Esztergom és Vidéke, 1888

1888-08-09 / 64.szám

mai hordta összo müveit, hogy e fürdőt széppé, nagyszerűvé tegye, a legkövetelőbb Kívánalmakat is kielégítő kényelemmel és pompával véve körül. E kies völgyben valóságos nagy várost találunk, melynek palotái vetélkednek az Andrássy uti palotákkal, berendezéseikben helylyel-közzel fejedelmi tényt tüntetvo föl. Az ősz Damokles magaslat, — e kopár mész hegy -— oda támaszkodik hátával a völgy szorosához, hogy az arra épített fényes gyógytermék természetes hátterét képezze, mig lábainál a minden kényelemmel ellátott fedett uszoda terül el, medenczéjében a Damokles patak- és a Herkules forrás földalatti csöveken vezetett vastartalmú vizeivel. A gyógytermék keleti stylben tarvák s a főterem, melyben az estélyeket tartják, tetézetén s oldalain gyönyörű freskók pompáznak, mig köröskörül díszes karzat fut, a központon szabad tért engedve az úgynevezett «ezüst sálon»-nak, mely a főbb rangúak étkezési terme, s nevét onnan vette, hogy e teremben minden készlet valódi ezüst. A főteremtől jobbra európai és keleties izlésü kávéházak húzódnak, míg balra fényes étterem áll a vendégek rendelkezésére. A gyógytermék előtti parkírozott téren a katonai zenekar szokott hangversenyezni, míg a park végében önműködő ágyú áll magas talapzaton, mely délben magától elsül, jelezve a déli 12 órát. Színházi szemle. (11. Koldusdiák.) Szombaton Miliőékor elragadó zenéjü oporettejét a «Koldusdiák»-ot adták elő «bérlettel» — kolduspadok előtt. Lcdofszky Mariska szép énekében másodízben volt alkalmunk gyönyörködni. Laura szerepét játszotta elegentiával, jóllehet az üres ház rá sem volt kellemes hatással. Szőllősy Ilon másodszor mutatkozott be, mint a társulat kedves naivája a burgonyát majszoló Broniszlavaban; magán éneke általános tetszést keltett. Rácz Gyula kezében volt a czimszerep. Daczára az énekében előfordult rendkívül magas hangoknak, feladatát sikerrel oldotta meg. Ollendorf szájhős ezredesben Breznay tartotta derültségben a kisszámú publikumot, Foriss pedig a részeges invalidusban, Juhász a másik koldusdiákban, Kantay tudják az éktelen csendháborítás okát, a kiknek volt, puskát ragadva tizen-tizenöten körülveszik és megfogják a kísértetet — egy szegény, békóba vert félénk lovat, mely hogy-hogynem valamelyik uton felbotorkált a várba s összekötött lábai okoza sajátságos kettős dobogást, kifáradása pedig a — sóhajokat. A veszprémiek egy hétig min sem nevettek s élczelődtek, mint a fentebbi kalandon. Tamás bácsi rendkívül restelte a dolgot, ő is egy hétig dupla krétával adózott s növelte a következő éjjekre ugyancsak az animót. De nem is hiszem: nem verte volna-e bárdjával a legközelebbi éj valamelyikén még a legártatlanabb ijesztgető fejét is. Különben jó ember az öreg. Sok mindenfélét elmesélget egy-két szivarért; elmondja nagyszámú kalandjait az igazi kísértetekkel s nem egynek bizonyítja valódiságát még esküvel is. Kedves olvasóim meg fogják engedni, ha a kiválóbbak közül Tamás bácsi maga mond el egy-kettőt. Baltával lehetett volna a sötétséget vágni a mult év egyik tavaszi éjjelen. A mint a székesegyház ajtajában szundikálok, egyszerre csak sistergéssel kevert zúgást hallok a vár elejéről. Megtorlóm szemeimet, • oszt arra nézek — hát uramfia : tüzes méneken előre nyargaló hét piros-kék egyenruhás huszárfélét látok. Kosár számra pattantak a szikrák a paripák patkóiból, oszt úgy jöttek, mint a szélvész. Nyomukban hat tüzes méntől húzott gyönyörű hintó. Teréz Palmatica grófnőben énekeltelt hatással, mig örsy Aranka a csinos hadapródbau adta a fesch gavallóit. A jelmezek szépek és drágák, zenekar begyakorolva, szóval az előadás kiválóan sikerült, csak telt ház nem akar sikerülni soha. (12. Búzavirág,) A társulat népszínműírójától, Deréki Antaltól, Vasárnap esío eredeti népszínművei adtak. Deréki neve nem ismeretlen a magyar színpadon. 0 irta az első életrevaló magyar operettéhez, az «Eleven ördög»-höz a szöveget s a Budán működő Krecsányi-féle színtársulat számára most fejezte bo Benyovszky Mór grófról irt látványosságát, mely még ebben a hónapban szinre is kerül. Búzavirág czimü [népszínművében van élet és van erő, a mit csak a compositio lázit. Hármas cselekvényt indít meg s ez az eredeti fordulatokban, alakokban és nyelvben meglehetősen érdekes népszínművet némileg meggyöngíti. A czimszerep B. SzőllŐssy Ilon kezében volt, a kit azért hinak Búzavirágnak, mert a buza közölt találták. Legkedvesebb jelenetei vaunak az első felvonásban, midőn szerelmét önkénytelenül bevallja Ferkónak. Juhász Sándor Ferkóban ép olyan tetszéssel énekelt és játszott, mint egyébkor. A Sebők família virága, Czenczi, Orsy Aranka kezében rokonszenves alakítás volt. Foriss Pista a hülye kérő legényben nagy derültséget keltett, hasonlóképen Breznay a czikornyásan szavaló borbélyban. Kár, hogy az összevágó előadás inajdegészen e karzatnak volt szentelve, mert az alsó parlament meglehetősen néptelen maradt. (13. Vasember.) Hétfőn Csiky Gergely százaranyas színműve közép házat vonzott össze. A tömör szerkezetű, gyorsan leperdülő szinmű jambusait legszobben szavalta H. Szabó Ilka Edithbon. Maga a czimszerep Breznayé volt. A svihák gavallért Foriss Pista kitűnően mutatta be. Deréki a lelketlen ügynökben emelkedett ki. A darab vége szörnyű járványos. Szontgáli báró (Balázsi Sándor) öngyilkos lesz, Edith megmérgezi magát, Andor (Gyarma-thy Gusztáv) tőrt márt a szivébe, Bárdi közel áll a megtébolyodáshoz, neje pedig a szivszélhüdéshez. Hasonló katasztrófába bonyolódott volna Várhegyi és Bráz is, ha meg nem ugrik. Szóval a szinmű megrázó jelenetekben olyan túlzott s a megsemmisülésekben elöl a kocsissal ós inassal, hátul két hu-i szárral, — utána újra négy libériás lovas. I De fénylett az egész, mint a napsugár. A hintóban ült két pap: egyik fehér, a másik fekete ruhában. Nyílsebesen vágtattak el nem messze tőlem, ugy hogy majd beleszédültem a látásán. Háromszor megkerülték a szent Háromság szobrát, aztán a mint jöttek ugy iramodtak vissza. Ha jól láttam, hát a fehérruhás pap az elhunyt Ránolder püspök volt. Egyszer meg éppen tizenkettőt kiáltottam a vár közepe felé, és kongott már a toronyóra is, a mint a székesegyház felölj gyengéd zúgást hallok. Érdeklődve közeledem a nesz felé, melyről eleinte nem tudtam: mi lehet az. Oda érek a székesegyházhoz, hát hallom, hogy az orgona szól, de mély hangon és e hangokat tompa ének is kiséri. Oda mék a nagyajtóhoz, és benézve a kulcslyukon olyasmit láttam, hogy eleinte inamba kezdett szállni minden bátorságom. Vagy negyven-ötven barátot és papot láttam a templomban, ki fehér, ki fekete ruhában, többnél fáklyával, s egyre jöttek kifelé a katakombák kijáratából az ijesztő alakok. Mig jötték, addig is a többiek kísérteties hangon énekelték az orgona gyászos hangjaival: Napja Isten hangjának Végét veti a világnak ; Ez szavok a prófétáknak . . . A hátam borsózott ez ének hallatán, oly rémségesen hangzott. olyan tömeges, hogy a siró szép szemeknek nagyon sok magyarázatot kölcsönzött. A közönség élénken megtapsolta a főbb szereplőket s az előadással teljesen meg volt elégedve. (14. Két árva) Kedden a Két Árva czimű regényes fraiiczia szinmű került szinre H. Szabó Ilka asszony jutalmára. A három nap óta tartó salzkammerguti esőzés épen az előadás előtt remekelt abban leginkább, hogy közönyössé keresztelje az egész város hangulatát. Hanem azért kalapot emelünk azok előtt, a kik minden akadály ellenére is találkozót adtak egymásnak a szinházbau. A jutalomjáték közönsége igen szép s elég nagy volt. A mint H. Szabó Ilka asszony a színpadra lépett, tapsokkal és csokrokkai fogadta a közönség. A kiváló színésznő mindvégig fokozta és megtartotta a ház érdeklődését. A két árva (Henrietle: Szabó Ilka, Louise: Orsy Aranka) nagy részvétet koltett, különösen azokban a szemekben, a melyek legszebbek, mikor egy-egy köny is ragyog benuök. Kantay Teréz a gonoszlelkű koldusasszonyban remekelt s Foriss Pisla a rokonszenves Pierreben aratott tapsokat. Elismerés illette még Balázsit Jaquesben, Szirmaynét a grófnéban s Breznayt a rendőrniiuiszterbeu. A közönség a rendkívül szenzácziós színmüvet nagy érdeklődéssel kísérte s a jutalmasotlat több izben elismerő tapsokkal tttntette ki. Esztergomi írók. (Folytatás.) 32. Dr. K r a t o c h T i 1 a M i h á 1 y. Született Gyermely községben 1753. bőjtelő hó 22-én, kereszteltetett Bajnáii Esztergommegyében. Alsóbb és felsőbb iskoláit Budán végzé a Jézus társaságiak keze alatt. A bölcsészettanból biráitól megtapsolva vitatkozván, 1 733-ban mint papnövendék Nagyszombatba küldetett, hol 1 évet a hittan hallgatásában eltöltvén, 1777-ben áldozárrá szenteltetett. Budai papnöveldéi tanulmányi felügyelővé neveztetett ki, majd rkiv. tanárrá és papnöveldéi aligazgatóvá lett. 1784-ben Budáról Pozsonyba tétetvén át a hitlani kar, itt a lelkipásztorságban tanára lett, 1684-ban pedig a nagyölvedi plébániát nyerte, hol 31 évet töltött. 1817-ben szt. Mihály hó 20-án esztergomi kanonokká Ion. Meghalt 1829. Kisasszonyhava 15-én. I Miután már mindnyájan kijöttek, kik I lehettek vagy kétszázan, láttam, hogy kifelé tartanak. Jónak láttam az ajtótól elpatkolni s a barátok temploma előtt lévő lévő kőkereszt mellé húztam magamat, de félszemmel lestem mi fog történni. Egyszerre csak kinyílnak a templom ajtai és jönnek ki. Elől lépked egy csontváz : a halálkaszával vállán, utána a papok s barátok párosával, de már fáklyák nélkül, mert a hold világított küun. Elállt a lélekzetem, mikor láttam azt a sok sápadt arezot felém közeledni. De nem jöttek odáig, hanem a templom mellett balra kanyarodtak, eközben pedig folyvást énekelték siri hangon : A trombitaszó egyszerre Lehat minden sirfenékre, S kit-kit hi itélőszékre . . . Brrr. E hangokra már nem bírtak lábaim, hanem lassan leereszkedtem sarkaimra s ugy guggoltam a kőkereszt tövében. Meg voltam ugyancsak ijedve, a mint arra gondoltam, hogy hát egykönnyen megfújhatja Gábriel arkangyal akár mindjárt is a trombitát, aztán . . . brrr, még most is fázem, ha visszagondolok. Jöttek tehát ki már vagy százan, a mint látom, hogy hat csuklyás barát hozza ki vállán a templomban másnapra felállított gyász-ravatalt, melynek tetején egy feszület és lábszárcsontokon nyugvó koponya volt. Ezt követték még vngy százan s az egész menet kezdett a vár túlsó végén lefelé haladni, tovább zúgva : Az irott könyv megnyittatik, Melyben minden foglaltatik, És minden megbiráltatik . . . A nagyölvedi templomatyának 1727ben egy irott könyvet küldött : « Nagyölvedi igaz keresztényeknél szokott templomatyának ájtatos mulatságára szolgáló eredeti jámbor énekek és történetek, adatván neki és utána következendőknok 1827-ik esztendőben E. K. K. M. néhai volt plébánosuktól» czimmel; nyomtatásban pedig megjelent következő füzetkéje : «Summi momenti succtincta Puncta, de line homiuis et inediís ad illum neeessarium consequendis, rectos Rationales, Ens entium, centrum suum aeternum debite cordi sumentes, aeterne beautia, et contra virus famosi nunc (Zeitgeist) munientia omnibus beatam aeternitatem volentibus pro quotidiana ineditationc oblata. 1822.» 33. Dr. L a n g János F o r tu n atu s. Született Esztergomban 1771-ik évben. Tanította mint tanulni, felügyelő Nagyszombatban a bölcsészetet, 180

6

/

T tanévtől a pesti kir. egyetemen a Patrilogiát és Dogmatikát. 1816-ban lett a pesti egyetem rectora. 1820. okt. 27-én esztergomi kanonokká neveztetett ki, majd a Pazmanenm igazgatójává és a bécsi egyetem theol. karának dékánjává. 1821. évben a rákonyi Boldogasszony apátságát nyerte. Komáromi főesperes is lett. Meghalt Pesten 1829. szeptember 13-án. Küiönfélo munkákat adott ki. 1. Katechetica. Vácz 1800. 2. Dissertatio historica-juridica, super eo: quae origó, quao causa, qui effectus Consensus parentum in nuptias liberorum secundum Jura divorsa. Quam in Celeberrima Regia Scient. Uuiversitate Hnugaiica annuente inelyta Facultate Juridica una cum positionibus pro consequendis summis ex Juro honoribus publicao oruditorum disquisitioni subjecit Budae. Typis R. Univ. Pesth. 1802. 8-rét, 67 L 3. Patrologia, quam in K. Scient. Universitate Hungarica Pest. praelegit. Budae. 1809. Typis Univ. K, Pesth. 8-rét, 738 1. 4. Poemata occasionalia in diem nominis: Ladislai Bernath. 1794 — Josephi Mayer. 1795 — Josephi Vilt. Posonii, Typis M. Landerer. 5. Oratio funebris honoribus Cels. ac. RR. D. Principis Schwarzenberg Episcopi. Jaurini 1821. (Folyt, köv.) Ekkor azonban már oly erőt vett rajtam a félelem, hogy elszédülve, fejemet a kereszthez támasztottam. S ugy látszik a kő hidegsége kivette fejemből a szédülést, mert az, miután mindnyájan elvonultak, elmúlt. Felállván, bátrabb kezdtem lenni; előfogott a kíváncsiság is, a várfalhoz siettem, azt néztem: hová mehet az a tömérdek kísérteties halvány alak ? — A Benedek-hegyen voltak és már egy része visszafordult, elől a halállal. Visszasiettem előbbi helyemre és várakoztam. A borzalmas alakok nemsokára visszatértek, és ugy, mint jöttek, mentek be a templomba, hol az orgonu újra megszólalt s bus hangon vegyült a halálsápadt s kiaszott holtak tompa énekébe. A kapu bezáródott, de még azután is hallottam a rémséges hangokat: Ments meg engem Uram az örök haláltól! Ama rettenés napon minden bajtól: Midőn az ég és föld meg fognak indulni, S el jösz a világot lángokban Ítélni. Egy koromfekete nyári éjjel pedig ugy éjfél után felfelé baktatok a Benedek-hegy felől. Felérek a nagytemplom mellé, szokatlan fényesség jön felülről. Felpillantok, hát egy gyönyörű női lényt látok félig fátyolba burkolva s a torony párkányzatán ülve. Egyik kezével a párkányt fogja, másikkal meg integet és csalogat fel. Hirtelen torkomszakadtából felkiáltok: Egyet ütött már az óraaa, Dicsértessék egek Uraaa! Mire a jelenés eltűnt. PIUS.