Esztergom és Vidéke, 1889

1889-04-21 / 32.szám

azt írja, hogy << hazánk fiai nak az egy­ben a sonlitás végeit szükséges,»* — egy évvel később Aranka György szintén kiad! a.** Szerelmi csók. (A legszebb ajknak ajánlja ***) Ismerik ugyebár a kis Röschen his­tóriáját? Már hogyne ismernék! Bizonyos vagyok benne, hogy minden nap délben három-négyszer megrontja az étvágyukat a verklis, aki azt a kapu alatt szörnyen érzelmesen elmuzsikálja. Az int roductió­ban a kis Röschen filymálólag kijelenti, hogy ö bizony épenséggel semmi gyö­nyörűséget sem talál a férfi megcsóko­lásában, de alig kezdődik meg a keringő tnlajdonképeni thémája, márts alaposan megváltoztatja a véleményét és minden bobét, bonbont, uj ruhát szivesén odaad az imádottja egyetlen csókjáért. Az ele­jén rövidruhás iskolás gyermek nyilat­kozik, (ma már ezek is máskép gon­dolkoznak) később már a szerelmes futri leányka sóhajtozik a szerelmese csókja után. Erről a faj la csókról akarok egy kissé csevegni önökkel. Unalmas, elcsépelt théma! — fogják mondani. Halgassanak meg kérem. Ré­szemről legalább ellenkező véleményen vagyok. Mert ha igaz, hogy a szerelem régi történet, amely mindég uj marad, ugyanez áll a csókról is, amely ez el­sőnek szülöttje. Már pedig ha a mama örökifjú, annál inkább az a gyermeke. S külömben sem minden unalmas, él­vezhetlen, ami régi ; pl. a kedvencz költőnket annál jobban megszeretjük, minél többször olvassuk s a jó egri bi­kavértől annál élénkebben lelkesülünk, minél töbször megrepetáljuk az adagot belőle. S a csóktól, minél szaporábban váltjuk. Aféle apró pénz az, amely nem veszt az értékéből, ha forgalomba hoz­zák, sőt sokszor a mi réz volt, meg­tisztul és aranynyá válik. S tulajdonképen minden csók ilyen. Virág, amely minden (avaszszal uj, il­latos. Az anyai csók, a lelkesült művész, a tanítványával elégült professzor csókja, épp úgy, mint a testvéri és a baráti csók. Körülbelül valamennyit végig pró­báltam és ugy találtam, hogy az első a legszentebb és a legmagasztosabb, * Magyar Kmir. 1791. évi. 519. lap. ** Az igazgatás formáiról, es az uralkodók köte­lességeiről egy próba. A II. Fridiik prussiai király munkái közül. Fordítás a Vl-dik darabból. Kolozsvár. A püspöki bötükkel. 1791. 8— r. 45. lap. *** Felolvastatott „a zempléni kör" márcz. 15-ki diszestélyén. ; s az esztergomi érsel^ég főügyésze, mi­dőn Nagy Frigyes-nek «Az országi ások nemeiről» irt művét,* — melyet a nagy uralkodó élemedettebb korában irt 1777-ben s melyben' röviden benn fog­laltatik egész politikai rendszere** — magyarra fordítva közreboesájtotta. A fordítás meglehetős gyarló, a mit maga Kondé is érezvén, mentségül azt hozza fel, hogy «az írásban való szokást, mely hazánkban főbb részeiben mindekkoráig külömböző volt, még kötelező paran­csolat meg nem határozta.» Kondé a művet jegyzetekkel kíséri, melyekben a hazai viszonyokra reflektál s a lobbi közt a nemességnek kemény leczkéf át, hogy «büdös neki a kato­nasága hogy erkölcstelenségbe merült, hogy luxust, űz stb. ; de azért a nemesi előjogok iránt mégis kegyeletet tanúsít. Az esztergomi főügyész, ki Katona István keze alatt nőtt fel a nagyszom­bati egyetemen vagy Frigyes politikai rendszerét egészben véve el fogadja ugyan; de a vallásszabadság kérdésében hatá­rozottan szembeszáll II. Frigyessel. Mindenekelőtt kijelenti, hogy a porosz király a vallásfelekezetekre vonatkozó elveit a gyakorlatban kénytelen volt maga is módosítani. Magyarországon, szerinte, a törvények értelmében a r. kath. vallás az uralkodó; ettől a jelle­gétől nem szabad megfosztania az or­szággyűlésnek, annyival kevésbé, mert az 1604. 22. t. cz. világoson meg­tiltja, hogy az országgyűlésen vallási kérdések tárgyaltassanak. Az 1790-ben összeült országgyűlést különösen óvja a vallási kérdések bolygatásától ; mert különben megzavartatnék az egyetértés és akkor, midőn arra égető kérdések sikeres megoldhatása szempontjából oly­annyira szükség van. A róni. kalholiku­sokkai szemben -r- úgymoud - - annál kevésbé lehetnek a többi felekezetek követelők, mert ők meg azoktól tagad­nak meg mindent ott, a hol mint ural­kodó felekezetek szerepelnek. A vallási türelem elvének életbeléptetéséről hal­lani sem akar; mert a közelmúlt tapasz­talatai megmutatták, hogy a vallási türelem volt minden bajnak kútforrása. Nagy Frigyesnek ugyanezt a mun­káját, — melyről a Magyar Kurir is * II. Fridriok turkusok királya. Az országiások nemeiről és az országlóknak kötelességeikről. For­dította Póka-teleki Kondé József Benedek t. n. Esz­tergom-vármegyének tábla-birája. Pestben. Nyom. Pat/kó Ferentz betűivel. 1790. 8—r. XII. + 68. lap. ** Btuntsclitli-Acsádi: Az általános államjog és politika története I. 28. lap. a tanári hízelgő és önelégült büszke­ségre keltő (ha szúr is egy kissé a professzor ur tüskés álla,) a testvéri és baráti tiszta, fölemelő, nemesítő, —- csak a művészéről nem tndok véleményt -nyil­vánítani, mert rajzban, zenében mindig nagyon sántikáltam, egyéb művészi haj­lamok pedig sohasem háborgattak. Es a szerelmi? . . az csak édes, — édes, — és semmi egyéb. De kell-e egyéb? A czukor is csak édes, és mégis fontos, nélkülözheilen fűszer a háztartásban, ami adja a legtöbb ételnek az ízt ós az óhezhetőséget. A csók a czukor szere­lemben, himpor a pillangó szárnyon, illat a magon. Egy nagyon édes sem­miség. Egy doti Jüan -— hírében álló ba­rátom, aféle szerelmigourmand, valóságos skálát különböztet meg a szerelmi csók­ban. Szerinte az aristocrata nő csókja jégvirág. Három évszakon át kell várni reá, mig megterem. Tehát ritka, ünne­pélyesen kiczirkalmazott, ragyogó, de fagyos magas fára van akasztva a kis polgárieáuy csókja is. Sokáig kell ka­paszkodni érte, de a ki letöri, meg van jutalmazva a fáradságáért. Piros bólü, édes, zamatos narancsot talál, ha a szű­zies tartózkodás és