Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-11 / 21.szám

másik a néniét császár: mind a kettőnél* már hetek óta készen van a biographiája, csak azt várják, hogy ő felségeik maguk megadják a közlésükre az — «Impri­inatur»-t­Szintén készenlétben van egy magyar nevezetességnak is az életrajza; de en­nek a nevét nem árulom el, mert mégis furcsaság lenne, hogy még élvé olvassa esetlég magáról, hogy — el­hunytához már «miuden el van készítve.» A rendkívül hosszú tél nagj r ou ve­szedelmes hatással van az öreg embe­rekre s ez az oka részben, hogy most egyre-másra betegednek ősz állam­férfiad nk. Igy igen aggasztó volt az utóbbi napokban Trefort Ágoston egészségi állapota. A fáma azt mondta róla, hogy be­tegsége igen veszedelmes lefolyással lesz — elméjére ; de szerencsére ez a hír teljesen alaptalannak bizonyult. S hogy mennyire alaptalan, azt leg­jobban bebizonyíthatom, ha elárulom azt a titkot, hogy a közoktatásügyi mi­niszter munkáiból egy uj kötet került ismét sajtó alá, a mely elé igen érde­kes előszót irván, ebben mintegy me­ínoiret ad miniszteri működéséről. Ennek az előszónak a «kefelevona­táu betegágyában fekve felolvastatta s teljesen ép elmével hallgatta végig, § Fővárosi életünknek különös lendü­letet ad, hogy az udvar még mindig itt tartózkodik. A király ebédeket és kihallgatásokat ad, sőt az uj chiuai nagykövetnek is le kellett jönni Budapestre, hogy meg­bízólevelét itt nyújtsa át a királynak* Az udvari ebédekről egész esomó anekdotát beszélnek. Igy a minapi udvari ebéden a ki­rály azt kérdezé Latkóczy Imre kép­viselőtől : Nem baj az, hogy a kormány­párt olyan erős ? A nagy pártokban gy}%ori a szakadás. — Nem félünk, felség - volt a z'-t — j5 a generálisunk, össze tudja tartani a pártot. X király jóizut nevetett. Mikor ebéd után távoztak a vendé­gek, a lépcsőházban rá akart gyújtani mindenki, mert udvari ebéden dohá­nyozni nem szabad. De tüze senkinek sem volt. — Nem szégyenlitek magatokat, nincs tűzetek, — szólott Tisza s egy csomag gyufát vett elő. — Hát iszen jó a generálisunk! — szólott Visi Imre s ezzel mind rágyúj­tottak a Tisza tüzénél. Igy tartja össze a «generális» a maga pártját. PORZSOLT KÁLMÁN. HÍREK. A LEDŰLT SZOBOR. KSnigraetz és Sedan ágyúiból öntve A német dicsőség szobra omlott össze; Gyászba borul Berlin s megdöbben a világ: Földindulástól fél sok aggódó ország. A német dicsőség nagy szobra romokban, ... Sok megtépett zászló lobog magasabban, Sók régi fájó seb kezd újra vérezni, Sok megkövesedett sziv újra érezni . . . Eltemetik szépen a hatalmas császárt, Kire még a halál is kimélettel várt; De már beleolvad bús requiemjébe A világtörténet egy uj fejezete ! (Esztergom, 1888. márcz. 9.) GASTON. A herczegprimás részvéte. 0 Eminencziája a herczegprimás külön táviratban fejezte ki Sommsieh Pál özvegyének őszinte részvétét a nagy csapás fölött, mely nemcsak őt, hanem az egész orzásgot érte. — Tartsunk össze! Márczius 15­dikének negyvenedik évfordulóját fogjuk megünnepelni a napokban. A hazafias megemlékezés lélekemelő ünnepén so­kan kizarándokolnak névtelen hőseink, dicső honvédeink temetőjébe. A negy­vennyolczasok köre, a szent györgyme­zeiek s a magyar asztaltársas.-'g külön koszorút tesznek le a nyugvó oroszlánra, mint a magyar dicsőség örök simbo­lumára. De nem volna-e sokkal impo­zánsabb az ünnep, ha Esztergom haza­fias közönsége nem kisebb társaságok­ban, hanem egy hatalmas egyesült ün­neplő közönségben vonulna ki s össze­tartása által bizonyítaná be, hogy meny­nyivel több erő rejlik összeolvadásunk­ban ? Kérjük az ünnepélyességek ren­dezőit, hogy a negyvenes évforduló ünnepet egyetértve, összetartva impo­zánsan üljék meg, ugy hogy az idei márczius tizenötödike ne emlékeztessen még hazafiasságunk gyakorlásában is elszigeteltségre és s/étvonásra. — Márczius 15-ikét a negyven éves évfordulat alkalmából Szent györgymező község elöljárósága is a szokottnál nagyobb fénynyel szándékozik megünne­pelni. Nevezetesen d. u. 3 órakor a község házától lobogó elülvitele mellett az összegyűlt résztvevők kivonulnak a honvédtemetőbe, a hol az emlékkövet megkoszorúzzák és ünnepi szónoklatot mondanak. Az alkalmi beszéd megtartá­sára Reviczky Károly országgyűlési kép­viselő urat kérték fel. Az ünnepélyt esti 7 órakor a község nagy vendéglőjében társasvacsora fejezi be. Kéretnek a nagy eszme iránt érdeklődők, hogy szíves megjelenésükkel az ünnep jelentőségét minél díszesebbé tegyék. — Ipariskolánk. A kir. város által mintegy harmadfél év előtt létesitet­ipariskola Major János jelenlegi ipart iskolai igazgató által kidolgozott s a magas minisztériumnak 23439 /i882- sz- a « kiadott jóváhagyó végzésével ellátott tanterve alapján 1885. jau. l-jével meguyittatott. Ezeu a helyi viszonyok­ból kifolyó és a helyi viszonyokhoz idomított miniszteri szervezet után az ipariskola tanosztálya 3 részre osztatott. Úgymint 1 előkészítő, 1 első és 1 második osztályra s mindeuik külön tanterembe és külön tanító vezetése alá került. A növendékek száma a 200-at maghaladta. A rajzolással párosult mes­terségek tanulói külön rajzoktatásban részesültek, melyet veterán rajztanárunk Kaán János úr lát el. Hogy a vallásos­ság követelményei se maradjauak par­lagon, azért az iparos-tanonczok vasár­nap délutánonként vallásoktatás meg­hallgatására is szoríttattak. Ezen keret­ben mozogván a hivatkozott iskola, nagyon természetes, hogy a kezdet kor­látai között mint az 1884-ik évi ipar-* törvény legkiáltóbb mozzanata, mint más alapokon meginduló uj intézmény: csak ugy talált kedvező fogadtatásra. hogy az évenként megtartani szokott vizsgálatok fényes eredménye még a­legkényesebb igényeket is kielégítette; és ezen elért eredmény míg egyrészről napnál világosabban bebizonyította az intézmény életrevalóságát, másrészről pedig megtörte azon csekély számú iparosok ellenszenvét is, kik az intéz­ményt azon okból, mert tanulóikat he­tenként több órán át a műhelytől el­vonták, gáncsolták; ós igy biztosan lehetett reményleni, miszerint az ipar rosok fokozottabb érdekeltségével a ha­ladás minden tekintbeu lépést tart. Azonban az éberszemű hatóság, kar­öltve a nevezett iskola igazgatójával nem maradt veszteg, hanem minden lehetőt megtett, hogy az iskola iránti általános érdeklődés magából az intéz­ményből is fejlődjék ki, vagyis maguk a tanulók legyenek azon motívumok, kik az iskola haszuosságát és czélszeríí­ségét gazdáik által beláttatják. Kettő­zött erővel és kitartó buzgalommal fá­radoztak a tanerők, melyhez a lelkesítő írt mindig a miniszteri biztos, néhai Jágócsi Péterffy József, továbbá, a városi tanács és az ipariskolai felügyelő bi­zottság buzgó tagjai az ipartestület el­nökével egyetemben szolgáltatta. Hogy a tanulók felébresztése mily körvona­lakban mozgott, bizonyítja az országos kiállításra vitt 20 esztergomi iparos­tanuló jelenléte, kik előmeneteleik ér­deméül Major János igazgató által esz­közölt gyűjtés, majd e czélból rendeze.t iparostanulói munkakiállitás jövedelmé­ből költség nélkül vezettettek igazgató­juk kalauzolása mellett Budapestre. Továbbá az évi vizsgák fényesebbé té­telét sem mulasztották el, mi végből az iparügy lelkes támogatói Major János által adakozásra szólittattak fel, lettek légyen azok akár pénzértékben, akár könyvekben szolgáltatva, de a vizsga végével serkentési dij gyanánt a szor­galmasabb tanulók között a jelenlevő nagyszámú érdeklődő publikum szine előtt szétosztattak. Ezeu fáradozó lépé­sek az iskolában és iskolán kivül nagy­ban hatottak nemcsak a tanulókra, ha­nem a tanulók utján a mesterekre is, ugy hogy a kedvezőtlenül fogadott ipar­iskola eszméje immár azon stádiumba jutott, hogy azzal nemcsak a mesterek érteimesebbjei, hanem a tőle idegenke­dők is lassan megbarátkoztak elannyira, hogy a szomszéd városrészek iparosai felbuzdultak az iskola szép sikere által tanulóiknak ezen iskolában történendő tan itt áthatására hatóságaik által meg­hozatták az áldozatot és tanulóikat már tényleg be is küldöttek. Bár még uem minden iparostanuló iratkozott be, azok létszáma a f. tanévben mégis megha­ladta már a 360-at. Ezen positiv in­tézkedést megelőzte a tan fe Uigyelőség buzgolkodása folytán létrejött minisz­teri utasítás is, melyben a testvérváro­sok fel hivattak, miként vagy maguk költségére állítsanak ipartanodát, vagy pedig bizonyos hányad megszavazása árán a létesítendő iskolát forraszszák egybe a kir. városival. Minthogy a szomszéd városrészek közül külön a tanczélra szolga, ^elyisé^et egyik sem volt képes előállitauij minélfogva el­fogadta mindhárom a csatlakozás esz­méjét oly feltételek mellett, hogy a fel­állítandó ipartanoda költségeihez Szent­tamás 15°/ 0 , Víziváros 10%, Szent­györgymező 10%-kal járulván, innét bekerült iparostanonczok 2 közismereti tárgyból előadó tanító s egy rajztanár mellett nyerjék meg az oktatást; to­vábbá a felügyelő bizottságba pedig 2 egyén Szenttamásról, 1 Vízivárosról s 1 Szentgyörgymezőről választassók. Meg­történt a bizottság megalakítása, mely­nek első funktiója a tanító választás lőn. Három tanító kelletvén s miután csak hárman pályáztak, igy a buda­utezai iskolában működők nyertek al­kalmaztatást. A tanítások következőleg oszlanak meg: Szomszéd városrészek iparosfauulói kedden és péntekeu 6-—8 óráig, vasárnap d. e. 8—11-ig, d. u. 3—4-ig nyernek oktatást. A kir. váro­siak pedig a szokott időben, t. i. hét­főn, csütörtökön és vasárnap. Ennyit az ipariskola jelenéből és fejlődése múltjából, melyre minden esztergomi közművelődósért áldozni és lelkesedül tudó polgár, akár iparos, akár más állású, mindig büszkén tekinthet. — Szerencsétlenség. Győri János szentgyörgymezei illetőségű kocsis Weisz Árou tulajdonát képező nyers bőröket szállított tegnap hajnalban Esztergom­ból Budapestre. Dorogh ós Leányvár között nagy szerencsétlenség érte a kocsist, a mennyiben a kocsi folboiult s a bőrök alá került Győri Jánost menten agyonnyomta. Kezdetben ujabb rejtélyes gyilkosságról suttogtak az em­berek, de a szerencsétlenül járt kocsis minden holmijának érintetlensége mende­mondának bizonyítja az egész gyilkos­sági hírt. Tegnap délben dr. Má f ray Ferencz hivatalos orvosi szemle végett Doroghra kocsizott, a hová az agyonnyo­mott kocsist Leányvárról átszá'litották. — A takarékpénztár szerdán fogja megtartani rendes évi közgyűlését. Ka­kass Ferencz bold. pénztáros helyébe körülbelül öten pályáznak. - Köszönetnyilvánítás és nyug­tázás. Dr. Földváry István városi fő­ügyész és iparhatósági biztos ur öt az az 5 forintot. — mint egy ügygond­noki dijat volt kegyes kezeimhez jut­tatni, melyből az Esztergom kir. városi ipariskola szegónysorsu tanulói számára tankönyvek szerzeudők be. — Midőn emez összeget ezennel hivatalosan nyug­tázom, ipariskolánk nevében nevezett főügyész urnák kegyes adományáért hálás köszönetemet nyilvánítom. Esz­tergom, 1888. év márczius 10-én. Ma­jor János, s. k, ipariskolai igazgató. — A jég elindulása. A primási gépgyár alatt már tegnap ketté szakadt a jég s megindult; de nem ment tovább a honvédtemetőnól, mert ott összetor­lódott. A mint az egész dunai jég meg­indul, három mozsárlövés fog eldördülni a vár ormairól. — A torna-egyesület szerdán este tartotta első havi-összejövetelét a fehér asztalnál. Harmincz rendes tag vett részt ez alkalommal társadalmunk szine­jávából, majd az e^ósz fiatal Esz'er­gomból. Az első felköszöntőt az egye­sület kitűnő vivómestere kapta, a má­sodikat Korányi József buzgó torna­mester s a harmadikat Fekete György aZ egyesület tiszteletbeli tornamestero. Frey Ferencz az elnökre, Vimmer Imrére mondott lelkes felköszöntőt. Éltették még a lelkes alelnököt, dr. Földváry Istvánt, a ki az összetartásra mondott beszédet. Szellemesebbnél szellemesebb toasztok fűszerezték azután a vidám összejövetelt. B. Szabó Mihály és Szabó Gyula vidám felköszöntői felvillanyoz­ták a társaságot, mely ezentúl minden hónapban társas összejövetelben fogja edzeni és gyakorolni az összetartást. — Halálozás. Trexler István élete ötveukilenczedik évében jobblétre szen­derült. Özvegye és öt gyermekén kivül nagyszámú rokonság gyászolja. — «Má nincs filokszéria!» Ez alatt a cziui alatt egy egész komolyan teleirt árkust kaptunk, melyet egy újságolvasó szőlőműves küldött bo hoz­zánk. A terjedelmes «vezórczikk» sze­rint — melyet különben csakis térszűke miatt nem adhatunk ki — «má nincs filokszéria!» Az idei hosszú télben — irta lelkes betű vetőnk — a fránya filokszéria ugy kiázott, kifázott sőt ki­fagyott, hogy még magnak való família se marad belőle szőlőhegyeink között. Nem kell tehát a filokszériától tovább félni. Kiveszett az az idén alaposan minden pereputtyájával. Végül az ör­vendetes filokszéria-gyászjelentés egy igen praktikus tanácsot ád a magas kormánynak. Azt mondja ugyanis, hogy a rettentő sok filokszéria-kiadásból mal­most alapítson a kormány Esztergomban vinczellériskolát. Bizony Isten uagyou jó gusztusa vau a filokszéria halott­madarának, csak az a kérdés, hogy mit szólnak hozzá azok az apró mil­liárdok ott a föld alatt. Nem-e támadnak azok föl újra húsvétkor s nem-e le­szünk akkor megint gazdagabbak egy keserű csalódással s szegényebbek egy vinczellér-iskolával ? — Megtörött a tél ereje. Már ki­égett az egész város, a faraktárak el­tűntek, a kőszónkereskedósek kiapadtak. Csak a fűtés kontói halmozódtak össze rémségesen. Végre eszébe jutott a ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom