Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-16 / 48.szám

ESZTERGOM, XI. ÉVFOLYAM. 48. SZAM. VASÁRNAP. 1889. JÚNIUS 16 éf Mtfn.nsUiuuií nrirri'iiiKiirr Kfrrsz.RR VASÁRNAP ES CSÜTÖRTÖKÖM. ia<)l'I/KTICSI Ali : .......... (5 fit — kr. 3 fit - kr. u«g56ilévi« I ht ű<) kr, ' Eyy szám ár a 7 kr. fel évre . Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ <^22. SZÁM ALATT, IHIVH K/.nlliMi)i réf»z<ífc ül>'A"> Icii/.lcin(ijiyvi\e liiil(l«mlfik. KIADÓ Hí VATAL : SZÉCIIKNYI-TÉR :VA\. SZÁM, ImviV n lí\() l>iV!il».l»»H s íi 'magán liírdufótuü, a nyilIWWlio n/.niit köz­lőimül \ (ik, clíííiy.nf ('HÍ jMüt/l'li |VH ivc!íllli:ll;ixi»l( iiiló/.miilíilc. HIRDETÉSEK. I! HIVATALOS UIIÍItKTKSIOK iM A U A N ÍH ff IMSTÉNKK I s/.ó/ól 100 H/.ÓÍ« ~ fit 75 kr.ijj iwe(flill*{jmtón íjseriiii Ifgju­100-200 ig . 1 frt Hl) kr.i: UiijomtlilW lti»/,iiH.iíf« i ak. SUÖ-80<)-ig . 2fit2r.lu.il liul.Vij |W kr. NYII.TTEIi B»rft 20 kr. A ?árss mmzkl szabályzata. Esztergom, jun. 15. II. Lehetetlen, hogy lelkiismereti furda­lás ne bántsa azt, lii legalább is 30 ember ós ezek megháromszorozott csa­ládjának jövőjével mitseni törődve, azo­kat a bizonytalanság emésztő aggodalmai­val gyötri. Mig egy iparos vagy kereskedő, or­vos avagy ügyvéd, szellemi képességét anyagi erejét és tehetségét ha szorga­lommal párosulva érvényesíti, nemcsak a mindennapi kenyeret képes maga és családja számára megkeresni, hanem szi­gorú takarékossággal, — mint az élet­ben tapasztalható is — (okét képes gyűjteni, addig, még nem volt rá példa hogy a városi tisztviselő fizni éséből va­lamit is képes lett volna megtakarítani és családjának csak félig is gondtalan jö­vőt biztosítani. Sőt szertelen követelmények, melyeket a társadalmi étet támaszt és a melyek alól az embernek magát emanczipálni teljes lehetetlenség rendesen oda kény­szerítik azt a tisztviselőt, bogy napi szük­ségleteit hozómra szerezze be, a mely­nek ára mógegyszer akkora, mintha azt készpénzzel fizethetné. Igy történik aztán hogy mikor a családtő meghal, a hátra­maradottak örökség helyett adósságot kapnak. Valljon az a tisztviselő, kinek a kö­telesség teljesítése mellett a jövőnek ily szomorú képe lebeg szemei előtt, képes e a közönségnek hasznos szolgá­latot is teljesíteni, bol van az a. birö ki botlásáért el meri igazságosan ítélni? A büntetőjog szabványai szerint igenis elítélik, porba snjiják, de .a lelkiisme­reti furdalás mindég azokat fogja súj­tani, Ms okozói voltak a büntetendő cse­lekménynek. Ha gyors és jó közigazgatást akarunk, ha a tisztviselőtől azt akarjuk, hogy minden cselekedete távol az önérdektől a közönség érdekét gyámolitsa, ngy meg keli adni az eszközöket, a melyek a je­lennek és jövőnek biztosítására szolgál­nak. Meg kell és lehet teremteni még pedig akként, hogy abból a városi pénz­tárra nagyobb teher báramodnék a mos­taninál. Egy városnak lelke, az anyagi és szellemi gyarapodás kútfeje,, a haladott kor követelményeit felismerő «Városi Tan ács.» A «Tanácsnak» nemcsak a hivatalos légkörben, hanem a város kulturális az anyagi cs szellemi előrehaladás munkájában is zászlóvivőnek kell lennie és méltán, mert a tanács oly elemeket foglal magában, a melyek minden kérdés­ben szakismerettel rendelkeznek. Az 3 886. évi XII. t. cz. 63-ik §-a által megalkotott tanács, a rendezett ta­nácsú városokra nézve különösen pénz­ügyi tekintetből nem mondható valami szerenesés mego1dásna k Mig az 1871-ik évi 18. t. cz. alap­ján a pénztárnok, számvevő és általában a jegyzők, ügyészek tagjai voltak a ta­nácsnak, ma a tanácsot a polgármester, rendőrka prány, tanácsnok, főjegyző, fő­ügyész és az ~orvos képezi, tehát éppen azok hagyattak ki, kik a perkezolés és ellenőrzés szempontjából mint szakelő­adóknak a tanácsban helyük volna. A jelen szervezet mellett nagyon gyakran előfordul amaz eset hogy ta­nácsülést nem lehet tartani. Először is a rendőrkapitány nem vehet részt a város pénzügyeit, javadalmát vagyonát és gazdászatát érdeklő ügyeknek a ta­nács által való intézésében, már pedig tudjuk, hogy éppen most említett ügyek azok, a MELYEK a tanácsban legtöbb számban előfordulnak és igy a rendőr­kapitányaiig vehet részt egy tanácsülés­ben is. A törvény, a tanács íagjai sorába felvette az orvost, mindenesetre abból a szompontból indulván ki a törvény­hozó testület, miszerint a közegészség­ügy azok referense legyen. Azonban meg feledkeztek arról, hogy az orvos az ő betegeit, a mi első sorban KÉPRZI hiva­tását a fanácsülések kedvéért, el nem hanyagolhatja, mert el lenesetben meg­élhetési alapját támadja meg s külö­nösen egy városban, a hol az orvosok elégséges számban vannak, könnyen ve­szendőbe megy az ő klientelája. Igy aztán az ORVOS is ritkán jut AHHOZ, hogy a tanácsülésekben részt vehessen. A gazdasági tanácsnoknak nagyon sokszor kint a határban van dolga és ha még hozzávoszszük, hogy a főügyész sem rendelkezik szabadon idejével, mert a biró nem kérdezi az ügyvédtől mikor ér rá tárgyalni jönni, mikor nem, reá jövünk, hogy marad a polgármester meg a főjegyző, ezek pedig ketten nem alkotnak tanácsot. Maga a törvény kénvszoriti tehát reá hogy ha nem is személyszaporiiássál, de egy nagyobb fizetéssel járó állás t. i. a második tanácsnoki állás rendszere­sittessék, ha azt akarjuk, hogy a tanács­ülések meg legyenek tarthatók, ha azt jakarjuk, hogy ugy a közigazgatási va­lamint a város pénzügyét, javadalmát, vagyonát, gazdászatát érdeklő, nem kü­löiuben az árvás ügyek gyors elintézést nyerjenek. A postatakarékpénztár. Budapest, jun. 15. Sok fenálló magáulakarékpénztár ta­nuskodhatik arról, bogy a betevők ren­doson vagyonosabb emberek, mig a sze­gény sorsnak épp ellenkezőleg pénzt felvenni szoktak. A fel ve; t pénzt pedig rendesen bir tok vétel re, más adósságok ki v gy e n 1 i tésé re fo rd í tják. Ily körülmények közt a takarékpénz­tárak virágzanak, a betevők pedig él­vezhetik kamatjaikat; míg a szegény sorsú rendesen tönkre megy, mert le* járván a fizetés ideje és nem tudván fizetni — mi könnyen megeshetik, ha valaki pénzét egy semmit sem hajtó birtokra vagy egyébre fordítja, kijön a végrehajtó, a felvett pénzen vásárolt birtokot, jószágot és még valamit tol­dással dobra veri és az adós ott van megint a hol volt, vagy még sanyarúbb helyzetben. Ezen szomorú állapotok megszünte­tésére szerveztettek a posta takarókpénz­tárak. Felvetették ugyanis azt a kér­dést, hogy ha a magánpénztáraknál rendesen csak a gazdagabb sorsnak szoktak betéteket eszközölni, nem le­i^fcterpiiiosliíűlislarüíiia. A FÉRFI KÖNNYE­(II. Ern5 ssáflz-kóburg-góthai herczeg után.) A gyömij, Mely tisztán, fényesen ragyog; A gyémánt, Mely kedvesem hajában égni fog; A nap, Mely íángsugárral ós aranynyal áld; A csillag. Mely vigasztal, ha már az éj leszállt: Oly fény nyel egy sem bir, Mint a köuyü, melyet egy férfi sir. ftpGÉNY. Az Eszt. és VUi. számára irta: Ktírösy Lás/.ló. (Tizenhatodik folytatás.) CZINIKE HALHATATLANSÁGA FÖLSÉGESEN SI­KÉRÜLT UGY, HOGY A PROFESSZOR MAJD OLYAN HÉVVEL s OLYAN FRÁZISOKKAL GRATULÁLT A JELES MADÁRTÖMŐNEK, MINT DEKÁN KORÁBAN, MIKOR MÉG DOKTORRÁ AVATTA. KACZORNAK AZONBAN LEHETETT ANNYI ESZE, HOGY CZINIKE SZOBRÁN ELMÉLKEDVE LEVONTA MAGÁNAK A TANULSÁGOKAT s GYILKOSSÁGA LELKIÖMERETÉBŐL FURDALVA IN­kább FÖLMONDTA A HŰSÉGET s ELKÓBOROLT, HOGYSEM ÁLDOZATUL HOZTA VOLNA IFJÚSÁGÁT A boszu ISTENNŐJÉNEK. AZ EGYETEMI PROFESSZORON KIÜTÖTT A ME­LANKÓLIA. BIGÓJA ÖRÖKRE'EÍHALLGATOTT, KACZOR MINDEN TALOS KŐRÖZTEÍÉS ÉS DIJAJÁNLGATÁSOK DA­C/ÁRA SEM JELENTKEZETT S a PROFESSZOR EL VOLT KESEREDVE ODAHAZA. MÁSNAP NEHÉZ SZÍVVEL ÁLLÍTOTT BE KÁL­NAIHOZ, A KI ÉPPEN EGY OSTOBA VARJNT TETT HALHATATLANNÁ. A SZERANCSÉTLEN VARJÚ EGY ÓBUDAI SZATÓCS VASÁRNAPI ZSÁKMÁNYA VOLT S EPÍTAPHIUMA BÚS DISTICHONOKBAN JELENTETTE a NAPOT, AZ ÓRÁT, AZ ÜGYESSÉGET S a FATÁLIS TÉVEDÉST, MELY A VARJÚ HALÁLÁT OKOZTA. AZ ÓBUDAI SZATÓCS, MINT EGY POLGÁRI LÖVŐEGYE­SÜLET ÚJDONSÜLT TAGJA, AZ e-it HOMÁLYÁBAN SASNAK NÉZTE A VARJUT S HATALMAS GOLYÓ­BISSAL RONCSOLTA ÖSSZE TIZ LÉPÉSRŐL A TÜDEJÉT S A MÁJÁT.. A DISTIEHON KÜLÖN MUNKÁLAT GYANÁNT SZEREPELT A SZÁMLÁBAN S TERMÉSZE­TESEN KÁLNAI ALKOTÁSA VOLT. AZ ÖREG PROFESSZOR MÉG MINDIG HÁLÁL­KODOTT CZINIKÉÉRT, AZUTÁN TBÉINÁJÁRA . TÉRT. — ÖNNEK VELEM KELL JÖNNIE, KÁLNAI. MAJD BEMUTATOM AZ UJ MINIRZFÉRNEK, A KI RENDKÍVÜL DERÉK EMBER S MEG FOGJA OLDANI A PROLETÁR-KÉRDÉST MAGYARORSZÁGON. — MEGOLDOTTAM MÁR A MAGAMÉT, PRO­FESSZOR UR, S DIPLOMÁIMMAL MADARAKAT ÉS MACSKÁKAT TÖMÖK — VÁLASZOLTA KÁLNAI KESERŰ HUMORRAL. — NEM UGY ÉRTEM, ÖNNEK VALAHÁRA ÉR­VÉNYESÜLNIE KELL, MERT ITT AZ IDEJE, hogy végre TISZTESSÉGESEN BETÖLTSE HIVATÁSÁT. — NINCS HIVATÁSOM. — NE ELLENKEZZÉK S ne CSINÁLJON HAMIS AFORIZMÁKAT. — JÖVŐJÉVEL ELVÉGRE IS TÖRŐDNIE KELL. — LEMONDTAM a JÖVŐRŐL S a JÖVŐ IS RÓLAM. — De nem MONDHATOK le én. Jöjjön velem azonnal. — Igy, ezzel a madárvéres kötény nyel? — VEGYE MÁR KÉREM KOMOLYABBAN JÖ­VŐJÉT. — A JÖVŐ NEM MÁS, MINT EGY CZIFRA BOMBASZT; A JELEN NEM EGYÉB, MINT A SZE­RENCSE KONCZA S A ÍNULT. NEM MÁS, MINT OSTOBA ELSZÁMITÁS. A VÉN PROFESSZOR TÜRELMETLENKEDNI KEZDETT S ATYAI JÓSÁGGAL KORHOLTA AZ ELKÉSETT APOSTOL MEGCSONTOSODOTT VILÁGNÉZETÉT DE HIÁBA. KÁLNAI NEM MUTATOTT HAJLAMOT, HOGY A MADÁRTÖMŐ MŰHELYT ELHAGYJA. — AKKOR MAJD MAGAM JÁROM KI A JÖ­VŐJÉT, AKÁR TETSZIK, AKÁR NEM. DE MAJD AZUTÁN \e FOGUNK SZÁMOLNI MAKACSSÁGA MIATT. ÉRTI? LÁSSA, ÉN MÁR HETVENNÉGY ESZTENDŐS VAGYOK, DE AZÉRT FÖLMEGYEK ÖNÉRT BUDÁRA. DÉLUTÁN LÁTOGASSON MEG. — MINEK FÁRAD, ÉDES PROFESSZOR UR, MIKOR ÚGYIS HIÁBA. ÉN A SORS SATYRÁJA VAGYOK, REÁM SZÜKSÉGE VAN A NEVETŐ VILÁGNAK. NEM VISZEM ÉN TOVÁBB A PROLETÁR-KENYÉRNÉL; HIÁBA VALÓ MINDEN FÁRADOZÁS ÉS JÓINDULAT. A PROFESSZOR NEM AKARTA HALLANI A KESERŰ ELLENVETÉSEKET, HANEM AZ IGAZI JÓ EMBEREK ÁLLHATATOSSÁGÁVAL, MELYBEN BOCSÁNAT IS VAN MEG FEDDÉS IS EGYSZERRE, ELTÁVOZOTT. KÁLNAI ÉS BEREGSZÁSZY FÜTYÖRÉSZVE FOLY­TATTÁK TOVÁBB A MADÁRTÖMÉST. NÉHÁNY PEREZ MÚLVA EGY URASÁGI INAS ÁLLÍTOTT BE. A SZÜRKE HÁLYOGOS PROLETÁRBÉRLÖ BEKÜLDTE ŐT EGYENESEN A MŰTEREMBE.. — LEHET KÉREM SZÉPEN KÉSZ KOLIBRIKAT KAPNI? — LEHET. VÁLOGASSON. OTT AZ ABLAK MEL­LETT ABBAN A KIS ÜVEGSZEKRÉNYKÉBEN VAN VALAMI TIZENKÉT DA AB. AZ INAS ODALÉPETT S OSTOBA MOSOLYLYAL NÉZTE A FURCSA KIS KOLIBRIKAT. — A BÁRÓ UR VÁLOGATNI AKAR BELŐLÜK. — VÁLOGATHAT. — EGY NŐI KALAPHOZ KELLENÉNEK a ma­DÁRKÁK. —• AZ AZ Ő DOLGA. — DE ELVIHETEM-E VALAMENNYIT? — HOVÁ? — KÉRDEZTE KÁLNAI. — KÖVESHÁZY BÁRÓHOZ. KÁLNAI MEGDÖBBENT. — ELVIHETI. DE MONDJA CSAK KI RENDELTE ? — A KISASSZONY. — A BÁRÓ UR KEDVESE? — IGEN. — HOGY' HÍVJÁK ? — VALAMI FRANCZIA neve van. — TUDJA? — BRISSONIER AL ISZNAK; — LEHETETLEN. — DE ugy van kérem. Már én cstfk J fogom TUDNI. — MIÓTA kedvese az neki ? — VALAMI HÁROM hét óta. — És A KI AZELŐTT ott volt, hogy ii HÍVTÁK CSAK ? — MÁR MINT AZ a gyönyörűséges szépség^ a TURGONYI RÓZA? KÁLNAINAK ELMARADT a SZAVA. — AZ MOST KÉREM A FÜLEKY gróf kedvese — BIZONYOSAN TUDJA ? — PERSZE, HOGY BIZONYOSAN. — HÁT MIÉRT ? — MERT,a BÁRÓ UR MEGUNTA. — MEGUNTA? — MEG ÁM, MERT NAGYON PAZARLÓ volt az, ÉKSZERÉSZEKNÉL s a DIVATTERMEKBEN és [TALÁN NAGYON FÖSVÉNY ODAHAZA, — Hol ISMERKEDETT MEG FÜLEKY GRÓFFAL? — NÁLUNK. BELE IS SZERETETT MINDJÁRT a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom