Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-01 / 88.szám

nyugalmat nyújtanak; ha szived már dobogni megszűnik s elfoglalod e csendes magányt, várva a föltámadás nagy napját. Elmélkedjél csak egy keveset, midőn a sírokat nézed ; vedd figyelemre, vájjon miért nyugosznak azok lakói békességben ? Hit volt éltük tengerén a biztos kikötő ; hit volt az, mely összekapcsolá őket Teremtőjükkel. Ebben leltek boldog megnyugvást; ha szenvedés vagy bánat dúlt szivükben és keserité rövid éltüket. E kapcsoló láncz még most is tart, a halál nem szakitá meg, hisz ezt jelzi a kereszt, mely sírjukat disziti. Kereszt alatt kerestek menedéket viszontagságaikban s ez alatt nyugoszszák örök álmukat; mint szt. Bruno mondja: «A hit az erények táborában az első, őt követi a többi s nélküle nem mennél be az egek országába.» Mindenki siet övéi sirhau íjai hoz, hogy megkönnyílse szivét a fájdalmaktól s megnyugvást találjon. Ott térdel egy gyászba öltözött anya fiának sírjánál, a kit a kegyetlen halál élte tavaszán elrabolt ; leszakitá a fejlődő bimbót. Az anyai szeretet ide vezeté a gyászolót, hogy könyeivel szeretett fiának porait takaró földet áztassa. Másutt ismét szerető férj borul nejének s gyermekeinek sírjára, itt keres vigaszt és könyörög lelkük üdvéért. Mindenki csak a temetőbe siet halottak napjának, előestéjén. A harangok mélabús zúgása figyelmezteti őt, hogy meg ne feledkezzék az elköltözött rokonokról és barátokról, a kikkel a s/ereiet összekapcsolá. Nyugodt szívvel fogsz haza térni oh halandó ! ha e napon a szeretet és kegyelet kötelességeit hő imával elvégezted. Midőn e szent helyről távozol, tekints föl s ott fogod látni azt, ami reményt önt búsuló kebledbe. Vésd jól szivedbe ezen szót «Föltám adunk.* Viszontlátod azokat, kik téged elhagytak szenvedni e siralom völgyben nem sokára te is fogod követni őket és szenvedéseid megszűnnek. Nincs maradó helyünk; vándorok vagyunk e földön, távoznunk kell az égi hazába. Sok öröm és bű, szeretet és megvetés fűz bennünket vándor társainkhoz, mégis keserű az elválás, melyet minden perez meghozhat számunkra. A kegyetlen halál senkit sem kímél; legyen az palota büszke lakója vagy' szegény koldus. Szép szavakkal él Czuezor midőn igy szól a halálról: «Pólyákou, ősz támaszbotjaiu egyenlő dühvel gázol a hal ál.» Egy kemény csapás s testünk élettelenné válik; szivünk megszűnik dobogni; ajkunkon eláll aszó; rokonaink, barátaink könnyei s jajgatásai már nem képesek bennünket uj életre ébreszteni a halál ránk bocsálá a vért fagyasztó leheletet. Lakásunk a temető s ott nyugoszszuk a többi bajtársakkal együtt álmunkat. Szeretetteink nem hagynak el, mint mi elhagyók őket, eljönnek sírunk fölé rövid imát rebegni, kegyeletből földíszítik azt virágokkal s a szeretet könnyeivel öntözik azokat. Boldognak éizik magukat, ha egy uefelejtset szakithatnak le, hogy örök emlékül eltegyék, hogy eunek láttára éleszthessék a szeretet tüzét szivükben, mely fájdalommal van telve az elköltözés kinos perczétől. Nyugodtan távoznak ismét el e szomorú helytől, mert lerólak tartozásaikat. Mindnyájai! meghalunk s a halál után nyugalmat s békét fogunk nyerni. Kin és szenvedés volt az egész élet és lesz is mindég. Vagy ki nem szenved életében? A bölcsőben fekvő kisdedtől egész az ősz baju agghoz egy sincs, a ki ne panaszkodnék vándorlásának keserű óráiról. Életünk egy hullámzó tenger, melynek vihartól felkorbácsolt habjain ezer veszélylyel küzdve vitorlázunk. Nem találva biztos kikötőt, tovább haladunk a zátonyok közt, ha megpihenünk nyugalmunk nem édes, veszély fenyeget, melyet le kell küzdeni. A legvégső harezot a halál hozza meg, melyet legyőzve érdemeinkért hervadhatlau babért fogunk nyerni. Bajza szép gondolatával végezzük komor elmélkedésünket: Képtelen, hogy a halálban Eltűnjék minden jövő, S üdvét meg ne nyerje a jó És a vétlen szenvedő! Irodalmi levél. — {Mulattató Zsebkönyvtár) — A Buzárovits Gusztáv kiadásában megjelenő Mulattató Zsebkönyvtár, addig megjelent ötven füzetének ismertetése a következő : 1 .Balázs Sándor:« A mama tyúkszeme.» Pezsgő humorral s utolsó soráig lebilincselő élénkséggel irt mű, mely egyúttal a kiváló író legsikerültebb elbeszéléseihez tartozik. 2. Lauka Gusztáv : «Az eltévedt csók.» JÓÍZŰ előadás, tősgyökeres elbeszélő nyelv, vidám életfilozófia s fellegtelen jókedv teszi a veterán Lauka ezt a fiatal elbeszélését népszerűvé. 3. Eckstein Ernő: «Vörös Julcsa.» A hírneves ujabb német humorista vidám elbeszélését Dr. Spinoza (Ompolyi Mátray Ernő) magyarította kitűnő sikerrel. 4. Győrffy Iván : «Hat humoros toaszt.» Az országszerte ismert humoros toasztozó eredeti székely nyelvsajátságokkal és góbé ötletekkel fűszerezett humoros toasztjait Jókai Mór is dicsérő levéllel tüntette ki, mely a kis kötethez Vau mellékelve. 5. Lauka Gusztáv : «Egy agglegény viszontagságai.» «Herczeg Ugrikovics Mirkó.» A fiatal kedélyű vén humorista mindkét víg elbeszélése az ujabb humoros elbeszélő irodalom legérdekesebb gyümölcseihez tarfozik. 6. «Humoros költemények.* Humoristikus szavalásra legalkalmasabb ujabb és régibb humoros költemények Faludi Ferencz, Szentjóbi Szabó László, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferencz, Garay János, Czuczor Gergely, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Pósa Lajos, Kisfaludy Károly legkitűnőbb humoros műveiből válogatva. 7. Maszlaghy Ferencz : «Márton ur bajai.» A magyar széppróza legkiválóbb kalholikus művelője évtizedeinkben Maszlaghy Ferencz, a ki irói tehetsége összes előnyeit bemutatja a vidám elbeszélésben. 8. Csepreghy Ferencz: «A kitűnő vendég.» Vígjáték egy felvonásban. A jeles szinműiró ez a kedves kis vígjátéka fölötte alkalmas műkedvelők számára. Vállalatunk keretében főleg ezért is jelent meg. 9., 10. Eckstein Ernő : «Az iskolai kalodábau.» Hét fametszetű képpel. Magyarította Dr. Spinoza (Ompolyi Mátrai Ernő.) A világhírű humoreszk olyan tősgyökeres nyelven s olyan zamatos magyarsággal jelen meg, mintha csak eredeti mű lenne. Az iskolai élet humora van benne megírva, mindvégig vidámságra derítő hangon és jellemzetes vonásokkal. 11. Balázs Sándor : «Ráró és csillag.* A tragikus véget ért kiváló magyar humorista nevető múzsájának egyik legsikerültebb alkotása. 12. Zschocke Henrik : «Az őrmester.* Fordította Madzsar János. Zschocke legtöbb elbeszélése csak nyer idő multával. Ilyen el nem avuló novella ez is, melyet gondos fordításban mutatunk be. 13. Maszlaghy Ferencz: «Sarah grófné,» A magyar salonvilágból merített ez elbeszélésben a kor divatos kinövései vannak éles sziliekkel megvilágítva. Maga az elbeszélés érdekfeszítő és tanulságos is egyszerre. 14. Dickens Károly : «Egy arisztokrata nŐ.» Fordította Dallos Gyula. A világirodalom egyik legnagyobb humoristájától való mű ez, moly minden izében a nagy mester hatalmas humorát bizonyítja. 15. Kövér Lajos «A megbukott tőkepénzes.* A víg elbeszélés a franczia szellemű magyar drámaírótól vállalatunkban jelenik meg legelőször önálló kiadásban. 16., 17. Gerstaeker Frigyes : «Végzetek.* Regény az amerikai életből. Fordította Zólyomi J. Az ujabb német elbeszélő irodalom kitűnő képviselője, mint művészi tollú jellemzője az amorikai életnek, regényében a legmagasabb színvonalon álló alkotást nyújtotta a világirodalom számára. 18. Dr. Spinoza : «Kisvárosi aristokraezia* és «Javorek Lukács a muszka espion.* Dr. Spinoza (Ompolyi Mátrai Ernő) két eredeti vidám elbeszélése a kedvolt tárczairó minden kiválóságait egyesíti. ^19., 20. Gróf Gvadányi József: «Rontó Pál, egy magyar lovas közkatonának élete..* Az eredeti kiadás mán. Az első magyar humoros elbeszélés vállalatunkban jelent meg ujabb kiadásban s hogy milyen hatással, azt bizonyítja egy nemsokára megismételt második és harmadik kiadás. 21. Szokoly Viktor: «Színész és komédiás.* Az ötvenes évek hires elbeszélője semmit sem vesztett pezsgő humorából s élénk megfigyelő tehetségéből, amit ez az ujabb elbeszélése is igazol. 22. Hevesi József: «Vig elbeszélések.* A legnjabb magyar elbeszélő irodalom tehetséges művelőjétől öt kitűnő elbeszélést mulatunk be. 23., 24. Greville Henrik : «Az eskü.» Regény. Fordította E. K. A bájos rerényt Greville legsikerültebb művei mi az szeretni s attól akit szeretünk, tiz : hosszú évig távol lenni, lemondani minden reményről valaha övé lehetni. S a reménynek még egy eltévedt sugara sem világította be éltemet s ime egyszerre csak fényes lesz körültem minden éltem egén az édes reménynek sugara tört elő s egyszerre eloszlatta a sötétséget s egész valómat boldogsággal ragyogja körül. Boldog vagyok, felette boldog. ítéld meg drága Ilmám, hogy van-e okom olyan boldognak lenni. Ivánom levele igy hangzik: Igen Tisztelt Nagysád! Egykor nagysád kezéből vártam boldogságomat, most ismét onnan várom. Akkor a sors határozott, most egyedül Nagysád határozhatja meg, vájjon botdog leszek-e a földön, vagy örökre boldogtalan maradok. RÖvid idö múlva tiszteletemet teszem s akkor szóval fogom előadni kérésemet s válaszától függ boldogságom vagy boldogtalanságom. mély tisztelője Derecskey íván. Te is azt olvasod ki e levélből, ugy-e kedves Ilmám, hogy kezemet fogja megkérni? $ hogy mit fogok rá válaszolni, azt is tudod? Azért esak készítsd el ruhádat, mert nemsokára esküvőjére hiv a föld legboldogabb Margitja. H. Ugy kezdem, mint múltkori levelemet, vajha mellettem volnál

5 Ilmám! De nem azért drága barátnőm, hogy «fülembe sűgd» szép vagy Margitom, hanem, hogy szerető sziveden siratnám el meghalt szerelmemet. Igen Ilmám, meghalt az én szerelmem örökre s nem támad az fel soha többé... Hiu, bolond voltam, aki azt hittem, hogy ő is ugy megőrizte fiatalkori szerelmét, miként én megőriztem. Fájdalmasan csalódtam. A férfiú rég elfeledte már ifjúkori ábrándját ; szivében uj szerelem keletkezett egy más nő iránt. S tudod-e ki ez a no, ki iránt Iván szerelmet téplál? Mostoha leányom, az én kedves kis Ilonkám. Nem csodálkozom, hogy szereti Iván, hisz oly szép, oly fiatal. Mi az én szépségem e viruló bimbóhoz képest? . . . S most, hogy szeret, még százszor szebb ; a boldogság csak fokozza szépségét. A jó lélek nem is sejti, hogy az ő boldogsága az én boldogtalanságom. Ne is tudja meg soha, mint zúzta össze szivemet az ő szerelme. Iván Ígéretéhez képest a napokban megérkezett. Előtte való nap jött haza nagyanyjától Ilonka is. A mint mostoha leányom megpillantani, azonnal észre vettem, hogy lelkülete nagy változáson ment át. A vidor leányka bús mosolylyal üdvözölt s midőn egyedül maradtam vele, kipirult arczczal borult keblemre s halk, szaggatott hangon mondta: Egy titkot mondok el neked kis mamám, egy édes titkot, szivem titkát. Szeretek nagyon, igen nagyon. Akit szeretek, méltó szivem szerelmére, ő is ugy szeret, mint én őt. A nagymamától már megkérte kezemet' 3 ö beleegyezett házasságunkba s ha te is beleegyezel, boldog leszek. Te nem csak gyámom vagy, de az én ádes jó kis mamám is, akinek beleegyezése nélkül n^m akartunk határozni. Nagyon kérlek tehát, add beleegyezésedet boldogságomhoz. Bensőleg öleltem szivemre a kedves gyermeket s biztosítottam, ho gy választása illen nem lesz kifogásom, mert bizonyosan tielyesen választott. Oh igen, feleié Ilonka, 5 a legjobb, a legnemesebb férfiú e világon. De hisz te is ösmerted kis mamám leány korodban. Nagyon sokszor emlegettük. Elmondta, hogy milyen szép, kedves voltál. Persze, hogy én erre azt mondtam, hogy nem csak voltál, de még most is a legszebb ris mama vagy a világon . . . Kedves csacsogását félbe szakítva, remegve kérdem nevét szerelme tárgyának. Eltaláltad már, ugy-e drága Ilmám, hogy tvánt nevezte meg? Igen az én Ivánomat iz én régi egyetlen édes szerelmemet. . . Nem tudtam szólni sokáig. Szivem összeszorult, ugy éreztem, mint ha meg kellene íalnom ... ^ Iván másnap eljött megkérni tőlem — eányom kezét . . . Mikor beleegyezésemet megnyerte, öröme íatártalan volt, nem sejté, hogy az én jzivemen halálos sebet ejtett, mert tréfásan egyezte meg, hogy tudom-e, hogy egykor íbrándja voltam, de hisz folytatá, ez már gy szokás a fiatal «gyermeknél» szükséges, logy csupa szokásból ábrándozzék . . . Mit irjak még ? Ilonka esküvőjének napja ii van tűzve. Náluk az esküvő napján lesz i boldogság kezdete, nálam pedig a boldogtalanság kezdődik. Ők örülni fognak, én sirni fogok, mert az nap temetésem lesz, Bús, szomorú temetés lesz az, a hol minden örömemet, reményt, boldogságot, mindent, mindent eltemet Margitod. BÁRTFAY RÓZA. — A főapát, Vaszary Kolozs névünnepét ülte meg kedderr főgymuasiumunk, mely alkalommal az ünnepi misét Villányi Szaniszló főgymu. igazgató mondotta. A benczések székháza azonkívül még díszebédet rendezett, melyre számos előkelőségünk meg volt hiva. — - Sírkoszoruk. A legdíszesebb sírkoszornkat az idén Kováts Albert temető vállalatában lehet látni, a hol ugy választékban, miud Ízlésben mindenki megtalálhatja azt, a mit keres. — Rendőri hirek. A párkányi vásár ísebmetszŐi s egyéb mesterségü lókötői közül elfogták a következőket: Lakatos Amna szabadhelyi lakosnőt, a ki egyébkint ismertebb nevü zsebmetsző; Sinkovits Jóísefné lévai illetőségű asszonyt, a ki színűén ismert nevü tolvajnÖ; Ricsóvszky AnIrás szempezi lókötöt, a ki inkább szeret i zsebekbe belekötni és Répás András iiskeszi dilettáns zsebmetszőt, a ki csak most kezdte meg pályafutását. Tavaly kétszer több zsebmetszőt fogtak el, a mi arra irall, hogy a párkányi vásár kezd félelmessé válni a tolvaj világ előtt,