Esztergom és Vidéke, 1889

1889-12-25 / 103.szám

Singóznak, hogy hazánk több Tarosában' ii katonaság soraiban szintén megbete-| gödiek az orosz náthában. Tekintve azt, hogy a baj feltűnő gyorsan terjed s hogy felőle oly különféle hirek keringenek, alkalmasnak tartom a betegség mibenlétéről és tulajdonságairól pár szóval megemlékezni ; s mivel igen nagy a valószínűség arra, hogy a baj hazánkat is meglátogatja s Esztergomban is meg fog jelenni, bátorkodom néhány jó tanácscsal szolgálni. A betegség az »influenza« nevet még a XVI. században kapta egy olasz tudóstól, a ki — mint azon időben oly sokan — a bajt az égi testek járásával hozta kapcsolatba. Második neve » Orosz nátha « ujabb keletű s valószínűleg azon tapasztalati tényen alapszik, hogy Oroszországban jelentkezik először s innen terjed nyugat felé. Az ujabb tudományos kutatások szerint valószínűnek látszik, hogy az influenzát is a baktériumoknak nevezott apró növényi szervezetek egyik faja okozza, bár e nézet, ellen eddig még számos orvosi tekintély harczol. Teljes biztossággal még csak ennyit derítettek ki, hogy az influenza a járványos betegségek azon osztályához tartozik, melyet miasmaiikusnak neveznek az orvosok. Ez alatt azt kell éri énünk, hogy a betegséget előidéző káros hatány nem az emberi szervezetben fejlődik, hanem azon kivül s abba csak mintegy időnként betelepszik. Ha azonban egyszer oda bejutott, akkor az illető egyénben bizonyos kóros tüneteket, idéz elő. Ezen betegségeknek fősnjátságuk tehát, az, hogy emberről emberre közvetlenül nem ragadnak, hanem a köznemző anyagnak előbb egy ideig a levegőben kell lennie s csak aznlán, mikor itt már egy bizonyos fejlődési fokot elért, bejutva az emberi szervezetbe, előidézi abban a betegséget. Az influenzát, lefolyása közben legjobban túlsúlyra vergődő tünetei szerint 3 csoportra szokás osztani. Az első, legenyhébb alak, csak láz és fejfájásban nyilvánul. Ennél csupán az idegrendszer szenved. A másodiknál az orr, torok és gége hurutja a túlnyomó rész. Ez hasonlít legjobban a közönséges nagyfokú náthához. A harmadiknál végre az emésztő szervek vannak legerősebben megiámadva, mig a többi szervek bajai jelentéktelenek. Egyes esetekben azonban igeu nehéz volna e felosztást érvényesíteni, amennyiben a tünelek ann ira áthajtanak egymásba, hogy a különválasztás teljes lehetetlenség. E miatt az alább következő részletesebb leirásban az influenza közönséges, mondhatni középfokú alakját tartom szem előtt. A betegség legtöbb esetben általános levertség, bágyadtság és rosszullét érzetével kezdődik, mely állapot néha csak pár óráig, máskor 1 —2 napig is eltart. Erre egyszerre igen heves fejfájás lép fel, mely főképen a homlok tájára terjed s vele többnyire futó borzongás, majd nagyfokú hőség érzete jár. Ha ilyenkor figyelmesen megtekintjük a szenvedőt, látjuk, hogy az előbb halvány, sápadt arcz kezd kipirulni s az egész test lassan-lassan forróvá válik. A beteg e mellett igen izgatott, elviselhetlen főfájásról panaszkodik, folyton szomjazik s ugy érzi, mintha torka teljesen kiszáradt volna. Kisebb gyermekek, gyöngébb idegzetű nők, ilyenkor néha önkívületbe esnek, félrebeszélnek és ha most hőmérséküket, mérjük, a hőmérő sokszor 39 40 fokú lázat mutat. A láz egyik esetben pár órai tartam után csakhamar enged, máskor ellenben 1—2 napig is tart. Ha a láz megszűnte után köhögés nem jelentkezik, ugy a baj már evvel meg is szűnt s ekkor mondjuk, hogy a leg?nyhébb alakkal volt dolgunk. Ez uzonban ritka. Többnyire már a láz tartama alatt, kivált aunak vége felé, megkezdődik ii hurut. Az orr kiszárad, a szaglás ílvósz s mialatt a láz és f ej fáj ás szűnik, kezdenek előtérbe lépni a gége ís légeső hurutjának tünetei. A beteg í. i. köhögni kezd ; köhögése száraz, fáladék nélküli s rohamokban jön ; a beteg a mellcsont táján égetés, kaparásszerű fájdalomról panaszkodik ; ugy írzi, mintha egész gégéje belül csupa ?eb volna. A roham alatt erős vértoluás származván a fej felé, pár pillanatra smét visszatér a kiállhatatlan fejfájási i a beteg azt hiszi, hogy köhögés ilatt feje szét fog repedni. A mint a láz fokozatosan enged, így múlik lassanként a betegség ezen egkellemetleoebb szaka is; a köhögés' íönnyebbé lesz, váladék jelentkezik,! nely lassan szaporodik; ennek kiho! satala már nem jár nehézséggel. Elmúlik a fájdalom a mellben, szűnik a fejfájás, eltűnik a láz, ugy hogy a betegség 4—8-ik napján már csak nátha és sok váladékkal járó köhögés jelzi a lefolyt betegséget. Néha a légcső és orr-hurut helyett a láz alatt gyomor fájás, émelygés és hányás jelentkezik. Ez természetesen még jobban elkinozza a beteget, azonban rövid tartam után — hasonlóan az előbbihez, — lassanként szintén megszűnik. Ha már most az egyén a betegség egyik vagy másik alakján túlesett, rendszerint nem marad abból egyéb vissza mint 2—3 napig tartó gyöngeség ezt. azonban maga a természet siet leküzdeni azzal, hogy a baj alatt kevés táplálékot magába vett szervezet jó étvágygyal és emésztéssel pótolja ki a szenvedett veszteséget. Már a betegség ezen rövid vázlatából következtéiheiő, hogy az erőteljes éz azelőtt egészséges egyénekre nemcsak hogy nem veszedelmes, hanem legfeljebb csak kellemetlen. Gyöngébb szervezetüek kivált ideges nők már sokkal jobban megsínylik a bajt. Tíz éven felüli, erőleljes gyermekeknél szintén nem szoktak előjönni aggasztó tünetek. Ellenben gyönge aggok és kivált satnya gyermekeknél néha valóban veszedelmes jelenségek léphetnek fel. Az előbbieknél a magas kor, az utóbbiaknál aj világrahozott, vagy rossz táplálkozásból származó gyönge lábon álló egészség az influenza folytán annyira megrendülhet, bogy a láz alait elvesztik öntudatukat vagy később a váladék képződés idejében már annyira, ki vannak merülve, bogy azt, szervezetükből kiküszöbölni nem képesek. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy fuldokolni kezdetiek s ha orvosi segítség nincs kéznél, 24 óra lefolyása alatt el is halhatnak. A jelen járvány eddig jó indulatunak látszik, a mennyiben halálozásról a lapok nem igen beszélnek, szóval az inluenza csak beteges egyénekre hozhat részedéi met. Ezek után természetesen az volna a (érdes, mikópen lehetne elkerülnünk a [»aji, A kérdésre azonban — sajnos — igyenesen megfelelni nem lehet és pelig azért, mert bizony azt senki sem udja, hogy azon levegőben, melyben ;artózkdik, vannak-e influenzát létrehozó anfagok, vagy nincsenek, A tapasztalat azt látszik mutatni, hogy ezen betegség csak oly egyéneket lámád meg kiknek szervezete előzetes betegségek* vagy meghűlés stb. által ellenállási képességből vesztett azaz ezeknél megvan már a talaj a kórnemző anyagok megtelepedése és tovább szaporodására. Ebből kifolyólag az egészséges egyének végezzék rendes napi foglalatosságukat, legfeljebb jobban óvakodjanak a meghűléstől. Betegesek, aggok és gyönge gyermekek ellenben tartózkodjanak a napjában többször kiszellőzött, tiszta levegőjű és közönséges hőfokú szobában, ha pedig az idő szép, ugy a déli órákban végezzenek a szabad levegőn is rövid időre terjedő testmozgást, de ezalatt óvakodjanak a meghűléstől. Ha a hozzánk-tartozók közül valakinél a baj még is jelentkeznék, ugy nyugodt magatartásra, szorított étrendre, a láz alatt pedig ágyban maradásra utasítsuk az illetőt; ezen olőzetes apró rendszabályokkal számtalanszor megakadályozhatjuk a baj súlyosbodását addig, mig az orvos megérkezik. Végül pár szóval óhajtok megemlékezni azon legújabb s kivált az orosz fővárosban jelenleg oly nagy rémületet okozó hírről, mely szerint az influenzajárványt cholera-járvány követné. E tévhit valószínűleg onnan ered, hogy a legutóbbi járvány után következő nyáron cholera dühöngött Oroszországban ; s a jó oroszok már most, meg vannak győződve, hogy az influenza, csak előhírnöke a nyáron bekövetkezendő cholerának. Hogy ez merő agyrém s hogy az influenza éppen semmi összefüggésben sem áll a cholerával, az bebizonyított tény. Higyje hát az orosz szomszéd azt, a mit akar, mi bátran nyugodtak maradhatunk, mert félelemre ok nincs; de azért őrizkedjünk az orosz náthától, mert abba belebetegedni ha nem is veszedelmes, de legalább is kínos és kellemetlen. mikor az emlter erőnek erejével haladni akar, akkor uzsorára kell adnia minden képességét és szorgalmát. Hanem az első perezben elállott a szava. Az asszony nem sietett eléje, de visiteruhájában a sophán ült s mintba csak halottja lenne, egyedül fájdalmának élt s kőnyeiben kereste vigaszát. — Eliz, téged meghántottak! A szép asszeny tündöklő szemeivel férjére nézett és nem szólt. — Mondj el mindent, mi történt veled ? — Lenéztek . . . nagyon lenéztek. A férj átvette a kalapot és lesegítette a felöltőt. — Akkor nem fogsz tóbbet odamenni. És miért néztek volna le ? — Megfoghatatlan nyomorunkért. — És kicsoda ? — A te hivataltársaid, a kik csak olyan gazdagok, mint mi és mégsem olyan nevetségesen szegények, mert tudnak érvényesülni. Ebez a művészethez nem akarsz érteni! — Ke hajtsunk azokra, a kik többre viszik adósságukkal, mint takarékosságukkal. Nekünk még mtrcs vagyonunk, de adósságunk sincs. Lesz még jobb sorsunk is, csak ki kell várni. De hol marad a csók, Eliz, hát meg se csókolsz? Volt is eszében ! Eliz most csak azt tudta, hogy nagyon szerencsétlen. Beleojtották ezt a vérébe. Megmérgezték. Soha se volt szegényebb, sohase elhagyatottabb. Egyszerre csak fölemelkedett s megragadta a férje kezét, — Nem érzesz te itt olyan furcsa szagot? Nem. — Nem látsz te itt olyan furcsa szint? — Nem. — Akkor én annál inkább érzem a szegénység szagát s látom a szegénység színét. Es érzem mind a kettőnek átkát. Te emelkedni akarsz: és nem fogsz emelkedni. Én boldog akarok lenni és nem leszek boldog, mig igy maradunk ebben a fakó és dohos otthonban . . . Réthiék elköltöznek a fővárosból. Nem vennéd meg a bútorokat? Csak négy ezerötszáz frt három szobára való. Nem veszszük meg? Ámulva-bámulva nézte a férj a csodálatosan elváltozott asszonyt, azután mindjárt orvos és patikárus is akart lenni egyszerre és ezt mondta egész röviden, de határozottan : — Nem! * * * Hanem az orvosság nem sokat használt. Eliz csakugyan bebizonyította szerencsétlenségét. Nekik szerepelniök kell, különben nem lesznek irigyeik, a kikre szükségük volna, mert agyonhallgatják őket. Pártfogót is kell találni minden áron. Ez a boldogulás első titka — a szegényeknél. A világ csak annyit vesz észre, a menynyit lát; csak annyit dicsér, a mennyit észrevesz s nem ócsárol többet, mint a mennyit megtagadunk tőle. Eliz napról-napra szerencsétlenebbé lett. Nem tudott kalapot találni, nem birt megelégedni a szobájával, legjobban érezte magát — másutt. Eleinte sírt, azután duzzogott, végre nagyon szépen kért s a bolond ember engedelmeskedett, A megmérgezett asszony, kinek csak nagyravágyása volt beteg, meg mérgezte a szegény férj becsületét is. Kerülte eddig a bálokat, most oda kellett vinnie Elizt, hogy ünnepeljék. Kerülte a szalónhösőket, most meg kellett ismerkednie minden ostobaságukkal. Későbben ment a hivatalba, de a főnökök elnézték a feleségéért. Teljesen eltékozolta kevés megtakarított pénzecskéjét s a fiatal asszony sohasem birta kifizetni a számlákat. Egyszerre csak megváltozott a fényes és illatos bútorok között az élet. A bankámé el volt ragadtatva s kijelentette, hogy most már kezd izlése lenni Eliz urának. Javul. Elizt ünnepelték s a szegény hivatalnok azóta ment is előre nemcsak a hivatalban, de az adósságokban is. Mikor egyszer csak azt irták róla a lapok, hogy sikkasztás miatt elfogták, Eliz nem esett kétségbe, Sötét ruhában ment el sírni egy bámulójához, a ki először fogadta a szép Elizt palotájában. Akkor bukott el a megmérgezett asszony őrökre, mikor az a nagy pártfogó magáboz emelte. Azóta nem ismeri a szegénység szagát, szinét, de szentségét sem. KŐRÖST LÁSZLÓ. — Lapunk mai Száma, mint karácsonyi szám egy ívre terjedő szépirodalmi melléklettel jelent meg a csütörtöki szám helyett s igy legközelebbi számunkat vasárnap fogjuk kiadni. Mai számunk egyúttal a jövő évfolyam mu tatványa. A postatakarék 1888-ban. (Baross Gábor jelentéséből.) II. (Befejező közlemény.) A betevőknek foglalkozás, nem, életkor stb. szerint összeállított statistikája mutatja, hogy betevők részvételének viszony számai az előző évekhez képest lényegesebb eltérés alá nem estek. A gyermekek ós tanulók ma is a legnagyobb számokkal szerepelnek, bizonyítékául az állami intézet nevelő hivatásának a takarékosság terén is. Nem kevésbé figyelmet keltő a kézműiparos és gazdaközönségnek, úgyszintén a cselédeknek és napszámosoknak, bár lassú, de következetesen emelkedő jelentkezése a betevők sorában. Általában a munkás csoportok részvétére annál nagyobb súlyt kell fektetni, mert a postatakarékpénztár egész szervezeténél fogva főleg azok igényeinek kivan szotgálni, a kiket hivatásuk, lakhelyük sűrűbb változtatására késztet. A betevők közt 1145 jogi személy fordul elő, 480-nel több, mint az előző évben. Ha a kerületeket a betétösszegek tekintetében elért eredmények szerint csoportosítjuk, az első hely ugy, mint az előző években szintén a budapesti kerületet illeti, melynek 1.139,915 frt betétösszegében, az intézet főpénztáránál betett 83,191 frt 49 kr is bele vau értve; a második helyet az 1886ban az ötödik helyen sorakozott kassai kerület foglalja el és utána következnek ugy, mint 1887-ben a soproni és pozsonyi kerületek. Egy betétkönyvecskére átlag 1888. évben 21 frt 45 kr, 1887-ben 21 frt 04 kr, 1886. évben 25 frt 08 kihelyeztetett el és 1888. évben 16 frt 74 kr. 1887-ben 16 frt 05 kr., 1886ban 11 frt 78 kr fizettetett vissza. Mig 1887. évben egy betevő által 1 eszközölt átlagos betétnél apadást ész-;