Esztergom és Vidéke, 1889

1889-12-29 / 104.szám

lelketlen jegyző véghez vihet. Anyagi­lag tönkre teszik a népet; szegény emberek, akiknél egy garas is nagy pénz százakig károsulnak ; pörös ügyek­ben különösen örökségi ügyekben a népet hazudni, csalni, sőt hamisan es­küdni, okmányokat hamisan kiállítani tanítják. Mi minden történik az adó­kivetéseknél és behajlásoknál ? arról köteteket lehetne leírni. Erkölcsi szem­pontból is gyakran mily rosz példát adnak arról is sokat lehetne beszélni. Hányan élnek valóságos botrányos életet, ágyasságban vaunak, vagy palám publice házaikban ocsmány tivornyák történnek vagy városokba elviszik a bírókat és egyszerű falusi embereket a bordélyházakba, bevonják a kártyába; de leginkább akkor, midőn talpuk alatt, mozogni érzik a földet, azzal akarják a nép kedvét keresni, hogy a népet megtanítják »mulatni« persze saját szá­juk ize szerint. Vannak köztük olyanok a kik a népet vallástalanságra tanítják, templomtól és istentisztelettől elvonják levén ők maguk vallásgunyolók és igy tovább. És sokszor az ilyen életű jegyző még >grata persona* is fenn, mert irodája naplója rendben van. Csakhogy azt is tapasztaltuk már hogy éppen ezek a »derék emberek« egyszerre lottyannak, mint a pukkadt duda és az urak, a kik velők Dávid zsoltáraként együtt ettek édes falatokat szörnyen vakarják a tarkójukat, hogy ezt a »te-tu« pajtás jegyzőt hol kapják meg hogy a felfüggesztés ne csiklandja és tekintettel a jófalátokra sokszor ugy ütik el a dolgot, hogy megsúgják neki »pajtás mondj le hamar itt, majd be­tolunk másul t,« Olt aztán »uj ember* lesz belőle és kezdi újra a régi nótát j A pontos figyelő előtt a dolog kissé | feltűnő, az t. i. hogy akányhányszor j jelzik a lapok egyik másik jegyző bű- < neit az elitéltetés csak ritkán követ- > kezik be, erről alig olvasunk valamit. De igen is arról, hogy némely jegyző ügye évekig húzódik és a költőként: »nagyot koppan és aztán elhallgat.* Mi ennek az oka? A nép pedig meg érdemlené hogy elégtételt kapjon mert véres verítéke ép ugy mint a tekintély szerinti tisztelete és az urak iránti bi­zalma van az ügyhöz kötve. A ki látja a népet, az tudja hogy mikép gondol­kodik a nép az urakról különösen ma­nap, midőn a nép nemcsak egy falu históriáját, hanem lapok utján a világ 1 folyását is látja és nem lehet neki jrossz néven venni, ha azt mondja; |»ex uno disce omues.« | Kinek nem inge e czikk ne vegye magára ; én nem Pétert, Pált értettem csak azt mondtam, a mit gondoltam, mikor holmit láttam és még többet olvastam. Éppen a jobbak álljanak lábra és ne vállaljanak solidaritást azokkal a, kik az állás becsületét veszélyeztetik. , Ep azért mondom a jó jegyző megbe­csül hetién, ő a legerősebb emeltyűje a civilizatiónak, őt tisztelni kell, de ha nem az, akkor hulljon az alja ! 1889. (A mult év története.) Néhány rövid vonással leszámolunk . ravatalra került esztendőnkkel. Adott sok jót, elvett még többet, a • mint M már olyan magas műveltségű eszleudőnél, melynek több kiadása van, mint bevétele, igen természetes. Adott féuyesen díszített főszékesegy­házat; adott ismét a herczegprimás jó­voltából leány árvaházat százezer forin­tos alapitványnyal; adott uj megyei és városi tisztviselőket; adott italváltságot; adott uj pénzügyigazgatást s elvitte adófelügyelőségünket ; adott minden­kinek Örömet, de bánatot is. A boldogult esztendő fekete adatai közé tartozik : a trónörökös halála. A főkáptalan feje: Bubla Károly nagy­prépost is a mult év áldozata. De a közélet ismertebb nevü veszteségei még: Niedermann Endre, Licsaer József, Sze­gesdy Pál, Csernák Béla, Feichtinger Jánes, Magyary László, Beszédes Sándor, Putankó István,, Hazay Ernő, a kik közül egy két név nem csak Esztergom­ban okozott gyászt. | A filloxóra tovább pusztított s a 1 gazdasági egyesület erélyes küzdelmet 1 kezdett a, milliárdokra rugó láthatatlan 'hadsereggel, A difteritisz majd egész :évben megsuhogtatta fekete szárnyait a gyerekszobákban s nem egy család­nál marad üresen a játékasztal s gyász- '. szal borítva a szülői sziv. A visszaemlékezések kaleidoszkópjá­ban látjuk az uj református templomot s a dülledező érseki kórházat, melyet .< azóta, már lebontottak. Niedermau Pál és Hübschl Sándor legfelső kitüntetése a polgárság őrvendezése volt. Irodalom és művészet. Waltertől Zá-| dóri élete jelent meg második kiadás-j ban. Csápori Gyula Freppel franczia 1 1 forradalmát fordította. Nómethy Lajos Necrologiumot irt (1737 — 1889). Kel­Iá nyi az érseki pisetum jogról adott ki egy kis értekezést. Acsay Ferenez a próza műjajairól igen hasznos tanköny­vet irt. Kiszlingstein a könyvkereske­dők megbízásából bibliographikus füze­leket állított össze. Dr. Kőrösy László­tól Kath. Költők ezimü irodalom törté­neti anthológia s Elkésett Apostol cz. regény jelent meg. Csóka színtársulata huszonnyolez elő­adást tartott: Blahánó négyszer sHelvey Laura háromszor játszett. Helyi hang­versenyeket a zeneegyesület rendezett. HÍREK. — Munkatársaink. A lefolyt évben 1 apu nkat k özreműködésükkel támogatták : Rárlfay Róza, Brzorád Rezső, Burány János, Faragó Gyula dr., Földváry István dr., Gyarmathy József, Halász Jenő, Hutt Árpád, Katona Lajos dr., K. Alfons, Kalocsay Alán, Kiss Evilla, Lóvay Sándor, Liíhvay Viktória, Majer István püspök, Meszéna János, Mun­kácsy Kálmán, Nedeczky Gáspár, Nie­dermann József, Nógrádi Jenő, Perényi Kálmán dr., Pethes Géza, Polyákovics Ignácz, f Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gyula, Silberstein Ötvös Adolf dr., Szabó Gyufa, Walter Gyula dr. stb., kiktől a jövő "'esztendőre is kikérjük lapunk szives támogatását s a helyi érdekek nyilvános szolgálatát. — A hgprimas adakozásai az 1889. év folyamán több mint száz­hatvanezer forintot tettek ki jótékony ezélra. Ez óriási összegből az cszter­gom-sz.-györgymezei leányárvaház maga 100,000 frt tőkét képvisel. A fenma­radó ötvenezer forint következőleg osz­lik meg : a sz. István irodalmi társu­lat irodalmi osztálya kapott 10,000 frtot, a, soproni káptalannál letett ala­pítvány 20.000 frtra rug, az egyház­megye segédlelkészei segítésére 10,000 frt, templomokra 2413 frt, elemi isko­lákra 2912 frt, egyéb tanintézetekre 2633 frt, missiókra 1000 frt, a hátra­levő, körülbelül 11,000 frtra menő összeg magánsegitésekre, egyesületekre s egyéb jótékony czélokra esik. Ezen­felül a közelmúltban a selmeczbányai kath. híveknek nagy gymnasinmuknak főgymnásiummá kiegészítésére, 50,000 frtot; adományózott. — Karácsony ünnepén a herczeg­primás pontifikált s délbeu huszonhét teritékes díszebédet adott. — Majláth Gusztáv grófot kandi­dálják Maszlaghy Ferenez kanonok budavári helyére. — Három uj kanonok. A főkápta­lan hoz kinevezett három uj kanonok közül G r a e f f e 1 János, esztergomi születésű. Esztergomban végezte közép­iskolai tanulmányait s mint esztergom főmegyei növendókpap Budapesten fe­jezte be a hittudományokat. 1856-ban szentelték föl. Rövid ideig volt segéd­lelkész, azután nagyszombati érseki főgymu. tanár, majd Hidassy Coruól után ugyanott igazgató. Később érseki kouviktusi kormányzó, majd tiszteletbeli kanonok, azután szentszéki ülnök. Mult évben pozsonyi kanonok lett, az idén pedig esztergomi. Harmincz évig mű­ködött a nagyszombati érseki főgymná­siumnál s most ötvenhót éves. M a s z­1 a, g h y Feroncz, 1839-ben született Budapesten. Theologiai tanulmányait Esztergomban végezte. 1864-ben szen­telték föl. Mint segédlelkész Karancs­sághon és Muzslán működött. 1866-ban gróf Pálffy Mór családjánál nevelő volt. Később hittanár s jogakadémiai hitszónok Pozsonyban. 1871-ben eszter­gomi szemináriumi tanár, majd szent­széki jegyző. 1878-ban pápai kamarás, azután szentszéki titkár. 1881-ben buda­vári plébános s egy év mulva apát. Maszlaghy Ferencznek igen érdekes szépirodalmi müvei vannak, melyek kö­zül az önállóan megjelentek a követ­kezők : Svájczi képek, Esztergom 1872. Rajna vidékén, Esztergom 1874. Dél­Francziaországból, 1875. Dürer kisebb passiója, Esztergom 1875. Hardi viasz­müvei az érseki képtárban, Esztergora 1876. Az esztergomi primási képtárban levő müvek jegyzéke, Esztergom 1878. Római emlékeim, Esztergom, 1879. Kisebb útirajzok, Esztergom 1879 El­beszélések 1879. Ujabb elbeszélések 1880. Márton ur bajai. Mulattató Zseb­könyvtár 7-ik füzete. Sarah grófnő. Mulattató Zsebkönyvtár 13-ik száma. Epigonok, Esztergom 1883. Mai jelle­mek, Esztergom 1884. Koszival István, mint országgyűlési képviselő szolgált rá az esztergomi kanonokságra. 1844-ben született s 1868-ban szen­telték föl. Három czikluson keresztül igen tevékeny tagja volt a magyar parlamentnek, a hol az egyházi érde­keket erélyesen védelmezte. Rossival I. a legfiatalabb kanonokokhoz tartozik s igy még nem tekintheti a kanonokságot­érdemei nyugodalmas kikötőjének. MÉSZETTŐL NYERT SZÉP TULAJDONSÁGAI ITT FEJ­LŐDTEK, A CSALÁD ÉS A KÖLTÉSZET TISZTA LÉG­KÖRÉBEN NEMES ÉS FINOMULT MAGASLATRA. VÉGZAK, TISZTELT SZERKESZTŐ UR ÉS ÜDVÖZ­AZON SIKERÉHEZ, HOGY KÖLTŐT, MŰVÉSZT, MINTA­CSALÁDFOT SIKERÜLT ÖNNEK A »HÉT« SZÁMÁRA MUNKATÁRSUL MEGNYERHETNI EGY SZEMÉLYBEN. r­Sybrester éjjelét, • RUT ZIMANKÓS ÉJJEL, ABLAKUNK TÁBLÁIT, MELYEN ÁT A FAKÓ HOLD KÉPE VILÁGIT, SIKONGÓ FERGETEG ÖSSZE-VISSZA RÁZZA; RESZKETVE HULL LE AZ ÁGAK ZÚZMARÁJA, KIS FELESÉGEMMEL A KANDALLÓ MELLETT SZERELMES AJAKKAL SZEDEGETÜNK EPRET . . . Még EGY-KÉT HASÁBOT RÁ A KANDALLÓRA, Ugy VÁRJUK, ÉJFÉLRE, MIKOR TÉR AZ ÓRA. AZ Ó ESZTENDŐTŐL BÚCSÚZUNK MOST ÉDES, EGYKOR SZÉP JÖVŐ VOLT, ÉS LÁTOD MIVÉ LESZ, EGYKOR SZÉP JÖVŐ VOLT, ÉS MOST TEMETŐNEK NÉZZÜK MAJD,,A MELYBŐL SIRJOKBÓL FELJŐNEK A SOK ÉDES ÓRÁK, FELEDHETLEN PERCZEK, — HOGYHA RÁGONDOLUNK SZIVÜNK KÉJTŐL RESZ­[KET! — HOGY VISSZAIDÉZZÜK, EMLÉKEZNI TUDJUNK, A BOLDOG JELENBEN, HOGY VAN MÉGIS MULTUNK. JER KÖZELEBB MELLÉM, TE ANGYALI JÓSÁG, HADD ÉREZZEM AJKAD ÜDVÖZÍTŐ CSÓKJÁT, MOSOLYGÓ SZEMEDDEL OSZLASD EL A GONDOT, MIT ELÉM A JÖVŐ KÖDFÁTYOLA BONTOTT, SZERELMES SZAVAKKAL TANÍTSD MEG E SZIVET ÖRÖK, SZENT, MAGASZTOS TANÁRA A HITNEK, A TE OLDALADNÁL, CSAPÁS BÁR TALÁLNA, CSÜGGEDNI NEM TUDNÉK SZIVEM ÉDES ÁLMA. BÜSZKE SEBZETT AREZCZAL, MEGTÉPETT KEBELLEL, BEVALLOM — NEM SZÉGYEN — SZERELMED [EMELT FEL, SZEPLŐTLEN SZERELMED FELLÁNGOLÁ VÉREM, — UJJULÓ REMÉNY NYEL CZÉLOM HA ELÉREM! — S MIG IZZÓ AGYAMMAL NAGY, NEMESRE TÖRVE, — ÖNZŐ ESZKÖZÖKKEL NEM KÜZDVE JÓVŐINRE — HOMLEKOM REDŐIT EPER AJKAD CSÓKJA HÉTKÖZNAP SZENNYÉTŐL, GÚNYÁTÓL MEGÓVTA. NEM TAGADOM VOLTAK NAPOK, VOLTAK ÓRÁK; MELYEK RÁM A VÁDAK, MÉRGÉT, NYILÁT SZÓRTÁK: HOGY VAN ÉLETEMNEK EGYETLEN EGY PERCZE, MELYBEN ÉRDEMETLEN VOLTAM SZERELMEDRE, HOGY AZ ÉLET ÜDVÖT NEM TALÁLTAM BENNED. RÖPKE DŐRE SZÁRNYON SZÁLLTAM EGYRE FELJEBB... KÖNYEZŐ SZEMEKKEL LEBORULOK HOZZÁD. SZÖRNYŰ NAGY VÉTKEM, HA KÖNYEIM LEMOSNÁK. ÉJFÉLT ÜT AZ ÓRA; IMÁDKOZZUNK ÉDES' AZ IGAZ SZERETŐ SZIVEK ISTENÉHEZ: MIG SZIVÜNK SZERELME OLTHATATLAN LÁNGGAL BOLDOG KIS FÉSZKÜNKBE KÖRÜLÖTTÜNK SZÁR­nyal ; MIG HITÜNK BIZALMI RENDÜLETLEN SZIKLA, NEM BORUL KÖDFELLEG ÉDES ÁLMAINKRA; MIG A MULT EMLÉKE SZIVÜNKBŐL KI NEM HALT, MOSOLYGÓ AJAKKAL KÖSZÖNTJÜK A HAJNALT. LÉVAI SÁNDOR. Elkopott esztendő. (Nekrológ.) A MULTAT ÉS A JÖVŐT A RÓMAI PLASTIKA TUDTA LEGTALÁLÓBBAN KIFEJEZNI JANUS ÁBRÁZO­LÁSÁVAL. ÁZ ISTEN VÉNEBBIK FEJE a MÚLTBA, FIATALABBIK ARCZA A JÖVŐBE NÉZ. MIND a KETTŐ EGYÜTTVÉVE PEDIG LÁTJA A JELENT. AZ IDEI ESZTENDŐ IS MÁR JANUS FEHÉR BAJSZÁLAI KÖZÉ TARTOZIK S A JÖVŐ JANUS FIATAL ÁBRÁNDJAIHOZ. MÉG NÉHÁNY SZEM VAN A HOMOKÓRÁBAN, AZUTÁN MEGINT MEGFORDÍTHATJUK AZ ÖRDÖNGÖS MASINÁT, MELY MÁR TÖBB EZER ESZTENDŐ ÓTA CSODÁLATOS KÖVETKEZETESSÉGGEL ŐRLI LE AZ IDŐT S AZ ESEMÉNYEKET. A POGÁNY FELFOGÁS A HOMOKHOZ, a KE­RESZTÉNYÉ A HAMUHOZ KÖTI a MULANDÓSÁG SZOMORÚ GONDOLATÁT. A HAMU TÖBBSZÖR ESZÜNKBE JUT ÉVENKINT, CSAKHOGY OLYANKOR A MÁS HAMVÁRA GONDOLUNK RENDESEN. A MAGUNKÉTÓL NAGYON BORZADUNK S AZ ELMÚ­LÁST INKÁBB LEGDRÁGÁBB HALOTTAINKON SIRAT­JUK MEG. ÖNZŐK VAGYUNK S NEM SZERETÜNK a MEG­SEMMISÜLÉS SÖTÉT KÉPEIVEL FOGLALKOZNI. ÉS AZ ELKOPOTT ESZTENDŐ MÉGIS EZT MONDJA: — KÖZELEBB HOZTALAK EGY STÁCZIÓVAL BEMEHETSZ AZ UJ KUPÉBA, HANEM AZÉRT NE FELEDKEZZÉL MEG A BORRAVALÓRÓL. MEG KELL FIZETNI AZÉRT, HOGY KÖZELEBB HOZOTT A SIRHOZ. EGY ESZTENDEI VÉNÜLÉS a NYUGTATVÁNY. AZ ELKOPOTT ESZTENDŐ AZUTÁN ELTŰNIK, MINT A FÜST. MINDEN ÖRÖMÜNK, MINDEN BÁNATUNK SZINTÉN OLYAN, MINT A FÜST. HA JÓ DOLGUNK AKADT AZ IDÉN, JOBBAT VÁRUNK JÖVŐ ESZTENDŐRE. HA ROSSZ SORSUNK VOLT, KÁRPÓTLÁSÉRT DÖNGETJÜK A MEGELÉGEDÉS RITKÁN NYILÓ NAGY ÉRCZKAPUIT. SZILVESZTER ÖSSZEÁLLÍTJA AZ ELKOPOTT ESZ­TENDŐ TÖRTÉNETÉT S ÁTADJA AZ AKTÁKAT A MÚLTNAK, A HOL MINDEN MÁR AD ACTA MEGY. DE UGYANEKKOR MEGSIMOGATJA EGY SZÉP KIS GÖNDÖRHAJU GYERKÖCZE PIROSAN MOSOLYGÓ ARCZÁT S EZT mondja NEKI Ősapái jóságog. hangon: — CSAK azután JÓL VISELD magad EZER­NY oiczszázkilencz VÉNED IK gyerekem, hogy NE LEGYEN rád PANASZ mához egy esztendőre. AZ ezernyolczszázkilenczvenedik gyerek PEDIG CSINTALAN jókedvvel VÁGTAT be VESSZŐ­PARIPÁJÁN AZ UJ ESZTENDŐBE S KEZDŐDIK az élet komédiájának legújabb fejezete. GASTON. — Színielőadás. Az esztergom megyei kath. legényegyesület jan. 12-én a Fürdő vendéglőben szinielŐadással össze­kötött tánczvigalmat rendez. Sziure kerül két érdekes vígjáték: »Az egyetlen kabát« az egyik, »Egy szerencsétlen flótás* a másik. Kivánjuk, hogy a di­lettáns múzsa mennél uagyobb sikert biztositsou a derék törekvésű egyesü­letnek. — SulyOS csapás. Kamenszky Elekué úrnőt leírhatatlan csapás súj­totta. Nagyváradról ugyanis azt a hirt vette, hogy alig husz éves haduagy fia Kamenszky István hirtelen elhunyt. A polgármesterhez érkezett sürgönyt An­drásy főjegyző tudatta a családdal. A hirtelen elhunyt fiatal embert idehaza fogják eltemetni. A fájdalmas eset városszerte mély és őszinte részvétet támaszt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom