Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-25 / 25.szám

történelem tanúsága szerint mindenütt és minden időben leghathatósabb emeltyűi voltak az erkölesi és tudományos tökélyesbülésnek. Könyvtáram, melynek gyűjtésénél tisztán ezen szempontok szolgáltak irányadóul, a benne foglaltató müvek száma — s különösen azok valódi tudományos és erkölesi becsénél fogva egészen meg fog felelni azon rendeltetésnek, hogy mint «szegedi közkönyvtár*, a mivelődésnek s a társadalmi fejlődésnek egyik hathatós eszközéül szolgáljon. Midőn Szeged t. közönségével közlöm föntebbi elhatározásomat, egyúttal hangsúlyozni kívánom azon a könyvtár adományozásához kötött czélzatot, hogy én e könyvtárral akképen kívánok rendelkezni, hogy az valóban gyümölcsözővé válhassék a közmivelődésre nézve. S midőn részemről Szegeden találom e közmivelődési intézmény legalkalmasabb helyét: viszont biztosítékokat kívánok szerezni a felől, hogy a könyvtár ugy jelenben, mint a jövőben teljesen meg fog felelhetni rendeltetésének. E czélzatból bizonyos, a dolog természetéből folyó feltételeleket kötök ki, a melyek együttjárnak a könyvtár tulajdonjogával. E föltétolekuek Szeged város köztörvényhatósági bizottsága által leendő elfogadásához kötöm az Örök adományt. Föltételeim, melyeket szerződésileg megállapít! atni kívánok, a következők: A könyvtár szabályszerű [használatával hatályosan támogatva leend a felsőbb tudományos képzés; azonban kívánom, hogy a könyvtár még ez esetben is Szeged város tulajdona maradjon és annak tulajdonjoga se a tudományegyetemre, se egyéb tudományos intézetre vagy társulatra soha átruházható ne legyen. II. Hogy a könyvtár rendeltetésének megfeleljen, elengedhetlenül szükséges, hogy kellő gond forditassék annak föntartására és megőrzésére, és hogy ujabb müvek beszerzésével folyton gyarapittassék, mert csak igy tarthat lépést a tudományosság és korszellem haladásával. Ezek folytán kötelezze magát Szeged város, hogy a könyvtár föntartását, megőrzését és gyarapítását elvállalja s illetőleg az ahoz szükséges eszközöket előállítja s viselni fogja az erre megkívántató költségeket, a melyeket eddig magam viseltem. Ezekből foíyólag a várostól különös biztosítást kívánok a következő föltételekre nézve: 1. A város a könyvtár elhelyezésére alkalmas, íágas és vészmentes helyiséget szolgáltat. 2. A helyiséget saját költségén fölszereli mindazon kellékekkel, a melyek egy könyvtárhoz megkívántatnak, u. m. állványokkal, biztosító ablak-redőnyökkel s egyéb butornemüekkel; szóval: biztosítja a helyiség teljes berendezését. E tekintetben nem a fényűzést, hanem a czélszerüségi szempontokat kívánom irányadóul tekinteni. 3. A könyvtár gyarapítására, u. m. uj müvek beszerzésére, folyamatban levő munkák és folyóiratok kiegészítésére s a könyvek bekötésére évenként bizonyos összeget, legalább 1000 frtot biztosit, E tekintetben részemről is támogatni kiváuom a várost, s mig élek, évenként részemről is 1000 frttal hozzájárulok a könyvtár gyarapításához. 4. A város a könyvtár kezelésére és megőrzésére egy szakképzett könyvtárnokot alkalmaz, kinek számára megfelelő évi fizetést rendszeresít. A könyvtárnok választása a városi tanácsot illeti. Mig élek, a könyvtárnok megválasztása az én befolyásommal és megegyezésemmel, jövőben pedig az országos könyvtárak igazgatóiuak hármas kijelölése alapján történjék. 5. A könyvtár körül való alárendelt teendők végzésére a város egy megfelelő fizetéssel ellátott szolgát rendszeresít. A könyvtári szolgát, a könytárnok előterjesztésére, a városi tanács nevezi ki. 6. A város köztörvényhatósági bizottsága körében, tanult egyénekből egy állandó könyvtári bizottság alaki ttatik. Ennek föladata lesz: a könyvtár szellemi, erkölcsi, és anyagi érdekeire fölügyelni s arra törekedni, hogy a könyvtár minél inkább megfelelhessen rendeltetésének. A könyvtárra felügyelő bizottságnak kívánom különösen föntartani: a) A tkönyvtár épségének ellenőrzését; mire nézve időnként a könyvek közt próba-vizsgálat tartandó. b) A könyvtár évenkénti szükségleteinek megállapítását s a költségelőirányzat készítését a könyvtárnok meghallgatása, illetőleg előterjesztése mellett. c) A könyvtár gyarapításának ügyét. Mire nézve a könyvtárnok előterjesztésére a bizottság állítja össze azon 'müvek sorozatát, melyek az évi költségelőirányzat födözetéu belül beszerzendők lesznek. E tekintetben részemről is segítségül kívánok lenni, s azért mig élek: a beszerzendő müvek az én közreműködésem- és megegyezésemmel leszuek kijelölendők. 7. A könyvtár kezeléséhez szükséges költségeket (nyomtatványok, szerelvények javítása stb.) Szeged város födözi. 8. A könyvtár használatára nézve a könyvtárnok és könyvtárt felögyelő-bizottság az én meghallgatásom mellett külön szabályzatot készit. E szabályzatban a könyvtár épenmaradása s a könyvek csonkitatlansága érdekében egyszermindenkorra elengedhetleu szabály gyanánt kiköttetni kiváuom, hogy könyvek a könyvtárból való elvitelre ki nem adhatók s a könyvek olvasása és használata csakis a könyvtár helyiségében alkalmas olvasóteremben, kellő felügyelet mellett történhetik. 9. A város köztörvényhatósága által szerződésileg biztosítandó kötelezettséget mellett részemről még föntartani kívánom a következőket. a) Föntartom a használati és ideiglenes visszatartási jogott némely müvekre nézve, a melyek munkában lévő dolgozataimhoz szükségesek. b) Hogy az egész könyvtár mielőbb együtt és Szegeden legyen, czélszerünek tartom, s reménylem, nem fog nehézségekkel járni, ha a könyvtár helyiségéül szánt szobák egyikébe azon könyveket szállíttatom, a melyek visszatartását magamnak kikötöttem; hogy ott, mint a könyvtár fölállításakor a nélkül is szükségelt dolgozószobában, a szándékolt le- vagy kiírásokat folytathassam vagy bevégezhessem, melyeket Esztergomban vagy Budapesten megkezdtem. c) A könyvtárbau lévő többes példányok hovaförditása iránt én rendelkezem. d) A családi értékű és egyéb, a könyvtárba szorosabban nem tartozó kéziratokat visszatartom. 10. A könyvtár Szegedre szállítása a könyvek nagy számával és a reudezésnél fogva nagy munkát és hosszabb időt igényel. Akaratom az, hogy a könyvtár csomagolásával egyidőben történjék a könyvek összeírása és lajstromozása, s az elszállítás a csomagolás befejezése után lehetőleg egy tömegben, vagy részenként is történjék. Ezen munkálatnál, amennyiro egészségem és hajlott korom engedi, szívesen közreműködöm. Azonban elengedhetlenül szükséges, hogy a város már a rendesen és csomagolás végzésére egy szakképzett egyént alkalmazzon. Eszerint a könyvtárnok már a csomagolás megkezdése előtt ideiglenesen megválasztandó és rendelkezésemre adandó, már a végből is, hogy a könyvtár tüzetes ismeretébe bevezethossem. A könyvlár Szegedre való teljes elszállítása két év alatt eszközölhető leeud. Ezen időre részemről azzal kívánok hozzájárulni a könyvtárnok javadalmazásának terhéhez, hogy számára díjtalan szállást és ellátást biztosítok. Föltéve, ha a könyvek összeírása és elszállítása miatt okvetlenül szükség lesz Budapesten való hosszabb tartózkodásomra, s igy az esztergomi székhelytől távollétre, mint esztergom-főegyházi kanonok, a főmagasságu bibornok és herczegprimástól kell az engedélyt kinyernem ; e végett, ha szükség leend, Szeged városának közvetítő kérelme, reménylem, nem fog el- és siker nélkül maradui. 11. A könyvtár csomagolási és szállítási költségeit Szeged város viseli. 12. A könyvtár tulajdonjogát formaszerü szerződés mellett, lehető legrövidebb idő alatt hivatalosan átruházni kívánom Szeged városra. 13. A föntebbi jogátruházás természetes következményéül akarom tekiuteni, miszerint azon esetben, ha az isteni gondviselés időközben, vagyis a könyvtárnak Szegedre történendő végképpeni átszállitása előtt az életből kiszól litana, a jelen adományozási oklevél értelmében, minden akár budapesti házamban, akár esztergomi stb. lakomban talált könyvek és iratok a szegedvárosi könyvtár hagyatékába mennék át, sőt már most akkép tekiutéudők, mint az átadott könyvtár kiegészítő részei. 14 Noha én könyvtáraim szellemi becsével és anyagi értékével tisztában vagyok : mind a mellett is Szeged város köztörvényhatósági bizottságának megnyugtatása végett óhajtom, hogy mielőtt a könytár elfogadása tekintetéből végleges határozatot hozna, kebeléből küldjön ki egy bizottságot, mely Budapesten, országos szaktekintélyek közbejötte mellett s az én jelenlétemben a könyvtárat tüzetes megtekintés alá vegye s a szaktudósoktól [nyerendő informátiók — Drága Bérey, tán az orvosa elől szökik? ... Az elvakult szeladon süket is volt. — Dehogy! Elküldtem a betegemet, hogy az egészségben kéjelegjek. — De ember! Hiszen ön nem orvos, hanem annak a kezelése alá való, különben látná, hogy örültek megfékezésére fegyveres erő áll rendelkezéremre. Ezzel az ablakban álló fiatal önkéntesre mutatott. Béreynek használt e hideg zuhany, óriási zavarát csakis felébredt féltékenységének keserűsége multa felül. — Ezer bocsánat, bárónő, nem is csoda, ha eszemet vesztem, mikor a veszély oly közel van. Épen onnau jövők. Már alig tudta mit beszél s mintha a Nemezis szólott volna a játékba, ez a rossz hangulatú asszony teljesen félreértette őt. — Az épen a legnagyobb veszély, hogy onnan jön. Kedves kis hadvezérem! — fordult a még mindig bambán álldogáló tisztjelölt urfihoz — szíveskedjék takarodót fújni, a szerkesztő urat akarom egy kissé felvilágosítani a helyzetről. És kikísérte a küszöbön tul. Az elámult hoppon maradt imádó gyanús ezuppantást hallott be az ajtón át és olyan köszönöm hangzású szót. — Kézcsók volt ez, vagy ? . . . Gondosan felsütött üstöke kezdett meredezni oly gőzerővel, hogy ha hirtelen be nem lép kétes viseletű dulcineája, léczszöggé egyenesedik vala valamennyi szála. — Clarisse! édesem! mi volt ez ? Valóban őrültté akar tenni, hogy ilyen éretlen szilvával akarja szájizét rontani, mikor én a kertészt távolitom el, hogy annál több és édesebb datolyával kedveskedhessem. A báróné hátra rakva igéző idonm karjait, egészen az orra alá állt. — Lám, minő költői hangulat! Szinte hinném, hogy egy szeplőtlen Tempe-forrás csörgedez ez Apollói kebelben, ha nem tudnám, hogy azt a csinos versecskét, a mi fölé az én kezdőbetűimet s alája a saját becses nevét nyomatta a «Csillag» mai számában, a segédje irta . . . Bérey csak ugy hüledezett. — De Clarisse ! ilyen föltevés. Hisz magad biztattál édes szavakkal, mézes beszédekkel, annyi dicsérettel halmoztad el irályomat és most... Oh, én Junóm, én Venusom, ime lábaid előtt esküszöm . Térdreesve iparkodott legalább egyet a hátradugott kezecskékből birtokába keríteni. — Oh, csak ne komédiáskodjék! Ha ízetlen ostobaságaiért meg nem vetném, azt mondanám, hogy legalább is poltron, gyáva férj , . . Erre aztán a térdeplőnek elment a kedve az érzelgéstől. — Báróné — monda lehűtve — előbb valóban annak látszottam, a minek nevezett s egyedüli védelmem ilyen lealázó vélemény ellen az, hogy a bűntárs sohasem jogosult vádló. — Ugy ? nagyon helyesen. Be kell ismernem, hogy őrült voltam, jóindulatomat meggondolatlan módon pazarolni egy . . . egy élhetetlenre, kinek szemei vannak a más felesége számára s a magáét szökni engedi az;. I, a kitől félti szánalomraméltó áldozatát engyöngeségének. — Az nem lehet. Azt maga sem hiheti. — Nem is hiszem, hanem meg vagyok róla győződve. Épen most újságolta ez az éretlen szilva, a kit valóban kezdek többre becsülni az émelygős datolyánál. Bérey mint egy eszeveszett futkosott a puha szőnyegeken, minden fordulásnál valami csecse-becsét ütve le hadonázó kezével. — Nem lehet! Ha látta volna azt a kétségbeesett tiltakozást, midőn a pályaudvaron meglátták egymást; az nem lehet, tettetés. — Hahaha ! — nevetett föl a cselszövő démon — komédia, barátom ; ezt mi nők jobban értjük, mint maguk, világnak bölcs urai. Az intrikust rászedte az amorózó. Jó lesz otthon a "VVertheimert megvizsgálni, nem vitte-e el a bánatjában feledést és üdülést kereső feleség a jövedelem felét az én nyakékemmel együtt. (Folyt, köv.) — Szedési hiba. A most folyó tárczaközleinény V. részének harminczötödik sorától kezdve, szedési hibából kimaradt a következő részlet: Taraczki nyugodt maradt. — Nem érzem jól magamat — szólt. Ha valami rendelkezésed van számomra, kérlek, parancsolj. Hogyan van . . . Jónak látta mondatát be nem befejezni. Pedig szeretett volna Elláról valamit hallani. Férje fecsegése után ítélve, oka volt a gyanúra, de ildomossága jó útra terelte s folytatá: — Hogy áll a dolog a jelmezekkel ? — Épen ez az, a miért kérettelek. A teher-postajárat be van szüntetve, mivel a mi drága folyónk erősen zajlik, pedig a jelmezeknek holnap reggelre itt kell lenniök. Megígértem a bárónőnek . . . no, meg a bizottságnak, hogy a mig engem látnak, ne veszítsék el reményöket. Az én adott szavam szentírás, E szerint barátom, ne engedjünk . . . — Hogy a szentíráshoz kétség férjen. — Ergo : szükséges utána nézni, magam pedig nem tehetem. Estig nem jönnék haza, holott megígértem . . . — A bárónénak . . . — Honnan tudod ? — Csak ugy gondoltam, mert szavad járása . . . — Igazán, egy kis próba lesz a holnapi élőképekből. — Ott pedig ott kell lenned. Nekem nincs mit elmulasztanom s ha nincs ellenedre, vagy a lapnak nem lesz szüksége rám, elmegyek. Bérey nagyott ugrott Örömében s ha tíz keze lett volna, mind a tízzel szorongatta volna háláját barátja tenyerébe. Hiszen épen ezt akarta ő. Bajos lett volna meghatározni, vájjon fösvénység, vagy takarékoskodás, vagy épen valami kényesebb természetű érzelem volt-e anagy hálálkodás forrása, főkép ha még a folytatását is halljuk. — Látod, nem is fogod magad vinni az uton, veled megy a feleségem! Ez a váratlan torpedólöveg egyenesen a Taraczki széke alá futott s ugy dobta ki onnan, mintha csakugyan elsült volna. — Sajnálom, hogy a szavaimmal könynyelmüen játszom. Feledtem, hogy holnap este felolvasást kell tartanom. Ments föl, barátom, hadd . . .