Esztergom és Vidéke, 1888

1888-12-02 / 97.szám

császár erősen hangsúlyozta ugyan, hogy egyelőre nem kell háborútól félni, de Francziaország belső viszonyai igen zavarosak, a mi szintén hozzájárul ahhoz, hogy a helyzet ne javulhasson eléggé. Az utóbbi napokban New Yorkból már kezdtek aranyat szállítani Európába és igy remélhető, hogy a pénzpiacz is javulni fog, a mely esetben már a küszöbön levő nagy pénzmüveletek köveíkezlében is élénk üzletekre számíthatunk. Járadékok-és befektetési értékek meglehetősen tartották magukat, sőt a két magyar járadék javult is némi csekélységgel. Bankrészvények aránylag keveset javultak a trónbeszéd hatása alatt, de ezt a javulást még most is tartják, bár csak gyengén. Közlekedési vállalatok, értékei közül a magyar garantirozott vasutak részvényei folytonosan emelkednek. Iparvállatati értékekben igen gyenge forgalom mellett gyenge az irány. Sorsjegyek meglehetősen tartják magukat. Valuták és érczváltók, valamivel olcsóbbodtak. Esztergomi levél. (Kisvárosi szellem.) Állhatatosan irigyeljük a fővárosi embert, a ki kényelmes aszfalton jár, diszes palotában lakik, válogathat színházakban, felolvasásokban, estélyekben, társaságokban, a ki megunja azt, a mit mi folyton nélkülözünk s a ki már fásultsággal beszél arról, a miért mi még lelkesedünk. Viszont a fővárosi ember megirigyli nyugalmas kisvárosi életünket, melynek első látszatra alig van izgalma, mely csupa jámbor békesség, nyájasság, megelégedés, a hol tiszta forrásvizet ihatik az ember s a hol jól lehet lakni hétköznap is tápláló levegővel, a hol nincsen idegsorvasztó munkahajsz, lélekölő izgalom, s emésztő napszám. Szóval az emberi elégedetlenség mindenütt észreveszi azt, a mije nincs a mi után sóvárognia jól esik, s a minek nélkülözése küzdővé teszi az embert. Egész más a fővárosi élet, ha fővárosi szemekkel nézzük; de a vidéki is, ha vidéki szemüveggel tekintünk bele. A vidéki élet is lehetne szellemes, ha annyira maliciozus nem volna. Napi események hiján napi emberek kerülnek napirendre az ő közönséges hibáikkal és gyarlóságaikkal. Akisvárosi társaságok folytonosan rovásokból élnek. Tudják ki mennyivel tartozik a szabójának, mit vett tegnap hitelbe, mi!) kért ma kölcsön és mennyi adósságot fog csinálni holnap. Nyilvános szóbeszédbe kerül előkelő családok szennyese, szép lányok nem egészen kifogástalan czipŐ— Hahaha . . . alásszolgája ... no ez jó . . . tiszeltetem a papát . . . kitűnő ... szervusz kedves öcsém . . . mint egy uj miniszter ... te kópé . . . bruhhaha . . . szellemes gyerek . . . huhu, haha! . . . Másnap a szigorlaton a szegény napidíjas megbukott, Széher Pista pedig, kinek két háza lesz nemsokára az Andrássy-uton, eximio modo ment keresztül. CHAPÓ ELEK. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Ha a nőkről átalában mondasz valam i súlyosabb megjegyzést, akkor valamennyi megharagszik reád; de ha csak egyre, akkor valamenyi a pártodon van. * Nagyon sok asszony van, a ki többet ád a kalapjára, mit a fejére. * Könnyen csalódik a férfi, ha a szeretett nőben csak az idea magasztosságát és az eszményi hibanélkülvalóságot véli megtestesítve. Akaczérnő szive olyan, mint a jégtábla ; mindenütt elcsúszik rajta. * Mikor a nő mentségek után néz, akkor már a vétkezés útját kezdi. Ártatlanság csak egy van: az öntudatban. A kinek tiszta fogalma van a fehérről, annak szükségkép ismernie kell a feketét. sarka, ismert gavallérok nem tökéletesen kritikán felül álló gallérja. Szeret mindenki teljes informáczióval kérkedni mindenki felöl. Igy keletkeznek az apró lóditások, melyek néhány perez alatt már nagy pletykákká növik ki magokat. A mit a látszat sejtet, azt már valóságnak veszik s a mit a körül menyek valószintinek mutatnak, azt már szinigazságnak erősitik. Szeretnek Ítélkezni, de nem szeretnek maguknál különb itélőszéket is elismerni. Nem szeretik az appellátát, de még kevésbé a védőbeszédeket. A kit meg kell mosni, az legyen tökéletes szerecsen s ne maradjon azon még fehér nyakkendő sem Ha társaságaink más thémákból is tudnának élni s nem emésztenék meg önmagukat, akkor bizonyára szellemesebb és kellemesebb volna a kisvárosi élet. De jaj annak, a ki reformálni akar. Ha fiatal ember, akkor ne oktassa az öregebbeket; ha öreg ember, akkor maradjon csak skartban régóta elkopott tudományosságával. Marad tehát minden a réginél. Ugyanaz a társaság, ugyanaz a théma, ugyanaz a modor a kidolgozásban, ugyanaz a régi jó étvágy az emberevésben, ugyanaz az udvariasság és hízelgés a szembenülekkel s ugyanaz a megszólás és fölbonczolás a távozókkal vagy távollevőkkel szemben. Az igaz, hogy nincsen ölő méreg az ilyen szellemben, mert a tegnap halálra itélt s szabályszerűit kivégzett polgártárs holnap már birótárssá válik a kompániában, sőt fölviszi egész a hóhérságig, annyira beleszeretnek föltámadása után. (Mert senki sem imponál jobban nekik, mint az, a kit nem lehet agyonütni.) Ha már most szóba kerül valami felolvasás : az már előre unalmas ; valami hangverseny : az már előre megbukik ; valami hires ismeretlen vendégművész: azt nem ismerjük, az bizonyosan valami iparlovag lesz. Satöbbi. Ezen a szellemen majd nemcsak aszfalttal, villámvilágitással, telefonnal, palotasorokkal, de iskolákkal, könyvtárakkal s a művészet csarnokaival fogunk korrektúrát csinálni a legközelebbi — háromszáz esztendő múlva. GASTON. HIREK. — 0 Felsége negyven éves császári jubileumát az uralkodó egyenes óhajára seholsem ülik meg ünnepiesen. E helyet, azonban annál nagyobb jótékonysági összeget raknak össze Ausztriában. 0 Felsége az emlékezetes napot, deczember másodikát, felséges király aszszonyunkkal Miramaróban tölti. — Uj kanonok. Csernoch János dr., a herczegprimás irodaigazgatója s titkára, mint örömmel értesülünk, esztergomi kanonokká fog kineveztetni. A tudományos és fáradatlan buzgóságu férfi kineveztetéséhez már olőre is gratulálunk! Ugyancsak rokonszenves hír gyanánt közölhetjük, hogy Esztergom város volt plébánosa, gróf Csáky Károly, ki ezidő szerint pozsonyi kanonok, szintén az esztergomi főkáptalanhoz kanonokká fog kineveztetni. - Vasúti értekezlet volt tegnap városunkban, melyet — more patrio — «maguum áldomás» követett a Fürdővendéglő emeleti termében. A vasúti ügy a zöld asztalokról tehát a fehér asztalokra került s már most nemsokára — néhány száz toaszt után — valószínűleg sínekké is fog válni az ige. — A Magyar Sión egyházirodalmi folyóirat, melyet papnevelő-intézetünk kiváló tanárai szerkesztenek, a következő felhívást adta ki. Irodalmunk égboltján ugy űzik egymást a föl- és letünedező csillagok, mint sz. Lőrincz napja körül a meteorok. Némelyik csak egyet szikrázik s az előfizetési fölhívásban kialszik, a másik tüzvonalt suhint az égre s gyors meglepetések kurta dicsőségével buezuzik; ismét más reszkető ténynyel pislog a jövő kéfsóges éjébe. Vaunak, kik jóhirnevü tollból vett előszóval látják szükségesnek nyomósitani érdemüket; folyóiratok pedig üstökösökként óriási farkkal — értem a nagy tudós munkatársak neveinek lánczolatát — vágynak a magasba s el akarják vele söpörni a többit. E sokféle törekvésnek alapja az öntudatos kényszerűség tért foglalni a szellemi harezban, utat nyitni a nyilvánosságba a remete gondolatnak, egyesiteni a magányos tanulás, búvárkodás, eszmélődés sugarait, s kölcsönösen ébreszteni a tehetséget az érdeklődést, az erényes ambicziót, — s egy szó mint száz — kifejezést adni az illető körök értelmi, szellemi számbavehetőségének, A magyar papság e szellemi számbavehetőségének annál nagyobb érvéül fog a «M. Sion» szolgálni, minél alaposabbá válik köztünk az egyházi irodalom s az egyházi tudomány müvelése! Ez beköszöntőim az 1889 évre, melyre m. t. előfizetőink válaszát várjuk nem szóban, de pártoló tettben. A lap anyagi kiállítása nem változik. Minden hónapban egy öt-ivnyi füzet jelenik meg, 80 lapnyi tartalommal. A könyvárus állal való közvetítést mellőztetni kérjük. Előfizetési ára egész évre 6 frt. Legczélszerübb postai utalványt használni. Esztergom, 1888. Szent Katalin napján. A szerkesztőség. — Tüzoltóegyesületünk ma d. u. öt órakor a városház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, mely alkalommal Dr. Helcz Antal polgármester, mint a tüzoltóegyesület elnöke több kiváló működő tagot szolgálati éremmel fog kitüntetni. Buzdítsa ez a kitüntetés a derék működő tagokat továbbra is ernyedetlen és feláldozó munkásságra ! — Ferencz napja. Dóczy Ferencz tűzoltó főparancsnok névnapja alkalmából ma este az iparos ifjúság egyesületi estélyt rendez. Dóczy már évek óta tevékeny elnöke a kath. iparos ifjak egyesületének s igy az ovácziókhoz mi is hozzájárulunk üdvözletünkkel. — A Zenei Kör nemrégiben megtartott választmányi ülésén Reviczky Győző az elnöki tisztről hivatalos elfoglaltsága miatt lemondott s igy az egyesület most elnök nélkül áll. Deczemb'er tizedikén lesz az egyesület közgyűlése s ez alkalomra szólunk a két zenei egyesület egyesítése ügyéhez lapunk élén, mert az összeolvasztást már igen sok érdekből igen sokan óhajtják. Vajha mind a Zenei Kör, niiud a Dal- és Zenekedvelő-egyesület félretéve minden apró félreértést valahára kezet fogva, egyesült erővel felelne meg valóban tiszteletreméltó hivatásáuak s összeolvadva egyesítené Esztergom teljes zeuetársadalmi közönségét! — Athelyzés. Halasi postatisztet ideiglenes minőségben az öngyilkossá lett nánai postás helyébe küldték ideiglenes helyettesítésre; Halasi helyébe Esztergomba Neiser Ignáczot küldték. — Társas-estély. A Garai-féle kávéházban kedden (decz. 4-éu) társas vacsora lesz, melyet tánczvigalom követ. — Esztergomi Robinzon. Egy szegény asszony egyetlen fia sebogysem akart tanulni, hanem azért nagyon mohón olvasta a Robinson-könyveket. Sokszor mondta egy egy pajtásának, hogy előbb utóbb maga is Robinson lesz, mert nincs szebb élet a robinsoni életnél. Végre két nap előtt eltűnt a háztól. A szegény özvegy asszony, a ki különben igen dolgos napszámosnő, nem tudta, hogy hol keresse az elveszett flut. Összejárta a Vaskaput, a Fárikutat, a Fenyvest, a Diósvölgyet, a Cserepest, a Strázsa-hegyet, a szigetet, a szent János-kutat, de seholsem akadt az eltűnt gyerek nyomába. Végre tegnap jelentés érkezett róla. Városi szigeti munkások találtak a prímás-sziget Rákóczi-sánczai között egy nagy kifeszített kendőt, a kendő alatt egy kis zsák krumplit, a krumpli mellett egy szakajtó barna lisztet, a barna liszt mellett egy kávé őrlőt és egy mozsarat. A furcsa tanyád még tűzhely nyomára ís bukkantak, csak a gyereket* a kis Ro

j binsont nem találták; ÁZ anya már kétségbe volt esve, a mint az eltűnt nagy kendőt, a krumplit, a s/akasztó lisztet, a kávéőrlőt S a mozsarat haza hozták —• gyerek nélkül. Végre a gyerek is előkerült. Midőn robinsoni tanyáját felfödöztók és szétszedték, a kis Robinson épen bevetőjét nézegette s fát szedegetett, hogy legyen jóravaló vacsorája. De a mint észrevette, hogy hiányzik a tanya, el kezdett keservesen kiabálni s a jószívű halászok átszállították a téli senki szigetéről a városi partra. A fiu nagy lelkifurdalások között vetődött haza, hogy most már mi lesz a nagykendő, a szakajtó, a kávéőrlő s a mozsár miatt, de mit nem bocsátana meg egy szegény jó anya, mikor elveszettnek hitt gyereke valahára megkerül ? — Modern archaeologia. Egy fiatal ember, a ki czimertannal és diplomatikával ugyan sohase foglalkozott, szenvedélyesen gyűjti a kisebb czégtáblákat fogorvosok, állatorvosok, bábák s egyéb illustrált firmák után ; de a rendőrség a jeles archaeologus ellen már lépéseket tett, mert rövid néhány nap alatt több utczát kipusztított apró czimertábláiból az esztergomi éjjeli világítás koromfekete éjszakájában. — Miniszteri biztos érkezett Esztergomba, hogy a Maerz Imre államépítészeti főnök és kir. főmérnök ellen fölmerült ügyeket megvizsgálja. Burián Pál ügyvéd jelente:te fel Maerzet a minisztériumnál, hogy állami hivatala mellett mint fizetéses városi mérnök is működik. Brenner Vilmos kerületi főmérnök, mint miniszteri biztos csütörtökön városunkba érkezett s azonnal hozzá fogott az ügy vizsgálatához. — A napirendre került kérdéshez mai számunkba külön nyilt felszólalkozást vettünk, melyet más helyen mutatunk be. — A hídmérleg ügyében. Brutsy János városi képviselő úrtól a következő berekesztő közleményt kaptuk: «Tek. szerk. ur ! Becses lapjának nov. 29-iki számában Schönbeck J. ur nyilatkozik a hídmérleg ügyében. Nyilatkozata Ítélet akar lenni, de melyet senki illetékesnek el nem ismerhet, legkevésbé magam, a ki az ügyet a legilletékesebb fórum előtt kezdtem szóbeszéd tárgyává tenni. Álláspontom a közgyűlés előtt önzetlen volt s csakis a közérdeket szolgálta, méltán megjósolhattam tehát (a mit különben barátaim s ismerőseim előtt is kijelentettem) hogy Schönbeck J. ur a gyanúsítások: mezejére fogja .ereini az ügyet (mint a hol ő ugy látszik elemében van) s ezzel hizelgek magamnak, hogy jó emberismerő vagyok. Tehát azal gyanúsít, hogy érdekeimet nem elégítvén ki, ellene bosszú vezérel ? Jegyezze meg magiinak Schönbeck J, ur egyszer s mindenkorra, hogy a városi közügyekórt tett felszólalásaimban és cselekedeteimben önérdek soha nem vezérelt, a mit, ha szabad szerény multamra hivatkozni, eléggé bebizonyító! tnak láthat. Nem fog ezentúl sem vezérelni más, mint a közérdek önzetlen s egyenes szolgálata ; a mi alól sajnálatomra Schönbeck J. ur kedveért sem fogok kivételt tenni. Meggyőződtem róla s beígazoltnak láttam, («Esztergom szab. kir. város hidós gabona-mérlegénél»), hogy szabálytalanságok merültek fel és ezt annak rendje ós módja szerint a kellő helyen sine ira felszólalás tárgyává tettem. Ám lássuk a végleges eredményt — annak helyén ós idején még hozzászólunk. Á nyilvánosság azon terére, melyre Schönbeck J. ur tévedt, nem követhetem, mert ez ellenkeznék képviselői tisztességérzetemmel s csak annyit