Esztergom és Vidéke, 1889

1889-02-21 / 15.szám

meretlen kavicsok elmaradnak s kez­dődik a nagyság fogalma, felüdül a lélek, felfrissül a gondolat, megifjul a sziv. Egygyel több ember voltam a vasár­napdéluláu történetében. Talán épen a százezerelső. Bizonyos tisztelettel néz­tem a felséges tömeget, mely a hatal­mat se a vállán, se a markában, hanem a szivében viseli. Újságírók és kép­viselők uralkodtak a hatalmas áradat fölött, azok avatták a százezer ember tömegét eseményszerű szavazattá. A fővároson végig a királyi partok mellett történt meg a szavazás. Közbe­esett a zajló Duna. Mintha csak 1458­ban lennénk. Mátyás király palotáját aligha üdvözölte még több lelkesedés. Százezer ember éltette a királyt. A ha­talmas riadalmat egy másik ócska pa­lota is hallotta a sikló fölött, csakhogy oda mást is fölvitt a szól az ország fő­városa ajkáról. A király háza glóriában ragyogott, a miniszterelnöké a gyászos paragraphusok szemfödelével volt le­takarva szemeink előtt. Végre szétoszlott a hatalmas tömeg. A rendőrség megdöbbent. Soha se lá­tott még ilyet. Egyetlenegy rendőri thó­mát sem talált. A véres kardok és nád­pálczák szerettek volna a föld alá bújni szégyenükben, gyalázatukban. És elment a világ minden részébe az a hir, hogy Budapesten százezer ember tüntetett a kormány ellen, hanem azért még a leg­érzékenyebb tyúkszemek se találtak föl­jelentenivalót, olyan mintaszerű rend­ben, olyan katonai pontossággal ment végbe a fegyvertelen polgárok hatalmas csatája. Másnap aztán elmentem megnézni az országházba, hogy él-e még Tisza. Zsú­folt karzatok, izgatott honatyák gyüle­keztek össze ; de a Sándor-ntcza olyan csöndes volt, mint július derekán. Nagy nehezen jutott még egy kis hely az írók karzatán, a hol lázas gyorsasággal ser­«zegett a különféle jelentés a tisztelt ház nagy napjáról. Tisza Kálmánt még életben találtam. De már nem volt olyan makacs kálo­mista guny az arczáu, mint mikor az­előtt az ellenzéki padokról szórták rá a menyköveket. Fejérváry sem ült olyan hetykén a piros nyeregén, mint nem­régiben. Fabinyi töredelmes ábrázattal gondolkodott. A kormány nagy pártja pedig olyan csöndes volt, mintha rek­viemen lenne. Tisza beszélni kezdett. Felelt a va­sárnapi országgyűlésnek. Bágyadtan és kimerülten, de bizonyos vezeklő hangon. Mikor hazafiságról nyilatkozott, érczesebb lett hangja s fényesebb a szeme. A közbekiáltások és bömbölések azonban nem zavarták meg. A miniszterelnök fülei olyan fomián vaunak berendezve, hogy csak a maga pártja éljenzését veszi be. Do Horánszky Nándor egyet­len megjegyzését mégis meg kellett hall­gatnia, mert templomi volt a csönd s áhítatos a figyelem. Olyan hangulat kezdett uralkodni, mintha ahuszonöiö­dik paragraphus is haldokolnék s mintha Tisza megcsinálná már neki a ravatalt. «Vissza szíja !» — szólott a nekro­lógba Horánszky dévaj mosolylyal. Nagy derültség keletkezeti. Mindenki nevetett. A ki nem tehette nyilvánosan, az a bajusza alatt. l)e Tisza azért még nem szívta vissza a veszedelmes paragraphust. Hanem olyan formán dolgozott, mintha már nem lenne olyau nagyon messze attól, hogy visszaszíja. De akkor is szeretné ugy csinálni, mintha a maga jószántából szivná vissza. Csakhogy ezt az «eredeti és önálló» miniszteri eszmét vasárnap óta már nem hiszi el a világ. AUCUN. Irodalmi levél. (A magyar klasszikusok uj kiadása.) «A MAGYAR NEMZET CLASSIEUS IRÓI» CZIM ALATT A FRANKLIN-TÁRSULAT ELŐDE HECKENAST GUSZTÁV 1860-BAN UJ VÁLLALATOT INDÍTOTT MEG, MELY A MAGYAR KLASSZIKUSOKNAK TOLDY FE­RENCZ ÁLTAL RENDEZETT KIADÁSAIT FOGLALTA MA­GÁBAN. E VÁLLALAT MEGINDULÁSA ÓTA TÖBB MINT EGY NEGYEDSZÁZAD MULT EL — A «MAGYAR NEMZET CLASSIEUS IRÓI» ELVÉTVE ITT-OTT EGYES KÖTETEKBEN FORDULNAK MEG A KÖZÖNSÉG KEZÉN, DE RENDSZERES TELJES KIADÁST MÁR IS NAGYON HOSSZÚ IDŐN ÁT ÉREZHETŐEN NÉLKÜLÖZÜNK. EGYESEKNEK MUNKÁI, MINT KISFALUDY SÁN­DOR VAGY KÖLCSEYÓI NEM KAPHATÓK, MÉG PEDIG ÉVEK, SŐT ÉVTIZEDEK ÓTA, KISFALUDY KÁROLYNAK A FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSÁBAN MEGJELENT MINDEN MUNKÁI IS ELFOGYTAK MÁR, MÁSOKÉI — MINT BAJZA, BERZSENYI, CSO­KONAI VAGY VIRÁG BENEDEKÉI — HA TELJESEN NEM IS FOGYTAK EL, DE MEGSZAKADVÁN A KAPCSOLAT, MELY EZEKET AZ ELŐBB FELSOROLT, ÁLTALÁNOSABB KEDVELTSÉGÜ REMEKÍRÓKKAL REND­SZERES KIADÁSBAN ÖSSZEFOGLALTA, AZ IFJABB NEMZEDÉK LASSAN-LASSAN MEGSZOKTA, HOGY AMAZOKKAL EZEK IS HIÁNYOZZANAK KÖNYVTÁ­RÁBÓL. EZEN A HIÁNYON AKART SEGITENI AZ ELSŐ­RANGÚ HAZAI KIADÓ TÁRSULAT, MELY MÉLTÁN OLY TÁMOGATÁST REMÉLHET, HOGY LEHETSÉGES LESZ KITŰZÖTT CZÉLJÁT MINDEN IGAZI IRODALOM­BARÁT ÓHAJA SZERINT ELÉRNI. «MAGYAR KLASSZIKUSOK UJ KIADÁSA» CZIM ALATT FÜZETES VÁLLALATOT INDÍTOTT MEG, MELY­BŐL ELŐSZÖR IS KÖLCSEY FERENCZ ÖSSZES RNUN­-CSOLVA, SZEMEIT AZ ÉGRE VETETTE ÉS BORZASZTÓ) ÁTOKBAN TÖRT KI: — LEÁNY, LEÁNY, UGY-E MEGBECSTELENI­TETTED ANYÁD EMLÉKÉT? . . . UGY-E MEG­CSÚFOLTAD APÁD ÖSZ HAJSZÁLAIT, ÉS ELFORDULTÁL A TE HITEDTŐL? . . . NOHÁT VERJEN MEG TÉGED IZRAEL ISTENE, AZ AZ ERŐS, BOSZUÁLLÓ JEHOVA, A KIT TE MEGTAGADTÁL! . . . LEGYEN ÁTOK A PEREZBEN, MIDŐN ELŐSZÖR ejted KI HITLENÜL NEVÉT ... ÉS HOGYHA EZ ÓRA VISSZAJÖN ÉVENKINT: BŐGJÖN HÖRÖGVE HALÁLJAJ E HÁZ­BAN . . . SZÖRNYŰ HALÁLJAJ ÜVÖLTSÖN ANYÁD ROSKADÓ SÍRJÁBAN IS ! . . . ÁTOK A HELYRE, HOL ELŐSZÖR LÁTTAD MEG CSÁBITÓDAT ... OTT EGY RETTENETES ÍIU ATYJÁT ÖLJE MEG! . . . OTT, OTT FOLYJON KI JÉZUS LEGJOBB .KÖVETŐJÉNEK VÉRE, A KI SZÖRNYŰ HARAGJÁBAN ÖNMAGA] NYISSA MEG SZIVÉN, A HALÁLTHOZÓ SEBET! . . . RÁCHEL HALOTT-HALAVÁNYAN, ÖSSZESZORÍTOTT AJAKKAL ÁLLOTT ATYJA ELŐTT, EGÉSZ TESTE, SZIVE VÉGSŐ IDEGÉIG REMEGETT, DE AZÉRT SEMMIT SERN SZÓLT, NÉMÁN HALLGATOTT. A BŐSZÜLT ÖREG ERRE MÉG BORZASZTÓBB ÁTOKRA FAKADT: — ÁTOK REÁD IS ELFAJULT LEÁNY, MINDEN KÖZT TE LEGÁTKOZOTTABB ! . . . LÁTOGASSON MEG TÉGED A MINDENEK URA, UNDOK BETEG­SÉGGEL, JÁRJON ÖLDÖKLŐ MIRIGY ÁRNYÉKOD HOMÁLYÁBAN S HINTSENEK DÖGVÉSZT LÉPTEID A FÖLDRE, MERRE GONOSZ SORSOD ÜLDÖZNI FOG... TÁMAS/SZON FEKÉLYT TEKINTETED MINDAZOKON, KIKRE SZEMEIDET FÖLEMELED ÉS VESSEN MEG TÉGED AZ, MINT EGY HITVÁNY EBET, A KIÉRT MEGTAGADTAD NÉPEDET, ÖREGAPÁDAT ÉS JEHOVÁT, A HATALMAST! , . . ÉS A LÁNY, A KI MINDEN NEHÉZ ÁTKOT REMEGVE BÁR, DE MEGDÖBBENTŐ NÉMASÁGGAL HAGYOTT FEJÉRE ZÚDÍTANI, EZ UTOLSÓRA, MINT SEBZETT FENEVAD ORDÍTOTT FEL S A KÖVETKEZŐ PEREZBEN HALVA ROSKADT ÖSSZE. — — — A NAP ALÁHANYATLOT S A HOLD MEREVEN, SÁPADTAN MINT EGY HALÁLFŐ NÉZETT ALÁ A VÉGTELEN ŰRBŐL . . . EGYEDÜL Ö VOLT TANUJA E SZÖRNYŰ GYIL­KOSSÁGNAK . . . GUON FÁRES EGY IDEIG MÉG OTT ÁLLT ÁL­DOZATA FELETT, SÖTÉTEN, MEREVEN, MINT EGY ÖLDÖKLŐ KISÉRTET, DE MÁR NEM ÁTKOZÓDOTT, CSAK AJKAI MOZOGTAK SZÜNTELEN, VALAMI RET­TENETES, ÉRTHETETLEN SZAVAKAT MORMOGVA. EGYSZER AZTÁN MEGFORDULT. HAJLÉKÁBA AKART VISSZATÉRNI, DE HELYETTE A PADLÁSRA TÉVEDT... JEHOVA ITÉLT Ö FELETTE IS. MÁSNAP REGGEL HALVA TALÁLTÁK MEG GUON FÁREST A PADLÁSON; EGY KERESZT-GERENDÁRA AKASZTOTTA FEL MAGÁT. A KIS LAK PEDIG MÉG MOST IS ÁLL PUSZTÁN, RIDEGEN, — SZÉP FEHÉR FALÁT BEMOCSKOLÁ AZ ESŐ ABLAKÁNAK ÜVEGTÁBLÁI KITÖRVE, S A KUSZÁLT FEDÉL NÁDKÉVEI KÖZÜL, OLY IJESZTŐN, OLY RÉ­MESEN BÁMUL KI EGY ÁRVÁNHAGYOTT KERESZT­GERENDA. KOLACSKOVSZKY JÁNOS. KÁRT NYÚJTJA A KÖZÖNSÉGNEK HARMADIK, ÚJONNAN ÁTNÉZETT ÉS BŐVÍTETT KIADÁSBAN. A VÁLLALAT GYORS EGYMÁSUTÁNBAN HOZNI FOGJA KISFALUDY SÁNDOR ÖSSZES MUNKÁINAK MÁR KÉSZÜLŐBEN LEVŐ UJ TELJES KIADÁSÁT, KIS­FALUDY KÁROLY MINDEN MUNKÁINAK UGYANCSAK UJ KIADÁSÁT, TOVÁBBÁ BAJZA, CZUCZOR, BER­ZSENYI MUNKÁIT, ÉS EZEK MELLETT KÖZBE­KÖZBE CSOKONAI, VIRÁG BENEDEK, DAYKA GÁBOR, SZENTJÓBI SZABÓ, BACSÁNYI, VERSEGHY, GYÖNGYÖSI ISTVÁN ÉS MÁSOK IRODALOMTÖR­TÉNETI BECSÜKÖN KIVÜL MÉG MA IS KÖ TŐI ÉRTÉKKEL BÍRÓ MÜVEIT. AZT HISZSZÜK, NEM ALAPTALAN AZON REMÉ­NYÜNK, HOGY A HAZAI KÖZÖNSÉG ILY VÁLLALAT­TÓL PÁRTFOGÁSÁT NEM FOGJA MEGTAGADNI, SŐT HOGY AZT MELEGEN FELKAROLVA TANÚSÍTANI FOGJA NEMZETÜNKNEK' ELHALT NAGYJAI IRÁNT AZON KEGYELETET, MELY A MINT A HALOTTAKAT ÉRDEMÜK SZERINT KITÜNTETI, AZ ÉLŐ NEMZEDÉK­NEK IS DICSÉRETÉRE VÁLIK ÉS AZ IGAZI MÜVEIT­SÉGNEK ISMERTETŐ JELE. A «MAGYAR KLASZ­SZIKUSOK UJ KIADÁSA» ELSŐ FÜZETÉVET KÖL­CSEY FERENCZ MUNKÁIT KEZDI MEG HARMADIK BŐVÍTETT KIADÁSBAN. E HARMADIK KIADÁS KÖL­CSEY NEK EDDIG SEHOL SEM KÖZÖLT VAGY CSAK SZÉTSZÓRVA MEGJELENT MUNKÁIT IS TARTALMAZZA. E MUNKÁK KÖZÜL FELEMLÍTÜNK NÉHÁNY AZ ELŐBBI KIADÁSBAN MEG NEM JELENT KÖLTEMÉNYT, EGY EGÉSZ ISMERETLEN BÖLCSÉSZETI ÉRTEKEZÉST S WESSELÉNYI VÉDELMÉT EGÉSZ TERJEDELMÉ­BEN, HOLOTT AZ ELŐBBI KIADÁS AZT CSAK TÖRE­DÉKESEN KÖZÖLTE. AZONKÍVÜL EZ A HARMADIK KIADÁS KÖLCSEYNEK'A MEGYÉBEN KIFEJTETT MUNKÁSSÁGÁT IS MEGISMERTETI EDDIG MÉG ÖSSZE NEM GYŰJTÖTT MEGYEI IRATOK KÖZZÉ­TÉTELÉVEL. ÚGYSZINTÉN ORSZÁGGYŰLÉSI MUNKÁS­SÁGRÓL AZ EDDIGINÉL SZABATOSABB KÉPET AD­NAK A KENDE ZSIGMONDHOZ INTÉZETT LEVELEK, MELYEKET A KENDE-CSALÁD LEVÉLTÁRÁBAN ŐRZÖTT EREDETIEK UTÁN OLVASHATUNK. MEGEMLÍTJÜK MÉG KÖÍCSEYNEK EGYES VAGY ISMERETLEN VAGY FOLYÓIRATOKBAN ELSZÓRT S MOST ÖSSZE­GYŰJTÖTT LEVELEIT, S KÜLÖNÖSEN KIEMELJÜK A KAZINCZY FERENCZHEZ ÉS SZEMÉRE PÁLHOZ INTÉZETT LEVELEKET, MELYEK MOST JELENNEK MEG ELŐSZÖR S NEM CSUPÁN KÖLCSEY ÉLETÉNEK ÉS MUNKÁINAK, DE KORA EGÉSZ KORA IRODALMI VISZONYAINAK S MŰVELTSÉGI ÁLLAPOTÁNAK MEG­ÉRTÉSÉHEZ KIVÁLÓAN ÉRTÉKES ADALÉKOKAT SZOL­GÁLTATNAK. A NAGYBECSŰ KIADÁS NEGYVEN FÜZETBEN TIZ KÖTETRE RUG. MINDEN 5—6 IVES FÜZET ÁRA 40 KR. AZ ELSŐ FÜZETET KÍVÁNATRA BÁR­KINEK MEGKÜLDI DÍJTALANUL A FRANKLIN TÁR­SULAT (IV. EÍÍYETEM-UTCZA 4.) FÖLÖSLEGES FÖLHÍVNI MÜVEIT OLVASÓINKAT A BECSES VÁLLALAT TÁMOGATÁSÁRA. — Reviczky Károly esztergomme­gyei országgyűlési képviselő egyik fő­rendezője voit a vasárnapi nagyszerű körmenetnek. Most pedig Poiónyi és Pulszky Károly között fölmerült lovagias ügyben Poiónyi egyik segédje. Farsangi levelek. (VI. A Magyar Asztaltársaság bálja, febr. 16-áa.) A Három Szerecsen-vendéglő átala­kult báliteremmó s a fiatal polgárság vidáman tánczolt benne szombatou este. A billiardok ugyau kikerültek a helyi­ségből, hanem azért feltűnően sok ka­rambol volt. A magyar asztaltársaság rendezősége igen csinos tánezrendeket osztogatott ki a nőknek, kiknek névsora a követ­kező: Aschenbrenner Mariska, Benderek Istvánné, Békássy Rezsőné és Terike, Branndtweiner Anna, Draxler Alajosné, Draxler Ferenczné, Dudás Anna, Dukát Auna,Fekete Gézáné,Hoffbauer Antalné, Hoffbauer Etel, Kitzinger Józsefné, Klobutschnik Ernőné, Korencsik Mi­hályné, Lobog Mariska, Lotti Mariska, Mach Mariska, Nelhübel Ágostné, Német Juliska, Neumayer nővérek, Rothnagel Mariska és Krisztina, Renner Hermin, Sárgay Mihálynó és Anna, ifj. Schalkház Ignáczué, Sehalkliáz Lajosné, Simoucsics Dezsőné, Schulcz Mariska, Sztahovits Anna, Stramprecht Hermin, Szabó Mi­hályné, Szabó Terka, Szájbély Jánosné, Szoleczky Etel, Takács Anna, Teichert Klemi, Vanitsek Rezsőné, Vass Anna, Vichor Józsefné ós Etel, Wagner An­talné stb. A polgári vigalom rendezői nagy figyelemmel gondoskodtak róla, hogy minden vendégüknek dolga legyen reg­geli öt óráig, mikor Lakatos Lajos bandája teljesen kimerülve az utolsó kivilágos csárdást cselekedte. Tizenkét év múlva. Hajdanábau a «véres kard* körül­hordozása, most, — hogy a «véres* mellett megmaradjak — azt kell mon­danom: a véres ujságezikk, buzdítja harcára a honfiakat. — Föl Budára, azaz először Pestre, mert csak ugy mehetek Budára, -— pattantam fel székemről, mikor a lapok csatára szólitását olvastam a katonai törvényjavaslat 14. és 25. §-ai ellen. Felrántottam a kabátom s lóhalálábau siettem a vasút felé. — Hová, hová ilyen szaporán ? — kérdi egyszer csak valaki a hátam megett. — Föl Budára hazát menteni! — Megfontolta uramöcsém ? — Kell is oda fontolgatni, ha baj­ban a haza, Vén honvéd, hogyan be­szélhet igy. — Meggondolta? — Meggondolt-IM-E? Nem érünk rá gondolkodni, tüntetni kell, ez most A jelszó. Miklós bátya rázta bozontos fejét, én pedig boszusan ott hagytam. — Kérek egy harmadik osztályt. — Nevezetes hangsúlyozással: — Pestre ! jegyet váltottam. Pestre érve félre taszítottam néhány hordárt, mert ezekre mindég haragud­tam és siettem befelé. De a mint a Váezi-körulon roham­léptekben ügetek, megállít egy vén mojsi : — Já naphot khivánok. Mintha a villám csapott volna belém. 0 az, ta­gadhatatlan ő! — Jó napot, — feleltem nehezen. — Hogy van? Azaz, honnan ismer? támadt egy uj ötletem. — Kliírem még a szokálla alatt is megismert hem. —r Téved, rettenetesen téved. --- Dehogy thivedekh, az ur az az . . . úr, a kinekh adtham az indexére szóra 30 fiorén. Fizesse meg legolább a kamathok. — Elhiszem, hisz az százszor annyi, mint a tőke! Tudja-e, hogy azóta uzsora törvény is van. — Jú van ne. Fizessenek az úrnak is akkor, mikhor a úr nekhem fizet! — Ezzel ott hagyott az öreg zsidó, én pedig a Kerepesi útról befordultam A Vas-utczába. Ekkor jutott eszembe, hogy itt lak­tam Marczi barátommal, ki szini képez­dei növendék lévén csak színház után járt haza. Én pedig akkor kritikus nö­vendék voltam, tehát vele jöttem. Hogy a házmesternek ne kelljen fi­zetni, az utczai ablakot csak betámasz­tottuk s a kapu elkerülésével bujtuuk be az ablakon. És milyen jó volt ez a török tüntetés ideje alatt. Egyszer üldözőbe vettek vagy négyünket, holmi ablakos munkáért mi az ablakon már beugrottunk volt, s mire odaértek, az ablakokat kivilágítottuk, hogy lássák A hosszú orrukat. De lelkesedésünk akkor érte tető­pontját, mikor az éji homályban egy fiatal törököt sikerült elcsípnünk. Vittük magunkkal s etettük, itattuk, «csok jassával» Jóska barátom tele kiabálta a fülét, amit ő «éljen a mad­zsár»-ral viszonozott. De ez még nem volt elég, hanem Laci barátom bor közben azt javasolá, hogy a szultán iránti mély hódolafcunk jeléül csókoljunk a mi kedves törökünk­nek kezet. Majd, hogy meg nem tettük, de ekkor állit be valami « . . . ics» collegánk, a ki menten kisütötte, hogy a mí imádott törökünk szabad óráiban a szerb hagymák árulásával foglalkozik Pesten. Azonal kidobtuk az ál törököt iaz ablakon, pedig ez is csak kímélet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom