Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-23 / 50.szám

Nem lehet vérmes reményeket táplálni az önkormányzatban való rész vétele iránt. Erre nézve szolgáljanak niimitatásul az iskolaszék! intézmény körül szerzeit tapasztalatok. Csak a rosszakarat, a teljes tájékozatlanság, az ügy mostani állásának szem elől tévesztése és ha jól körülnézünk; a katolikusok tömörülésétől való félelem az, a mely disszonanciát akar hozni a hivatott tényezőkbe, alaptalan föltevésekkel, gyanús teuden•cziák keresgélésével vagy felleugős elméletekkel. Azt mondják, hogy a főpapság nem akar akczióba lépni az autonómia ügyében. Egyházi részéről a eselekvés feladata véget ért azzal, hogy az aufonómikus szervezetet, a püspöki kar hozzájárulásával is, ő felsége kegyes elhatározása alá terjesztettem. A munkálat további sorsára a főpapság már nem gyakorolhatott befolyást és nem gyakorolhat ma sem. Annyit azonban mondhatok, hogy a főpapság nem idegenkedik az autonómiától, a kongresszus munkálata az ő hozzájárulásával jött létre. A római szentszék ellenállására is történik hivatkozás, de minden alap nélkül. Az elmélet itt is komplikálhatja az ügyet, de a római szentszék az egyház alapelveinek épségben tartásával készséggel mozdít elő minden olyan intézményt, a mely alkalmas az egyetemes, valamint országos egyház felvirágoztatására. Miután ez irányban még nem történt lépés: e föltevésbeu nem szabad kételkedni. El kell fogadnunk a kultuszminiszter urnák azt a kijelentését, hogy államkormányzati szempontból o kérdésnél nem merülhetnek fel nagyobb nehézségek, ámbár a kormánynak keserves tapasztalatai vaunak a szerb egyházi autonómiával. Tehát gyanúba keverik magukat a katolikus autonómiának ama hívei, a kik szenvedélyes támadásaikkal a dolgok tisztázása helyett, a dolgok bonyolításán buzgólkodnak. Az a nézetein, hogy az autonómia kérdését igazán aktuálissá a kongnia rendezése fogja tenni. Ez lesz a legtermészetesebb és legközelebb eső alkalom, melyet katolikusokhoz illő békességgel, türelemmel és jóindulattal kell bevárnunk.» A beszélgetés folyamán a herczegprimás a többi közt ezt a kijelentést is tette : «Éu ultrámon ián vagyok, a menynyiben föltétlen hivo vagyok a pápának és a legszigorúbb következetességgel ragaszkodom az egyház alapigazságaihoz. A ki ebben az értelemben nem ultramontán, az nem igaz Katolikus.* Az esztergomi torna egyesület. „Az ifjúságot a te-;t nevelés nemcsak egésszégessé és ügyessé teszi, hanem eppeii ebben az erSben rejlik egyszersmind a nemzetek hatalma és nagysága, — ez az mit a régi Görögország a maga fénykorában megvalósított — s a mi az újkori népeknek is kötelessége." Berthelot. Francziaországban milliókra megy azok száma, kik a Berlhelot.— volt közoktatási miniszter elnöklete alatt álló «Lique uational de Peducation pliisique» vagyis a «Testi nevelés nemzeti szövetkezeteitekének tagjai s Anglia példáján okulva éppen állami és nemzeti okból fő czéljuiul tűzték ki a testi épség és erő fejlesztését és ápolását, jól tudván, hogy minden egyes polgár testi edzettségi, ügyessége és kitartási képessége egyúttal a, nemzet erejét növeli és fokozza s a megpróbáltatás idején a siker titkát rejti magában. A liga minden kis köz-] Bégben híveket szerez és a legkitűnőbb államférfiak — magas állású bírák, ügyvédek stb. legkevésbé sem résre tik a torna-ó"vvei oldalukon megjelenni, vagy a nálunk még legnagyobb részben mosolylyal fogadolt — de test fejlődésére fölöttébb jótékony — atlétikai játékokban részt venni! Németország ereje nem csnpán az ismétlő fegyverekben, de a német tornászok karizmaiban és kitarlási képességében rejlett és rejlik, a mely nélkül a legkitűnőbb fegyverek sem érhetnek sikert. Hazánkban is mindinkább fölismerik a torna jelentőségét s a közélet oly jelesei, mint báró Jósika Lajos a kolozsvári atlétikai club» elnöke, — Felmérey Lajos az egyetem tudós tanára, — Hegedűs Sándor orsz. képviselő, a «Magyar torna szövetség* elnöke és még számosan nemcsak szóval és Írásban apostolai e valóban nagy horderejű nemzeti ügynek, de a gyakorlatban is buzdító példával működnek a torna-játékok népszerűsítésén és terjesztésén. Csekély összeggel, szerény körben — e nagyfontosságú nemzeti ügy szolgálatában áll az «& Esztergomi torna egyesület* is, melynek alapját nem pusztán szórakozási vágy avagy — mint sokan tévesen hiszik és terjesziik — egyéni kedvtelések szeszélye képezi; de létjogát egyenesen abban bírja, hogy ott, a hol a szellemi foglalkozásúak oly jelentékeny számot képviselnek, — mint éppei: Esztergomban — az atlétikai gyakorlatok és játékok iránt rokonszenvet ébreszszen, annak teljesen parlagon hevert terét művelje, mert a mily mértékben, a felnőttek kávéházakban és másutt folytatott életmódban találnak kényelmes szórakozást, oly mértékben utánozza Őket az ifjnság és keresi az üléssel vagy tétlenséggel egybekötött időtöltést, melylyel az izomrendszer elsatnyulása és petyhüdtsége jár ! Ma, midőn minden ép ember 42 éves koráig védkötelezettségben áll, nemcsak az állam, de az egyén érdeke is kívánja, hogy senkit se találjanak az esetleges fáradozások és nehézségek a tett órájában teljesen készületlenül ! Ez alapon fordulunk tehát a közönséghez és egyesületünket szíves figyelmébe és pártfogásába ajánljuk, kérvén, hogy saját körében a torna ügyek népszerűsíteni s néhány tagot szerezni méltóztassék, mert egyesületünk csak ugy állhat fenn és felelhet meg hivatásának, ha kiterjedtebb pártolásban részesülend, a súlyos áldozatok pedig, melyeket a jó ügyért eddigelé hoztunk akként lesznek mérsékelhetők, a mint tagjaink száma szaporodik. Egyesületünk közel két éve zajtalan működésével - - korcsolya pálya fentartásával stb. — már eddigelé is a közönség rokonszenvéért küzdött és áldozó! t — most pedig midőn jelentékeny költséggel egy Esztergomban eddigelé nélkülözött kerti torna helyiséget szereztünk és alakítottunk — bizton reméljük a n. é. közönség, a minden jó ügyét felkaroló társaságok és intézetek támogatását. Külön közöljük a nyári működési tervet és a belépési feltételeket — melyeket becses figyelmébe ajánlva vagyunk hazafiúi üdvözlel tel az «Esztergomi torna-egyesüle|» választmányának 1889. évi május 23-án tartott j r. üléséből Dr. Földváry István h. elnök. Rudolf István titkár. Gazdasági levét. — A selyemteuyésztós. — II. A beváltott selyemgubó összes menynyisége 1879. évben az országban nem volt több mint 2507 kilo, 1888-ban pedig már 703488 kilóra emelkedett. Olasz- és Francziaországban az átlagos termés egy uncia pete után 30—40 kilo selyemgubó közt váltakozik. 30 kilo átlagot már mi is elérlünk, mi annál örvedetesebb, mert tenyésztőinknek — miként ez az évről-évre való növekedésből könnyen látható — legalább is 8

/

4-da ujoucz, ki annak előtte selyemtermeléssel még soha sem foglalkozott; és igy már kezdő tenyésztőinknél is ugyan azon ügyesség feltételezhető, melylyel Olasz- és Franciaország gyakorlott solyemíenyésziői bírnak, hol ezen termelési ágat már évszádok óta űzik. 1887-ben Bács-Bodrog, Baranya, Krassó-Szörény, Temes, Tolna ós Torontál vármegye királyi adófelügyolői a selyem termelő családok névlajsi romaiba az illető termelőknek ngy állami, mint községi adóját is kiírták. Az illető kir. adófelügyelőségektől beérkezett adatok szerint a hat megyében összen 19,608 tenyésztő család keresete 354,412 frt 71 kr. mindeu néven nevezendő összes évi adója pedig 207,691 frt, 12 kr. volt. Ha e körülményeket komoly figyelemre méltatjuk, ezen termelési ág áldásos voltát és aktuáiis hasznát kétségbe vonni alig lehet. De a beváltási ár még nem tünteti fel a selyemtermeiés által nyújtott keresetnek teljes összegét. Figyelembe veendő még a gyártás, kezelés és a forgalom is. Ami a tárgyalást illeti, selyemfonóinkban Pancsován és Újvidéken foglalkoztatva volt munkásnő : 1887-ben 1888-ban a) magyar 264 332 b) olasz 119 197 Ezen két gyárban együtt előállíttatott selyemfonál ; 1887-ben 13,124 kilo 1888-ban 14,474 kilo. A selyemfonás nehéz és kényes mivelet. Ennélfogva arra kell töiekednünk, hogy a munkát tökéletesbitsük, a mit csak ngy lehet elérnünk, ha a fonáshoz szüséges gépeket javítjuk és tökéletesítjük annyira, hogy azok segélyével ugyanazon munkaerővel lehetőleg több foutt selymet legyünk képesek előállítani. Miután pedig Olasz- és Francziaországban jelenleg a legbebatóbban tőre késznek a selyem fonó-gépek tökóletesbitesére : mindkét fonónk igazgatói, tanulmányútra mentek Olasz- és Francziaországba. Ennek eredménye az lett, hogy egyelőre Pancsován háromféle nj fonórendszerrel tettek kísérletet, mely eddig kedvezőnek mutatkozik. —- ŐRIZET ALATT ÁLL. DE MOST ORVOSÉRT KÜLDÖK s MEGSZAB.IDITOM a VILLÁT TŐLE. — Légy KÖNYÖRÜLETES HOZZÁ. — NE FOGASSAM EL? — BOCSÁSD SZABADON. — TE SOKKAL KÖNYÖRÜLETESEBB VAGY, MINT ÉN. — MERT SAJNÁLOM a SZEGÉNY RAJONGÓT. — CÜAK BÍZD RÁM, RÓZA . . . A GRÓF GYORSAN LESIETETT S A KOPOTT ASSZONYNAK MEGPARANCSOLTA, HOGY FUSSON A SARKON ÁTLÓ KOCSIIG S PARANCSOLJA MEG A KOCSISNAK, HOGY RÖGTÖN HOZZON ORVOST EGY OLYAN BETEGHEZ, A KIT EGY REVOLVERGOLYÓ JÁRT KERESZTÜL. EÁLFIAI TEHETETLENÜL ÁMNLT-BÁMULTMAGA ELÉ. A GRÓF IZGATOTTAN FORDULT HOZZÁ: — MEGÉRDEMELNÉ, HOGY TÖNKRE TE GYEM; MEGÉRDEMELNÉ, HOGY MERÉNYLETÉÉRT KÍMÉLETLENÜL MEGLAKOLJON; DE ÉN MEGBOCSÁTOK, HA SZAVÁRA IGÉRI, HOGY NEM TÉR TÖBBÉ VISSZA. KÁLNAI, MINTHA IINOS ÁLOMBÓL ÉBREDT VOLNA, FÁRADTAN KÉRDEZÉS — MI TÖRTÓNT VELE? — MEGSEBEZTE. — De NEM HALÁLOSAN? ... — Nem. — HÁLA ISTENNEK . . . *— MIT CSELEKEDETT, SZERENCSÉTLEN! — ÖRÜLT VOLTAM, GRÓF NR. BOCSÁSSANAK sneg, ÖRÜLT VOLTAM. HA EL NEM VESZI TŐLEM A REVOLVERT, MAGAM IS ELPUSZTULOK. KÖSZŐNÖM, GRÓF UR . . . — És MOST ADJA FÉRFIAS BECSÜLETSZAVÁT. — NEM TÉREK TÖBBÉ VISSZA! — AKKOR SZABADON TÁVOZHATIK. — ENGEDJE MEG KÉREM, HOGY ITT MARADHASSAK, MÍG AZ ORVOS MEGÉRKEZIK. MAGAM IS OLYAN IZGATOTT VAGYOK, HOGY NEM BIROK MÉG ELMENNI. — LEGYEN. DE AZONTÚL KEZDŐDJÉK A FÉRFIN BECSÜLETSZAVA! A CSELÉDEK KÁLNAI KÖRÜL ŐGYELEGTEK AZ ERKÉLY ALATT ÁLLÓ PADON S A GRÓF VISSZASIETETT BETEGÉHEZ. KÁLNAI RENDKÍVÜLI FÁIDATMAT KEZDETT ÉREZNI, AZ A GOLYÓ, MELY AZ ELKÁRHOZOTT IDEÁL KARJÁT FÚRTA KERESZTÜL, ELŐBB AZ Ö SZIVÉT JÁRTA ÁT. EZT A MÉLY SEBET MÁR MEG NEM GYÓGYÍTJA TÖBBÉ SENKI. EZÉRT A SEBÉRT MÁR NINCS EGYÉB HÁTRA A LESZÁMOLÁSNÁL. A CSELÉDEK ELEINTE KÁLNAI KÖRÜL DÜNNYÖGTEK, DE ALIGHOGY A GRÓF ELTÁVOZOTT KÁLNAI PÁRTJÁRA SZEGŐDTEK. AZ EGYIK SOPÁNKODVA MONDTA: — HA TUDNÁ A GRÓFNÉ, HOGY MI TÖRTÉNIK ITT! A MÁSIK FÁJDALMASAU SÓHAJTOTTA: — SZEGÉNY HERCZEGNÖ, A SZIVE SZAKADNA MEG BÁNATÁBAN. MEGSZÓLALT A KOPOTT PORTÁSNÉ IS. — LEGYEN VÉGE A BOTRÁNYNAK. MIT BÁNOM ÉN, HA MINDJÁRT IS ELVESZTEM A KENYEREMET, ÚGYSE FOGYASZTOM MÁR SOKÁ; DE ÉN A KOCSIST EGYENESEN A GRÓFNÉHOZ KÜLDTEM. HADD LEGYEN MÁR EGYSZER VÉGE ENNEK a EZUDAR ÉLETNEK! A CSELÉDEK RÉMÜLTEN CSAPTÁK ÖSSZE A KEZÖKET. KÁLNAI MEGDÖBBENVE NÉZETT a VÉN ASZSZONYRA. — SOHASE FÉLJEN SZ NR, MÉG HA KERESZTÜL IS LÖVI AZT A SZÉPSÉGES BŰNT! MÉG AKKOR SE TÖRTÉNIK BAJA. A GRÓFNAK MÁR NEM ELŐSZÖR VAN ILYEN KALANDJA. DE A MI EDDIG VOLT, AZ MÉG CSAK MEGBOCSÁTHATÓ. HANEM HÁZAS EMBERNÉL MÁR FÖRTELMES BŰN AZ ILYEN EZUDAR HÁZASSÁGTÖRÉS. JÓL TETTE AZ UR. A HERCZEGNÖ IS MEG FOGJA KÖSZÖNNI, INERT AZT A LÖVÉST Ő IS MEGHALLOTTA. AZ ELKÁRHOZOTT IDEÁL PEDIG AZALATT KIMONDHATATLANUL SZENVEDETT. AZ ELSŐ IZGALMAK UTÁN CSAK MOST VETTE ÉSZRE, HOGY NEMCSAK SZÉP ALABÁSTROM KARJA VAN MEGSEBEZVE, HANEM ÉGŐ FÁJDALMAT ÉRZETT BELÜL IS. A GRÓF KÉTSÉGBE VOLT ESVE, MIKOR A BETEG HÖRGŐ HANGON MONDTA: — MEGHALOK . . . ÉRZEM, HOGY MEGHALOK. HIÁBA VOLT MINDEN VIGASZTALALÁS. A MÁSODIK GOLYÓ CSAKUGYAN GYILKOSAN TÁLT, MERT A HEVES SEBLÁZ ELVETTE ESZMÉLETÉT S A VÉRVESZTÉS OLYAN ROHAMOS VOLT, HOGY A GRÓF MÁR-MÁR LEMONDOTT RÓLA. TÖBBSZÖR KIHAJOLT AZ ERKÉLYEN s RÉMÜLVE KÉRDEZÉ: — MÉG SEM JÖN AZ ORVOS? A CSELÉDEK MINDUNTALAN KIFUTOTTAK, DE HIÁBA. VÉGRE SEBESVÁGTATVA MEGJELENT A KOCSI SZEMHATÁRON. A GRÓF REMEGVE HAJOLT KEDVESE FÖLÉ. — RÓZA, LÉGY ERŐS, NE CSÜGGEDJ, ITT VAN MÁR AZ ORVOS. — ÉS KÁLNAI IS OLYAN BETEG, MINT ÉN? UGY-E MEG AKARTAD ÖLNI A SZEGÉNYT? — KÁLNAINAK SEMMI BAJA... LÉGY NYUGODT. — ADD IDE A KEZEDET ... ITT FÁJ . . . ITT A SZIVEM FÖLÖTT ÉRZEM A SEBET. . . NAGYON ÉGET . . . A GRÓF NEM ÁLTATHATTA TOVÁBB UJ HAZUGSÁGOKKAL. NEM AZ ÁTLŐTT KAR FÁJT TÖBBÉ, HANEM AZ A SEB, MELY AZ ELKÁRHOZOTT IDEÁL KEBLÉN TÁTONGOTT. VÉRES VOLT A CSIPKERUHA, A PATYOLATÁGY S AZ A FEHÉR KAMÉLIA IS, MELY AZ ÁGY ELŐTT POMPÁZOTT. A SZÉP BETEG HALOTTHALVÁNYAN NÉZETT MA<>A ELÉ. GYAKRAN ÖSSZEREZZENT S MEGRÉMÜLVE KÉRDEZÉ: — VAN-E SEGÍTSÉG? — MÁR MINDJÁRT ITT AZ ORVOS . . . — SIETTESD, KÉRLEK . . . A GRÓF ÖTÖDSZÖR IS KIMENT AZ erkélyre. ÉPPEN AKKOR ÁLLOTT MEG a KOCSI. Róza fajDAL INAS..SEGÉLY KIÁLTÁSÁRA megint eszeveszetten SIETETT BE a BALKONRÓL. RÓZA KÍNOSAN VERGŐDÖTT s a lázbetegek SZENVEDÉSÉVEL. —- ELÉGEK, VIZET adj, segítség! MOHÓN ITTA ki a poharat, azután megraGADTA a gróf KEZÉT. — Itt VAN MÉG KÁLNAI ? Nem ölted meg? — LÉGY NYUGODT RÓZA, NEM. — ÉS ENGEM ELHAGYSZ VÉREZNI . . . nézd MENNYI ÉLET FOLYT KI MÁR BELŐLEM . . . vér, CSUPA VÉR MINDEN . . . SEGÍTSÉG ! te azt; AÜAROD, HOGY MEGHALJAK . . , MENTS meg ÉS ÉN ENGEDELMESKEDNI FOGOK. ELMEGYEK, HA KÍVÁNOD ... NE HAGYJ MEGHALNOM ilyen FIATALON . . . — MÁR ITT AZ ORVOS. — EZ AZ Ö KOCSIJA? NEM KÁLNAIT fogJÁK EL? — NEM. KÁLNAINAK MEGÍGÉRTEM, hogy SEMMI BÁNTÓDÁSA SEM LESZ. — ESKÜDJÉL MEG! — ESKÜSZÖM. — MÉG AKKOR se, ha MEGHALOK? — NEM FOGSZ MEGHALNI, Rózám, nem VAGY VESZÉLYESEN MEGSEBEZVE. — HÁT EZ a SOK VÉR MICSODA? Hazugság? Hát ez az ÉGŐ pokol MICSODA a szivemben ?