Esztergom és Vidéke, 1888
1888-07-29 / 61.szám
ESZTlíRfiOM, X. ÉVFOLYAM. 61. SZÁM. VASÁRNAP, 1888. JÚLIUS, 29. MÍWJU'VI .EMIK I n-'.'l'li'.l II< IIJT kfyi'SZF.l! VASÁItNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ÖVI H • fél évre . 1 ne JÍVtjein u e Eyy szám áru 7 kr. (1 frt — kr. 3 fit - kr. I frt r.o kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZF.I rr-Ai n IA-UTCZA fii?.' SZÁM, littví ÍI Ift^i H/.I'III'IIIÍ iMst/.tir. illutt" k(")/,|(<inmi\l;iilil(Mii|íík. KIADÖmVATAL: SZEGI i KI i YI-TÉR 331. SZÁM, linv.t a l:i|> liiv:il;iltiK s ;j nifig/ui ti'inl«léfl«í, :i, uyiltférlie szánt közleméin ck, *'lőli'/,tV}.«<Kl |iún/.<'l< és l<ifl:niiál.iniili HifézeinlíSk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIINHÍTKNKK :flj UAiiANIIIUMOTKNL'K I s/.ótól 100 *v.»\ii - frt 75 kr.i': •"*'^:'<IL«J""' :,M "zwrint Ifgju 100-200-ig . I frt r.() kr. : iiHi.vusi.bl.jiii kö/ölfi,ttM!k. 80O~ÍW0«lg . 2 frt 85 kr.i . — ISély-ígdij ÍSO kr. i N VI I.TTKIf *<m< Jffl kr. Esztergom, jul. 28. (S. F.) Magyarországban a káptalanok között kettő van olyan, mely tagjai között a legtöbb hírneves tudóssal, illetve költővel dicsekedhetik: az esztergomi és a nagyváradi. Ha az utóbbinál e jelenség -főmotívuma a kanonoki slalluiumal járó dús jövedelem, ugy az előbbinél bátran mondhatjuk, hogy leginkább herczegprimásunk kiváló előszeretete az irodalmi vagy költészet terén jeleskedő tehetségek iránt, s ezek megérdemlett ki'tintetése. A káptalan jelenlegi tudós tagjai között Sujánszky Antal praelatus és szt. Istvání prépost az egyedüli, ki mint kizárólagos egyházi iró, de különben mint egyházi költő foglal el méltó helyet. Egyike Ő a magyar klérus kedves alakjainak, kinek nevét a tisztelőt ajka emlegeti; a ka.h. egyházi irodalom s költészet egyik tevékeny munkása, kinek érdemeit most ötvenéves írói jubileuma alkalmával méltányoljuk. Jóllehet páratlan szerénysége ekkép nyilatkozott: «Nem kell dicsőség, homlokom köré nem kell babér, az értök áldozott idő magában többet ér,» de azért most sietnek tisztelői az^ elismerés koszorújával, mert azt valóban meg is érdemli. Sujánszky Antal született 1815. aug. 4-én Budapesten, hol atyja keresett ügyvéd volt. Otthon vallásos nevelést nyert, a minek következménye ezután az a mély vallásosság, a mit teljes életén át bírt s jelenleg is szivében hordoz. Kiváló tehetségét szülői csakhamar észrevették s ő már jó korán hozzáfogott az elemi ismeretek elsajátításához. Ezek után középtanodai tanulmányait hat éven át a kegyesrendiek budapesti főgymnásiumában végezte kiváló sikerrel, a mi csak olhatározólag hathatott arra, hogy régi óhaja teljesüljön : a papi pályára lépjen. Ebbeli ezélját el is érte, midőn őt Rudnay Sándor herczegprimás az esztergomi főegyházmegye papnövendékei közé felvette. — Ennyi, a mit Sujánszky gyermek- és ifjúkoráról egészen a papi pálya megkezdéséig röviden elmondhatunk. Uj pályájával szellemi életében is uj s jelentős fordulat áll be. Mint növeudékpap a pozsonyi Emericanumba küldetett, hol elöljárójának buzdítására kedvet nyert a hazai s külföldi irók és költők olvasására, a minek kifolyása volt, kiváló előszeretete a költészet iránt s erről számos szárnypróbálgatások által csakhamar tanúbizonyságot is tett. — A bölcsészeti tanfolyamot Nagyszombatban végezte, hol nem késett beállni a Mayer István s barátjai által létesített » Magyar Nyelvgyakorló Egyesület«-be, hol dicséretes buzgóságot tanúsított. Az ide «Örömdal V. Ferdiuánd ifjabb királyunk fölgyógyulásakor* czim alatt beadott költeménye 1833-ban külön lenyomatban is megjelent. Az egyházi tudományokat a bécsi egyetemen hallgatta s ebbeli tauulmámányait dicséretesen fejezte be 1836bau. Azonban ifjúkora miatt még nem szentelhették fel, igy szülővárosába ment vissza, s hogy az időt tótlenül ne töltse: az egyetemen a magyar- cs természetjogot hallgatta, szabad idejét pedig irodalmi és költői dolgozatokra fordította, melyek részint a pesti növendékpapság irod. iskolája «Munkálatai»-ban, részint az « Athénaeum»-bau jelentek meg. A fővárostól 1838-ban vált meg, a midőn a törvényes időt elérvén áldozárrá szenteltetett s mint ilyen Komáromba küldetett segédlelkésznek. Az itt töltött rövid idő alatt inkább az egyházi dolgokkal volt elfoglalva, de ezek teljesítésében megnyerte a komáromi hivők szivét és szeretetét. : — Több alkalma nyílt már irod. működésének a pest-lipótvárosi plébánián, hová előbbi minőségében áthelyeztetett. Egymás után jelentek meg részint fordított, részint eredeti művei, mint: 1841ben Albach Szaniszló «Heilige Aniílange* jeles müvének fordítása, mely eredetiben 1876-bau már hetedszer jelent meg. — 1842-ben Frayssinous Dénes «Defense du christianisme, ou Conférences sur la Religion» hatalmas müvét «A kereszténység védelme* cz. alatt három kötetben. 1843-ban adta ki Münster Renát után «Mindeu bölcseség kezdete az Űr félelme* cz. igen hasznos imakönyvet az ifjúság számára. 1844-ben kiadta Kompis Tamásnak az egész világon ismeretes művét «Krisztus követéséről* czimmel, mely az eredetinek szép, szabatos fordítása. Ugyanezen év mutatta be őt, mint elsőrendű egyházi költőt gyönyörű vallásos költeményeivel. «Vallásos és hazafiúi költemények* cz. alatt láttak napvilágot 230 nyolezadrétü lapra terjedő poemái gróf Forray-Brunszvick Júlia cs. kir. palotadámának ajánlva, melyekben hol mély vallásosság, hol édes hazafiúi szeretet nyilatkozik, a legtöbben mindkettő együttesen, mert «a honszeretet érzelmét mindig a vallásosság dicsfényében tünteti föl,» mint egyik bírálója megjegyzi. Költeményei 1853-ban második kiadást is értek, de ebben nagyobb részt csak vallásos költeményei vannak; a kötetet Csajághy Sándor volt csanádi püspöknek ajánlotta. Nagyobb eredeti müvei között fel kell hoznunk « Az ájtatosság Gyöngyei* cz. imakönyvet, mely 1846-ban jelent meg s egy másikat, mely «Hit, remény és szeretet* cz. alatt 1851-ben látott világot. Az utóbbi részint eredeti, részint szerkesztett imákból áll s a művelt katholikusok számára Íratott. 1863-ban bővített s díszes kiállításban lett kiadva másodszor. 1846-ban mint segédlelkész a pestbelvárosi plébániára lett áthelyezve.* Daczára az itt sem kevesbedett bokros teendőinek, talált még időt, az eddigieknél nagyobb vállalatokra. «Kalászát a legjelesb német kalkolikus hitszónokok egyházi beszédeiből* cz. alatt nyolez kötet egyh. szónoklatot adott ki több fővárosi paptársa segítségével nyolez egymás utáni évbon 1852-ig. — Ezzel csaknem egyidejűleg (1845- 51) szerkesztette az elhunyt szombathelyi püspök, iíJsiterjoiDÍsTiiíkílárczája. Perényi Kálmán barátomnak. Ne bántson az soha téged, Hogy gondokkal küzdve élek, Gyönge hajtást tör a vihar, Féríi-Ielket edz az élet. A míg tudom, mi az álom, A mig van egy jó barátom, Bárba utam vér jelöli, Addig ne félts, helyem állom. S még akkor is, hogyha nem lesz, A ki velem kezet fogna, — Még akkor is bátor szívvel Nézek fel a csillagokba. (Libád.) LÉVAI SÁNDOR, FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM, és VIDÉKE" számára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ(Harminczkettedik folytatás ós befejezés:) A nagy lelki küzdelmeken átment asszony esak azután tudta meg a haldokló utolsó akaratát, a mikor már nem voltak könnyei. Az ispán bőségesen elmondotta szorul szóra, hogy mit üzent a szegény öreg asszony, a kinek a halálát olyannyira sietette a menedék keresés. * Mariska már most szívesen teljesítette volna a végrendeletet. Csak a legkínosabb bizonytalanság óráiban volt még határozatlan. Végre megtalálta a mentő gondolatot. El is mondta mindjárt. — Ispán ur, készüljón kérem Budapestre, ön egy levelet fog átadni a férjemnek, ha még életben találja. A szenvedő asszony visszavonult szobájába, hogy engedelmeskedjék egy r ravatal akaratának. Nagyon nebéz munkát végzett. A szavak közül nem bírta megtatálni azokat, a melyeket keresett s gondolatai közül nem akarta leírni azokat, a melyeket megtalált. Munkája közben hirtelen fölemelkedett. Lázas homlokához kapott s félve tekintett körül, mintha csak tudni akarta volna, hogy eszméleténél van-e, fölismeri-e a körülötte'ilevő tárgyakat. Annyi rázkodtatáson ment keresztül, hogy már alig volt képes rendezni gondolatait. A szegény asszony megrémült attól a gondolattól, hogy meg fog őrülni. Mert olyan káprázatok vették körül, hogy közel is állt hozzá. Sebesen vágtató kocsizörgést hallott odakint. A mint a kocsi megállott", Kálmánka örömkiáltása előzte meg a férje szavát. Mariska az ablakhoz rohant s a következő pillanatban meg kellett fogóznia,, hogy össze ne roskadjon. Csakugyan a visszatérő embert látta és hallotta. Sápadt volt és izgatott, de olyan szép és olyan jó, mint azelőtt. Mosolygó könynyekkel csókolgatta gyermekét s karjai közé foglalta drága kincsét. Az öreg János remegve futott megérkezett ura elébe. A cselédek mind a kastély bejárata elé csődültek össze. Az ispán nem birt szóhoz jutni.. Ez már nem volt káprázat, ez nem lehetett látománv; ez már maga a valóság volt. Mariska nem tudott tovább uralkodni érzelmein. Uj erő, uj élet szállotta meg s épen a megérkezett elé akart rohanni, mikor az a felesége salonjába lépett. — Egyetlenem, Maiiskám! Ez volt mindössze az a két szó, mely képes volt szivéből kitörni, mert a következő pillanatban a többit már mosolygó könnyeivel mondta el. Mariska majdnem eszméletlenül omlott a férfiú erős karjaiba. Nem jutbatott szóhoz. Csak a szive dobogásával beszélt. A találkozó szivek legmagasztosabb kibékülését, az engesztelödés legédesebb beteljesedését hirdették a fenséges pillanatok, midőn mind a ketten bocsánatkérés nélkül bocsátottak meg s egyetlen szemrehányó tekintet nélkül üdvözöltek. Kovács László a csöndesen zokokó asszony fájdalmát forró csókjaival oszlatta el. Kálmán görcsösen megragadta az apa kezét s ámuló szemekkel nézte a jelenetet. Végre visszanyerte az eszmélés erejét a boldog asszony s első kérdése is ez volt : — Nem történt semmi bajod, édesem ? — Nem. Megvédelmezett es megtartott engem az Isten számotokra. — Ugy-e most már nem hagysz el többet minket ? — Soha. Itt fogok maradni Baranyán, mert van elég erőm megvetni mindazt, a mi a végzetes cserére tántorított. Eldobom a nagyravágyást s nem akarok több lenni mint azelőtt voltam: kimondhatatlanul boldog. Es mi történt ellenfeleddel ? — A mit nekem szántak, azt találta meg ő. Nemesváry nem érdemelt egyéb sorsot ... — Meghalt? — Meghalt. Mariska megdöbbenve nézett maga elé. — Es az az asszony, a kiért föláldozta életét; és az az asszony, a ki démoni hatalommal állott közénk ; és az az asszony,, a ki téged is annyira megrémített, már nem fog többé visszatérni Magyarországra.. Elutazása előtt meghatalmazta A^izkeletyt,. hogy tegye mindenét pénzzé s küldje utána Parisba, — Es mi fog most veled törtémii ? — Semmi. Annyi mint a mennyi Ne-, mesváryval történt volna, ha engem lő agyon. A klubb közgyűlést tartóit, rehabilitált s visszafogadott tagjai köze* a honnan még. tegnap kidobott; de én visszautasítottam határozatukat. Nincs nekem szükségem egy emberélet árán visszaváltott bizalomra. Első gondolatom, első utam is hazafelé vonzott és én elhagytam a fővárost, a hol most egyébről sem beszélnek, mint a halálos kimenetelű párbajról. Viz^ kelety járt nálam az első órában, midőn már előkészületeket tettem |a hazautazásra s a mint tőle meghallottam, hogy milyen tartalmú sürgönyt kaptál attól a sötét lelkű s megmérgezett szivü asszonytól, szerettem volna Összetörni azt a kezet, mely ilyen aljasságra vetemedett.