZ. DE MIDŐN AZ ESTEBÉDNÉL SAROLTA ANYJA POHARÁT ECZETTEL AKARÁ MEG­TÖLTENI, HELÉNNEK PEDIG A KÉRT EZUKOR. HE­LYETT SÓT NYÚJTOTT ÁT, --- AZ ANYA ÉS HELÉN IS.NAGYON ELCSODÁLKOZTAK. — SAROLTA, MI TÖRTÉNT VELED? — KÉRDÉ HELÉN. — VIGYÁZZ, MERT A MAMA VÉGRE IS AZT FOGJA HINNI, HOGY ÉN ÜLÖK HELYEDBEN. A MÁSNAPI DÉLELŐTT VÉGTELENNEK TŰNT FEL SAROLTA ELŐTT, UGY TETSZETT NEKI, MINTHA ÓLOMLÁBAKON JÁRNA AZ IDŐ. MÁR KORA REGGEL KIMENT A PARKBA ÉS EGY KISDED CSOKROT KÖ­TÖTT CSUPA HÁRMATGYÖNGY . LEPTE ILLATOS RE­ZEDÁBÓL. AZUTÁN TITKON, MINTHA ESAK BŰN­TÉNYT AKARNA ELKÖVETNI, SZOBÁJÁBA VIVÉ AZ ÁRTATLAN VIRÁGOKAT ÉS CSAK AKKOR, MIDŐN ARTHUR MÁI-MÁR MEGÉRKEZENDŐ VOLT, VITTE FEL AZOKAT ARTHUR LAKOSZTÁLYÁBA, HOL AZT EGY POMPÁS JAPÁNI VÁZÁBAN AZ ÍRÓASZTALRA HELYEZÉ. AZT HÍVÉ, HOGY MOST MÁR BIZTO­SÍTVA VAN, DE CSALÓDOTT. MÉG MINDIG ARTHUR SZOBÁJÁBAN VOLT EL­FOGLALVA, MIDŐN HELÉN EGY CSÖNDES DALT DÚDOLVA MAGA ELÉ, A LÉPCSŐKÖN FEL A SZOBA FELÉ KÖZELGETT. SAROLTA, MINT A TETTEN KA­POTT BŰNÖS, UGY MEGRÉMÜLT. MIT MONDJON, LIA TESTVÉRE ŐT ITT TALÁLJA ÉS A VIRÁGOKRÓL TALÁL KÉRDEZŐSKÖDNI ? . . . GYORSAN ELHAGYÁ TEHÁT A DOLGOZÓ-SZOBÁT, ÉS A KORRIDOR MEN­TÉN SIETVE ELOSONT. . HELÉN FÖLÖTTE JÓKEDVŰ, VIDÁM VOLT. AR­THUR SZOBÁJÁHOZ ÉRT, AZ AJTÓT FÉLIG NYITVA TALÁLTA. — MILYEN GONDATLANSÁG ! EZ A SZOBALEÁNY MULASZTÁSA — GONDOLA MAGÁBAN. BIZONYÁRA NEM FOG ÁRTANI,.HA BELÉP ÉS MAGA IS UTÁNA NÉZ. FOG OTT AKADNI RENDEZNI VALÓ ELÉG. — DE MILYEN VIRÁGOK ÁLLNAK ITT AZ ASZ­TALON ? . . . REZEDA — SOKAN VERÓBVIRÁG­NAK CSÚFOLJÁK — SZÓLT HELÉN HANGOSAN KA­CZAGVA. EZT CSAK A SAROLTA TEHETTE, A'JÓ SAROLTÁNAK MÉGIS CSAK KÜLÖNÖS ÍZLÉSE VAN. OLYAN SOK SZÉP VIRÁG VAN A KERTBEN, RÖG­TÖN SZALADOK ÉS MÁS VIRÁGOT HOZÓK. EKKOR AZONBAN KOCSIZÖRGÉST HALLOTT A PARK FELÖL, GYORSAN MEGFORDULT TEHÁT ÉS MÁST GONDOLT. A NYITOTT ABLAKON GYORSAN KIDOBTA A REZEDÁT ÉS EGY POMPÁS, VIRULÓ CSIPKERÓZSA­CSOKROT TŐN HELYÉBE, A MELYET KEVÉSSEL ELŐBB^ KÖTÖTT VOLT -MAGÁNAK A KERTBEN. AZUTÁN LESIETETT,,HOGY. A KEDVES,-""VÁRVA-\ÁRT JÖVE­VÉNYT ÜDVÖ'/ÖLJE. . . ' ESZTERGOM, 11 ÉVFOLYAM. _ 5 SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1889. JANÜÁR Ű: j, _ i Városismegyei érdekeink közlönye. , L M MRG V JRÍJSÍÍK HH:TH;IIKINT KSTSZI-R: SZERKESzíöSE6 : HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ES CSÜTÖRTÖKÖN. £j szp.l -IT- AI111 A-u TCZA fi! 7. SZÁM, j 1 HIVATALON IIIHOKTKNKK n UJÁN IIIIMM'TKNKIV ! KI.Ől'T/.lCTIÓttl ÁH : W** » l'H» "JM'U«»>»•! IHK/..U ilhtíí k«y.li«niHiiy«|í l<iil<l<m<lffk. J I szólói 100 K-/.«'»Í« ~ frt <5 ••.•i'g.-illii|M»lsÍK H7.«r ; iiil. I.'gjn \ j K L -• r... i,,. t. mm — ... i 100 —200 i" I frt HU kr : W«rt umi MIMII k'ö/.ölf.olii».k. ' Uílfcr KIADÓHIVATAL: iSoJiilil \ í w £ Ír. — ,J , Hegie.lévr* 1 írt 50 kr. I SZkCHI'/I 1 YhTÉR 331- SZÁM, "ól.v»K.lij :N>-kr. ij| NMI.TTKIÍ m . SÍÜ kr. , . _LI Eu y 8zá l» á ru 7 Uf- |j Imvsí n. lap IIÍYMIMION S ÍI niíigóii liinliilósisi, ii iivillloi ho S7.ii.ut kii/,- _ 1 ' ' ~ • _ j| I ÍJ in e 11 \ ok, ulííli/.ültisi '|i(3ir/.i'k ós nioliiniM lások iiilé/.tíinlök. . |j

Next

/
Oldalképek
Tartalom