Esztergom és Vidéke, 1888

1888-07-29 / 61.szám

ESZTlíRfiOM, X. ÉVFOLYAM. 61. SZÁM. VASÁRNAP, 1888. JÚLIUS, 29. MÍWJU'VI .EMIK I n-'.'l'li'.l II< IIJT kfyi'SZF.l! VASÁItNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ÖVI H • fél évre . 1 ne JÍVtjein u e Eyy szám áru 7 kr. (1 frt — kr. 3 fit - kr. I frt r.o kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZF.I rr-Ai n IA-UTCZA fii?.' SZÁM, littví ÍI Ift^i H/.I'III'IIIÍ iMst/.tir. illutt" k(")/,|(<inmi\l;iilil(Mii|íík. KIADÖmVATAL: SZEGI i KI i YI-TÉR 331. SZÁM, linv.t a l:i|> liiv:il;iltiK s ;j nifig/ui ti'inl«léfl«í, :i, uyiltférlie szánt köz­leméin ck, *'lőli'/,tV}.«<Kl |iún/.<'l< és l<ifl:niiál.iniili HifézeinlíSk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIINHÍTKNKK :flj UAiiANIIIUMOTKNL'K I s/.ótól 100 *v.»\ii - frt 75 kr.i': •"*'^:'<IL«J""' :,M "zwrint Ifgju 100-200-ig . I frt r.() kr. : iiHi.vusi.bl.jiii kö/ölfi,ttM!k. 80O~ÍW0«lg . 2 frt 85 kr.i . — ISély-ígdij ÍSO kr. i N VI I.TTKIf *<m< Jffl kr. Esztergom, jul. 28. (S. F.) Magyarországban a káptalanok között kettő van olyan, mely tagjai között a legtöbb hírneves tudóssal, illetve költővel dicsekedhetik: az esz­tergomi és a nagyváradi. Ha az utóbbi­nál e jelenség -főmotívuma a kanonoki slalluiumal járó dús jövedelem, ugy az előbbinél bátran mondhatjuk, hogy leginkább herczegprimásunk kiváló elő­szeretete az irodalmi vagy költészet terén jeleskedő tehetségek iránt, s ezek megérdemlett ki'tintetése. A káptalan jelenlegi tudós tagjai között Sujánszky Antal praelatus és szt. Istvání prépost az egyedüli, ki mint kizárólagos egyházi iró, de külön­ben mint egyházi költő foglal el méltó helyet. Egyike Ő a magyar klérus kedves alakjainak, kinek nevét a tisztelőt ajka emlegeti; a ka.h. egyházi irodalom s költészet egyik tevékeny munkása, ki­nek érdemeit most ötvenéves írói jubi­leuma alkalmával méltányoljuk. Jóllehet páratlan szerénysége ekkép nyilatkozott: «Nem kell dicsőség, homlokom köré nem kell babér, az értök áldozott idő magában többet ér,» de azért most sietnek tisztelői az^ elismerés koszorú­jával, mert azt valóban meg is ér­demli. Sujánszky Antal született 1815. aug. 4-én Budapesten, hol atyja keresett ügyvéd volt. Otthon vallásos nevelést nyert, a minek következménye ezután az a mély vallásosság, a mit teljes életén át bírt s jelenleg is szivében hordoz. Kiváló tehetségét szülői csak­hamar észrevették s ő már jó korán hozzáfogott az elemi ismeretek elsajá­tításához. Ezek után középtanodai ta­nulmányait hat éven át a kegyesrendiek budapesti főgymnásiumában végezte ki­váló sikerrel, a mi csak olhatározólag hathatott arra, hogy régi óhaja telje­süljön : a papi pályára lépjen. Ebbeli ezélját el is érte, midőn őt Rudnay Sándor herczegprimás az esztergomi főegyházmegye papnövendékei közé fel­vette. — Ennyi, a mit Sujánszky gyermek- és ifjúkoráról egészen a papi pálya megkezdéséig röviden elmond­hatunk. Uj pályájával szellemi életében is uj s jelentős fordulat áll be. Mint nö­veudékpap a pozsonyi Emericanumba küldetett, hol elöljárójának buzdítására kedvet nyert a hazai s külföldi irók és költők olvasására, a minek kifolyása volt, kiváló előszeretete a költészet iránt s erről számos szárnypróbálgatá­sok által csakhamar tanúbizonyságot is tett. — A bölcsészeti tanfolyamot Nagyszombatban végezte, hol nem ké­sett beállni a Mayer István s barátjai által létesített » Magyar Nyelvgyakorló Egyesület«-be, hol dicséretes buzgósá­got tanúsított. Az ide «Örömdal V. Ferdiuánd ifjabb királyunk fölgyógyu­lásakor* czim alatt beadott költeménye 1833-ban külön lenyomatban is meg­jelent. Az egyházi tudományokat a bécsi egyetemen hallgatta s ebbeli tauulmá­mányait dicséretesen fejezte be 1836­bau. Azonban ifjúkora miatt még nem szentelhették fel, igy szülővárosába ment vissza, s hogy az időt tótlenül ne töltse: az egyetemen a magyar- cs természetjogot hallgatta, szabad idejét pedig irodalmi és költői dolgozatokra fordította, melyek részint a pesti nö­vendékpapság irod. iskolája «Munká­latai»-ban, részint az « Athénaeum»-bau jelentek meg. A fővárostól 1838-ban vált meg, a midőn a törvényes időt elérvén áldo­zárrá szenteltetett s mint ilyen Komá­romba küldetett segédlelkésznek. Az itt töltött rövid idő alatt inkább az egyházi dolgokkal volt elfoglalva, de ezek teljesítésében megnyerte a komá­romi hivők szivét és szeretetét. : — Több alkalma nyílt már irod. működé­sének a pest-lipótvárosi plébánián, hová előbbi minőségében áthelyeztetett. Egy­más után jelentek meg részint fordí­tott, részint eredeti művei, mint: 1841­ben Albach Szaniszló «Heilige Aniílange* jeles müvének fordítása, mely eredetiben 1876-bau már hetedszer jelent meg. — 1842-ben Frayssinous Dénes «De­fense du christianisme, ou Conférences sur la Religion» hatalmas müvét «A kereszténység védelme* cz. alatt három kötetben. 1843-ban adta ki Münster Renát után «Mindeu bölcseség kezdete az Űr félelme* cz. igen hasznos ima­könyvet az ifjúság számára. 1844-ben kiadta Kompis Tamásnak az egész vi­lágon ismeretes művét «Krisztus köve­téséről* czimmel, mely az eredetinek szép, szabatos fordítása. Ugyanezen év mutatta be őt, mint elsőrendű egy­házi költőt gyönyörű vallásos költe­ményeivel. «Vallásos és hazafiúi költe­mények* cz. alatt láttak napvilágot 230 nyolezadrétü lapra terjedő poemái gróf Forray-Brunszvick Júlia cs. kir. palotadámának ajánlva, melyekben hol mély vallásosság, hol édes hazafiúi szeretet nyilatkozik, a legtöbben mind­kettő együttesen, mert «a honszeretet érzelmét mindig a vallásosság dicsfé­nyében tünteti föl,» mint egyik bírálója megjegyzi. Költeményei 1853-ban má­sodik kiadást is értek, de ebben na­gyobb részt csak vallásos költeményei vannak; a kötetet Csajághy Sándor volt csanádi püspöknek ajánlotta. Nagyobb eredeti müvei között fel kell hoznunk « Az ájtatosság Gyöngyei* cz. imakönyvet, mely 1846-ban jelent meg s egy másikat, mely «Hit, remény és szeretet* cz. alatt 1851-ben látott világot. Az utóbbi részint eredeti, ré­szint szerkesztett imákból áll s a mű­velt katholikusok számára Íratott. 1863-ban bővített s díszes kiállításban lett kiadva másodszor. 1846-ban mint segédlelkész a pest­belvárosi plébániára lett áthelyezve.* Daczára az itt sem kevesbedett bokros teendőinek, talált még időt, az eddigiek­nél nagyobb vállalatokra. «Kalászát a legjelesb német kalkolikus hitszónokok egyházi beszédeiből* cz. alatt nyolez kötet egyh. szónoklatot adott ki több fővárosi paptársa segítségével nyolez egymás utáni évbon 1852-ig. — Ezzel csaknem egyidejűleg (1845- 51) szer­kesztette az elhunyt szombathelyi püspök, iíJsiterjoiDÍsTiiíkílárczája. Perényi Kálmán barátomnak. Ne bántson az soha téged, Hogy gondokkal küzdve élek, Gyönge hajtást tör a vihar, Féríi-Ielket edz az élet. A míg tudom, mi az álom, A mig van egy jó barátom, Bárba utam vér jelöli, Addig ne félts, helyem állom. S még akkor is, hogyha nem lesz, A ki velem kezet fogna, — Még akkor is bátor szívvel Nézek fel a csillagokba. (Libád.) LÉVAI SÁNDOR, FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM, és VIDÉKE" számára irta; KŐRÖSY LÁSZLÓ­(Harminczkettedik folytatás ós befejezés:) A nagy lelki küzdelmeken átment asszony esak azután tudta meg a haldokló utolsó akaratát, a mikor már nem voltak könnyei. Az ispán bőségesen elmondotta szorul szóra, hogy mit üzent a szegény öreg asszony, a kinek a halálát olyannyira siet­ette a menedék keresés. * Mariska már most szívesen teljesítette volna a végrendeletet. Csak a legkínosabb bizonytalanság óráiban volt még határo­zatlan. Végre megtalálta a mentő gondo­latot. El is mondta mindjárt. — Ispán ur, készüljón kérem Budapestre, ön egy levelet fog átadni a férjemnek, ha még életben találja. A szenvedő asszony visszavonult szobá­jába, hogy engedelmeskedjék egy r ravatal akaratának. Nagyon nebéz munkát végzett. A szavak közül nem bírta megtatálni azokat, a me­lyeket keresett s gondolatai közül nem akarta leírni azokat, a melyeket megtalált. Munkája közben hirtelen fölemelkedett. Lázas homlokához kapott s félve tekintett körül, mintha csak tudni akarta volna, hogy eszméleténél van-e, fölismeri-e a kö­rülötte'ilevő tárgyakat. Annyi rázkodtatáson ment keresztül, hogy már alig volt képes rendezni gondolatait. A szegény asszony megrémült attól a gondolattól, hogy meg fog őrülni. Mert olyan káprázatok vették körül, hogy közel is állt hozzá. Sebesen vágtató kocsi­zörgést hallott odakint. A mint a kocsi megállott", Kálmánka örömkiáltása előzte meg a férje szavát. Mariska az ablakhoz rohant s a következő pillanatban meg kellett fogóznia,, hogy össze ne roskadjon. Csakugyan a visszatérő embert látta és hallotta. Sápadt volt és izgatott, de olyan szép és olyan jó, mint azelőtt. Mosolygó köny­nyekkel csókolgatta gyermekét s karjai közé foglalta drága kincsét. Az öreg János remegve futott megérke­zett ura elébe. A cselédek mind a kastély bejárata elé csődültek össze. Az ispán nem birt szóhoz jutni.. Ez már nem volt káprázat, ez nem le­hetett látománv; ez már maga a valóság volt. Mariska nem tudott tovább uralkodni érzelmein. Uj erő, uj élet szállotta meg s épen a megérkezett elé akart rohanni, mikor az a felesége salonjába lépett. — Egyetlenem, Maiiskám! Ez volt mindössze az a két szó, mely képes volt szivéből kitörni, mert a követ­kező pillanatban a többit már mosolygó könnyeivel mondta el. Mariska majdnem eszméletlenül omlott a férfiú erős karjaiba. Nem jutbatott szóhoz. Csak a szive dobogásával beszélt. A találkozó szivek legmagasztosabb ki­békülését, az engesztelödés legédesebb be­teljesedését hirdették a fenséges pillanatok, midőn mind a ketten bocsánatkérés nélkül bocsátottak meg s egyetlen szemrehányó tekintet nélkül üdvözöltek. Kovács László a csöndesen zokokó asszony fájdalmát forró csókjaival oszlatta el. Kálmán görcsösen megragadta az apa kezét s ámuló szemekkel nézte a jelenetet. Végre visszanyerte az eszmélés erejét a boldog asszony s első kérdése is ez volt : — Nem történt semmi bajod, édesem ? — Nem. Megvédelmezett es megtartott engem az Isten számotokra. — Ugy-e most már nem hagysz el többet minket ? — Soha. Itt fogok maradni Baranyán, mert van elég erőm megvetni mindazt, a mi a végzetes cserére tántorított. Eldobom a nagyravágyást s nem akarok több lenni mint azelőtt voltam: kimondhatatlanul boldog. Es mi történt ellenfeleddel ? — A mit nekem szántak, azt találta meg ő. Nemesváry nem érdemelt egyéb sorsot ... — Meghalt? — Meghalt. Mariska megdöbbenve nézett maga elé. — Es az az asszony, a kiért föláldozta életét; és az az asszony, a ki démoni ha­talommal állott közénk ; és az az asszony,, a ki téged is annyira megrémített, már nem fog többé visszatérni Magyarországra.. Elutazása előtt meghatalmazta A^izkeletyt,. hogy tegye mindenét pénzzé s küldje utána Parisba, — Es mi fog most veled törtémii ? — Semmi. Annyi mint a mennyi Ne-, mesváryval történt volna, ha engem lő agyon. A klubb közgyűlést tartóit, reha­bilitált s visszafogadott tagjai köze* a hon­nan még. tegnap kidobott; de én vissza­utasítottam határozatukat. Nincs nekem szükségem egy emberélet árán visszaváltott bizalomra. Első gondolatom, első utam is hazafelé vonzott és én elhagytam a fővá­rost, a hol most egyébről sem beszélnek, mint a halálos kimenetelű párbajról. Viz^ kelety járt nálam az első órában, midőn már előkészületeket tettem |a hazautazásra s a mint tőle meghallottam, hogy milyen tartalmú sürgönyt kaptál attól a sötét lelkű s megmérgezett szivü asszonytól, szerettem volna Összetörni azt a kezet, mely ilyen aljasságra vetemedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom