Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-20 / 84.szám

mindenfelé. Mikor a körorvos lír erre járt, liát odavittem hozzá s 5 fölirt egy vizet, hogy azzal minden félórában szorgalmasan mosogassam a száját, s azt is mondta, hogy csak a tejemmel tápláljam őt, s adjak neki egyebet enni. Hogy is ne! Hát akkor ki kapálja földecskémet, s ki végezze a házi munkát;? Adtam biz én a németnek tejben főzött, czipót enni, s hogy közben ne kiabáljon, egy kicsit ebből az ételből rongyba kötve a szájába dugtam.« »Mért nem főzött neki éretlen mákfejből altatot!« — szólott közbe Cserepesné asszony. »Heih mertem, — felelte Csalánné — mert két éve egy kis németem örökre elaludt tőle. Sok bajom volt akkor a káplán úrral, mert nem akarta eltemetni, úgy hogy a kis halottat a városba, anyjához kellett vinnem. Most már nagyon óvatos vagyok, s ha a gyermek beteg, akkor megmutatom az orvosnak, pedig ez nem tud úgy segíteni rajta, mint a Boszorkáné javasasszony, a kit a körorvos úr becsukatott, mert egy gyermeknek beteg torkát, a ki e miatt napokon át fuldokolt, föl fakasztotta, s a gyermek azután mégis belehalt a bajába.* Hogy elmondjam végig a mostani kis németemnek baját, ma hogy itt volt a körorvos úr, megint megmutattam neki a gyermeket, mert azóta nagy hasmenést is kapott és csonttá bőrré lefogyott, csak a hasa olyan puffadt, mint a dob. Enni meg már semmit sem akar, s ha szájába tömöm neki a megfőtt kását, hogy ne nyöszörögjön az egész nap, akkor azt, kihányja. A körorvos úr nagyon összeszidott, hogy miért nem gondoltam a szája bujára, mert most már átment a gomba a gyomrába és a belébe is, s a gyermek biztosan elpusztul, ha nem adok be neki orvosságot. Az után rám parancsolt, hogy fecskendezzek a belébe langyos vizet s csakis anyatejjel tápláljam.« »Ez eszembe juttatja az én első gyormekemuek sorsát — szólott Cserepesné asszony, -•- a ki szegény tavaly halt meg. Pedig nagyon viseltem gondját, magam szoptattam, az uram is igen szerette a tömzsi kis legénykét. Nem volt annak semmi baja, csak egyszer volt sebekkel teli a szája., a melyet én rózsamézzel kikentem, de az orvos úr azt mondta, hogy ezt ne tegyem, mert az * Faluhelyen f=ok kisded lnlálát okozza a javasasszonynak azon bűn'is cselekedete, hogy a gyermeknek bármiféle torokbajánál piszkos ujjukkal a torkába nyúlnak és azt körmükkel fölhasogatják. édesség megsavanyodik a szájában, hanem egy vizet irt föl, a melylyel azután mosogattam a száját, s ez egy hét alatt meggyógyult s az után jól volt minden. Egyszerre a nagy melegben — épen aratás volt — hirtelen hányni kezdett, a hasa is megindult, hogy csak úgy dőlt belőle alul felül a sok nyál, alig hittem, hogy ennyi benne lehetett. A fiam hamar lefogyott, szemei beestek s olyan gyenge lett, hogy már aüg tudott kiabálni. Hiába adtam neki az emlőt szoptatni, alig hogy megfogta már is kihányta a tejet. Ekkor az uram! elküldött a gyerekkel az orvoshoz, a ki száján keresztül egy csövet tolt a gyomrába, az után langyos vízzel kimosta* és utána egy másik csővel a belét is kiöblögette. Föl is irt egy orvosságot, adjam be óránként a gyermeknek, másnap pedig megint jöjjek el hozzá, hogy újra kimossa belsejét és addig ne szoptassam a fiamat, hanem vízben főzzek rizst, szűrjem át s csak a vizével itassam meg őt. Az igaz, hogy a mi után elmentem az orvostól, vagy három óráig nem volt a gyereknek hányása és hasmenése, de nem akartam fiamat másnap újra megkiuoztatni, azután ki éheztetni, — hát szépen otthon maradtam s a javasaszszony főzte vei gyógyítgattam, s hasára is kötöttem ezerjófüvet — mégis elpusztult a szegény.« »Nekem pedig azt javasolta az orvos úr — mondotta Sebckné asszony — a mikor szopós fiamat hozzá vittem, kinek kolerafóle baja volt, hogy ha a gyermek nagyon összeesik s nagyon elhidegül, akkor tegyem őt meleg fürdőbe, azután pedig adjak be neki kis kávés kanalanként jóféle erős öreg bort, vagy pedig fekete kávét, és melengessem a testét meleg vizzel telt palaczkkal, vagy ha ez nincs kéznél, akkor melegített kendővel. Enni pedig — mihelyt a gyermeknek a nyáron a hasa jár — mindaddig ne adjak se tejet, se pedig egyebet, csak épen makkávó vagy zabdara főztét, a mig az orvos el nem jön. Később pedig két kanálnyi keményítőt kellett vizzel vastagra főznöm, és azt a gyermek belébe fecskendeznem, hogy a bele megnyugodjon.* »Bizony a nagy nyári melegségben már megszólítani — beszélte a tapasztalt Karvaly Sára — hogy az ón kis Az anya sohase gátolja az orvost ilyen tevékenységében. Ez nem fáj a kisdednek, még ha közben kiabál és dobálódzik is — de rendkívül czélszerű és sokszor az életét menti meg. németeimuek a hasuk jár, a mit kezdetben ugyan nem sokba vesz az ember, de már ugy tapasztalom, hogy a gyerek vagy elsorvad, vagy pedig oly hirtelen módon pusztul el ebben a bajban, mint a Cserepesné fia. Vigyázzunk a csecsemőkre, különösen nyárnak idején, csak anyatejen neveljük őket, ha lehet, különben pedig le nem fölözött, jól felforralt tehéntejjel tápláljuk és se főzött zsemlyét vagy kenyérhaját, se egyéb főztet, és levesfélét ne adjunk nekik— igy mondogatja mindig az orvos úr, — mert minden nem természetes étel, a mely a csecsemő gyenge gyomrába kerül, azt legelőbb elrontja, s még jó, ha a gyermek kihányja a gyomrába nem való táplálókot. Jó szerencse, ha a csecsemőnek a rossz ételtől gyomorés bél hurutja nem származik. Én mindenkor arra kértem az orvos urat, hogy irna föl valami olcsó orvosságot a gyermekek hasmeuése és hányása ellen, a mit meg is tett, de közben folyton csak azt hajtogatta, hogy mit ér a patika, ha én nem táplálom jó tejjel a csecsemőt? Persze, hát akkor mi maradna nekem a kevés havi bérből, a melyet még rendesen sem fizetnek, ha drága tejet vennék a kis németeknek! Magam iuuék ilyet, ha telnék a pénzből !« Dr. FARAGÓ GYULA. apró zárkózott klikkekbe rekeszti a műveltebb nyilvánosságot, mely csak azért kellemetlen soknak, minthogy tükröt tart fogyatkozásaink elé. Dr. Csipke ur ne riaszsza el az ide szándékozó családokat, hanem találjon ki olyan ágyukat, melyekkel sinai falainkat romokba lehet lődözni. KÚNÓ LOVAG. HLREK. Társas életünk. Nyilatkozat. Alulírott ezennel hivatalosan kijelentem, hogy Esztergomban éppen Bemmiféle társadalmi élet sincsen, ennélfogva ide csak akkor költözzetek, mikor végelgyeugüléstek már bekopogtat. Keít Esztergomban, 1889. okt. 19. Dr. Csipke. * Ezt a malicziózus kis kéziratot találtam tegnap levélszekrényemben. Bizonyosan költemény lesz prózában — gondoltam — de a kéziraton rajta volt az elriasztandó budapesti család neve is s igy van benne valami sötét valóság. Igaza van-e Csipke doktor urnák ? Nem egészen. Mert vau társadalmi életünk, hanem csak szabadalmazott. Néhány hangadó család az elzárkózás sinai falai között igeu is kedélyesen elszórakozik s nem fog igazat adui Csipke urnák. De mit csinálnak a jobb szellemű anakoróták? Nem irigylik ugyan azt a szellemet, mely elzárkózott salonainkbau uralkodik, de fájlalják, hogy az elszigeteltség napról-napra több és több csigaliázat épit s maholnap teljesen Hát Kempelen Gy8ző, A tánczban nem győző Bár kedve kitörő. A híres udvarló, Riehard aiíi Szabó, Éppen idevaló. Nem virág, mely nem nyil, Mond Beniczky Emil És repül mint a njil. Hát kis Bodor Károly Mire való már oly Nagy szelet csinálni? Itt meg Balázs Friczi, A lépése piczi. De nagyokat sóhajt. Mély, fekete gyászban, Ott egy honleány van, Ugy tárad a tánczban. Emiit meg a -másik, Félgyász van csak rajta, Ez is tánczra vágyik. „Sokan vannak, nagyon sokan, Nem tndom ón melyik nagyobb Csak áldom az istenemet," Amórt köztük én nem vagyok. EZT a KÖLTEMÉNYT KINYOMATTAM POLDINI EDE EGYETEMUTCZAI KÖNYVNYOMDÁJÁBAN 25 PÉLDÁNYBAN. SZERDÁN DÉLUTÁN ODAMEGYEK, HOGY ÁTVEGYEM A PÉLDÁNYOKAT. — Lefoglalta A RENDŐRSÉG! SZÓLT A NYOMDATULAJDONOS. — AZ' ÉN KÖLTEMÉNYEMET? KÉRDEZTEM NEM KIS MEGLEPETÉSSEL, •— Éppen AZT, NYERTEM VÁLASZUL. MEGTEKINTETTEM A EENZURA-KÖNYVET. A KÖLTEMÉNY KEFE-LEVONATÁT MATLEKOVITS SAJTÓÜGYI RENDÖRBIZTOS VETTE ÁT. FUTOTTAM A RENDŐRSÉGHEZ. — MI KIFOGÁSA VAN ÖNNEK AZ ÉN KÖLTEMÉNYEM ELLEN ? EZZEL A KÉRDÉSSEL ROHANTAM MEG A KEDÉLYES ÖREG URAT. — NEKEM ÉPPEN SEMMI, SZÓLT NYUGODTAN MATLEKOVITS. — HÁT AKKOR? KÉRDEZTEM, EGÉSZEN ELKÉPEDVE. — UGY TÖRTÉNT A DOLOG, SZÓLT A RENDÖRBIZTOS, HOGY AMIKOR ELOLVASTAM A KÖLTEMÉNYT HANGOS KACZAJBAN TÖRTEM KI. ERRE TÁRSAIM KÉRDEZTÉK, HOGY MI HANGOLT ENGEM ILYEN JÓ KEDVRE. FELOLVASTAM NEKIK IS A KÖLTEMÉNYT. MINDNYÁJAN KAOZAGTAK RAJTA, DE AZTÁN ELKÉRTE TŐLEM A NYOMTATVÁNYT PULCZ UR S LEFOGLALTA, Ő TUDJA MIÉRT ? PNLCZ ÚRHOZ SIETTEM S KÉRDÉST INTÉZTEM HOZZÁ, HOGY MIÉRT FOGLALTA LE KÖLTEMÉNYEMET. — POLITIKAI TENDENCIÁJA MIATT, SZÓLT A BIZTOS PEDÁNS KOMOLYSÁGGAL. — AZ ÉN KÖLTEMÉNYEM POLITIKAI TENDENCIÁJA MIATT? — KÉRDEZTEM A LEGNAGYOBB FOKÚ MEGLEPETÉSSEL. — VALÓBAN NEM ÉRTEM. — ANNÁL JOBBAN ÉRTEM ÉN. ÖN RÁ AKARTA BESZÉLNI A KÖZÖNSÉGET, HOGY NE TÁNCZOLJON. — ESZEM ÁGÁBAN SINCS, URAM, SZÓLTAM MEGKÖNNYEBBÜLTEN. DE LÁSSA ÖN, SZENVEDÉLYES TÁNCZOS VAGYOK MAGAM IS, AZONBAN BETEGESKEDÉSEM MIATT NEM ÁLDOZHATOK EBBELI SZENVEDÉLYEMNEK. A SZERDAI TÁNCZVIGALMAK ZAJA MIATT NEM IS ALHATVÁN, KÉNYTELEN VAGYOK ÉBREN KÖLTENI AZ ÉJJELEMET. EZÉRT A MAGAM MULATSÁGÁRA IRTAM A KÉRDÉSES KÖLTEMÉNYT, MIT BIZONYÍT AZ IS, HOGY MINDÖSSZE CSAK HUSZONÖT PÉLDÁNYBAN NYOMATTAM KI. ERRE AZTÁN FELSZABADÍTOTTA PULCZ UR KÖLTEMÉNYEMET A TILALOM ALUL. ; ESTE HÉT ÓRA TÁJBAN A SZÍNHÁZBA INDULVÁN, TALÁLKOZTAM KRAJCSIK FERI BARÁTOMMAL, KI A CSÁSZÁRFÜRDŐI TÁNCZVIGALOMBA INDULT. — FERI SZÓLÍTOM MEG ŐT, VIDD ÁT EZT A PÉLDÁNYT, A TÖBBIT MAJD MAGAM VISZEM ÁT, ELŐADÁS UTÁN. EZZEL ELVÁLTUNK. ÉJJEL 1.1 ÓRA TÁJBAN ÉRKEZTEM A CSÁSZÁRFÜRDŐBE. MÁR EKKOR EGÉSZ FORRADALOM VOLT OTT, CSOPORTOK KÉPZŐDTEK S EZEK EGYMÁSTÓL VETTÉK ÁT A KÖITEMÉNY

R EGYETLEN PÉLDÁNYÁT. MEGÉRKEZÉSEM UTÁN AZONNAL KIOSZTOTTAM A TÖBBI 24 PÉLDÁNYT. ANNYIRA FOKOZTA EZ A CSEKÉLYSÉG A VIGADÓ KÖZÖNSÉG JÓ KEDVÉT, HOGY A MULATSÁGNAK CSAK A FÖLKELŐ NAP VETETT VÉGET. IGY MULATTUNK AKKOR A CSÁSZÁRFÜRDŐ ÖREG PLATÁNJAI ALATT. OZORAT ÁRPÁD. - Öszí élet. Az egyhangú őszi élet mególónkitésére ismét a dal- és zenekedvelő-egyesület vonult ki a sikra. A buzgó egyesület ugyanis változatos műsorral novomber 9-én a Fürdő-vendéglő nagy termében hangversenyt fog rendezni. — Afrika Utazó. Holub Emil hírneves afrikai utazó november bávában felolvasásra készül városunkba. Tavaly is ide ígérkezett, de nem tarthatta meg tervezett felolvasását. — Néhai Bubla Károly püspöknagyprépost hálás kegyelete adóját a helybeli kath. tanítóképző intézet f. hó 21-ikén rója le, midőn a szomorú gyászeset 30-ik napján, d. e. fél 8 órakor a vízivárosi plébánia templomban, a boldogult püspök-nagyprépost lelke üdveért ünnepi gyászisteui tiszteletet tartanak. Az áldott emlékű főpap mindenkor egyik kiváló jótevője volt az érseki tanítóképző intézetnek 8 csak legutóbb is háromezer forinttal gyarapította a tápláló intézet alaptőkéiét. — Hymen. Yimmer Imre nyug. főkápíalaní jószágigazgató jegyet váltott özv. Pór Sándorné urhöigfyffyel. — Munkácsy Kálmán fiatal iró több hónapi párisi tartózkodása utáu rövid időre családi körébe városunkba érkezett. — A megyebizottsági tagok választása városi kerületünkben Dr. Feichtinger Sándor elnöklete alatt csütörtökön lesz. — Estély. Magurányi József ügyvéd házában igeu sikerült zene-estólyt rendeztek, melyben Dr. Rapcsák Imréué, városunk egyik legkitűnőbb zongoravirtuóza is részt vett. — Nyilvános köszönet. Egy éve körülbelül, hogy 1888. Őszén a m. t. közönség többször tapasztalt áldozatkészségébe vetett erős bizalommal azon alázatos kérésemet terjesztettem elő, hogy a zárdánk mellett emelkedő és gondozásunk alatt álló Mária-szobor megújításához segédkezet nyújtani kegyeskednék. Nagylelkű meghallgattatásra találván kérésem, néhány hó alatt egybe folyt azon összeg, melynek birtokában ez év nyarán a javító munkálatokat meg lehetett kezdeni. Isten segítségével befejeztetvén e munkálatok teljesen s régi díszében állván ismét a szép fogadalmi szobor, halaszthatlan kötelességem a nemesszivű támogatásért leghálásabb köszönetemet nyilvánítani. Hódolatteljes h á I a k ö s z ö n e tem e t to 1 mácsol om m i n de n e kelőtt 0 Eminentiája, kegyelmes főpásztorunk, a bibornok hg. prímás magas személye előtt, ki a fentebbi czélra 25 frtot kegyeskedett adományozni. Netneslelkű adakozóink voltak továbbá: A. M. 50 kr, Amreinné 10 kr, Andrássy János 1 frt, özv. Argauer Teréz 50 kr, Bakos JánosnóöO kr, Bálint János 1 frt, Bártfay Gézáné 1 frt, Bártfay Róza 50 kr, sz. Benodekrend társháza 2 frt, Berán A. 1 frt, Dr. Bloimelhuber Ferenez 5 frt, Boronkay Lajosné 1 frt, Borovicska Adolf 2 frt, özv. Brantner Jánosnó 50 kr, Buzián-Hoífmann Irén 2 frt, Özv. Buzárovits Gusztávué 1 frt, Dr. Csernoch János 5 frt, özv. Deszáth Lajosné 2 frt, Drozdi Teréz 20 kr, Dukát Jánosnó 10 kr, Einczingor György 1 frt 50 kr, Elliuger Ödön 1 frt, Erdélyi Istvánné 50 kr, Ékesy Adolf 1 frt, F. G. 50 kr, Feichtinger Ev. János 2 frt, Feigler Gusztáv 2 frt, sz. Ferenezrendű zárda 1 frt, Forster Jánosné 2 frt, Fray József 2 frt, Frey-Mayer Berta 10 frt, H K. 1 frt, Havasy Imre és neje 5 frt, Heischmanu Ferenez 2 frt, Dr. Helcz Autalné 2 frt, Horváth Andrásné 1 frt, Hováth Rezső 1 frt, Hübner Antal né 50 kr, Isten nevében 2 frt, Isten nevében 3 frt, Kecskeméti János 1 frt, Klinda Rezsőné 2 frt, Dr.