Esztergom és Vidéke, 1889

1889-11-07 / 89.szám

es MRrt.FKLENIK HÉT42NKINT KftTSZF'.n • VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖUTÖKÖN. KlrÖK'l/.líl'IM'üKl ÁU : tf^«» évin (5 fit — kr. fél évre 3 fit — kr. negyedévre 1 írt EH) kr. Ejjy szám áru 7 Ur. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-ÜTCZA VIOLA-HÁZ í>22. SZÁM ALATT, iiiivú ü lap KKOÍIHIHÍ rész-ét illető kör.ÍIMII«»-yAt kiilriemlftk. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR SZÁM, liová fi lap hivatalos s a. magán Innletésoi; a nyillféibe R/.ánt kii/,­le iné nyele, előli'/.elési |>éti/,<'k és reelínnalások inlé/emlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HII.'DKTK.SIOK : 1 B7:óf.ól 100 H'/.ÓÍK — f't Í5 kr. 100-200-ig . 1 frt 50 kr. W0-Sfl04g . t fíí 85 kr-.j líély^'lij Í10 kr. i MAÍUN-IIIHWöTtöHKK | in egál lapodás szerint legjn Lányosabban közöl tutnelr. NYII/HÚR M*« 20 kr. A társadalom és a város. Esztergom, nov. 6. Valamint az állam is megkívánja a társadalom közreműködését a haladás­ért és magyarosodásért ; valamint az ország legfontosabb egyesületei társa­dalmi szövetségek: ugy Esztergom vá­rosának is joga van számítania a tár­sadalom közreműködésére, a társadalom kezdeményezésére és munkásságára. Városunkban majdnem meg is for­díthatjuk ezt az elvet: A társadalom­nak is van joga fejlődéseért és virág­zásáért a város kulturális támogatására számítani. És ez az igazság, ez a való. Ha körültekiutünk városunkban, ugy fogjuk tapasztalni, hogy legszüksége­sebb intézményeinketa társadalom kezdte s a város támogatta. De nem is lehet másként. A város­nak előbb észre kell vennie, hogy mire van szükség a városi közéletben. Ezt pedig megmondja a társadalom. Ez idő szerint a nőnevelésnek ma­gasabb színvonalra emelése foglalkoz­tatja a társadalmat. Akár mennyire is meg legyünk elégedve apáczniskólaink­kal s elismerésre méltó városi leány­iskoláinkkal, még sem érezzük betöltve azt a hézagot, mely nálunk a felsőbb leánynevelés terén érezhető. Leányiskoláink csak elemi iskolák. Az osztályok felső fokai csak alsó fokú műveltséget adnak s nőink házi taní­tásra vagy magánképzésre vannak utalva, ha általános műveltségre akarnak szert tenni. A jelen nagy hiányai már rámu­tatnak a jövő tennivalóira és köteles­ségeire. Társadalmunkban már szóba került egy női polgári iskola szervezése s megkezdte működésót egy női zeneis­kola, mely ismeretnyujtásban ós szép­érzés fejlesztésben már a magasabb műveltség felé egyengeti az utat. Mind a két mozgalmat örömmel üd­vözölheti az, a ki városunk műveltsé­gét a családi műveltségben, a családi körök finom és előkelő tónusában keresi. Esztergom városa sohase zárkózott el a szükséges kulturális áldozatoktól. Annái nagyobb örömmel fogja pedig meghozni a közművelődés oltárára ál­dozatait, mert hiszen leányai jólétéről s magasabb kiképeztetéséről van szó. A társadalom rámutat a hiányokra, megkezdi az utat törni a czél felé s a város támogatni fogja a társadalom jogos kívánságait, mert Esztergom kul­túrájáról és felvirágoztatásáról van szó. Ha pedig a társadalom s a város mű­ködésében összhang van, akkor a leg­üdvösebb eredmény el nem maradhat. Tornaegyesületünk feladata. Esztergom, nov. 6. Tornaegyesületünk vasárnap, nov. 10-én tartja meg elhalasztott közgyű­lését, mely most már a jelenlevők szá­mára való tekintet nélkül határozat­képes lesz. A tornaegyesület, melyet eddig is csak néhány buzgó tag tartott főn, ez­zel uj egyesületi esztendőbe lép, mert szükségességót a múltban már bebizo­nyította. Ritka egyesület tartja annyira össze az esztergomi intelligensebb fiatalságot, mint a tornaegyesület, melynek műkö­dését ennélfogva nemcsak figyelemre­méltónak, de jelentőségteljesnek is kell tartanunk. A torna-egyesület felvirágoztatása azonban csak ugy lehetséges, ha men­nél többet nyújt a társadalomnak. Een­dezzeii havonkint estélyeket, nyújtson kellemes téli szórakozást a jégpályán s a mit rendkívül fontosnak tartunk, mozdítsa elő minden tekintetben a fő­városi tourista klubb érdekeit. A fővárosi touristák jövő évre sok­kal élénkebbé fogják tenni társadalmi életünket társas kirándulásaikkal és estély eikkel. Az idén is megjelentek már váro­sunkban, de nem volt egyesület, mely barátságosan fogadta és üdvözölte volna. Pedig Esztergomnak igen is érdekében áll a fővárosi elemek ide édesgetése. Eleinte csak kirándulásról, később már nyaralásról is lehetne szó ; éppen azért arra figyelmeztetjük a tornaegyesületet, hogy a kultuszminiszter, gróf Csáky Albin védnöksége s az akadémia elnöke, báró Eötvös Loránd elnöklete alatt virágzó fővárosi egyesületet, valahány­szor Esztergom felé gravitál, mindig szívesen fogadja és üdvözölje, mert erre intelligensebb és illetékesebb egyesüle­tünk nincs a tornaegyesületnól. Horánszky működése. Horánszky Nándor országgyűlési kép­viselőnk, kinek működésót nemcsak a parlamentben, de a bizottságok tevékeny­ségénél is figyelemmel szoktuk kisérni.' legutóbb a pénzügyi bizottság tárgyalása 1 alkalmával szólaíkozott föl a legeilen" zékibb álláspontról. A pénzügyi bizottság ugyanis a hon­védelmi tárcza költségvetését tárgyalta. Vita közben Eötvös Károly azt kérdé a szakminisztertől, hogy mikor szándé­kozik a mult ülésszakban elóterjesztett s a ház bizottsága által elintézett hon­véd-törvényt napirendre kitüzetni? Fejér­váry báró erre igy felelt: «Ha önök hecezeket akarnak csinálni, akkor mind­járt, — ha komolyan akarják tárgyalni, akkor később.« A miniszter e nyilatkozata a bizott­ság ellenzéki tagjait izgalomba hozta. Horánszky Nándor volt az első fel­szólaló. A honvédminisztert teljesen ig­norálva, hevesen támadta meg az ülé­seu jelenlevő miniszterelnököt. Kijelenté, hogy a tárgyalások komolysága nem az ellenzéken múlik, hanem a kormányon s ennek elnökén, ki a védelmi vita alatt bebizonyitá az egész világ előtt hogy a legfontosabb politikai és állam­jogi kérdések eldöntését mennyire ko­molyan veszi. Tisza miniszterelnök válasza egészen nyugodt és rövid volt. Megjegyezte, hogy személye ellen intézett támadásokra fe­lelni nem fog, a hogy eddig se tette. A mi a honvédtörvénynek a képviselő­házban leendő tárgyalását illeti, a kor­mány el vau tökélve, hogy azt a költ­ségvetés elintézése után azonnal napi­rendre tűzeti. Ezt érte el Horánszky Nándor felszólalása. izjsit^fltólíkelirczáia. Pi11e SIÜS. (Humoros elbeszélés.) (Vége.) . . . Ő EGY MEGTESTESÜLT SZESZÉLY, MELY NEM ÉRDEMEL SZÁNALMAT. VAGY TALÁN SZIVÉVEL REÁM GONDOLT; IRÁN­TAM A LEGTISZTÁBB PLÁTÓI SZERELMET TÁPLÁLÁ S CSAK A SZEMÉLYEMBEN REJLŐ »SZEGÉNY ÖR­DÖG« SILÁNY ERSZÉNYE RIASZTÁ A DÚSGAZDAG DÖRGŐ KARJAI KÖZÉ? . . . AKKOR HIU KÉPZELGŐ S CSAK MEG­VETÉST ÉRDEMEL. VAGY EGYIK SE? . . . AKKOR KACZÉR, S BÜNTETÉSÉT ÖNMA­GÁBAN TALÁLJA. EZEK A REMINISCENTIÁK ÉLESZTGETTÉK BEN­NEM A GYŰLÖLET TÜZÉT, EZEK HARAGÍTOTTAK RÁ A ZSENIKRE ÉS EZEK TETTEK KÖNYÖRÜLETLEN HÓHÉRRÁ! . . . MIKOR EGY-EGY »LÁNGLÉLEK« EGETVERŐ AL­KOTÁSÁT LERÁNTANOM SIKERÜLT A MAGASRÓL, S MEGSEMMISÍTENEM MARÓ SZELLEMI-TAGGAL A KRITIKA DÉZSÁJÁBAN: MINDIG VALAMI KIRAA­GYARÁZHATATLAN TITKOS ÖRÖM FUTOTT ÁT LELKE­MEN, BÁR SZIVEM SZENVEDETT A VÉRES KÖNYEK LÁTTÁRA, MELYEK KINSAJTOLFC ÁTOKKÉNT GÖRDÜL­TEK ALÁ ÁLDOZATOM SZEMEIBŐL, DE ELFORDITÁM FEJEMET ÉS VADUL KIÁLTÁM: — ISMÉT EGY VONAGLÓ ZSENI; VÉRE TERAJTAD CSALFA LÉNY, A KI EZT OKOZÁD! . . . KÉT ÉV MULT EL. EGYSZER EGY SZÉP, VERŐFÉNYES NAP DÉL­UTÁNJÁN, KÜLÖNÖS IZGATOTTSÁG VETT RAJTAM ERŐT. SEM A KÖNYV, SEM A PIPA, SEM A MAGÁNY NEM TETSZETT. IDEGESEN JÁRKÁLTAM FEL-ALÁ SZOBÁMBAN S SZIDTAM AZ AGGLEGÉNY­SÉGET, MELY IGY TÁVOLTART A CSALÁDI ÖRÖ­MÖKTŐL, SZIDTAM A NŐS FÉRFIAKAT, KIK BOLDO­GABBAK NÁLAM ÉS SZIDTAM AZ EGÉSZ VILÁGOT, A MIÉRT MÉG MINDIG FENNÁLL S NEM OMLOTT ÖSSZE AKKOR, MIDŐN AZ ÉN BOLDOGSÁGOM ELVESZETT . . . S MIDŐN MÁR A NAPOT, HOLDAT ÉS CSILLA­GOKAT IS KELLŐKÉP ÖSSZESZIDTAM, TEHETETLEN DÜHÖMBEN NEKIMENTEM ÍRÓASZTALOMNAK S DARABOKRA TÉPTEM A RAJT FEKVŐ LEGUTÓBB TELIIRT PAPIROST, MELY HALÁLITÉLETÉT KÉPEZÉ EGY UJABB SZERENCSÉTLEN »ZSENINEK«. ALIG VÉGEZTEM EL AZONBAN ÉLETEMNEK EZ ELSŐ AKARATLANUL ELKÖVETETT JÓCSELEKEDETÉT, MIDŐN HÁROMSZOROS GYORS KOPOGTATÁST HAL­LOTTAM AJTÓMON. EZ EGY KISSÉ LEHÜTÖTT. A KRITIKUSNAK MINDIG NYUGODT, HIDEG, KIMÉRT, DE AZÉRT NYÁJASNAK KELL LENNIE MÁSOKKAL SZEMBEN. TÜRELMETLENÜL FORDULTAM TEHÁT AZ AJTÓ FELÉ: _???... A SZEDŐGYEREK UGROTT BE LIHEGVE. — TJRAM, A LEGÚJABB KRITIKÁÉRT JÖTTEM. — A LEGÚJABB KRITIKÁÉRT ? . . . HM, AZZAL MÁR RENDELKEZEM — FELELÉK CZINIKUS MO­SOLYGÁSSAL A PAPÍRKOSÁR ÖBLÖS MÉLYÉRE MU­TATVA. — SZENT ISTEN! ... MI TÖRTÉNIK MÁR MOST A ROVATTAL ?! . . . — EH, MANÓ VIGYE A TI ROVATOTOKAT; MIT TÖRŐDÖM ÉN VELE ? TÖLTSÉTEK BE AKÁR­MIVEL . . . NEKEM MOST NINCS KRITIKÁM ÉS NEM IS LESZ. ÉRTETTED ? KÜLÖNBEN HOL TALÁL­HATNÁM A SZERKESZTŐT? — AZ IRODÁBAN. — AKKOR SIESS HOZZÁ ÉS JELENTSD BE, HOGY TÜSTÉNT JÖVÖK. A GYEREK ELLUDALT, ÉN PEDIG BOTOT, KA­BÁTOT S KEZTYŰT RAGADVA SIETTEM NYOMÁBA. CSAK A HARMADIK UTCZÁBAN VETTEM ÉSZRE, HOGY A KALAPOT MEG OTTHON FELEDTEM, S A FEJEMEN EGY ÜTÖTT-KOPOTT HÁZISAPKA DÍSZELEG, MELYNEK HIMBÁLÓDÓ MEGFEKETÉLT ARANY­BOJTJA, HOMÉRI KACZAGÁSRA KÉSZTETÉ A JÁRÓ­KELŐ PUBLIKUMOT. ILYEN KOMIKUS ESEMÉNY SEM TÖRTÉNT MÉG ÉN VELEM SOHA! . . . KÜLÖNÖSEN A SZÉPREMÉNYŰ SUSZTERINASOK KEGYÉT SIKERÜLT MEGNYERNIE KIÉRDEMÜLT FÖ­VEGEMNEK, S EZEK OLY NAGY OVÁCZIÓBAN RÉSZESÍTETTÉK A JÓ ÖREGET, HOGY ÉN SZERETTEM VOLNA A FOLD ALÁ MENEKÜLNI KISEBBSÉGEM ÉRZETÉBEN . . . EZ VOLT AZTÁN A DIADALUT! ILYET MÉG SAPKA NEM ÉRT! . . . LOKOMOTÍV GYORSASÁGGAL HALADTAM, ŐK MEG VILLANY-ÁRAMLATTAL HORDOZTÁK NYOMOM­BAN A FÜLREPESZTŐ — HÓDOLATOT . . . MÉG UTÓBB IS MEGNEHEZTELT VOLNA CSEN­DES, FILISZTERI NYUGALMAT SZERETŐ FÖVEGEM ENNYI KITÜNTETŐ RIADALOMÉRT, HA VÉLETLENÜL MEG NEM ÉRKEZÜNK A SZERKESZTŐSÉGI ÉPÜ­LETHEZ. HEJ, VOLT MOST DÜHÖNGÉS A TÜNTETŐ INAS­TÁBORBAN ! DE HÁT NEM AZÉRT INAS ÁM AZ INAS, HOGY OLY KÖNNYEN KIHAGYJON MAGÁN FOGNI. MIDŐN ÁTLÁTTÁK, HOGY SAPKÁM VISSZAVONULT SZERÉ­NYEN AZ Ő SZURKOS ÉS CSIRIZES KÖRÜKBŐL, ÉS NEM IS MUTAT SEMMI HAJLANDÓSÁGOT KÖZÖTTÜK ÚJBÓL MEGJELENNI; OLYAN ÜGYESSÉGGEL' MI­LYENT CSAK EGY LÁBSZIJJAL TÁPLÁLT KAPTAFA­INCZIDENSTŐL VÁRNI LEHET, KÚSZTAK FEL az ABLAKPÁRKÁNYZATIG S ONNAN KIABÁLTÁK be BUCSU-MEGJEGYZÉSEIKET. — URAM, —I KIÁLTÓK EKKOR BERONTVA A SZERKESZTŐHÖZ, — LEGYEN KÖNYÖRÜLETES, — MENTSEN MEG. —A—ÁH, KÁVAI UR ! ÖN az ? EZER ÖRÖM­MEL . . . ÉS MOSOLYOGVA KELT FEL ASZTALÁTÓL, hogy A RENDŐRSÉGHEZ KÜLDJÖN SEGÍTSÉGÉRT. — NEM, NE UGY, — MONDÁM MEGNYUG­TATÓLAG. , — HANEM ? — FORDULT MOST FELÉM MEG­LEPETVE. — ADJON SZABADSÁGOT . . . — SZABADSÁGOT? — IGEN. — MINEK? — UTAZNOM KELL . . — HOVÁ? — GRALÁNTHÁRA. — MINEK? — AZ DISKRÉT DOLOG. — UGY ? ... NO HÁT NEM LEHET. — MIÉRT? — MERT A LAP KRITIKUSÁT NEM NÉLKÜLÖZ­HETEM. — JÓ, DE TUDJA MEG, HOGY EZUTÁN MIN­DENKIT AZ ÉGIG EMELEK ! EZZEL DÜHÖSEN NYÚLTAM SAPKÁM UTÁN. — KÁVAI UR . . . — TESSÉK? — HÁT MIÉRT IS AKAR ÖN TULAJ DONKÉP UTAZNI ? — KÖTELESSÉGBŐL. — HM . . . — ÖN KÉTELKEDIK? ÍME NÉZZE . . . NEKEM SEM TETSZIK SEHOGYSEM A DOLOG, DE HÁT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom