Esztergom és Vidéke, 1889

1889-03-31 / 26.szám

ESZTERGOM, XI. ÉVFOLYAM. 26. SZÁM. VASÁRNAP, 1889. MÁRCZIUS 31, es MRO.II<:LEMIK IIIÍ:TIÍ:NKINTKÉTSZF.R : VASÁaNAP^S_CSÜTÖRTÖKÖN. Kl.Ől.j'/li'/nílSI Ali : egem,- évi« . . 6 fit — Ur. fel évre 3 frt — kr. negyedévre I fit »0 kr, . Eyy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZE'.NT-A!UJA-UTCZA 317. SZÁM, hová !> líip s/.<>ll»mi részét illető közlemény ek líüIdwndőlt. KIADÓHIVATAL : SZÉCIIUIIYI-TÉR 33Í- SZÁM, hová a lap liiva lat DK M tv magán hirdetései, fi nyiUléibe s/.áiit közlemények, eliílizelési pénzek és reclíimálások iulózeiidök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IlIlfDKTIÓSKK íj l MAíiÁN-IlIIilH'JTlíHlíK ' 1 szólót 100 szóig — frt 75 kr.'!

; 1 megál líipodás szerint JegjuJ 00 — 200 ig .' J frt HÓ kr.; ! láiJjü8«bb*.ii közöltetnek. a00-300-ig . 2 irt 8S Ur.j i ,— líéljegdij 30 Ur. ; NYII/ITIÍR sorn, StQ kr. A köznyomor. •. Esztergom, márcz. 30. (R. F) Szomorú időket élünk. A mi a megélhetés gondjait illeti, talán egy cseppet sem leszelt túlzó, ha azt állitom, hogy ilyen nehéz időket, mint most, már rég nem éltek az emberek. A pauperismus óriási módon nő és hogy milyen katastrophát zudit egyszer a fejünkre, ha háború, vagy egyéb válságok nem változtatnak a dolgon, arra gondolni is borzalmas. A terhek napról-napra nőnek, a keresetforrások pedig egyre apadnak. Hogy a helyi viszonyokboz képest szóljak némileg csak annyit moudok Esztergomról és vidékéről, bogy ennek egyik főkeresetforrását, a bortermelést elvitte már a philloxera s a mi még megmaradt, azt sanyargatja a borgyártás. A kereskedők nem merik átvenni a termelők borkészletét, mert a meglevő készleten nem tudnak sebogysem tuladni. A köznép pedig már annyira hozzá szokott az olcsó pálinka fogyasztásához, hogy a borra nem is gondol, nem törődvo azzal, hogy a pálinka mennyire árt testi és lelki épségének, hogy káros hatása testileg, szellemileg korcsivadékban fog nyilvánului leginkább, mely a nemzet minden aspiratióit a jövőre nézve meg fogja semmisíteni, sőt létjoguiikat illuzoriussá tenni. Gyárunk olyan egy sincs, mely némileg kárpótolná a munkahiányt. A szegény embernek itt a vidéken nem akad úgyszólván semmi említésre méltó keresetforrása. Télen egy kis faragás, nyáron valamicskével több mezei munka. Igy aztán nem csodálható, ha egyre nő azok száma, kik a piacz sarkát támogatják, a hol alkalmuk nyilik beleszokni a henyélésbe, pedig ez mindeu gonoszságnak kútfeje. Azért büntette Solon a benyeséget, sőt Drako halállal sújtotta. Azért őrizkedjék minden állam ennek terjeszkedésétől. Nagyon hasznos intézmény ez ellen a dologház, mert czélja a munkakerülőket a munkára szoktatni. És vájjon van-e város, hol a dologkerülőknek ne adhatnának mindig elegendő munkát utczatisztogatás, utcsinálás és egyebek körül. Vájjon nem lehetne-e végre a dologtalanok részére egy-egy városnak oly foglalkozást nyújtani, mely haszonnal járna mindkét részre ? Másképpen állunk azokkal, akik munkaképtelenek, mert öregek, betegek. Ezek bármily mostohák legyenek a viszonyok, joggal igényelhetik a jótéteményeket. Láttam, hogy Esztergomban is nagyszámú tehetetlen, öreg és beteg koldus van. Láttam, a mint síkos, fagyos uton tova botorkálnak, hogy egyik vagy másik jótevőjükhöz eljussanak. Ez szomorú látvány és nyomasztó hatással vau az emberre, íme itt vaunak a szegények, kik önmagukon segíteni képtelenek, könyörületért esedeznek azokhoz, kiket Isten el nen hagyott, könyörögnek, hogy tegyük tűrhetőbbé a hátralévő néhány napot, mely sok már nem lehet. Ok maguk hálát fognak adni Istennek, hogy földi szenvedéseiktől megszabadítja őket, ha majd látják közeledtét annak, a kit nehezen várnak : a halált. «Ti pedig szerencsésebb halandók, ne feledjétek, hogy mi is valamikor fiatalok voltunk, jobb módunk volt, hanem a háború, betegség és egyéb válságok idézték elő sanyarú helyzetünket. Gyermekeink voltak, azokra áldoztuk fel mindenünket, de a halál még sem nézte azt, hogy egyetlen reményünktől, gyámolunktól foszt meg. Igy gondolkodnak ők, így éreznek ők. Sokszor véltem érteni síró panaszukat, a mint mellettük elhaladtam. Nem jobb volna-e a szegények részére, a köznyomor enyhítése érdekében egy «K r a j c z á r egyesületet* szervezni ? Hiszen oda adakoznának olyanok is, kiknél a szegények meg nem fordulnak. Egy, két, három krajczárt hetenkint, pedig azt hiszem, alig volna ház, mely nem adna szívesen tekintettel már arra is, hogy háza küszöbe ezentúl minden zaklatástól megmenekül. A pálinka. Esztergom, mái ez. 30. (- i —cz.) Valahányszor az egyes utczák pálinkás boltjai előtt elmegyek, mindannyiszor a szemembe ötlenek e szabadalmazott mérgező intézetek emberi formájukból kivetkőzött alakjai. Színtelen arczok, ideges, dagadt arczizmok, kidüledt szemek, merev tekintet, testük görnyedt, s mintegy megfeledkezve emberi értékükről: ruházatuk rongyos és 1 hanyagul van testükre dobálva. Piszkosak és épen olyan szagot terjesztenek maguk körül, mint az a pálinka lebuj, hol életük nagyobb részét töltik* Ha a pálinkái vas idővel szenvedélylyé változik, az az ember teljesen elvet magától minden erkölcsi és egyéni értéket, elhagyja lendes életmódját, családját ós egyedül, kizárólag szenvedélyének esik áldozatul s arra költi utolsó garasát. A családfő bukása maga után vonja a család bukását is. A rendes életmóddal kivéve minden egyéb rend: a családban való összetartás, az erény, az erkölcs tisztelete, a vallás! Mindez aztán természetesen magával hozza az anyagi bukást. Lelketlen hitelezők kezére jut a kevés lábasjószág, a házikó. Hogy az elbukott családfő némileg megvigasztalja a családot, haza hoz egy-egy üveg pálinkát. Igy szoknak aztán hozzá a gyermekek, kiknek lelkületükre ós testi szervezetükre egyaránt káros a páliuka élvezése. A szesz gátolja testi ós szellemi fejlődését, mert eltompítja, megbénítja az idegeket. Tudják ezt jól fent és lent, éppen azért vélt a kormány ezen a bajon az által segíteni, hogy a pálinkát kíméletlenül megdrágította megadóztatásával. Nálunk is ezen a rut szenvedélyen csak ugy lehetne segíteni, hogy a törvény hatalmával gátotolnák meg a pálinka élvezését, mint azt egykor Svédós Norvégországban tették, mikor látták a palink ázás káros következményeit. Ma ezen országban csak hatósági engedélyijei lehet szeszt kapni a gyógy, szertárakban, és többé senki sem gondolhogy a gyomorerősítőre egyáltalában iz„EsilcrjDHiísliifi

í<

tárciája. MI A JÖVŐ?*) A TÁG JÖVŐ EGY SZÉLES PUSZTASÁG, EAJTA REMÉNY A TÜNDE DÉLIBÁB. FALU ÉS ERDŐ, MINT JÖVŐ NAPOK KEMÉNYTŐL — IME TÜNDÉRTŐL RAGYOG; DE LIA ELÉRTÜK AZ ERDŐT, TOVÁBB TOVÁBB ELŐTTÜNK FUT A DÉLIBÁB. — S MELY MINDEN FÉNYEST GONDTALAN KÖVET SZELLŐKÉNT ŰZI ŐT A KÉPZELET. DE A REMÉNY TÉNJ ÉS VALÓ BELYETT ÁD TARKA-BARKA TÜNDE RÉMEKET. FELÉBREDÜNK! — A FÉNYKÉP ELHALAD, S A JÖVŐ MÉG KOPÁRABBNAK MARAD. KELETNEK VAGY-E . . . KELETNEK VAGY-E TE RAGYOGÓ MESÉJE SZERELEM, SZERELEM, VAGY AZ IFJÚ SZÍVNEK ÜRES ÁBRÁNDKÉPE, S TRÉFÁT ÜZESZ VELEM? HA MESE, EZERSZER EZEREGY-ÉJSZAKÁN ELHALLGATLAK TÉGED; HA ÁBRÁND, UGY VESZSZEN A RIDEG IGAZSÁG, CSALÓDJAM, MIG ÉLEK! HOPP! SZERETTEM ASZÚ Ó-BORT, KELYHEMBŐL KIFOGYOTT! SZERETTEM IFJÚ LÁNYKÁT ÉS.—- CSALFÁN ELHAGYOTT. * Tisza Domokos, Tisza Kálmán öescse hátrahagyott verseiből. Kiadta édes anyja. Második kiadása az Qlesó Könyvtár 258-ik számában. Ára 30 kr, MOST, AZOKNAK HÍJÁBAN, IFJÚ VINKÓT ISZOM — S EGY ASZÚ VÉN KISASSZONY MELLETT ÁBRÁNDOZOM. CSAK FOGYNA — BAGYNA EL MÁRL DE IM, KELYHEM DAGAD — S AZ ÁTKOZOTT KISASSZONY BORZASZTÓN BŰ MARAD! Isten itélett. (Igaz történet.) A SZABADSÁGHARCZ IDEJÉBŐL MONDOK EGY RÖVID TÖRTÉNETET, MELYET NEM RÉGIBEN EGY SZAVAHIHETŐ JÓ ÖREGTŐL HALLOTTAM. A SZABADSÁG ZÁSZLÓJA ALATT HARCZOLT EGY KUCSMA JÁNOS NEVŰ DELI LEGÉNY. A VÉGTELEN MAGYAR RÓNA SZILAJ FIA VOLT EZ, KI TELJES EDDIGI ÉLETÉT OTT TÖLTÖTTE EL, SZÁGULDOZVA TÜZES LOVÁN, VAGY NAPHOSSZANT HEVERÉSZVE KITERÍTETT SUBÁJÁN. MIDŐN A SZABADSÁG SZELLŐJE VÉGIG JÁRTA A NAGY RÓNASÁGOT, LEGÉNYÜNK NEM GONDOLKODOTT SOKÁ, HANEM BESZÁMOLT A REÁ BIZOTT MÉNESSEL S FÖLESKÜDÖTT A SZENT SZABADSÁG KATONÁJÁNAK. A VÉRES HARCZOK CSAKHAMAR ELKEZDŐDTEK: AZ ÁGYUK BÖMBÖLÉSE, A PUSKÁK ROPOGÁSA, A KARDOK CSENGÉSE BETÖLTÉ SZÉP HAZÁNK MINDEN ZUGÁT. ES KUCSMA E VÉRES OSATÁKBAN DEREKASAN VISELTE MAGÁT. OTT HARCZOLT MINDIG A LEGELSŐK KÖZÖTT, S KARDJA MÁR NEM EGY VASAS NÉMET VÉRÉTŐL PIROSLOTT. FELJEBBVALÓI MÉLTÁNYOLTÁK NAGY VITÉZSÉGÉT, DICSÉRETEKKEL HALMOZTÁK EL S ÉRDEMRENDEKKEL ÉKESÍTETTÉK ŐT FEL, MÁR A LEGKÖZELEBBI FEGYVERSZÜNET ALATT HADNAGYGYÁ VALÓ ELŐLÉPTETÉSÉT HELYEZTÉK KILÁTÁSBA. EGY ÜTKÖZET UTÁN, MELY A MAGYAROK RÉSZÉRŐL DIADALLAL VÉGZŐDÖTT, A MAGYAR TÁBOR KESZTÖLCZ ALÁ HÚZÓDOTT. A VIDÉK CSAK UGY HEMZSEGETT A SOK NÉMET KATONÁTÓL, DE AZÉRT A CSEKÉLY TÁBOR MÉG SEM HAGYTA ODA MEGSZÁLLT HELYÉT. MÁR TÖBB(

NAPJA VOLT ITT A MAGYAR TÁBOR, DE SEMMIFÉLE NAGYOBB ESET NEM TÖRTÉNT. TÜZES IFJÚNK MÁR UNNI KEZDTE EZEN TÉTLENSÉGET AZÉRT EGY REGGELEN CSAK AZZAL A KÉRÉSSEL ÁLLIT A KAPITÁNY ELÉ, BOGY ERESZSZE ŐT EL BEKALANDOZNI A VIDÉKET. A KAPITÁNY, MIUTÁN SZIVÉRE KÖTÖTTE, HOGY ESTÉRE OKVETLENÜL A TÁBORBA TÉRJEN VISSZA, ELBOCSÁTOTTA A BÁTOR VÁLLALKOZÓT. A LEGÉNY LOVÁRA PATTANT S VIGAN ELVÁGTATOTT. EGÉSZ NAP SENKI SEM LÁTTA. ESTE, MIDŐN MÁR A VITÉZEK AZ ŐRTÜZEK MELLETT KEDÉLYESEN PIPÁZGATTAK, CSAK JÖN NAGY CSÖRTETVE KUCSMA, MAGA ELŐTT HAJTVA MAGYAROS ÁLDÁSOK KÖZÖTT HÁROM MEGKÖTÖZÖTT NÉMETET. LETT NAGY ÖRÖM A TÁBORBAN ! MINDNYÁJAN NEKIESTEK JÁNOSNAK, BOGY HOL SZEREZTE E DRÁGA PORTÉKÁT ? AZ MEG HAMISKÁSAN MOSOLYOGVA, CSAK AZT MONDTA HOGY FOGTA S A PAJTÁSOKNAK BE KELLETT ENNYIVEL IS ÉRNI. MÁSNAP, HIIRMADNAP ISMÉT HOZOTT NÉMETET, S IGY MENT AZ MAJD MINDEN NAP. TÁRSAI NEM NEVEZTÉK MÁR MÁSNAK, MINT «NÉMETFOGÓ»-NAK. DE MINDIG CSAK SZENT IGAZSÁG MARAD, HOGY A DICSÉRET A GYENGÉT FELFUVALKODOTTÁ TESZI. JÁNOSBAN A SOK DICSÉRET HALLATÁRA FELTÁMADT AZ ÖNHITTSÉG, MELY ŐT ROMLÁSBA DÖNTÖTTE. TÖRTÉNT, HOGY MIDŐN ISMÉT KALANDOZVA EGY KIS FALUBA ÉRT, A TEMPLOM ELŐTT EGY MEGSEBESÜLT NÉMET KATONÁVAL TALÁLKOZOTT. A KATONA TELJESEN VÉDTELEN ÁLLAPOTBAN LÉVÉN, KEGYELEMÉRT KÖNYÖRGÖTT. KUCSMA JÓL LÁTTA, HOGY A NÉMET VÉDTELEN, DE MEGROMLOTT SZIVE, NEM HALLGATOTT A KÖNYÖRGÉSRE. AZ ODA CSŐDÜLT FALUSIAKNAK HETYKÉN KIÁLTOZTA, HOGY Ö MOST ÍTÉLETET FOG TARTANI: KIRÁNTOTTA KARDJÁT S LOVASTUL RÁROHANT A SZEGÉNYRE. A KATONÁNAK MÉG CSAK ANNYI IDEJE VOLT, HOGY FÖLKIÁLTSON: «VERJEN MEG AZ ISTEN!* AZUTÁN ÖSSZEKASZABOLT TESTTEL BUKOTT LE FÁRADT LOVÁRÓL, ÉPEN A TEMPLOM ELŐTT ÁLLÓ KERESZT TÖVÉBE. A FALUSIAK RÉMÜLVE SZEMLÉLTÉK A SZÖRNYŰ TETTET S BIZONY NEM DICSÉRTÉK MEG ÉRTE, A MINT AZT KUCSMA VÉLT VITÉZ TETTÉÉRT VÁRTA, HANEM HANGOS KIABÁLÁSOK KÖZT RÁROHANNI AKARTAK A KEGYETLEN SZÖRNYETEGRE. AZ AZONBAN SARKANTYÚBA KAPTA LOVÁT S FUTÁSNAK EREDT. A NÉP UTÁNA ROHANT, FOLYTON KIABÁLVA ÉS ÁTKOZÓDVA. MÁR-MÁR VESZÉLYEN KIVÜL BITTÉ MAGÁT, MIDŐN AZ ÚTSZÉLI ÁROKBÓL EGY ALIG 11 ÉVES ÍIU UGROTT MELLÉJE, ÉLES HANGON ELKIÁLTVA MAGÁT! «QYIIKOS!» B SZOKATLAN JELENSÉGRE A MENEKÜLŐ LOVA MEGBOKROSODOTT S LEUGORVA AZ ÚTRÓL, VESZETTÜL KEZDETT ÁRKON-BOKRON IRAMODNI. A MEGVADULT LÓ SZÉLSEBESEN ROHANT, EGYENESEN EGY TIZ ÖL MÉLYSÉGŰ VÍZMOSÁSNAK, HIÁBA FESZITETTE MEG A LOVAG MINDEN EREJÉT; A LÓ, MELY KIS KORÁTÓL URÁNAK HÜ ÁLLATA VOLT, MOST MIUTHA FÚRIÁK ŰZNÉK, ROHANT TOVÁBB, A VÍZMOSÁSHOZ ÉRVE, NYERÍTVE HÖK-