Esztergom és Vidéke, 1889

1889-06-06 / 45.szám

A talaj természetesen fekete, nyirkos, sél; többnyire vízlevezető csatornákkal van ellátva, közvetlen a járható sirközök mellett. Ebből kerül ki az ivóvize is az itt működő lievőreknek, kiknek felerésze reggel haltól es e hatig, másik fele ugyanaznap esti hattól másnap, reggel hatig dolgozik, mivel a bánya szakadatlamü miveltetik. 100 méternyi távolban látjuk, hogy az eddigi kőzettel kevert oldalréteg helyett tisztán fekete, fényes kőszén van alattunk, mellettünk, fölöttünk. Valóban bámulatra méltó az emberek Takand munkája mellett a tömérdek költség, melyet ilyen bányamüvelés okvetlen megkíván, hogy lehető biztosságban és haszonnal vájhassanak odább. Egy egész erdő fája van ide bele építve, mert az üregjiírátok a szó szoros értelmében fával vannak kibélelve és ez is a nedves helyeken a penész ellen ber meszelve. S hány esetben látjuk, hogy a keresett czikk miatt rengeteg földes követ kell előbb kitakaríttatni és a fakadó vizet kiszivattyúzni, mig ismét a rendes kőszéu rétegre bukkanunk! A levegő ez aknákban elég tűrhető ós átlag közép hömérsékű, robbanó bányalég, mint biztositauak, még eddig elő nem fordult, csak a fejtő műveletek közbén használt meganit vagy olykor dinatnyt robbantások füstje, bűze, rontja el nagy mértékben a levegőt, de a melyet kézi forgatással hajtó szelelő nparáfussal igyekeznek — ha nem is eloszlatni — de legalább mérsékelni s némileg elviselhetővé tenni. Reánk ugyan rendkívül nyomasztóan hatott e záptojásra emlékeztető légnem bmivása, de a kit existentiája ide csatol és folyton benne vau, már föl sem veszi. Feltűnt a bányásznép rendkívüli hal Igatagsága, még kérdéseinkkel is szemben, az egy «Glück auf!» köszöntésen alig hallottuk szavukat. Nem tudom szabályrendelet, vagy a földalatti munka hatása folytán van-e ez igy? Még egy meredek és roppant fokokkal készült kőszéulépcsŐn másztunk emeletnyi magasságba, hol 9 méter vastag tiszta kőszén réteg feksrik szintúgy rézsut a föld alatt felfelé és ennek végéhen fejtik a legfényesebb legjobb minőségű fekete kristályos kőszenet. ..Innét kezdve alacsonyabb (árnak vezetnek mélyen szanaszét a távolba, és vezetőink szívélyes magyarázata mellett fejet hajtva vonultunk egyikében \ tovább, végre negyedórái barangolás után, melynél az igazság kedveért meg kell valiaui, hogy a társaság «szebbik» fele, mert fele épen hölgyekből állt; szintén hősiesen, panasz nélkül kilartott rendületlenül mig csak egy helyen visszatérui határozatik mivel daczára a jól működő ventiilátiónak lámpáink gyanúsan ki-ki aludtának! Most ismét hoszu gyalogsport után a szádához érkezénk, hol ugyanazon rendben a vederbe állva szép csendesen, de már vígabb hangulatban fel huzal tuuk. Es bucsnt véve a «Henrik aknától» megkönnyebbülve, mondhatnám örömmel szívtuk a balzsamos üde májusi léget és sokkal szebbnek találtuk mégis a szabad napvilágot, mint odalenn a lámpák bizonytalan fényét. Hanem ez élvezet még kitűnőbb lett akkor, midőn, a vendégszerető bányaigazgató — ki németes neve daezára magyar születésű s mi több, valóságos magyar érzelmit hivatalnok, a mint ezt a bánya ügykezelésben is szemlátomást gyakorolja és kedves művelt családja részéről szívélyes meghívásban részesültünk és a gyönyörű kert közé épült lakban elhelyezkedtünk. Tulajdon kép ezen lakomának is beillő ozsonna, — hol a magyaros konyha művészet remekeit, csairis a fesztelen és kedélyes társalgás multa felül — egy eljegyzés-féle eseménynek köszönhető s hogy ne gondoljon senki valamely tdyliikus történelet, sietek megjegyezni §s közhírré tenni: ami ugyan a mai párkányi városi-közgyűlésből az aláirt

! okmányokból is kiderül, hogy a pesti! k őszén bánya-társaság meghatalmazottjai i napon eljegyezték magoknak a !nnjd;in megszületendő, de tényleg jelek xtím létező: Párkány-istenhegyi ujdonuitt valóságos kőszénbányát, illetve mnak kiaknázási jogát, a mely hogy neglegyen, már Esztergom javára is szívből óhajtjuk ezer és ezer érdekeltel együtt. mással a közönség föl villanyozásában, Tolnayné pedig az anyós szerepében állandó derültségben tudta tartaui a házat. (14. A Czigáiiy,) Szigligeti Czigánya azok közé a úttörő munkálatok közé i artozik, melyekkel nálunk a népszínművei megteremtették. De ezt az irodalomtörténeti érdemet szívesen elengedi a nagy közönség, mely a színpadon is inkább az újdonságot keresi. Megdöbbentő üresen tátongtak a körszékek s a zártszékek. A karzati közönség pedig sohase tudott teljesen belemelegedni a jóizű vasárnapi hangulatba. Breznai fölülmúl hatatlan volt Zsiga czigányban s Rőnayué nagy hatással csinál la a czigány Ophéliát. A régi jó, de már nagyon kopott nótákat nem igen újrázták. (15. Clemenceau.) Az a tiszteletreméltó mozgalom, mely előtt már többször kalapot emeltünk s mely a város érdemes polgármestere elnöklete alatt bérletgyíijtő bizottságot alkotott, nem teremtett ugyan kétszáz forintosnál sokkal nagyobb bérletet, de legalább közönséget biztosított és hódított az utolsó tiz előadásra. Hétfőn kezdődött a bérlet Dumas Clemenceaujával. Az idegeket erős próbára kihívó szin mű legkitűnőbb alakja volt Rónámé Izában. A kiváló tehetségű és megjelenésű fiatal asszony a szenvedélyesebb jelenetekben ismét rendkívül sebesen szavalt; de a hol mérsékelve beszélt, olt számos és méltó elismerésben részesítette a közönség. Teljesen hozzá való színvonalon maradt Rónai Clemenceauban, a ki ismét az erőteljesebb jelenetekben sokkal nagyobb hatást ért el, mint a nyugodt társalgásiakban. Szabó Ilka Dobrovszka grófnőben mu'atta be ismert képességeit és iparkodását éppen olyan dicséretes eredmény nyel, mint Sz. Néni* th József Constaulinban. A közönség az idegiázó színmű előadásával és rendezésével teljesen meg lehetett elégedve. (16, Nebántsvirág ) Kedden este egy ismert, de azért még mindig meg nem unt operetté került színre, a czimszerepben Ledofszky Mariskával. A kellemes zenéjű operetté tavaly háromszor ment egymásután BalázsinévnI és Eórissal és mindig jóformán telt házat csinált. Sokan Pálmai Ilka utáu ismerik a népszínházból s igy az érdeklődés inkább Ledofszky Mariska felé irányult, a ki először lépett föl Nebántsvirág szerepében Esztergomban, üde és érzelmes hangjával ugyan még miudég előbbre van, mint játékával, de iparkodását, csinos dalait és takaros megjelenését élénk elismeréssel és tapssal üdvözölte a közönség. Szívesen konstatáljuk, hogy a szép jövőjű kis primadonnával megtörtént az a szerencse, mely eddig csak Blahánénak és Helvey Laurának volt föntartva, hogy a közönség egymásután háromszor kitapsolta. Színházi szemle. (13. Válás után.) A jókedvű bohózatos franczia vígjáték szombaton este még második javított kiadásban sem birt nagy közönségre szert tenni. Ennek azonban sem a darab sem az elődás nem volt az oka, hanem az a nagy titok, melyet színházi szemléinkben már hét esztendő óta nem bírunk megfejteni. Az összevágó előadásban Némethi József (Dtival) és Breznay (Beneganeuf) versenyeztek egyHÍREK. — Udvari hír. Báró Hornig Károly veszprémi püspök tegnap délután városunkba érkezett, hogy személyesen üdvözölhesse a herczegprimást megérkezése alkalmával. — A herczegprimás tegnap délután érkezett haza Marienbadból kitűnő egészségben. — Gróf Majláth György főispán hétfőn a községi választások ügyében székvárosában tartózkodott. — Pünkösdkor a herczezogprimás, ha csak egészségi viszonyai megengedik, személyesen fogja kiosztani a bérmálás szentségét városunkban. Az eseményre már nagy előkészületeket tesznek. — Bérma Ut, Báró Hornig Károly veszprémi püspök, Boltizár József nagyszombati érseki helyettes és Palást hy Pál a herczegprimás segédpüspöke már bevégezték fővárosi bérmautjokat. - Uj templom. Az ujonan épült erref. templomot szentháromság vasárnap ján fogják fölszentelni, midőn a koiná romi ev. ref. egyházi énekkar is közreműködik. — Megyeri Krauz Izidor dr. kenyérmezői nagybirtokos és gyáros vasárnap huszonötezer forintot irt alá az Eszter* gom-tüzitoi összeköttetés létesítéséhez. Midőn Esztergom városa első nagybirkosát örömmel üdvözöljük áldozatkészségért, reméljük, hogy a nagylelkű birtokos Eszi ergom sorsával és jövőjével ezentúl még rokonszenvesebben fog foglalkozni. — A kaszárnyaépitő bizottság ülésére a polgármester távirati ufón hívja meg a három pályázati terv benyújtóját. A pályázók az értekezlet alkalmává 1 fognak kö 11 sógvetésö k kel jelentkezni. — Vasutunk ügyében, a kilenczes bizottság vasárnap Kruplanicz Kálmán iíir. tan. alispán elnöklete alatt érteVEREBÉLYI HIÁBA VIGASZTALTA. GÖRCSÖSEN RAGASZKODOTT TÉPELÖDÉSEIHEZ, A MEGHASONLÁS MÉRGE MÁR KÉJESEN BELEKEVERŐDÖTT A VÉRÉBE. MINTHA SZÜKSÉGE LETT VOLNA ARRA, HOGY SZENVEDJEN S LASSAN-LASSAN MEGSEMMISÜLJÖN. AZ ÉLET IS EGYRE, MOSTOHÁBB LETT IRÁNTA. NEM VOLT REÁ SZÜKSÉGE SEM A TUDOMÁNY SZÉLHÁMOSAINAK, sem A KIFIEZAMODOTT ESZŰ KOMÉDIÁSOKNAK. EGYETLEN egyszer KÍNÁLTAK NEKI valahová ERDÉLYBE valami NEVELŐI ÁLLÁST. De KÁLNAI nem FOGADTA el. Nem tudott elválni BUDAPESTTŐL. Ide VOLT fnőve, MINT tövisek közé a VIRÁG; IDE VOLT tapadva, mint valami romhoz az ÁTOK; IDE volt ÁTKOZVA, mint VALAMI MESEBELI BOLOND. Nem AKART ELMENNI. INKÁBB IDEHAZA NYOMOROG KENYÉRTELENÜL, MINT FELEDVE MÁSHOL. INKÁBB IDEHAZA OLVASSA EL NÉHÁNY EZERSZER NAPONKINT AZT A KÉRDÉST, HOGY «MIRE VALÓ EZ AZ ÉLET», MINTSEM SZAKÍTSON VELE s KIMENEKÜLVE, VIGASZT és ENYHÜLÉST TALÁLJON. MEGFOGHATATLAN a MEGHASONLOTT ember makacs RAGASZKODÁSA saját SZERENCSÉTLENSÉGÉhez, de mindennapi. KÁLNAI NEM AKART SZAbadulni bánatától, NEM AKARTA ELHAGYNI Budapestet, mert AKKOR NEM LÁTTA VOLNA többé azt, a kit olyan ŐRÜLTEN SZERETETT s a kinek nevére még MOST IS megdöbben. Milyen viszontlátás lesz AZ! ÉS mégis óhajtotta. Milyen végzetes találkozás lehet belőle? És mégis kereste. Néha egész nap elbolyongott az UTCZÁkon, a sétaterteken s FÜRKÉSZŐ tekintettel kutatta az előkelő fogatokat, de seholsem látta a lehullott csillagot. Állhatatosan leskelődött a színházak előtt, de hiába. Hűségesen kivárta a lóversenyek FOGATAIT, DE NEM LÁATT SOHASE RÓZÁT. NÉHA EGÉSZ NAPON KERESZTÜL A HATVANI-UTEZÁN BOLYONGOTT, EZERSZER IS FÖLNÉZVE ASZTALOS IDA LAKÁSÁRA, DE AZ ABLAKOK GONDOSAN LE VOLTAK FÜGGÖNYÖZVE. VÉGRE EGY ESTE BÁTORSÁGOT MERÍTETT VÁLS LALKOZÁSÁHOZ S BE MERT MENNI A KÉRDÉSES HÁZBA. ÉLÉNKEBBEN KERINGETT A VÉRE, FÉLT ÉS ÖRÜLT EGYSZERRE, HANEM AZÉRT HATÁROZATLAN ÉS BÁTORLATALAN VOLT, MINT a GYERMEK. A HÁZMESTER ÉPPEN AZ első EMELET futóSZÖNYEGÉT HAJTOGATTA ÖSSZE, MIDŐN KÁLNAI MEGJELENT. ITTHON VAN KÉREM ASZTALOS IDA NAGYSÁGA? — KÉRDEZTE TÉTOVÁZVA. A HÁZMESTER GYANÚSAN NÉZTE VÉGIG A JÖVEVÉNYT. — MIT AKAR AZ UR? — BESZÉLNI SZERETNÉK VELE. — NINCSEN IDEHAZA. — NEM TUDNÁ KÉREM MEGMONDANI, HOGY HOL VAN? — MI KÖZE HOZZÁ AZ URNÁK ? — SÜRGŐS BESZÉLNIVALÓM VOLNA vele. — AKKOR MENJEN UTÁNUK PARISBA az ur. — MIKOR MENTEK PARISBA? — KÉT HÉT ELŐTT. — MINDJÁRT A SZÉPSÉGVERSENY UTÁN ? — ÚJSÁGÍRÓ az UR? — Az. — NO HÁT akkor IGEN. HANEM HÁT HA már SZÍVESSÉGET TESZEK ÖNNEK, akkor ÉN IS SZÁMITOK egy SZÍVESSÉGÉRE. — TESSÉK. — Van nekem egy leányom, a KI nagyszerűen czimbalmoz. Állaga Géza 'kitüno tanítványa volt s hét nagy mester csókolta meg. Talán ismerni fogja a nevét. Virágos J ESZTER. IGEN, ÉN VAGYOK AZ APJA. ESZTIKE HOLNAP A MARGITSZIGETI HANGVERSENYEN LÉP FÖL ELŐSZÖR. CSINÁLJON NEKI EGY KIS REKLÁMOT, AKKOR SZÍVESEN ADOK MINDENRŐL FELVILÁGOSÍTÁST. KÁLNAI KÉNYTELEN VOLT MEGÍGÉRNI, hogy FIGYELEMBEN FOGJA RÉSZESÍTENI VIRÁGOS ESZTERT, MIRE A HÁZMESTER EGÉSZEN NYÁJASAN FOLYTATTA. — VAN uram EGY KIS KÜLÖNBSÉG az olyan DÁMA KÖZÖTT A MILYEN ez A szépséges TurGONYI RÓZA MEG AZ ÉN LEÁNYOM között. ESZTER UGYAN NEM SZOKOTT A HIUSÁGOS szépSÉGVERSENYEKBEN RÉSZT VENNI, DE AZÉRT TÖBB BECSÜLET VAN A KIS UJJÁBAN, MINT AZ ILYEN ÜNNEPELT DÁMÁKBAN EGÉSZBEN. — KI KISÉRTE ŐKET PARISBA? — A KI A SZÉPSÉGVERSENYT eldöntötte. — KÖVESHÁZI BÁRÓ ? — AZ A vén szamár. Ezreket költött az MÁR EDDIG IS a BÁLVÁNY ruháira és ékszereire s a milyen raffinirozott asszonyság ez az Asztalos Ida kisasszony vagy mi, hát rája megy valami JÓ darab az ERDÉLYI vagyonból. — MENNYI IDŐRE MENTEK PARISBA? — TALÁN EGY HÓNAPRA. — GYAKRAN ITT VOLT KÖVESHÁZI? — MINDENNAP. — ÉS TURGONYI RÓZA? — HÁT AZ SZÍVESEN FOGADTA a gyémántokat, a VIRÁGOKAT, A BÓKOKAT s az ígéreTEKET A mint HAZATÉRNEK, KIMENNEK lakni EGY SUGÁRÚTI NYARAIÓBA. EZ IS a Kövesházi BÁRÓ GONDOSKODÁSA. — MIT KERESNEK PARISBAN ? — Egy BOLONDABB Kövesházit. És megtalálják? — Bizonyosan. Asztalos Ida ő nagysága — Mire való nz e>fc nélküled? Mire való volna veled? Mit csinálnék veled és hová jutok nélküled ? Róza emlékével volt tele minden gondolata és minden fájdalma. Volt idö, mikor abban kereste életczélját, hogy azért a csodálatos szépségű leányért fog küzdeni s vele és általa keresi boldogulását. De azóta észrevette a világ a rejtett kincset s Kálnai elvesztette. - Az elkésett apostol küzdelmes napokat élt keresztül. Minden óra meghozta a maga kínjait, mert minden gondolat azon kezdődött és végződött, hogy — Mire való ez az élet? Valamikor elakarta hagyni hazáját eszébe jutott az a fönséges óra, mikor Róza is vele akirt tartani. Mi volt az? Hazugság vagy káprázat? Hol van az az akkori erély? Miért nem foglalkozik most is ezzel a gondolattal? Hát olyan gyáva, hogy nem tudna nélküle elmenni? Idáig jutott. Az akarat erélytelensége, az elhatározás gyávasága a menekülés képtelensége teljesen összenőtt örökös tépelödéseiyel, végtelen érzékenységével, végzetszerű megbasoniásával. Volt egy idő, mikor ugy találta, hogy gyávaság az öngyilkosság, Most- irtózott ettől a gondolattól s utálatosabbnak találta, mint valaha. Az emésztő fájdalomnak szüksége volt a napról-napra, de sokáig haldokló áldozatra. Ilyen lelki iüsdelmeken ment keresztül a meghasonlott ember, a ki segítség és tanács, vigasz és remény nélkül folytonosan 1 olvasta azt a szomorú nagy kérdést, hogy — Mire való ez az élet? *