a mamától való naiv félelem kesernyés héjját ügyesen lefejti róla. A kis varróleány csókja nem drága gyümölcs, amelyet háromszoros vasrács őriz, hanem aféle erdei szamócza. Köny­nyen hozzáférhető, de azért mindig friss, zamatos, kívánatos. En azonban nem vagyok egy véle­ményen tapasztalt barátommal. Mert azt vélem, hogy csak kétféle csók létezik. Az olyan, amelyet igazi érzelem, — és egy másik, a melyet felületes hoz létre. Amaz igazi drágakő kunyhóban és pa­lotában egyaránt, ez csillogó és nyom nélkülő szétpattanó szappanbuborék, akár a kis grízett, akár a contesse ajkán terem. Amaz mindig édes. inelyeg, soha meg nem unható, ez hideg, színtelen, üres. Ond «Szerelmei Könyvé»-ben a csók elcsattanását nevezi a legédesebb ze­nének. Heine a néma csókért lelkesül. És én vele tartok. A Wagner harsány, zajos, nagyhangú szerelmi hyinnnszainál mindig jobban szeretem a Verdi sze­relmének lágy, halk, epedő áriáit. A legtöbb remek festménynek is az oda­vetett, egyenkint alig kivehető ecsetvoná­sok adják meg a legtöbb szint, han­gulatot, költőíességet. A csak odalehelt gyönge, néma csók idyllib, költőibb a prózai czuppanásuál. Van valami titok­szerü, rejtélyes, szinte mystikus az ilyen­ben, mint az esti szellő halk fuvalmában, A titokszerü pedig mindig varázsos. Ezért vau sok igaz a Dóczy csók-defini­tiójának utolsó sorában: «Nem csók az, ami tiltva nincs.» Már pedig aki ti­los dolgot követ el, annak sietnie kell, és nesztelenül ténykednie. Még a nóta is azt tartja : «titkon adott, lopott csók csak az a jó .'» Hasonló természetű kérdés: vájjon a röpke, futó, pillanatnyi csók-e a legédesebb, legkéjesebb, vagy a hosszan­tartó, odaadó csók, a melybo beleolvad az egész emberi lélek. Megfejthetlen kérdés. Az eget egy szempillantás alatt áthasító futó csillag és az órákig lán­goló esti pir egyformán elbűvölő lát­vány. És különben is a végeredmény ugyanegy. Akár ilyen, akár olyan volt, ha elmúlt, sajnáljuk, hogy már vége van és szívesen kezdjük, vagy legalább is kezdenők újra. Az egyszeri kicsik© is, mikor kérdezték tőle, vájjon olvasta-e a Dóczy «Csók»-ját, pirulva felelte : «A csókot nem szoktam olvasni.»­Ha statistikus volnék, kiszámítanám, mennyi csókját átlag csak egy-egy ember­re. Azt hiszem, a hölgyekre tetemesen több. Mert a férfi férfiút nem szeret, nem szokott csókolni, (innen a kissé drasztikus angol közmondás : «férficsók = lóharapás.») Mig a nők egymás között ugyancsak pazarul osztogatják a csókot, de a férfiak iránt annál szűk­keblüebbek, mig azok igen szívesen szolgálnak vele nekik. Igy tehát a kapott csókok sokszorosan nagyobb szá­zaléka mindenesetre az ő ajkukra esik. Hasonlóképen kiszámítanám a csókok mindenkori árfolyamát, keletét és becs­értékét. Azt hiszem, hogy a csókbörzén soha sem fordul elő baisse, hanem min­dig csak hausse, daczára, hogy mindig nagyou sok került belőle a ptaezra, ámde a kereslet sem csökkent sohasem. Egyes csókok azonban kiválóan, magas árfolyam mellett keltek el hajdanában* Ezek vevői azonban mindig a férfiak voltak, mert mig a mesében a herczeg­kisasszonykák ajkáról hullott a gyé­mánt, drágakő, ha nevettek, szóltak, csókolóztak, a valóságban ők kaptak érette gyémántot, aranyat. A történe­lem feljegyezte egyes nevezetes csókok emlékét, a melyek egy koronába, egy vagyonba, sőt egy életbe kerültek; olyanokét is, a melyekért egy fejedelmi sarj szívesen eltűrte az arczulütést, KELLEMES TAVASZI NAP VOLT. ERZSIKE A VERANDÁRA MENT OLVASNI. EGÉSZ EL VOLT MÉ­LYEDVE OLVASMÁNYÁBAN, UGY, HOGY ÉSZRE SEM VETTE NÁDPATAKY KÖZELEDTÉT, CSAK MI­KOR AZ ÜDVÖZÖLTE, ÉDES MEGLEPETÉSSEL REZZENT ÖSSZE. — EGYEDÜL VAN, ERZSIKE ? — IGEN, NAGYNÉNÉM ÉS UNOKANŐVÉREIM A VÁROSBA MENTEK, VÁSÁRLÁSOKAT TENNI. — S KEGYEDET EGYEDÜL HAGYTÁK UNATKOZNI? — A MINT LÁTJA, NEM UNATKOZTAM, MERT IGEN JÓ TÁRSASÁGOM VOLT. — IGAZA VAN. EGY JÓ KÖNYV A LEGJOBB .TÁRSALGÓ. MIT OLVASOTT, HA SZABAD KÉRDENEM ? — HORÁCZOT. ~- HORÁCZOT? — IGEN; MIT CSODÁLKOZIK AZON ? —- NAGYON KOMOLY OLVASMÁNY EGY FIATAL LEÁNYNAK. — ÉN CSAK A KOMOLY OLVASMÁNYOKAT SZERETEM, A MELYBŐL A LÉLEKNEK IS JUT VALAMI. — IGAZA LEHET, DE ÉN MÉGIS AZT HISZEM, TÖBBET KELLENE AZ EMBEREKKEL FOGLALKOZNIA, MINT A KLASSZIKUSOKKAL S JOBBAN KELLENE A VILÁGOT SZERETNIE. EGY FIATAL LEÁNY-SZIVNEK NEM SZABAD ENNYIRE ELKOMOLYODNI, ANNAK SZERETNI KELL, MINT MONDÁM, AZ EMBERE­KET IS . , . — SZERETNI AZ EMBEREKET, FELEIÉ ERZSIKE KESERŰEN, AZOKAT, AKIK ENGEM SOHA NEM SZERETTEK? — HOGJ MONDHAT ILYENT, LEHET-E KE­GYEDET NEM SZERETNI? AZ UTOLSÓ SZÓT HALK, REMEGŐ HANGON JNONDTA NÁDPATAKY, ERZSIKE IS FÁJDALMASAN VÁLASZOLT. — ENGEM MÉG SOHA NEM SZERETETT SENKI, ÍNÉG AZ ÉDES ANYÁM SEM. CSÚNYA, OSTOBA VOLTAM NEKI s AZ VAGYOK MINDENKINEK, AKI CSAK ÖSMER. — CSAK NEKEM NEM! — ERZSIKE NEM FELELT SEMMIT, DE AZOK A MÉLY ÉRZELMET KIFEJEZŐ SZÉP SZEMEK IGEN SOKAT MONDTAK. A LEGNAGYOBB HÁLA, A LEGMÉLYEBB SZERETET VOLT BENNÖK KIFEJEZVE. NÁDPATAKY IS HALLGATOTT, NÉMÁN BÁMULT AZOKBA A CSODASZÉP SZEMEKBE. EGYSZERRE CSAK ZAJ HALLATSZOTT AZ UDVARON. APOSTOGINÉ JÖTT HAZA LEÁNYAIVAL. — BOCSÁSSON MEG, HOGY ITT HAGYOM, REBEGÉ ERZSIKE SUTTOGVA, DE NEM AKAROK NÉNÉMMEL TALÁLKOZNI. NAGYON FÁJNA MOST ŐKET LÁTNOM, KIK NEM SZERETNEK . . . — MENJEN ÉDES ERZSIKE, ÉS NE FELEDJE HOGY VAN EGY EMBER A VILÁGON, AKI MIN­DENKIÉRT SZERETI, AKI SZERETNI FOGJA, MIG ÉL... ERZSIKE NÉMA TEKINTETTEL FELELT, DE EZ A TEKINTET AZT MONDTA, HOGY NEM FOGJA FE­LEDNI, HISZ HA ELFELEDNÉ: MEGIALNA, MERT NEM TUDNA ÉLNI SZERETETLENÜL. OLYAN KI­MONDHATATLAN BOLDOGSÁG REJLETT E SZERETET­BEN, CSAK AZON CSODÁLKOZOTT, HOGYAN TUDOTT Ő EDDIG ÉLNI SZERETET NÉLKÜL. E PERCZTŐÍ FOGVA Ő IS SZERETTE A VILÁGOT, SZERETTE AZ EMBEREKET, s MEGBOCSÁTOTT MINDEN ELLENE ELKÖVETETT BÁNTALMAKÉRT. MÁSNAP, MIDŐN UNOKANŐVÉREIVEL TALÁL­KOZOTT, AZOK NEM GYŐZTÉK CSODÁLNI AMA VÁLTOZÁST, AMI KEDÉLYÉBEN VÉGHEZ MENT. CSACSOGÓ, BOHÓ LEÁNY LETT BELŐLE. NEM FÁJT MOST ROKONAI SZERETETLENSÉGE, NEM BÁNTA, HA NEM SZERETIK IS, HISZ VAN A VILÁGON EGY EMBER, AKI ŐT SZERETI, S EZ FELÉR AZ EGÉSZ VILÁG SZERETETÉVEL . . . ELJÖTT A HÚSVÉT, A FELTÁMADÁS SZENT ÜN­NEPE. BOLDOGAN ÜLT EGYÜTT A REGGELINÉL AZ EGÉSZ APOSTOGI CSALÁD. APOSTOGINÉ LEÁNYAI VÁRTÁK A PIROS TOJÁST, AMI SOHA EL NEM MARADT E NAPON. MIG KICSINYEK VOLTAK, A SZÜLŐKTŐL KAPTAK PIROS TOJÁST, KÉSŐBB AZ ÖSMERŐSÖK LEPTÉK MEG ŐKET SZEBBNÉL-SZEBB HÚSVÉTI TOJÁSSAL. ERZSIKE MÉG SOHA SEM KAPOTT PIROS TOJÁST. MÉG SOHA SEM GONDOLT REÁ SENKI. ANNÁL INKÁBB MEGVOLT LEPVE, MIDŐN UNOKA­NŐVÉREI AJÁNDÉKAIVAL NEKI CZIMEZVE IS ÉR­KEZETT EGY CSOMAG. SZIVE MEGSÚGTA, HOGY KITŐL JÖTT AZ AZ AJÁNDÉK. KEZE REMEGETT S NEM BIRTA FELBONTANI A CSOMAGOT. UNOKA­NÖVÉREI MÁR UJONGVA MUTOGATTÁK EGYMÁS­NAK A PIROS BÁRSONYBÓL KÉSZÜLT S FINOM BONBONOKKAL TELT ARANYOS CZIFRÁZATU TOJÁ­SOKAT. 0 MÉG MINDIG REMEGVE TARTOTTA KEZÉBEN A NEKI CZIMZETT CSOMAGJÁT. — NÉZD MEG MÁR TE IS, HOGY MIT KAPTÁL, SZÓLT HOZZÁ NAGYNÉNJE. ERZSIKE ENGEDELMESKEDETT. FELBONTOTTA CSOMAGJÁT S ABBÓL EGY KICSINY, CZUKORBÓL KÉSZÜLT PIROS TOJÁST VETT KI. UNOKANŐVÉREI HANGOS KACZAGÁSBAN TÖRTEK KI. — NO UGYAN NEKED SZÉP TOJÁST KÜLDTEK, MONDTÁK EGYSZERRE; UGYAN NÉZD MEG, VÁJJON MI VAN BENNE, BIZONYOSAN EGY KIS MEDVE CZUKOR, EZ LEGMÉLTÓBB HOZZÁD . . . ERZSIKE REMEGVE NYITOTTA KI A HÚSVÉTI TOJÁST. DE AMINT BELEPILLANTOTT, MINDEN VÉRE AZ ARCZÁBA SZÖKÖTT ; S HALKAN SUTTOGÁ: — ISTENEM MI EZ? Ő KÜLDTE VOLNA? ... — MIT KAPTÁL, KIÁLTOTTÁK EGYSZERRE. ERZSIKE NEM TUDOTT SZÓLNI, NÉMÁN NYÚJ­TOTTA ODA KIS TOJÁSKÁJÁT. MOHÓN NYÚLTAK UTÁNA, DE AMINT MEG­PILLANTOTTÁK a TOJÁS BELSEJÉT, ŐK IS ELNÉ­MULTAK. A PIROS TOJÁSBAN EGY JEGYGYŰRŰ VOLT. — KITŐL JÖTT ? TÖRTÉK MEG VÉGRE A CSENDET. — ITT VAN EGY LEVÉLKE, MONDA APOS­TOGINÉ, OLVASSÁTOK EL. ERZSIKE NEM ELLENKEZETT, HAGYTA OLVASNI A KIS LEVÉL EZT TARTALMAZTA: «KEDVES ERZSIKE! HA EGY HÜ SZIV SZE­RETETE ELÉG KEGYEDNEK EGY EGÉSZ ÉLETEN KERESZTÜL, UGY FOGADJA EL E GYŰRŰT. CSE­RÉBE KIS KEZÉT KÉREM S VELE AZT A SZIVET, AMELY MÉG EDDIG NEM SZERETETT, DE HISZEM, HOGY EZENTÚL CSAK SZERETNI FOG. GONDOL­KOZZÉK ERRŐL. HOLNAP ELJÖVÖK A VÁLASZÉRT, HISZEN ETTŐL FÜGG EGÉSZ ÉLTE, BOLDOGSÁGA NÁDPATAKYNAK». MEGLEPETVE, MÉRGESEN DOBTÁK EL a LE* VELET S SZÓ NÉLKÜL TÁVOZTAK A SZOBÁBÓL. A MINT ERZSIKE LÁTTA, HOGY EGYEDÜL VAN A SZOBÁBAN, TÉRDRE BORULT S SZENT ÁHÍTATTAL MONDA: — KÖSZÖNÖM JÓSÁGOS ISTENEM, HOGY EGY SZERETŐ SZIVET ADTÁL SZÁMOMRA S HOGY MEGTANÍTOTTÁL: HINNI, SZERETNI ÉS REMÉLNI... AZUTÁN ÍRÓASZTALÁHOZ LÉPVE, A KÖVETKEZŐKET IRTA NÁDPATAKYNAK: «NEM GONDOLKOZOM, NEM KELL GONDOL­KOZNOM, SZIVEM AZ ÖNÉ, KI SZERETNI TANÍ­TOTT. SZERETNI FOGOM ÖRÖKKÉ» . . . A LEVÉL ELKÜLDÉSE UTÁN UJJÁRA HÚZTA a JEGYGYŰRŰT S IMÁDKOZOTT SOKÁ, AZÉRT AZ EGYETLENÉRT, A KI ŐT SZERETTE . . . BÁRTPAY RÓZA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom