Esztergom és Vidéke, 1889

1889-02-21 / 15.szám

volt, mert meg kellett volna Tele fizet­tetni a kapupénzt. Mindez és sok más jutott, mondom, most eszembe, mikor Pestre értem. Reméltem, hogy régi jó barátaim mind ott lesznek. Azért bolyong!am minden­felé, ahol csak tömeget láttam ós gon­doltam, hogy együtt lehelnek, de bizony nem akadtam rájuk sehol. Ez alatt is sokat szenvedtem. Pesten megkard lapozott egy huszár, Budán hátba vágott egy érdemes tűnte tő társ — különben csizmadia. — Bocsánat kolléga és majszter ur, vidéki vagyok — mentegetőztem -— nem tudom most mi a szokás. Ekkor elővettem a szivartárczámat, de azonnal kikapták a kezemből és féljen a testvériség !* harsány kiabá­lása közben száz kéz nyúlt szivarjaim után. — Nem jó vége lesz ennek! — gondoltam magamban s elhúzódtam egy kapu alá. Itt szemembe tűnt a lakók névsora, átfutottam. Hopp, mi ez ? Jól látok ? T . . . . József országgyűlési képviselő. Halt, ez az én barátom. Fel hozzá. — Szervusz Jóska. — Isten hozott. No hallod-e, majd megöltek ma, mikor az országházból hazajöttem — szólt, kabátját éppen szegre akasztva. — Persze tévedésből. — Dehogy, hisz én megszavaztam a törvényjavaslatot. — Lehetetleu ! — a vér megfagyott bennem. Emlékezzél vissza ! — Ah barátom, fiatal ész, bolond ész ! — volt a felelet. Nemsokára egy szálas bakafőhadnagy állított be. —- Adtam én ezeknek a tüntetők­nek — szólott. — Laczi, te vagy ? — Igen. — Te, te . . . oh jaj nekem ! Te a hadsereget szolgálod ? Emlékezzél vissza, mit mondottál a közös hadse­regről ? — Emlékezem. Ma azt mondom, nagyon tévedtem. Csodálkozásomban majd lerogytam. — Olyan kitűnő államférfi mint Tisza csak egy van a világon! — állított be ismét egy nj ember. Szin­tén régi kollegánk volt. — Lehetséges igy megváltozni? — De ezt már csak gondoLam magamban. Valamennyien nagyon örültünk a viszontlátásnak s Végre azt kérdek tő­lem, miért jöttem én Budapestre ? — Tüntetni barátaim — feleltem én — 12 év előtt tett Ígéretemhez képest. A renegátok kinevettek. FALSTAFF. HÍREK. — A herezegprimás terjedelmes főpásztori körlevelet adott ki az afrikai rabszolgaság ellen s nagy tanulmányi apparátussal bonczolja a humánus kér­dést, mely az egyház emberbaráti ér­zelmeit felháborítja. A terjedelmes ta­nulmány magyar fordításban is meg fog jelenni. — A fökáptalan Virnmer Imre jószágigazgatót márczius 1-től kezdve nyugdíjazta. Virnmer Imre alig néhány éve, hogy a főkápfalani birtokok igaz­gatását vezette, a herezegprimás aján­latára s a fökáptalan meghívására ér­kezett Sopronból, a hol előkelő állása volt Esztergomba, hová családi össze­köttetései is vonzották s legszebb férfi­korában lép nyugalomba. Nem tartozna tik hivatásunkhoz a fölmentés okainak ku­tatása, de lapunk egy igen előkelő állású barátja fölhatalmazott annak közzétételére, hogy a főkáptalant a nyugdíjazásnál tisztán takarékossági szempontok vezérelték. Virnmer Imre igazgatói fizetése hatezer forint veit. Az igazgatósági teendőket egyelőre Munkácsy Károly főszámvevő viszi, inig végleges intézkedések nem történnek. — A trónörökösért a ferenezrondiek szókháza hétfőn mutatta be az engesz­telő szent mise-áldozatot, meiy alka­lommal a ferenezesek temploma színig megtelt a hivek nagy tömegével. A gyászmisét a ház guardiánja, Wargha Márk mutatta be nagy asszisztencziával. — Dr. Ozorai József primási le­véltáros elhagyja Esztergomot s ügyvédi irodát nyit szülővárosában, Érsekújvár­ban. Kisérje sok szerencse uj pályáján! — A főegyházmegyéböl. Jaloveczky Miksa czimz. kanonok és nagylévárdi esperesplébános élte 72-ik, áldozársága 47-ik évében elhalálozott. — A városi közgyűlésről beérke­zett érdekes tudósiíást halmozott közle­ményeink miatt, jövő számunkba vol­tunk kénytelenek hagyni. — A városházi dolgokról város­szerte beszélnek s ítélnek eleveneket és" holtakat, mielőtt még a vizsgálat számbavehető adatokat szolgáltatna. Nem akarjuk a hétfői közgyűlés hatá­rozatát legtávolabbról sem befolyásolni, épen azért mind városunk reputácziója, mind az érdekelt városi tisztviselők jövője, de főleg a döntő igazság érde­kében arra vagyunk utalva, hogy a zavaros ügyek hivatalos vizsgálatának eredményét bevárjuk s csak akkor szól­junk a közérdekű ügyhöz, mikor már uemcsak mendemondák, de megczáfol­hatatlan adatok fognak állani rendel­kezésünkre. — Megyei községeink már szor­galmasan szervezik tűzoltó szereiket. A belügyminisztérium a törvényhatóság­hoz azonban körrendeletet intézett, melyben kijelenti, hogy azok a községek, melyek már régebben el vannak látva lüzoltószerekkel, nem kötelezhetők uj tűzöltószerek bevásárlására, ha a fecs­kendők a kormányrendelet értelmében átalakíthatók, A községek érdekébeu jó Tesz a körrendeletnek érvényt is sze­rezni. — Egyesüljünk. Mig mi a város­részek egyesítését a társadalmi élet egyesítésével iparkodunk megmunkálni, míg a fölösleges egyesületek összeol­vasztásáért s a közönség csekélyebb tár­sadalmi megadóztatásáért küzdünk: az­alatt egy uj esztergomi egyesület szü­letik «megyei» czimmel s «olvasóköri» jelleggel. Csak a napokban erősítette meg a kormány az «esztergomi megyei olvasókör» alapszabályait s igy meg­szaporodtunk egy uj egyesülettel. Ugy vagyunk mi már a túlságos Isten ál­dással, mint a szegény szülők, a kik módjukhoz képest évről-évre gyarapod­nak magzatokban s hogy valamennyit eltarthassák, egyet sem képesek igazán kiemelni a többi közül. Nem koplalnak a gyerekek, de nincs is valami nagy jövőjük. Igen üdvös dolog, mikor uj kulturális klubbok keletkeznek; de van-e köszönet abban, ha a meglevő hasonlóczélu köröket mellőzve, azokról tudomást sem véve párhuzamosokat el­alakitunk? Vájjon a «viribus unitis* jeligéjét irták-e az egyesület alapitói saját külön zászlójukra. Már most van két tűzoltó-egyesületünk, két zenei­egyesületünk,két íeinetkezőegyesületünk, két olvasó-körünk. Hová fog vezetni ez az irány? Nem-e a társadalmi élet szét vonására, nem-e az egyesületi élet pangására? Ne értsenek félre. Nem az uj kört támadjuk meg, mely törekvé­seinél fogva csak a sajtó támogatására méltó, hanem azt a félszeg szellemet, mely nem «egyesült erőkkel* akarja Esztergomot szolgálni. — Franczia koszorú egy eszter­gomi születésű olasz írónak. A párisi Société de legislatiou comparée czimű tudós társaság kiadványában Feraud­Giraud párisi seinmisitőszéki tanácsos ismerteti baranyi-nádasdi Dr. Feichtin­ger Elek «Díritto Maritimo» czimű munkáját, melyet annak idején mi is megemlítettünk. A munka felöleli a Magyarországban, illetve az Osztrák­Magyar monarchiában érvényben levő, de még nem kodifikált tengeri jogot, Feraud-Giraud elismerő szavakkal di­cséri meg a szakértekezést s abbeli óhajának ad kifejezést, vajha az men­től tágasabb körben elterjedne. Dr. Feichtinger Elek, mióta Fiméban van, irt még egyéb olasz munkát is, neve­zetesen «Diritto cambiario ungarico», «Cenni sulla Storia deli Economia po­litika* és legújabban »Cenni sulle fináncé die Stato» czim alatt, melyek mind igen hasznos nemzetgazdasági és pénzügyi értekezések. Dr. Feichtinger Elek néhány év előtt számos ismertető közleményt is irt lapunkba s igy mint egykor: munkatársunknak annál nagyobb örömmel gratulálunk a franczia elis­merésért. — Gyászhír. A Mattyasóvszky csa­ládot nagy szomorúság érte. Mint la­punkat értesitik, febr. 10-én hunyt el Budapesten Mattyasóvszky Leó m. s k. houvéd-számtiszt, Mattyasóvszky Sándor nyugalmazott törvényszéki bíró fia har­miuezhárom éves korában. Korai ha­lálát özvegye, Seb moll Anna és négy éves kis leánygyermeke gyászolja. A megboldogult fiatal ember Esztergom­ban, szülővárosában végezte tanulmá­nyait, a hol szeretetreméltóságánál fogva általános rokonszenvnek örvendett. - Könyörülő halál. Palásthy József, a ki már éveken keresztül megbénult testtel szenvedte az élet gyötrelmeit, megszabadult szenvedéseitől. A gyászoló család a következő jelentést küldte be: Alulírott gyászolók megtört szívvel tu­datják szeretett atyjok, nagyatyjok, test­vére, illetőleg ipjok Palásthy Józsefnek folyó hó 17-én reggeli 4 órakor élete 64-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos fölvétele után végelgyengülésben történt elhunytát. A boldogultnak hűlt teteme f. hó 19-én d. u. 4 órakor fognak a városi kórház­ból a kir. városi sírkertben örök nyu­galomra tétetni Az engesztelő szt. mise­áldozat f. hó 21-én d. e. 9 órakor fog a szt. Ferenczrendiek templomában az Urnák bemutat! atni. Esztergomban, 1889, évi febr. hó 17-én. Áldás és béke lebegjen porai felett! Gyermekei: Palásthy Vilma férj. Gyurkovits Mi­háiyné, Palásthy Erzsi, Neszti, István, Béla, Jenő. Unokái: Marton Ida, Viktor, Ilon, István, Gábor, Árpád, Gyurkovits Jenő, Adél, Irén, Erzsike, Gabriella. Testvére: Palásthy Terézia férj. Pod­hraczky Józsefné. Vejei: Marton József, Gyurkovits Mihály. — Farsangi naptár. Ma van a Vendéglősök bálja a Vargha-féle he­lyiségekben; febr. 23-án a Kereskedő­ifjak bálja a Fürdő-vendéglőben; márcz. 2-án a dal- és zenekedvelő-egyesület hangversenye és tanczvigalrna a Fürdő termeiben; márcz. 5-éu a Tarkaság vi­galma az egyesület helyiségeiben s ugyanaz este a Zenei Kör farsangzáró vigalma a Fürdő-vendéglő termeiben. — A vendéglősök bálja ma este az esztergomi farsang első specialitása lesz s ha sikerült, akkor joga van minden évben részt venni a farsangi naptárban. A mai vigalom élén a Fürdő-vendéglő, a Szerecsen fogadó s a többi kisebb-nagyobb vendéglők tu­lajdonosai állanak s igy a vigalom kö­zönsége a különféle kávéházak és ven­déglők törzspublikumából fog kitélni. A vigalom előreláthatólag látogatottnak ígérkezik. — Á Kereskedö-ifjak bálját szom­baton este a Fürdő termeiben igeu élénk érdeklődés kíséri, ugy hogy a bál sikere biztosi tettunk mn' átkozik. — A főgymn. tanuló-ifjuság szoká­sos farsangi tánezpróbája az országos gyász miatt elmarad. Kárpótlásul a Kereskedő-ifjúság egyesületi helyiségei­ben febr. 20-án kisebb magánmulatsa­1 got fognak rendezni. — Az eltűnt kéméndi ember vizs­gálati ügyében letartóztatott s gyilkos^ sági gyanúval terhelt Hornyácseket a vizsgálat a törvényszék rendelkezésére szabad lábra helyezte. — Február 17-Íke. Aranyos betűk­kel lehet ennek a napnak a történetét az országos tüntetések könyvébe meg­örökíteni. Százezer ember vett részt a világhírű körmenetben, mely mintaszerű rendben, lélekemelő méltósággal folyt le. Lapunk is képviselve volt a szép esemény közvetlen szemléletében s igy mint szem- és fül tanuk csak megerő­síthetjük mindizt a fenséges vonást, melyet a hazafiam magyar sajtó a nagy mozgalom jellemzéséül alkalmazott* Nagy érdeme van első sorban is a magyar sajtónak, mely a mozgalom méltóságát előkészítette; nagy érdeme vau a nagy körmenet élén állott országgyűlési kép­viselőknek, a kik meg tudták óvni a lelkesedés tisztaságát s az óriási tömeg szenvedélyein uralkodtak ; de nagy érdeme volt az intelligens ifjúság­nak is, melyből több mint félezer te­vékeny rendező került ki, a kiknek még a féktelenségre könnyebben hajló vasárnapi alakok is szívesen engedel­meskedtek. A nagyszerű tüntetés annyi garancziával dolgozott, hogy nemcsak a köznyugalom megzavarásának s a tulajdonjog megsértésének aggodalma nem Kerülhetett szóba, de szükség esetén a nagy fegyvertelen tömeg még a rendőrséget is meg bírta volna ótal­mazni minden brutalitástól. Büszke le­het minden jó magyar február tizen­hetedikére ! — A legújabb szerelmi dráma hősnőjét, Pereszlényi Esztert, ki gyer­meksikkasztássál vau vádolva s ki ön­gyilkossági kísérlete után a kórházból került vizsgálati fogságba, a járásbíró­ság már átadta a komáromi törvény­széknek. — Segélykiáltás. Egy esztergomi volt molnáriparos, a ki Budapestre meut munkásnak s idehaza hagyta nyo­morgó családját, a következő fájdalmas levelet intézte hozzánk : «Tek. Szerk. ur ! Sirok, midőn ezen pár soraimmal alkalmatlankodom, de kényteleuitve va­gyok rá, hogy Szerkesztő urnák jó in­dulatába ajánljam szerencsétlen csalá­domat, melyet mult év okt. 4-óu ide­haza hagyiam s Budapestre mentem valami gyárban foglalatosságot keresni, hogy azután jobb segítséget nyújthas­sak szegény családomnak. Fájdalom, nem kaptam olyan alkalmazást, a mi­lyet kerestem s igy családom nyomora még inkább lesújt. Esedezem a jószívű emberekhez, könyörüljenek meg egy szegény család nagy insógón ! Nem ré­gen még adózó polgár voltam Eszter­gom-Szentgyörgyinezőn, most pedig mint szereucsótleu koldua. folyamodom az irgalmas emberekhez. Ne tessék kérem a nevemet említésbe venni, Szerencsét­len családom Esztergom-Szeutgyörgy­mezőn Hosszu-utcza 44. sz. a. lakik,* Sajnálattal, közöljük a szerencsétlen családfő pusztulását, de a jó szív valódi érzelmeihez intézzük a szegény elha­gyatottak ügyét, A könyöradományokat a jelentett czim alatt lehet a szegény családhoz származtatni, — Emlékközlemények. Egy stutt­garti kiadó czég összegyűjti az összes ausztriai ós magyarországi közleménye­ket, melyek a trónörökös elhunyta aU

Next

/
Oldalképek
Tartalom