Esztergom és Vidéke, 1888
1888-12-20 / 102.szám
léptettek életbe, így egyebek közt a legPontosabbat említve azt, hegy azon <' r: ék papír- tulaj de nosok, kik kisorolt <'rtékpapitjitknak sze 1 vényeit jóhísze müleg beváltották — azok értékét ugyan megtérítem tartoznak, de viszont méltányosságból az illető intezetek — csekélyebb, rendszerint 2% százalékot javukra számításba hoznak és ez által az értékpapír-tulajdonos veszteségét lehetőleg mérsékelik- — Ezen eljárás a méltányosságon kivül eddig ugyan még nagyon vitatott, ée mégis, fenállójogi alappal is bir, mert tagadhatatlan, hogy az értékpapír kiboesájtója a kisorsolt •értékpapírok beváltására olőirányzott tőkéjét a beváltás eszközléséig használiiatja, illetve gyümölcsöztetheti. Az okVeboesájiotlakban kimutattuk, liogy az órtékpapirok kezelése nem áll csupán a szelvényeknek levágásából és beváltásából, de hogy ezenkívül a tőke«sedék is figyelembe veendő. De ha csak magát, a szel vénybeváltását veszszük •szemügyre, el nem hallgathatjuk azon nehézségeket,, melyek e teki.iitétben különösen a vidéken tartózkodó érrtókpapir-tulajdonos által leküzdendők. A beváltási helyeknek keresése, a •szelvényeknek elküldésével járó kéltségek, az esetleg fizetendő beváltási jutalékok, mind olyan körülmények, melyek idol, munkát és pénzt vesznek igánybe. Mennyivel oiőnyösebb azon értékpapír-tulajdonosok helyzete, kik értékpapírjaikat egy megbízható intézetnél őriztetik, — és az értékpapírok kezelésével összekötött teendőket azokra átruházzák. — Csakhogy ez esetben a megbízhatóság a fő kérd és, — és azon körülmény is, vájjon az őrzési és kezelési dijak arányban vannak-e teljesiItett szolgálatokkal. Ezen körülménynek figyelembevétele mellett — az értékpapírok letéti őrlésére — a sorsolások nyilvántartására - a szelvények beváltásara — igen alkalmasnak kínálkozik ti m. kir. postatakarékpénztár, mely sajátságos szervezésénél fogva azon helyzetben van, — hogy nemcsak az értékpapírok vásárlását eszközli díjmentesen a napi árfolyamon, de még ezen felül a vásárló kívánságára a vett értékpapírt letétbe veszi, a sorsolásokat nyilvántartja, azokért szavatol, az esedékes szelvényeket levágja és beváltja, az illetőt mindezekről esetről-esetre értesiti és mindezen teendőkért semmiféle dijat nem hoz zzámitásba, tehát az egész kezelést teljesen ingyen teljesiti. Midőn a m. kir. postatakarékpénztárnak e czélra kiválóan kínálkozó szerepót íeiemlítettük, esakis útmutatást és tájékozást kívántunk nyújtani azok részére, kik tőkéjüket értékpapírokban óhajtják elhelyezni, és megnyugvást keresnek, hogy értékpapírjaiknak helyiek'H kezeléséből avagy * sorsolások elnézéséből reájuk károk ne háromoÍjának. Korszakalkotó reform. Esztergom, decz 19. A magyar államvasutaknál korszakalkotó reformra, hatalmas kezdeményezésre készülnek, mely ha sikerül, akkor egész Európának útmutatóul szolgálhat. Baross Gábor közlekedésügyi miniszter ugyanis egy oly reform tervének megvalósításán fáradozik, a mely ha csakugyan élei bel ép, kezdeményező lépés lesz az egész világ vasul! személyforgalmán ak gyökeres reformálásához. Az eszme nem uj. Legelőször Francziaorsz ágban pendítette meg egy közgazdasági iró, később Weber Németországban írt róla könyvet, majd dr. Herczka közgazdasági iró foglalkozott ezzel egy szakmunkában. A reformterv lényege az, hogy a vasutakon élelbeléplessék a személyportót az utasokra nézve, ugy a minta postánál elfogadták világszerte a levélportó rendszerét. Arról van szó, hogy egységes menetárakat hozzanak be a mostani tarifa helyett, s az által egységes módon szabályozzák a vasnti menetárakat a magyar államvasutak összes vonalain ugy, hogy két vonalszakasz szerint esak két menetár szerepeljen. Az egyik vonalszakasz egy bizonyos, megállapítandó csekélyebb távolságig terjedne, míg a másik a vonalak végpontjait köti össze. E szerint pl. a Brassóból Budapestig, a Zimonytól Budapestig eső távolság egy vonalszakasz lenne s erre az egész hosszú vonalra egy egységes menetár szabatik ki, vagyis ha valaki Brassóból Budapestre utazik, csak annyit fizet, mintha Brassóból Kolozsvárig, vagy Nagyváradig utaznék. Ez a menetár a reformterv szerint igen csekély, legföljebb 2-3 frt. A vonalszakaszra kiadott jegy feljogosítja az utast arra, hogy a vonal két végpontja közt tetszése szerinti távolságra utazzék. A kisebb vonalszakaszon a • menetár személyenkint 1 frt lenne. Ép ugy, mint a levélporto-rendszer mellett vannak 3 és 5 kros levélbélyegek, ugy lennének a reformterv szerint a vasúton 1 frios és 2—3 frtos menetjegyek. A három kecsioszlály árai között természetesen külnbség lenne s a felhozott példa a második osztályra szól, de az árkülönbségek igen jelentéktelenek volnának. A terv szerint a szabadpodgyász-szállitás elesnék s az utazó minden egyes podgyászdarabért külön egységes viteldijat, pl. 50 krt tizei ne. Baross miniszter teljes határozottsággal fogott hozzá a nagyszabású eszme megvalósításához sa magyar állam vasutak igazgatóságánál már folyamatban vannak azok a munkálatok, a melyek a terv részleteinek pontos kidolgozására vonatkoznak. Kétségtelen, hogy ez az ujitás nagy mértékben szaporítaná a személyforgalmat, mert az utazás a mostani viszonyokhoz arányítva, mesésen olcsó lenne. A személyforgalomnak ez az okvetlenül bekövetkezendő szaporodása garantirozza az ujitás sikerét financziális szempontból, a mi természetesen főfenlosságu kérdés, de ettől eltekintve, a miniszter különösen a közvetett eredményeket tartja szem előtt. Az ujitás föl lendítené az országban a kereskedő'met s a főváros látogatottság dolgában rendkívülit nyerne. Föltámadna az utazási kedv és ez a közművelődésnek egy kétségtelenül hatásos uj tényezőjévé válnék. Ha lassan-lassan az ország különféle vasuijai államositlatnának, az uj rendszer az ország valamennyi vaulvonalán alkalmazhatóvá válnék s a csekély egységes menetárak mellett az ország minden részéből nagy arányokban emelkednék a személyforgalom a központ felé. A tervet egyelőre csak próbakép léptetik éle!be a magyar államvasutak összes vonalain, s ha bizonyos próbaidő után az ujitás sikeresnek bizonyul, az uj rendszert állandósítani fogják. Nem lehetetlen, hogy a reformot már a jövő évi nyári évszak elején megkezdik. A miniszter nagy szorgalommal és alapossággal tanulmányozta ezt a kérdést, különös tekintettel a magyarországi viszonyokra és csak azután fogolt hozzá a terv megalkotásához, mikor anak gyakorlatiasságáról ós életrevalóságáról meggyőződött. A nagyszerű reform fontosságát növeli az, hogy e tekintetben Magyarország lesz a kezdeményező az egész világ előtt, s ha a próba sikerül, kétségtelenül követni fogják a példát s egy általános nagy reform kezdeményezésének diesősége a mienk lesz. HÍREK. — Angyalfia. Herczegprimásunk tegnap Majer István püspök ur kezéhez háromszáz forintot volt kegyes küldeni, hogy az összeget a városi szegények között" kioszsza. —A Herczegprimás az általa emelt s hatalmasan gazdagított főszékesegyházi kincs'árnak ujabban ismét egy értékes aranyhímzésű s beleszőtt képekkel díszített ékes pluviálét ajándékozott. — Adakozások. A herczegprimás a lefolyt héten a kolozsvári süketnémák intézetének kétszáz, a győri legényegyesületnek háromszáz, a budapesti Vincze-egyesületnek háromszáz sa bajnai tüzoltó-egyesületnek ötven forintot adományozott. — Karácsonyi ünnepség. A kisdedóvó-társulat szombaton d. u. tartja meg szokásos karácsonyi ünnepségét Majer István püspök ur elnöklete alatt. — A fdkáptalan halottja. A főkáptalan az idei végzetes esztendőben öt tagját vesztette el. Az áldott emlékű Zádori János feküdt újesztendő napján ravatalon s őt követték a sirba gróf Forgách Ágost nagyprépost, Somogyi Károly a szegedi könyvtár hires alapitója és Juriga János kanonok. A főkáptalau ötödik halottja Massa Elek, csak nemrégiben foglalta el slall urnát, hová nemcsak a papi pályán szerzett érdemei emelték, hanem kiváló gazda tehetségei is. Massa Elek azonban már betegen érkezett hozzánk s több hónapon tartó szenvedés után hétfőn jobblétre szenderült. A főkáptalau gyászáról a következő jelentést kaptuk: Az esztergomi Főkáptalau saját és az összes rokonok nevében fájdalmas szívvel jelenti szeretett tagtársának nagyságos és főtisztelendő Massa Elek urnák, az esztergomi főszékesegyház mesterkanouokjának, szentszéke ülnöknek, sat. *f. hó 17-én éjjeli V 2 11 órakor, a szentségek ájtatos felvétele után, élte 70-ik, áldozárságának 47-ik évében vizkór következtében történt gyászos elhunytát, Stéphanie. De gyöngéd és kellemes társalgó. Elemér. Hiu és képzelődő, mint minden «ellenállhatlan.» Stéphanie. Mondja inkább, hogy csinos és választékos. Elemér (keserűn). Hisz ön mindenre talál mentséget! Mert szereti. (Nyomatékkal.) De tudja meg, hogy ő éppen ugy szerelmi vallomást tesz másoknak, mint önnek ; éppen ugy hiteget másokat, mint önt, mert szívtelen és gyáva . . . Stéphanie (indu atosan). Ez rágalom ! Elemér. Kisasszony, állitásom valóságát még ma be fogom bizonyítani. Meg fogom mutatni, hogy midőn Aladárnak be kellene ön iránt való szerelmét bizonyítania, például nyilvánosan választania mások, mondjuk Tini és MHi kisasszony és kegyed közt, akfcor ő gyáván megfutamodnék. Stéphanie. (Indulatosan.) Ez nem igaz Ü NEGYEDIK JELENET. Elemér, Aladár, Csisztákné, Tini mint Minerva, Mili mint Juno, Stéphanie. Csisztákné (Aladárhoz). Menjen maga rossz ember, még azt mondja, hogy sajnálta levétetni a bajuszát, mintha nem tudná, hogy így még szebb. Aladár. Á, köszönöm a bókot, valóban ügyes volt. Hanem hát Eleméj jám pajancsolt, s nekem engedelmeskednem kellett. "Mejt tudják kéjem, Eleméj született zsajíiok, deszpota 1 Csi sz t á kn é. Haha, csakugyan született deposzt aj Tyisztákné. (Félre.) Ez a Csisztákné mindenbe beieszól, a mihez nem ért. (Fen.) Hehe, igaza van kedves Aladár, született depszota! •Csisztákné. Kedves Elemér, tehát itt vagyunk. Elemér. (Ki eddig tűnődve állt.) Ah, vagy ugy ! — Tehát kérem, tessék felállani. Már egyet csengettünk, a közönség türelmetlenkedik. Ide, ide. Kérem Tini kisas r szony. ide tessék állani és komolyan, mint a tudomány és a művészet istennője, a győzelem biztos tudatában vessen büszke pillantást Parisra. De kérem, ne nevessen. Tini. Hihi! Elemér. Kegyed pedig Mili kisasszony erre a székre üljön, fejtse ki imponáló termetének minden előnyét, s diadalmas mosolylyal szemlélje Paris habozását. De kérem . . . Mili. Hihi! Aladár. Csakugyan Mili kisasszony, kegyednek impozáns státnjája van! Csisztákné. (Félre.) Ez is impozáns termet! Hát akkor az enyém milyen? Tyisztákné. Ugy-e kedves Aladár, hogy Milikémnek impozáns statútuma van ? Aladár. No, ami státujáját illeti . . . (befogja száját.) Csisztákné (megfenyegeti Aladárt). Ej, ej, maga kópé! Tyisztákné. Aladár semmi rosszat sem mondott, hanem te kedvesem, mindenben találsz valamit. Csisztákné. (Csípősen.) Mint egyátalában én mindig meg szoktam találni a magamét kedvesem. Elemér. De hölgyeim, az istenért, ne harczoljanak most is, mindjárt felhúzzák már a függönyt. (Kívülről türelmetlen hangok.) Kinéz a függöny nyilasán. A hosszú fiskális már a botjával is kezdi ütögetni a padlót. Hallják kérem, már füttyöket is hallok. Csisztákné. Az engem nem tusiroz. Hanem én nem fogok ugy tánczolni, a hogy Tyisztákné fütyül. Elemér. De kérem, nem Tyisztákné asszonyság fütyül, hanem a közönség. (Stéfaniehoz). Kisasszony, kegyednek kell lenni a legszebbnek, kegyed a Venus, és csábító mosolyával kell Parist tőrbe ejtenie. C sis ztákn é és Ty isztáné(egyszerre) Azt nem engedjük! Elemér. Kérem Mili kisasszony, előbbre üljön, lássa . . . Csisztákné. (Súgva, gyorsan Aladárhoz.) Mondja csak Aladár, komolyan kinek adná az almát? Aladár (szintén súgva). Tinikének. Tyisztákné (súgva). Kedves Aladár, kinek adná a darab után az almát ? Aladár (súgva). Műikének. Csisztákné (félre). Holnap nyilatkozni fog, ez bizonyos. Tyisztákné. (Félre). Még ma megkéri Mili kezét, ez kétségtelen. Tini. Hihi! De kedves Eleméj; én nem tudok szebb lenni, mint amilyen vagyok, elégedjék meg igy velem. Hihi! Elemér. Oh hiszen a kisasszony ugy is szép, csakhogy kérem, higye el nekem, hogy még sohasem láttam kivágott ruhájú Minervát En egészen más rajzokat adtam át kegyednek ruhája elkészítéséhez. Miért nem csináltatta olyanra? Tini. A mama nem engedte. Ugy-e Tyiszták néni, a mama nem engedte, hogy olyanra csináltassam a ruhámat, mint u milyenre Elemér rajza előszabta. Tyisztákné. Már pedig kár volt. Sokkal jobban néz ki maga Tinikém magas ruhában, mint kivágottban. Már az én Milim ! . . . Csisztákné. No az igaz, Műikének jól áll, különösen ha az uj uszóruháját alája veszi. Tyisztákné. Nem volna rá szükség; hisz két Tini k>telnék Műimből. Csisztákné. Kitelni esak kitelnék, csak hogy milyen! (A közönség türelmetlenül dobog.) Elemér. (Kétségbeesetten.) Az égre kérem önöket hölgyeim, folytassék a guerilla-harczot az előadás ulán. A közönség már roppant türelmetlen, — álljanak fel kisasszonyok. Tini kisasszony, kegyed még mindig a haját igazgatja a tükörben. Kérem álljon ide. Milike jó már az a szalag . . . S t é'p h a n i e. (Aladárhoz). Az igaz, ez már szörnyűség, a mit Csisztákné meg Tyisztákné tesz. Aladár. Mindkettő saját portékáját dicséji. Stéphanie. S mind a kettő magára akarja tuszkolni a lányát. Aladár. Én jám!? Ez éjdekes. De én a mythologiához hiven, a hájom istennő közül Vénust választom. Stéphanie. Ah ! Tyisztákné. (Dühösen megfogja Aladár kezét.) Aladár, maga suttog !
