Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-27 / 86.szám

r es w MP'G,1H:Í UK Mls'I'F.I IK IM'C KívTSZRR : VASAONAP ÉS_CSÜrüRTÖKÖN. MI.ÖKI'/Ji'.'ní'.SÍl Áll : Ogriija tíl'H- , , . ....... (5 fi t -~ kr. fól évre 8 frt -- kr. m»Kjeilévi« I írt HO kr. Eyy szám áru 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. S Z EWESTTÜSÉ G : BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ <EJ22. SZÁM ALATT, llttdll !i lííp í M Ml • IHM/.MÍ, llltfí.t" liÖ/,Il'IIIHtiyn|( lí U I tl MII tlfi tt KIADÓiŰVATAL : szÉ:ciiRiiYi-'rn;R SZÁM, IKIVIV ít hip liivaiíiIiiM s ;i iiing/ni KINIITTÉSOI, ;i, ityil Mariba H/.áut, lui/,­Itíinéiiytik, előii/.(iltíMÍ puimdi én nwiíuii;ilrV>mk iiilu/.emlők. HIRDETÉSEK. 111V ATA ÍIIlflíMTKSlOK M A < i Á N f11 lí i)KTJÍ;,sKK 1 szólói 100 K/ói({ - frt ?") kr.i i '>ieg;iila|ioiltlH szerint legju 100-200 ig . 1 f11 tíO kr.il : liiiyosHliban kii/.iiltehiek. 200 StOO-it; . 2 frt 2H kr.i i. , — Róly^lij 80 kr. il; NVí'lIXrén B«ia 20 kr. Közmunka. Budapest, okt. 26. Ha a sürgető szükségnek valami valaha megfelelt, ngy ez bizouynyal a közmunka lerovás reformja ; és ha tör­vényjavaslat valaha figyelemmel volt a traditió exigentiáira, a jelen körülmé­nyeire s a jövőhöz fűzött várakozásokra, ugy Baross kereskedelemügyi miniszter javaslata ez a közmunka teljesítés sza­bályozásáról. JE nagy szabású, és e mellett oly eminenfcer gyakorlatiasan szerkesztett törvényhozási műnek minden sorában, minden mondatában megtaláljuk a lei­kiösmeretes stúdium, gondos megfontolás ós az önmagát soha és sehol meg nem tagadó igazságszeretet nyomait. Nem is tehetett mást az ellenzék, minthogy elfogadta a javaslatot általá­nosságban, a részletes vita alapjául ; miután azonban a középkorbeli ördön­gösök módjára szokása, hogy mihelyest Istennek áldozott, rögtön az ördögnek is felajánlja a maga tömjén részét: ki is jelentette mindjárt, hogy harmadik felolvasásban csak ugy szavazza meg a javaslatot, ha a részletes vitában általa teendő módosítások elfogadtatnak. Ha egy asszony teszi ezt, hogy t, i. jól össze akar férni az urával, föltéve, hogy ez mindig az asszony akaratát teljesiti s a magáét soha ér vényes i te ni nem akarja, erre azt mondják, hogy az asszony az úr a háznál, a férjnek pedig, ki csak ily viszonyok közt fér meg a feleségével, papucshős a neve. De a kormány nincs összeházasodva az ellen-j zékkel és talán valamennyi miniszter közt Barossban van meg legkevésbé a tulajdonság arra, hogy papucshős legyen. Ennek az embernek meg van a maga feje s a maga akarata ; és hogy fej s akarat jó s erős, azt az igen tisztelt ellenzék a kedve ellenére már igen sokszor érezte. Éles dialektikája és kér­lelhetlen logikája alatt polyvaként re­pülnek szerte a fáradságosan összehal­mozott sophismák. A »szegény emberU megint előhúzták segítségnek, az »arisztokratikus párt« szónokai, azt a szegény embert, kivel személyesen soha kezet nem fognak, hacsak szavazás nincs. A kormány javas­lata, mondják ők, minimumával akkora adóterhet ró a szegény emberre, mely néha egész adóját felülmúlja. Baross azonban bebizonyítja nekik, hogy ez a minimum éppen a szegény emberre nézve lényeges adókönnyítést jelent, minthogy a természetben lerovás pénzértéke soha és sehol sem volt ki­sebb, mint a javaslatban megállapított kézpénzbeli lerovás, sőt gyakrau az uj adónak háromszorosát is tette. A szegény emberről a munkatartozást egészen levenni s azt a középosztályra rakni, mely nálunk a közterhekben aué­kül is aránylag a legroszabbul jár, nemcsak roppant igazságtalanság, hanem éppen megölése lenne a par excelleuce államfenntartó elemnek. A mérsékelt ellenzék szónoka utalt az indirekt adókra, ezekhez egy pótlék hozza be a munkalerovás értékét. Ez az átváltozás a legislegigazság­talanabb lenne, — mert nem éppen a szegény ember fizetne-e annyit, sőt többet, mint a milliomos, ki nem iszik pálinkát, gyakran bort és sört is csak igen keveset ? Azután azt hozzák fel az ellenzékiek, — e pontban mind a két árnyalat ta­lálkozik, — a javaslat ellen, hogy valóságos diktátorságot ad a miniszte­reknek a megyék felett, mivel ő jelölheti ki azokat az utakat, melyeket építeni kell és a megye programmjába felvett utakat törölhet. Mint gondolják tehát az urak az utakra vonatkozólag a megyékben je­lenleg létező de szolid viszonyok meg­szüntetését, ha nem az által, hogy a rosz gazdálkodásnak a felelős miniszter hatalmi szava által eleje vétetik és megakadályoztatik, hogy pl. olyan ut, mely két megyének jó utait egymással összekötné, kiépítetlen marad, mert a közbüleső megye azt nem akarja ki­építeni ? Yagy hogyan lehessen megakadá­lyozni azt, hogy valamely megyében egy kerület minden utat fenntartson, a többiek egyet se ? Ezen felül bebi­zonyította a miniszter, hogy az uj tör­vény a valódi önkormányzatra, vagyis az utak kezelésére és ellenőrzésére vo­natkozólag a vármegyével szemben libe­rálisabb, mint az eddigi szokás. Még egy tromfot játszott ki az el­lenzék a javaslat ellen. Hogyan lehessen, mondta egyik szónokuk, az uj törvényt lelkiösmeretesen megfontolni és a mara­dandóság számára megalkotni, ha az uj közigazgatási reformot nem ismerik, melyhez pedig alkalmazni kell a törvényt. I De Baross elütötte ezt a tromfot is: mivel a közigazgatást reformálni kell, addig ázsiai pocsolyákon kelljen a magyar nemzetnek átgázolnia? Mivel néhány év alatt egy bajt fogunk elhárítani, addig megtűrjünk egy másik nagy bajt, mely ellen a segítség kezünkben van ? Baross évei döntők s a mily egy­szerűen hangzik, oly megdönthetlenül igaz e mondása: ha jó utakat akarunk, akkor oly törvényeket kell alkotnunk, mely megadja a hatalmat s eszközöket, az utaknak állandóságot igérŐ szabályo­zására. Szilágyi Dezsőhöz! Esztergom, okt. 26. Nemsokára megkezdődik az esztergomi törvényszéki szünet, mikor a Dunát köd helyett hatalmas jégtáblák borítják s mikor csak ázsiai közlekedéssel, egyedül kocsin vagy lóháton bandukolhatunk Komáromba. A komáromi törvényszék azonban olyan czivilizált országbau, mint a milyen a mi hazánk, már uem fogadhatja el a közlekedés lehetetlenségének okait. Mig másutt leszállított áron röpíti a czivilizáczió harmóniájából már sehogy­sein hiányozható vasút a közlekedőket, addig nálunk télvíz idejéu még emelt árakkal sem utazhatnánk vasúttal Ko­máromba. Szóval Komárom télen Szibériában van s két járásbíróságunk mégis alig győzi a munkát. A komáromi törvény szók iíjsitcrgoiiiésliirtarűiiii A VILÁGREND, NINCS A VILÁGON ÁLLANDÓ VALAMI! . . . UGYANAZT EGYFORMÁN KÉTSZER NEM HALLAUI! . . . UGYANAZT EGYFORMÁN NEM LÁTHATNI KÉTSZER, — MERT a VILÁGRENDBEN Van VALAMI KÉNYSZER, MELY a MINDENSÉGNEK VÁLTOZÁST PARANCSOL! . . . ... HOGY OLYAN INGATAG .NEM OKA HÁT ANNAK X LEÁNY, AZ ASSZONY! \ PERÉNYI KÁLMÁN. NEM OLVASOD LE . . . / (Heine dalaiból.) Mem olvasod le aressomról A] hosszas fájdalmakat? S; gyötörsz tovább, mert büszke szám KIÉRŐ szórsi nem fak;td?! Oih, ez ajk büszke szerfelett, Csak gúnyra s csökért termeit; S;mig koldus-szóra unszolod — Megrepeszted szivemet. F i q i e Bii@. (Humoros elbeszélés.) L — AH! ... . — URAIM, NÉZZÉK MEG JÓL E SZÓCSKÁT, OLVASSÁK EL MÉG EGYSZER S GONDOLKODJANAK ANNAK MÉLYSÉGES ÉRTELMÉN! MÁR AZ SEM KÖZÖNSÉGES DOLOG, HA AZ ÉLETBEN FELKIÁLTÓ SZÓCSKÁT HASZNÁLUNK; HÁT MÉG HA EHEZ A FELKIÁLTÓ SZÓCSKÁHOZ RÁADÁSUL NÉGY PONT IS JÁRUL, BOLDOG ISTEN, MI MIN­DENNEK KELLETT MEGTÖRTÉNNIE! . . . PAGÁTHAJHÁSZ, KONTRA ULTIMÓS URAK SEJ­DÍTIK, A TULETROÁS, NÉGYKIRÁLYOS »PECH VO­GELEK« PEDIG MÁR TUDJÁK IS, HOGY EZ AZ ÁRMÁNYOS SZÓCSKA VALAMI VÁRATLAN, VALAMI RETTENETES DOIOG BEKÖVETKEZÉSÉT JELENTI, S KÉTSÉGBEESVE NÉZIK át A »SKARTOT«, HÜLE­DEZVE KÉMLELIK A »talont«, VÁJJON LEHET-E MÉG A MENEKÜLÉSRE CSAK GONDOLNI IS? LEHET URAIM, TELJESSÉGGEL LEHET. AZ ÉN NÉGYPONTOS »AH! . . . ,«-OM NEM A »TAROKK« IZGALMAS VILÁGÁBÓL VALÓ (S IGY AKÁR »VO!ÁT«-RA SILÁNYITHATJÁK EGYMÁST ÉNMIATTAM) BÁR A CZIMNEK FELJEGYZETT »PIQUE DAME« JOGGAL SEJTETHETI MINDEZT VELÜNK, HANEM IGENIS, EGY REMÉNYTVESZTETT KEBEL ÖRÖMRIADALÁT TOLMÁCSOLJA, EGY OLYAN PILLANATÁT AZ ÉLETNEK, MIDŐN A SZIV KÉTSÉGBEESÉSÉT FELVÁLTJA AZ ÖRÖM, A CSÜGGEDÉS SÖTÉTJÉT A REMÉNY KÁP­RÁZÓ VILLANÁSA. MERT HÁT URAIM, ÉN A CSÜGGEDÉS RABJA VOLTAM MINDEZ ÓRÁIG, S HOGY MOST BOLDOG VAGYOK, AZT CSUPÁN E KIMAGYARÁZHATLAN SZÓCSKÁNAK KÖSZÖNHETEM: »AH! ...» IGEN, EGYEDÜL NEKI, AZAZ HOGY CSAK ANNAK A KÖRÜLMÉNYNEK, MELY AZ Ö SZÜLETÉSÉT ELŐ­IDÉZTE, MERT UGYAN KIT IS TEHETNE BOLDOGGÁ EZ A KÉT BETŰ ÉS NÉGY ÁRVA PONT! »AH !...«? DE HOGY A DOLOGRA TÉRJEK, MEG KELL MÉG JEGYEZNEM, HOGY VOLT OLYAN IDŐ IS AZ ÉN ÉLETEMBEN, A MIKOR BORZASZTÓ ELLENSÉGE VOLTAM AZ ÁSITÁSNAK, KÖVETKEZÉSKÉP SOHA SEMMIFÉLE HANGVERSENYBE EL NEM MENTEM. HA ÉPPEN ÁSÍTANI AKAROK, — GONDOLÁM — OTT A MILLASIN FORDÍTÁSÁBAN MEGJELENT »VAK GRÓF«, A «TOLVAJ LEÁNYA« MEG A ^TENGERI DRÁMA« S OLVASVA ŐKET KÖNNYŰ SZERREL JUT­HATOK AZ UNALOM E NEM ÉPPEN LEGDÍSZESEBB MOTÍVUMÁHOZ, MI MELLETT MÉG AZ AZ ELŐNY IS ARGUMENTÁL, HOGY KÜLÖN »ENTRÉT« SEM KELL FIZETNEM AZ — ÁSITÁSÉRT. DE HÁT AZ EMBERT RENDESEN AZ SZOKTA MEGBŐSZÜLNI, A KIT S A MIT KERÜL. IGY TÖRTÉNT AZ ÉN VELEM IS. EGYSZER EGY ESTVE, (ABBAN AZ ESZTENDŐ­BEN, MIKOR A TERMÉSZET BÖLCS RENDELÉSE SZERINT ELÖNTÉ A TISZA SZEGED VÁROSÁT (NAGY SEBBEL-LOBBAL' ROHANT BE HOZZÁM KARCSI BARÁTOM S ADDIG MEG SEM ÁLLT, MIG ENGEM PIPÁSTÓL, SZÉKESTŐL FÖL NEM LÖKÖTT A SÖTÉT SZOBÁBAN. — SZERVUSZ, EGYETLEN BARÁTOM, — KIÁLTÁ LELKENDEZVE, MIKÖZBEN UGYANCSAK JÁRTATÁ KEZEIT AZ ÁGY ALATT, HOGY FÖLFEDEZZE VALAMI­KÉP ODAGURULT TERMETEMET. — SZERVUSZ, — FELELÉK SZORONGVA S NEHOGY REÁM AKADJON VALAHOGY AZ A SZORGOS KÉZ, MÉG BELJEBB HÚZÓDTAM A FALHOZ, FÉLVÉN A KÖZÉPKORI LÓFARKHOZ KÖTÖTT SZERENCSÉTLENEK LÍ INJAITÓL, KIKET TUDVALEVŐLEG EGÉSZ TESTÜK HOSSZÁBAN HURCZOLTAK A FÖLDÖN A SZILAJ CSIKÓK. DE ELVÉGRE MÉGIS CSAK BELÉM BOTLOTT EGY VÉSZESEN FÜRKÉSZŐ VÉGTAGJA S HOGY EZ A BELÉMBOTLÁS ÉPPEN A HAJAMNÁL TÖRTÉNT, ARRÓL SEM Ő, SEM ÓN NEM TEHETTÜNK, MELY »NEM TEHETÉS« AZONBAN MÉG SEM ZÁRTA KI, HOGY KÉT MÁSODPERCZ MÚLVA SZOBÁM SZEMÉT­KÉSZLETE EGY CSOMÓ HAJJAL NE SZAPORODJÉK, KOPONYÁM ERDEJE PEDIG UGYANANNYIVAL MEG­RITKULJON. TALPRA ÁLLVÁN, LEGELSŐ DOLGOM VOLT BAR RÁTOMAT SZIVES LÁTOGATÁSÁÉRT ÜDVÖZÖLNÖM S AMENNYIRE TAGJAIM ÉPSÉGE ENGEDÉ, SIETVE IPARKODTAM GYERTYÁT GYÚJTANI, NEHOGY IS­MÉTLŐDJÉK RAJTAM EME FATÁLIS JELENET. BARÁTOM MOSOLYGOTT, ÉN IS IGYEKEZTEM UGYANAZT TENNI, MINEK SIKERÉRŐL AZONBAN KÉTES VÉLEMÉNYT MONDOTT KARCSI BARÁTOM E KÉRDÉSÉVEL: — HARAGSZOL ? — NEM, — FELELÉK MÉG MINDIG MOSO­LYOGVA. — AKKOR HÁT ELŐADHATOM JÖVETELEM OKÁT? — KÉRLEK. — VAN TUDOMÁSODBA MAI HANGVERSENYRŐL? — KÉTSÉGKÍVÜL. — TEHÁT ÉRTED JÖTTEM. — ÉRTEM? . . . HANGVERSENYRE? . . . — IGEN . . . CSAK ELJÖSZ TALÁN ? — TUDOD . . . — SEMMI TUDOD, ITT JÓTÉKONYSÁGRÓL: VAN SZÓ. — DE AZ UNALOM . . . — AZT HAGYJUK MÁSKORRA, MOST AZ EGY­SZER TÉGY KIVÉTELT. — DE . . . — UGY LÁTSZIK TE MA KÉRETNI AKAROD MAGADAT, AKKOR HÁT JOBB SZÓNOKOT KÜLDÖK HOZZÁD. E GONOSZ CZÉLZÁS GYŐZÖTT. ESZEMBE JUTOTT 'ÉLŐBBENI UTAZÁSOM AZ ÁGY ALÁ S ONNAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom