Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-13 / 82.szám

Melléklet az „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" 82-ik számához. ködéseikre, a választ szakszerüleg meg­adni. Nem a ráerőltetés, nem a minden áron való biztosítás czélja ezen eljá­rásnak, hanem az egyszerű tájékoztatás szakavatott egyének részéről. A közön ség bizalommal fordulhat ezen tiszt viselők lift/, kiktől mint egy hatalmas és legjobb hírnévnek örvendő társaság kiküldötteitői csak előzékeny és helyes útbaigazítást nyerhet. Hogy az »Első magy. ált. bizt. társ.« intézkedése czéiszerü és üdvös, a legjobban tanú­sítja azon körülmény, hogy a közönség érdeklődése az életbiztosító intézmény iránt folyton fokozódik, a mit a fen­tebb idézett szám is igazol. Sajnos, hogy több vidéken a gazda­közönségnek ez idei terméshez kötött reménye nem teljesült. Mindazáltal hisz­szük, hogy a legtöbbnek mégis mód­jában lesz kisebb-nagyobb megtakarított összeget félretenni, és csak legmelegeb­ben ajánlhatjuk közönségünknek az életbiztosítás igénybevételét. Csekély befizetett összegért halálesetben a biz­tosító társaság tőkét fizet, mely a hát­ramaradottakat megmenti a gondtól. Alkalmat nyújt, hogy gyermekeinknek kiházasitó összeget gyüjthessünk s öreg napjainkra biztos életjáradékban része­süljünk. Szóval a legkülönbözőbb kí­vánalmakat elégíti ki az életbiztosítás. Az »Első magy. ált. bizt. társ.« tisztviselői ez évben is be fogják az or­szágot utazni s bizonyára ez alkalommal is mindenütt a közönség bizalmával fognak találkozni. Egy oly társaság képviseletében jelennek meg, mely több mint 30 évi működése által fényesen bebizonyította, hogy a közönség érdekét mindig szem előtt tartja s óriási tar­talékaival teljes biztosítékot nyújt, hogy az elvállalt kötelezettségnek minden időben meg tud felelni. Ipar- és kereskedelmi-kamarák. Budapest, okt. 10. Mikor ismeretessé lett, hogy a vas Baross fáradhatlan alkotásának, refor­mál ásának és regenerálásának kör futá­sában figyelmét a kereskedelmi s ipar­kamarákra fordította, szepegés fogta el az illető körüket s mikor utóbb meg­érkezett a kamarákhoz a miniszter fel­hívása, hogy küldjék igazolt képvise­lőiket Budapestre egy enquétere, melyen elnöklete alatt existenciájuk s tovább fejlődésük feltételeit tárgyalják, a man­datariusok némelyike szivében halálos érzéssel tette meg az utat Budapestre, aszón szilárd meggyőződésben, hogy »au> diendum verbum« meghallgatására hi­vatott s az enquéte egyszerűen csak »lis de justice« lesz, melylyel értésükre adják a kamaráknak, hogy eltemettet­hetik magukat, miszerint aztán mint állami orgánumok támadjanak föl s kötött marchroutával lépjenek uj életbe. Azonban mi történt ? Baross maga köré gyűjtötte mindnyájukat, Szt. István birodalma ipari s kereskedelmi érdekelt­jeinek leghivatottabb képviselőit s kö­rülbelül igy szólt hozzájuk : »tudtam s tudom, hogy a kamarai intézménynek szüksége vau a reformra ; de nem akar­tam kész törvényjavaslatot terjeszteni elétek, hogy senki se legyen vélemé­nyében s annak szabad nyilvánításában befolyásolva, korlátozva. En az igazságot keresem s ezt csak ugy találhatom meg, ha mindenki függetlenül, tartózkodás nélkül ad véleményt. A kamarákat meg­szüntetni soha sem volt szándékom; ellenkezőleg a kívánságom, hogy a kamarákkal együtt óvjam, éleszszem, s legmagasabb virágzásra emeljem a hazai ipart és kereskedelmet.« A gyűlést elragadta a lelkesültség, a hideg számemberek oly melegséget éreztek józan keblükben, mely kény­szeritette őket, hogy zajos éljenzésben törjenek ki s az enthuziázmus valóságos mámorának engedjék át magukat. Nem, Baross nem akarta a szabad, autonóm kamarák balálát, bénítását ; azt akarja, hogy éljenek, szabadságban viruljanak s tágabb hatáskörben, a kormány által támogatva s a törvény­hatóságok és szaktestületek által se­gítve, teljesítsék hivatásukat. Nem ala­csonyította le őket, hanem fölemelte ; kötelezé a hatóságokat s testületeket, hogy a szükséges statisztikai adatokat kellő időben juttassák hozzájuk; véle­ményüket mindig meg akarja hallgatni, ha minisztériuma az ipart vagy keres­kedelmet érdeklő törvényt akar az or­szággyűlés elé terjeszteni, mindezért csak azt kívánja tőlük, hogy dolgoz­zanak, hogy a kamarai tagok hivatalu­kat ne tekintsék otium cum dignitate­nak, hanem kétszeresen szentnek, mert önkényt vállalt kötelességnek; hogy segítsenek a miniszternek az iparemeiése és a kereskedelem ólesztése által min­denekelőtt önmagukat s küldőiket, az iparosokat s kereskedőket, velük s általuk pedig az ország összes népes­ségét boldogítani. Ez Baross, a mint él s működik. Szepegve s borzongva lopódzanak hoz­zája az emberek, lehorgasztott fejjel s aggódó lélekkel; és duzzadt kebellel távoznak tőle, büszke, reménydus érze­lemmel. Senkit sem akar elnyomni, egyetlen erőt sem akar megbénitni: hanem inkább azt óhajtja, hogy a saját körében minden ember a közjónak szen­telje egész képességét, mint ő, hogy minden erő, minden tehetség fenékig ki legyen használva, egész tartalma szerint érvényesüljön a magyar haza hasznára és üdvére, melynek ő is min­denét szentelte, melynek szolgál ha­talmas szellemével, akaratával és szi­vével, önzetlenül, odaadással, fáradhat­lanul, mindenkor, mindenütt. A korzón. (Esztergomi karczolat.) Az esztergomi korzón . . . Ugyan, kérem, hol az esztergomi korzó ? Melyik esztergomi boulevard az, a hol ezrével vagy legalább százával hullámzik a közönség ? Ugyan ne izetlenkedjék ! És mégis van esztergomi korzó. Kez­dődik este hatkor s tart körülbelül nyolczig, mikor a boulevard közönsége hazasiet, hogy része legyen a fölmele­gített káposzta meglepetésében. A Lőrincz-uteza torkolatától egész a vízivárosi gyógyszertárig húzódik az esz­tergomi korzó vonala. Nincsen ugyan rajta villamos fény, még csak gáz sugár sem, hanem azért a petróleum lámpások emeletnyi magasságban szórják a ho­mályt. És kezdődik a korzó. A divatkeres­kedésekből nagy fény özönlik ki, a mi némi goromba ellentétben van a be nem özönlő közönséggel. A nagymarosi macaroni saját tüzétől ég el, mert már napok óta ki van sülve s mégsem akad senki, a ki föláldozná magát érette. Itt feszes kardok csörömpölnek, amott békés esernyők ütődnek a meredek kövezethez. Az u. n. krinolin-hidon nemcsak kölni reminiszczencziák szállnak meg, hanem nagyvárosi álmok is. Valamikor itt fog elsuhanni az első villamos vasút... Akkor a boulevard is tágabb lesz s nem fogunk gúnyolódni saját nyomorú­ságunkon. Csak legyünk türelmetlenek vagy — ötven évig. De hagyjunk minden kellemetlen gon­dolatot a vezérczikkiróknak. Nekünk semmi közünk a satyrához. Kezdődik a korzó. A homályos világitású uton valósá­gosan kárba vész az a sok szépség, a ki egy kis levegő után jár. Mert minden korzónak ez az ártatlan czélja van. A be nem vallott czél nem tartozik reám. Hét órakor már mindenki kint van, a ki nem gyűlöli a világot s a kalapost. Mert statisztikai adatokkal lehet kimu­tatni, hogy seholse romlanak olyan hir­telen a kalapok, mint Esztergomban. És minthogy magunkat nem szoktuk szidni, szidjuk a kalapost: miért csinál annyi rossz kalapot. A kikkel találkozni szeretünk, azokat mind idekint látjuk. Tannak hangos kaczajú női társaságok 8 vaunak egész ünnepélyes karavánok is. Nyolcz órakor még világosabbak az üres kereskedések s a magasztos utczai lámpások el kezdenek kialudni. A tor­nyok vacsorára invitálnak, mindenki hazasiet s egyszerre csak azon veszem észre magam, hogy már, egész egyedül hemzsegek az esztergomi korzón. KŰNÓ LOVAGL Hí KEK. - Herczegprimásunk a lévai apácza zárdának igen díszes oltárképet aján­dékozott. Az oltárkép Mária mennybe menetelét ábrázoMa. - Uj katedra. Herczegprimásunk az első magyar papnevelő intézetben, az esztergomi szemináriumban, erkölcs­tani tanszéket szervezett s erre az ó­BUDAI születésű Dr. Krammer György főegyházmegyei áldozópapot nevezte ki, a ki theologiai tanulmányait Rómában végezte.! — Haynald aranymiséje. A her­czegprimás terjedelmesebb latin levél­ben üdvözölte bibornoktársát, Haynald Lajos kalocsai érseket aranymiséje al­kalmából. Ékes stílű üdvkivánatát saj­nálkozással végzi, hogy egészségi álla­POTAI miatt nem lehet szerencsés sze­mélyesen kifejezni szerenesekivánatait. Haynald kalocsai érsek ugyanis a her­czegprimás jubileumán a klérus élén személyesen mondta el fényes latin orá­czióiát a prímás előtt. — Bérmálások megyénkben. PAJÁSTHY Pál, A HERCZEGPRIMÁS SEGÉDPÜSPÖKE, A kö­vetkező ESZTERGOMMEGYEI KÖZSÉGEKBEN fogja KIOSZTANI A BÉRMÁLÁS SZENTSÉGÉT: SZÖLGYÉN­ben ma, KŐHIDGYARMATON holnap, okt. 14-ÉN, MUZSLÁN okt. 15-ÉN; DÖMÖSÖN okt. 16-án : DOROGHON okt. 20-án ; BAJNÁN okt. 21-én ; CSOLNOKON OKT. 22-én ÉS NyERGESUJfalun okt. 24-én. Ugy a hatóságok, mint a KÖZ­SÉGEK ÜNNEPIESEN FOGJÁK fogadni A herczeg­primás HELVETTESITŐIÉT, — A királyi pék. A kisbéri ünnep­ségek véget értek, de azért egyre-másra merülnek fel apróságok 0 felsége ott időzéséből. A gyakorlatok alatt a ka­tonapékek tanyája (jiczen volt felütve. Innen szállították az udvarhoz a pék­süteményeket, mik ő felségének és kí­séretének nagyon Ízlettek. Az Ízletes kiflik és zsemlyék meghozták a szeren­cséjét egy pozsonyi katonapéknek, kit azonnal beosztottak az udvari konyhába s most már ott remekel mesterségében. — Gyürky Ödön jeles fiatal kath. költő a következő előfizető ivet küldte be hozzánk: Azon kedvező fogadtatás, melyben a kath. közönség a lapokban szétszórtan megjelent költeményeimet részesítette, bátorít fel arra, hogy azok egy részét összegyűjtve is sajtó alá bocsássam. Mintegy tizenötévi munkál­kodás eredményébőt válogattam össze a kötetet, csak azt véve fel, mi ha nem is a kidolgozás, de vagy a tárgy, vagy a hangnál fogva taláu egy kissé hosz­szabb életre is méltó, mint a minő a lapok hasábjain osztályrészül jutni szo­kott. A munka 7 — 8 ivre fog terjedni, s nov. végén jelenik meg. Előfizetési ára 1 frt, mit nevemre czimezve (IV. ker. Szerviták bérháza I. em. 26.) kérek mielőbb beküldeni, hogy a nyomtatandó példányok száma felől magamat tájé­kozhassam Úgy hiszem, hogy a kath. költészetet barátai lehetővé fogják tenni gyűjteményem megjelenését.« Ajánljuk az olvasó közönség rokonszenvébe. — Az épitö iparosok téli tan­folyama — mint a budapesti állami közép-ipariskola igazgatósága tudatja velünk — az állami közép-ipariskolá­ban f. é, nov. hó 3-ik napján fog meg­nyittatni. A tanfolyam négy téli fél­évre terjed s évenként nov. hó elejétől márcz. végéig tart; e tanfolyamon e télen szünetelő épitő iparosok u. m. kőművesek, ácsok és kőfaragók rend­szeres szak kiképezte tést s annak sike­res bevégzése után jogérvényes kőmives­mesteri bizonyítvány.; nyernek. Tanulókul felvétetnek a 15 életévet betöltött azon kőmives-, ács- és kőfaragó segédek, a kik folyékonyau olvasni, írni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakor­latban működtek. A felvételre jelent­kezők erkölcsi bizonyítványt, továbbá munkakönyvet, vagy ha alkalmazásban vannak, munkaadó-iktató bizonyítványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban és melyik szakban dolgoznak. Ez utóbbi bizonyítványt csak akkor lehet hiteles­nek tekinteni, ha azt. az illetékes ipar­hatóság, vagy ipartestűlet hitel esitette. A be iratások az intézet helyiségében (VIII. ker. Népszinház-utcza 8. szám) okt. 15-től nov. 2-ig a köznapokon este 6 órától 7-ig, vasárnap és ünnepeken pedig d. e. 10 órától 12-ig tartatnak. A behatási dii 2 frt, a tandíj 5 frt. — Levelezők figyelmébe. A posta­és táviró-igazgatóság a következő figyel­meztetőt közli: Az utóbbi időben gyak­ran megtörtént, hogy a keresztkötésü (nyomtatvány) és áruminta küldemények­hez személyes levelezés jellegével biró Írásbeli közleményeket mellékeltek. A t. közönséget saját érdekében figyelmez­tetjük, hogy jövőre hasonló eljárástól annál is inkább óvakodjék, mert a sze­mélyes levelezés jellegével biró Írás­beli közleményeknek a jelzett külde­ményekhez való mellékelése jövedéki csonkítást képez, s esetről-esetre érzé­keny pénzbirsággal lesz büntetve. — Önkéntes iskola. A komáromi önkéntes iskolában az idén sokkal több önkéntes van, mint tavaly. A 12. 19. 26. és 48-ik gyalogezredből való önkén­tesek száma ugyanis negyvennégyre rug, a kik között túlnyomó az államköltsé­sresek száma. — Torna-egyesületünk, mely min­den úttörő munka nehéz és hálátlan dicsőségét teljesen ismeri, okt. 26-án fogja megtartsui küzgyülését, melyre a fontos hivatásu egyesület összes jóaka­róinak figyelmét nyilvánosan is fel­kérjük. — Esztergomi önkéntes, nem öt, hanem tizennégy van Komáromban. Ilyen szám mellett akár nálunk is fölállít­hatták volna az önkéntes-iskolát, de a védőerő törvény követelményei szerint a komáromi tömegesebb kurzus elnyö­sebb. Önkénteseink külön szakaszba van­uak beosztva (Fieiwilliger Abtheilung). A szakaszt Thoma Pál százados vezeti. Az önkéntesek szakasza két nagy szobát foglal el. Van külön konyhájuk is, a hol csak az önkénteseknek főznek. Az esztergomi önkétesek — kettő kivéte^ lével — mint bent laknak. A fink most még nincsenek zavarban, mikor igy irják magukat: »egy éves önkóutes«. Mert az első hetekben még túlságos nagy a bizalom az ősi erónvben. — A megyei tanítók fizetése. A A megyebeli elemi iskolai tanítók sa­nyarú helyzetén és nyomorán van hi­vatva segíteni az a rendelet, melyet a ku lluszinimszter Barlal Rezső kir. tan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom