Esztergom és Vidéke, 1889
1889-01-20 / 6.szám
ESZTERGOM • XI ÉVFOLYAM. 6. SZAM. VASÁRNAP, 1889. JANÜAR 20. ! ! MF.O.II ; :M : :1'H!< t II ; :TI ; :I IK IMT KfcTszr.n • II VASÁRNAP ÉSJSÜ TÖRTÖKÖN. KI.Ül-T/.I'TKKI A I! : || i ti£i'n:- ttUH . . ö fit — ki. | | fel évre 8 fit - kr. j! | negyedévi« I íi I. "><) kr. |! j Eyy szám áru 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZHl! IT- Al III A-I) TCZA 3Í7. SZÁM, imv.-'i :> lap s/,i(ll..ui ; ii.K/.i'.f, ill'ttő köy.Ii'intiiiy^I* luililmí.lők. KIADÓHIVATAL : SZÉLCI ll ; :i l YI-TfcR 331. SZÁM, li.ivíi. ;i lap hiv;i,l;i,los s :i iiiíigMii binlutései, a iiyillléibe s/.áut közlemüiiyt'i;, (slííli/.i'íysi |ióii/.ek és loeliimúlások iiitézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALON IIIlfDKTI'ISMK :'; j; M A (í \ N -111 lí I > KTKÍS hJK l szólói 100 HZÓÍÍÍ - fit lí) kr.jjj •»epill«jnKlíÍ8 HTIUI-ÍHI. legjii íj J00-200 ig . I frt ól) kr.ii: l.-'ui\OMMIIIPÜU kö/,iilu,l,iieic. | 200 --300-ig . 2 fit 25 kr.Mi . Hél.y««gilij m kr. ifi N YII.TTKIÍ mm Í4| kr. Miért nincs társasélet? Esztergom, jan. 19. Magyarország akármelyik vidéki városába kerültem, mindenütt azt hallottam, mintha csak ugyanaz beszélte volna majd. ugyanazon szavakkal, hogy nálunk nincs társasélet, itt nincs összetartás ! 111 iné g in e g h a 1 n í se m k i v á n o k ! Ilyen pletykafészket nem is lehet többet találni a világon ! Marén ezt most vagy ötvenszer hallottam s ha a bajt vizsgálom, majd mindig közös bajforrásokra találok. Nálunk Magyarországon az egyetlen sajtó kivételével, megmaradt minden a régi aristokratikus nyomokon s a deinokxaliát csak akkor hangoztatják, mikor valami választás van küszöbön. Ezek az aristokratikus hajlamok bizonyos oligarchikus ideákká conservátódnak. Már pedig a történelem bizonyítja, hogy az oligarchák kora az ököljog Örökös harczait hozta az államok nyakára. Egyenetlenséget, békétlenséget, mindenfelé ! Belsőbékére gondolni sem lehetett. A civihsatió számára csiszolt tükörben jelenleg ugyanaz a kép látható: a harag, á gyűlölség, az irigység épen ugy ég a szemekben, mint akkor, csakhogy a rozsdás pánczéling helyett virágos selyemderekat, vagy fehér mellényt látni s pajzs és kard helyett klakk és legyező figurái, a mosoly, nyájasság hadicselül szolgál, mint akkortájt. És nem-e középkori alapotokra vallanak a jelenlegi viszonyok, mikor a hivatalnok lenézi az iparost, a földbirtokos osztály a hivatalnokot, a régi nemes az uj nemeseket és- tovább-tovább. Az iparos lehet akármilyen intelligens ember, az csak mindig iparos számba megy, az a főnemesnek tisztelt lény lehet akármilyen heréje a társadalomnak, az mindég számottevő parsona lesz, kinek kegymosolyáért, hanyatt vágják magukat az emberek — persze Magyarországon. Pedig ez nevetséges, de még sokkal inkább sajnos. Más országokban a mágnások iparosokká igyekeznek lenni, nálunk talán az iparosok is mágnásokká szeretnének lenni. Legalább azt tapasztaljuk, ha kedvező neki a szerencse. Hogy valaha egyetértés jöhessen létre, meg kell először barátkoznunk az egyenlőség eszméjével s a m u n k a becsülésével. Végezzen az illető a társadalomban bármilyen becsületes munkát, ha helyét betölti tisztességes emberszámba megy, de mig, a civilisatióval azon össze nem egyeztethető fhemát váltogatjuk : hogy fitymálva vetik valaki után, hogy iparos, ke —r es—ked—dő ! hatszáz forintos hivataln ok, addig ne reméljünk semmiféle összetartást és semmiféle igazi sikert, valódi és teljes társadalmi örömet; inert az összetartásra szánt elemek szétrobbannak. A ki azért vesz részt valamely társas összejövetelen, hogy ő képezze a középpontot, maradjon otthon, nézzen a tükörbe s gyönyörködjék ünnepi lényén ; de ne zavarja azokat, a kik hajlandók kedélyesen mulatni, de nem ünnepelni a képzelt különbségeket. A szétvált elemek harcza egymás ellen a pletyka puskaporával kezdődik. Ez inscenirozza azután a nyakleveseket, a párbajt s az ismert nyílttéri harczokat. Ha megkezdjük 4 a munka becsülését s a külsőségeknek és hangzatos czimeknek nem adunk előnyt az értelmi kiválóság rovására, akkor szellemesebb és összetartóbb társadalmi életre számithatunk. Es ha majd belátjuk, hogy az ipar és kereskedés, sokkal hasznosabb, mint egyéb dominálni akaró «uri passzió», alíkor azt is fogják látni, hogyan kevesbedik a deficzit. De még tisztességesebb dolognak is fogják találni: fiainkat derék iparosokká, gyárosokká és kereskedőkké kiképeztetni, mint szaporítani velük az államot terhelő hivatalnokok óriási számát. Az emberek megválogatásában csak egy legyen az irányadó: a műveltség! Már pedig ezzel egy jól képzett iparos, kereskedő manapság épp ugy rendelkezhetik, mint akármelyik tisztviselő vagy előkelő állású férfin. A műveltség lánczszemei tartják össze az egész müveit világot., Vájjon nem ezen lánczszemek hiánya okozza-e, hogy olyan zilált társadalmi életre vagyunk kárhoztatva — Esztergomban is?. Egyesületi élet. (Főt. Meisermann Jgnácz, bátorkeszi plébános, a bátorkeszi polgári olvasó-kör 1889-ik évi jan. 13-án tartott közgyűlési beszédebül). Tisztelt közgyűlés! Viszontagságteljes 11 év áll kultur-egyletünk mögött, Polgári olvasókörünk megerősödve lépett ki a kezdet akadályaival folytatott liarczból s megizmosodva tekint ujabb évtizedek felé. Léljogunk a nemzeti irányú közművelődés szolgálata. Müveit és jómódú polgárság; irodalomért és művészetért hevülő értelmiség; hazafias érzelmű s minden jóért, szépért és igazért összetartó közönség; virágzó kereskedelem és ipar; gyarapodó és tanuló nép; jó közlekedés; általános virágzás minden anyagi és szellemi téren': ez a mi ideálunk; ez a mi polgári olvasó-körünknek is feladata s élethivatása. Igen, ez a mi prograinmunk és útlevelünk egy ujabb évtizedbe. Uraim!: «az összetartásban rejlik az erő. A ki velünk tart, az velünk együtt fog küzdeni Bátorkesz és vidéke szebb, kulturális jövőjeért. Róma sem egy napon épült, és a kis Görögország az ázsiai zsarnok óriási ereje ellen védette szabadságát: de mindkettő a világot uralta tudományával, szellemével, művészeti remekeivel s nemzeti kultúrájával. Tekintélyes ősrégi mezővárosunk és szép terjedelmes vidéke nagyszámú ér* telmiségének vállvetett összetartása és tömeges támogatása tette elérhetővé egyleti közművelődési szép czélunkat: ezen intelligenczia zömébon bizunk mi, hogy kulturális ügyünktől a legmelegebb érdeklődést jövőre sem fogja megtagadni. Mi részünkről, tisztelt közgyűlés! elnöki lelkesedésünk tiszta lángját, a nemzeti kultúráért hevülő rajongásunk egész erejét hozzuk a küzdelembe; kiiíJitorpiiiésTiirtáraája, Physiologiai tanulmány. „. . . Mikor a fürj azt mondja — pittypalatty! ?" Petőfi. (Az asszonyi áltat veszedelmes volta. — De origine et natura amo-is- — Kicsoda szerelmes ? — A csapodár leányok. — A szerelein és büszkeség; a szerelem és hiúság, — A kemény fejek. — Darwinismus az első szerelemben. — Kit ver meg az Isten? — Eroberung ós kapituláezió.) VALLJUK MEG ŐSZINTÉN, ÖRÖKRE MEGOLDATLAN REBUS MARAD, MIBEN TÖRI OKOS KIS FEJÉT az a FÜRJECSKE, MIKOR A VETÉS KÖZÖTT UGRÁNDOZVA, egy-egy TISZTÁSON CSINTALANUL ELPITTYPALATTYOLJA MAGÁT, HA NAGY LYRIKUSUNK SZÍVES ELŐRELÁTÁSSAL LE NEM FORDITJA EMBERI NYELVRE E BOHÓ RIKKANTÁST, S NEM TESZI VALA FÉLFOGHATÓVÁ a KEVÉSBÉ TALÁLÉKONY ELMÉKNEK IS ANNAK MÉLY ÉRTELMÉT, MELY EGÉSZEN VÁRATLANUL ODA LYUKAD, HOGY «KERÜLD AZ ASSZONYT*, MERT HA SZÉP ÁLLAT IS, DE NAGYON VESZEDELMES. VALÓ DOLOG, VAN EBBEN VALAMI AZ IGAZBÓL, MERÉSZSÉGÉVEL MINDAZONÁLTAL MEGLEPI ELLENKEZŐ HAJLAMÚ SZIVÜNKET. KERÜLNI, KERÜLNI, KÖNNYŰ NEKI EZT MONDANI. NE IS BÚSULJATOK OH ASSZONYOK ! MI SOKKAL OKOSABBAK VAGYUNK, S MÁR ; CSAK INKÁBB KERÜLGETÜNK BENNETEKET, M^RT HOGY KÖLTŐNK EGY MÁSIK POMPÁS HASONLATÁVAL ÉLJEK, ANNYIT SEM ÉR az ÉLET NÁLATOK NÉLKÜL, MINT A — TÖRÖTT FAZÉK, MELYRŐL MINT KOLDUSOK NYALOGATNÁNK A LETŰNT.SZEBB NAPOK ODASZÁRADT ÉDES PEREZEIT SOKNAK, NEM IS KELL: BELEDOBJÁK A DUÍIÁBA, VAGY EGY MAGAS HÁZ ABLAKÁN KIVETIK A SZEMÉTRE, PRÓBÁBÓL BELELÖVÖLDÖZNEK ÉS GÚNYBÓL ODAAKASZTJÁK A LEGELSŐ AKÁCZFÁRA ET SIMILIA, CHACUN A SON GOUT. S MÉGIS, KI FOGAD SZÓT A KOSZORÚS LANTOS CSACSKA MADARÁNAK ? AZ IFJÚ ALIG HOGY KERESZTÜL JUTOTT A VÉGZETTELJES HÍDON, MELY GYERMEKKORÁTÓL VÁLASZTJA EL, NAGY ŰR TÁMAD KEBELÉBEN, MELYET CSAK EGY R ASSZONYI LÉNY TUD BETÖLTENI, ELŐBB-UTÓBB FELLOBBAN A LÁNG S AZ ELSŐ SZERELEM ELÁRASZTJA A SZIVET UJ ÖRÖMEIVEL, UJ FÁJDALMÁVAL. EGY KISSÉ FOGÉKONY SZIV. S MÁR LOBOG A LÁZAS SZENVEDÉLY, A MINT ELÖNKE HOZTA JÓ-, VAGY BALSZERENCSÉNK (AZ MÉG BIZONYTALAN) A KEDVES ALAKOT, MELYBEN A SZÉPSÉG IRÁNTI ÉRZÉKÜNK A LEGTELJESEBB KIELÉGÍTÉSÉT TALÁLJA S A SZERELEM VALÓJÁBAN NEM IS EGYÉB, MINT «VÁGY, AZT ÁTKAROLNI.» INNEN VAN AZ, HOGY A KLASSIKUS SZÉPSÉGNEK A SZERELEMHEZ VOLTAKÉPEN SEMMI KÖZE. IDEÁLJÁT MINDENKI MAGA ALKOTJA MEG MAGÁNAK, SOKAN MÁR GYERMEKKORUKBAN, A KÜLVILÁGBAN AZUTÁN CSAK ANNAK MEGFELELŐ LÉNYT KERESÜNK, EGY LÉNYT, A KIBEN ÁBRÁNDJAINK MEGTESTESÜLNEK. «UGYAN MIT TUDSZ SZERETNI RAJTA! ?» MONDJÁK A SZERELMESNEK. PERSZE, MERT A SZÉPÉRZÉK | RELATÍV, AMIÉRT EGYIK RAJONG, AZT A MÁSIK RÚTNAK TALÁLJA, VAGYIS A BÁJÁT CSUPÁN A SZERELEM HALMOZZA AZ IMÁDOTTRA. ÉS AZT ÁTKAROLNI! . . . ITT A BÖKKENŐ, MERT RENDSZERINT NEM HAGYJA MAGÁT AZONNAL ÖLELGETNI A KIS GONOSZ S EZÉRT VESZEDELMES AZ ASSZONY, EZÉRT MÉREGITAL A SZERELEM, UGY-E PITTYPALATTY ? — PITTYPALATTY ! ISTENEM, URAM ! BE OKOS VAGY TE ÉN JÓ MADARAM. SZOMORÚ IGAZSÁGKÉNT ÉRZEM, HOGY AZ ÉGÖ SZERELEM RÖGTÖN TÁMAD, MINT LÁZ LEP MEG, S AZ ELŐSZÖR LÁTOTT SZEMEK SUGARA KIOLTHATATLAN SZIKRÁT LOP A SZIVBE, — ÁMBÁTOR AZT MONDJÁK RÓLA, HOGY NEM ÁLLANDÓ. NEM EGY ÜTKÖZET AZ, — ÚGYMOND — HANEM XXX-ÉVES HÁBORÚ, AJHOZ PEDIG FEGYVERKEZNI KELL. IDŐT KELL ENGEDNI, HOGY A KÖLCSÖNÖS VONZALOM SZÉP VIRÁGA MÉLY GYÖKERET VERJEN A SZÍVBEN. NYUGODTAN RAGYOGÓ CSILLAG ELGYEN, S NE SUSTORGÓ VILLÁM, MELY VAKIT UGYAN, DE RÖGTÓN ELTŰNIK... DE HÁT NEM DAEMON-E A SZERELEM ? NEM AZ OLYMPIAI ENFANT TERRIBLE-E Ő ? S HA AZ, (A MINT KÉTSÉGTELEN, HOGY AZ!) AKKOR VILLÁMLÁS ÉS MENYDÖRGÉS KÖZÖTT KELL SZÜLETNIE, MINT a HOGY AZ ISTENEK SZOKTAK, BÁR MIT BESZÉLJENEK IS A JÉGSZERELMESEK. A HOL HOSSZAS ÉS LASSÚ A VAJÚDÁS, OTT NASCITUR RIDICULUS MUS. IGAZ, TISZTULNI, CSISZOLÓDNI KELL a RAJONGÓ SZERELEMNEK IS, HOGY GYÉMÁNT VÁLJÉK BELŐLE, MELY SAJÁT TÜZÉBEN'RAGYOG, S MELYRŐL NYOMTALANUL PATTANNAK VISSZA A HÉTKÖZNAPI ÉLET APRÓ BAJAI ÉS BÁNTALMAI, DE E NEMESÍTÉS MÁR AZ UDVARLÁS KÉNYES MŰVÉSZETÉNEK A TITKA. ROHAMMAL VESZED BÉ a VÁRAT, DE HA ERŐS SZIVŰ AZ ŐRSÉG, MINDEN TALPALATNYI FÖLDET KÜLÖN KELL MEGHÓDÍTANOD: A SZÉPSÉGET ERŐVEL GYŐZÖD LE ; A JÓSÁG BÁTORSÁGNAK ENGED S A KELLEMRE SZELLEM a RIM. CSAK MIDŐN MINDNEK MEGHOZTAD MÁR a VÉRÁLDOZATOT, AKKOR VAGY FOGLALÁSOD ELISMERT URA. AZT MEG ÉPPEN DŐRESÉG VÁRNI, HOGY a SZŰZ VÁRNAK KULOSAIVAL ELŐDBE FUSSANAK. JAJ NŐNEK, HA EZ ELLEN VÉT, HA A TERMÉSZET RENDJÉT SZÁMÍTÓ SZÍVVEL VAGY ÉLVSOVÁR KAROKKAL FELFORGATNI AKARJA. HA NEMÉT MEGTAGADVA, ELHAGYJA PASSIV ÁLLÁSPONTJÁT, S VONZALMA AGGRESSIV JELLEGET ÖLT, a VISZONY A POKOL VALAMENNYI KÍNJÁNAK CSIRÁJÁT MÁR MAGÁTTAN HORDJA, S BIZONYÁRA GYORSAN BEKÖVETKEZIK A JAJGATÁS ÉS FOGAK CSIKORGATÁSÁNAK IDŐSZAKA. A MADARAT ERŐVEL NEM HAJSZOLOD L>E A KALITBA ; CSALOGATNI KELL S LÁSD! MILY HAMAR RAGAD AKKOR LÉPRE. A SZERELEM TEMPLOMÁBAN A SZENT TÜZET a FÉRFI, GYÚJTSA MEG, A NŐ MINT ANNAK PAPNŐJE, VESZTASZÜZE, CSAK ŐRKÖDJÉK, HOGY KI NE ALUDJON ; ÉLESZSZE, HOGY ÖRÖK. LEGYEN, MIKÉNT AZ ISTENEK KÍVÁNJÁK. OVID, JUPITER KALANDJAIRÓL SZÓLVA MEGTANÍT, HOGY NŐ KEZDEMÉNY EZŐLEG még AZ ISTENEK KIRÁLYÁHOZ SEM KÖZELÍTETT. S TE BÜNTETLEN AKARSZ MARADNI, MIDŐN A GYARLÓ EMBERT ANNAK FÖLÉBE HELYEZED ? ' EGYÉBIRÁNT A LELKI KINZÁS UGY LÁTSZIK KÖLCSÖNÖS ÉS NAGY BENNE A RÉSZE ANNAK, HOGY A MAGUNK SZERELMÉT HAMARABB ÉS KÖNNYEBBEN ISMERJÜK FEL, MINT A MÁSÉT. OTT A JELLEM ÉS ÉRZELMEK KÜLÖNFÉLE NYILVÁNULÁSAI, — A TÁRSADALMI ÉLET EZERFÉLE HELYZETÉRE VAN SZÜKSÉGE A SZERELMESNEK, HOGY AZ ÉLES MEGFIGYELÉS ÉS FOLYTONOS SZEMMELTARTÁS SEGÍTSÉGÉVEL VALAMIT KIOKOSKODHASSON. SZERET AZ, KINÉL A VÁGY, IMÁDOTTJÁT TELJESEN ÁS KORLÁTLANUL BIRNI, MINDEN MÁS ÓHAJÁT MESSZE FELÜLMÚLJA; SZERET AZ, KI MÁR EGY NÉV EMLÍTÉSEKOR IS ELPIRUL ; AKINEK AJAKÁRA IMÁDOTTJÁNAK NEVE NAPJÁBAN EZERSZER IS FELSZÖKIK, S KIMONDANI NEM BIRJA; SZERETÜNK, HA MINDEN REGGEL AZ ELSŐ ÉS MINDEN ESTE AZ UTOLSÓ GONDOLATUNK AZ ÖVÉ ; HA GYAKRABBAN PILLANTGATUNK A TÜKÖRBE S 'FÉ^E KÉRDEZZÜK MAGUNKTÓL: ELÉG SZÉP VA-