Esztergom és Vidéke, 1888

1888-11-18 / 93.szám

Tagjainak színia .71,; ebből helybeli 36 vidéki 35, A helybeli tagok között egy sincs nz úgynevezett földműves gazda, hanem mindannyi kereskedő, hivatalnok, vagy ügyvéd; a vidéki tagok köat íiz egyetlen Zöld Jánoson kivül, hasonlókép nincs közvetlen földmüveléssel foglalkozó, banem legtöbbje primási avagy káptalani gazdatiszt. Ily körülmények közt természetes, hogy gazdasági egyesületünk felvirágozni képtelen és csak esodálni lehet, hogy az egyesület élén álló férfiak nem vesztették el kedvüket mások érdekéhen munkálkodni. Ha azt akarjuk, bogy már eddig is nagy érdemeket szerzett gazdasági egyesületünk léte biztosittassék, mely minden tevékenységét a földművelés és szőlőszettel foglalkozó közönség javának előmozdítására szenteli; ha azt akarjuk, hogy épen a jelen válságos körülmények közt azt a közönséget, a mely állami =existentiánk alapját képezi, a teljes tönkre jutástól megmentsük: akkor a magyar földműves gazdának nem azon kell törnie a fejét, hogy kinek van kinek uines magyar hangzású neve, hanem meg kell teremtenie azokat az -eszközöket, melyek arra képesítenek bennünket, hogy a koldusbottól megmeneküljünk. És pedig ha arról van szó, hogy társadalmi uton segítsük egyesületünket hasznos tevékenységében gyámolítani, akkor először is községeink plébánosai és jegyzőihez kell fordulnunk, mert, ők azok, kik pé'daadással és jóakaró tanácscsal a gazdasági egyesületnek nem csekély számú tagot szerezhetnek. Mát maga azon körülmény, hogy a községek ezen most nevezett előkelői maguk is többnyire föld- és szőlőbirtokosok s jövedelmüket inkább ebből, mint fizetéseikből nyerik, elég indító okul szolgál arra, hogy mindannyian, mint tagok az egyesület keblébe lépjenek. Másrészt az egyesület czóljának megismertetésével, a jobb módú gazdák nem fognak visszariadni attól, hogy az évi 4 frt tagsági dij fizetését megtagadják egy oly egyesülettől, a mely éppen az ő érdekükben munkálkodik. Mi ngy vagyunk meggyőződve, hogy a község jegyzője nem csupán arra van hivatva, hogy az irodai munkálatot teljesítse és ezzel az ő kötelességének vége, hanem mint szellemi vezetőnek oda is kell törekednie, bogy a község lakosait ugy anyagi, mint szellemi előhaladásában a helyes uton vezetni hasznos tanácsadásaival gyámolítani tudja. Es ha igy fogja fel helyzetét, akkor az Esztergom-vidéki gazdasági egyesület számban szaporodni fog, maga az egyesület pedig hasznos tevékenységét szélesebb körben érvényesítheti. Tudjuk mindannyian, miszerint nincs Esztergom megyében szőlőterület, mely a phylloxera rovar pusztításai által megtámadva nem volna. Látjuk azon szomorú jövőt, mely szőlőhegyeink végpusztulásával megyénk lakosságát érni fogja, "különösen akkor, ha ölbe tett kezekkel várjuk a segélyt, a helyett, hogy a védekezéshez már most hozzáfognánk. Ezen szomorú képet felismerte a gazd. egyesület s oly intézmények létesítéséhez fogott, a melyek ^hivatva lesznek a szerencsétlenséget, ha nem is egész ben megszüntetni, de legalább enyhíteni. Módot és alkalmat kivan nyújtani arra, hogy ezen megye szőlőbirtokosai, a talajt ki ne szalasszák lábaik alól, hanem a mit Istennel, észszel, szorgalommal megtehetnek, azt létfen tartásukra végre is hajthassák. Nem csekély odaadás és áldozatkészséggel megteremtette eddig az amerikai szőlőtelepet. Az amerikai ellentálló szőlőfajok minden ága képviselve van itt, a mely arra szolgál, hogy az a szőlősgazda, kinek szőlőjét a phylloxera olpusztitotfa, a szükséges vesszőket magának olcsó pénzen megszerezhesse s ezzel jövedelmi forrását biztosítsa. Hasonlókép a szegény embereken segítendő nemesitett « Gyümölcsfák* termelését is munkakörébe foglalta s e czélból négy hold területű földet bérelt., Olcsó áron kivan ja gyümölcsfáit a közönség kezébe juttatni, bogy ekként megkedveltesse a gyümölcstermelést s ugyancsak módot és alkalmat kíván nyújtani a mindennapi kenyér megszerzéséhez azoknak, kik elpusztult szőlőhegyeiket képtelenek amerikai veszszővel beelletni avagy oly természeti fekvéssel biró irgatlanaik vannak, a melyek gyümölcstermelésre alkalmasak és nagyobb jövedelmet hoznak, mintha szőlővel ültettetnének be. Az önzetlen, jutalmat nem kérő munkásság méltán megérdemli, hogy Esztergom város és megye földműves gazdái által anyagilag támogattassék, hiszen az érdekeltek csak önérdekükben cselekesznek, ha az Esztergom-vidéki gazdasági egyesület felvirágzásához tehetségükhöz képest hozzájárulnak. Végre megvirradt a várva-várt nap. Márton gazda ragyogó arczezal lépett fiával és a kántor úrral a kocsi mellé, mely a drága kincset vala elviendő. A kántor világlátott ember; erre bizta Márton gazda fiát. Ő szállásolja el, szerezzen be neki könyveket, irassa be az iskolába és ajánlja a tanár urak figyelmébe. A tüzes csikók türelmetlenül rúgták a port. A kántor a kocsira ült. Barna uram még egyszer megcsókolta fiát, s azt monda: •«ha szükséged lesz pénzre, csak irj!» S az «eszes» fiu jó. fejébe vette apja ezen biztatását. II. A mint előre is látni lehete, a kántor pontosan járt dl megbízásában. A fiút egy öreg fősvény magánzóhoz szállásolta el, hol negyed magával került egy szobába. Jórayaló fiuk lehettek. Kaczagva ugráltak ideoda az udvaron, s az érkezőt nagy örömmel fogadták körükbe. Az ösmerkedés formáin csakhamar tul voltak, s rövid idő múlva oly jó barátok lettek, mintha csak esztendő óta éltek volna egy són s kenyéren. A kántor ur dolgait rendbe szedvén ajánlotta magát. Miután még néhány intő és bátorító szót intézett volna Laezihoz, a kocsira ült és elhajtatott A' kocsi sebes vágtatva egy utczasarknáí eltűnt a szemlélő szemei elöl. Ezt várta Laczi s ajkai susogták «vigye a manó.» Első dolga volt megolvasni a pénzt melyet apjától kapott. S midőn vége volt a a műveletnek, az arczán sugárzó öröm elárulta, hogy nagyon is megvan elégedve az eredmény nyel. Visszatért társaihoz, a kik vigan yottak a szobában, legalább ily módon akarván ellensúlyozni a veszteség érzetét, melyet a szünidő elmulta keblükben okozott. Az első napokat, mint mindenkinél, fiatal muzsafiainknál is a kíváncsiság és a látnivágy vette igénybe, összejárták az egész várost, megbámultak minden kirakatot, palotát, a szép fasorokat, a sima utczákat, a pompás aszfaltereket, melyeken kuglizni is lehetne, a sok hajótól hemzsegő Dunát; s csak déltájban, elzsibbadt érzékekkel s üres gyomorral tértek vissza lakásukba. Délután ismétlődött a hajsz. Más napon és az arra következőkön sem lehetett volna mondani, hogy Laczi és társai valami nagy barátjai a szobaőrzésnek. — Rövid idő múlva nem volt zuga-szögíetje a városnak, hová akár sötét éjnek idején is nem tudtak volna találni. S ha azután este nyugalomra tértek, s némelyikök nem tudta magát tájékozni a többi azonnal fölvilágosította helyrajzi magyarázataival. Igy pl. hol verekedett a két vargainas; vagy itt hány szilvát adott a kofa egy garasért, vagy miképen káromkodott a hordárcsoport. IJyeu s hasonló, valóban épületes dolgok képezték első vitáik tárgyát. Végre megkezdődtek az előadások. S ez nem épen tetszett vitézeinknek; mert egyszerre végét vetette az örökös kalandozásnak. III. A ki ismeri a fővárosi deákéletet, nem fog csodálkozni, ha azt mondjuk, hogy László úrfinak deák évei igen kedélyesen folytak le. Pénzben sohasem szenvedett szükséget, s a pénzt elkölteni hol kinálkozhatik több alkalom, mint épen a fővárosban, kivált jó czimborák körében. ,J (Folyt, köv.) Egyesületi élet. (TanitcL gyűlése.) Az Esztergom-járási kath. tanítóegyesület Őszi közgyűlése a kir. városi iskolapület 4. oszt. tantermében f, hó 15-én tartatott meg közepes érdeklődés mellett. Dr. Majer István elnöklő püspök 10 órakor megnyitja a gyűlést és mindenekelőtt üdvözli a jelenvoltakat — úgymond — a hideg meg nem dermesztette Önök, érdeklődését, mert kellő melegséggel viseltetnek azon ügy iránt, mely mindnyájokat közösen idehozta. Utána kiemeli, hogy négy dologról kivan a jelen alkalommal megemlékezni. Első ezek között Trefort halála, kiben a nemzet kultúrájáért és a népnevelés felvirágoztatásáért sokattevő, buzgó államférfit sirat. Hogy emléke maradandó legyen az egyesület évkönyvében is, azért a kegyelet megörökítését jegyzőkönyvbe igtatandónak véleményezi. Ezzel karöltve megemlékezik az nj közoktatási miniszterről, kit a királyi kegy 20 éves főispánság után nagynevű előde székébe emelt. Miután az uj közoktatási miniszter gróf Csáky Albin ő excellentiája bíboros fő pásztorunknál látogatást tett, mely alkalommal szóló is érintkezett vele — azon reménynyel és biztató jövővel van eltelve, hogy a tudományos képzettségű uj miniszter hivatásának betöltésében nemcsak a haza és annak közművelődési érdekeit, hanem a tanítók javát sem fogja háttérbe szorítani engedni, miért is, hogy a jóakarat és ragaszkodás ezen egyesület tagjaiból sem hiányzik, indítványozza, ha egy üdvözlő felirat a jelen közgyűlésből hozzá menesztetnék. A közgyűlés hálás éljennel fogadja az indítványt s az üdvözletet távirati formában valósítja meg. Harmadszor felhozza elnök ur az országos tanítói segélyalap Budapesten tartott központi bizottságának, melyben szóló szintén résztvett, ama megállapodását, mely szerint az alap 65.139 frtot számlál ez idő szerint, a mi a jövő évi biztos kilátások szerint 10 ezerrel gyarapodui fog. Ugyanekkor felemlittetik, hogy a jelzett alapból az esztergomi főmegyében 3 tanító nyert segélyezést. Az ország összes részeiből 20-an nyújtottak be folyamodást s mind a húszan kaptak segélyt, ki 25 frtot, ki pedig 80—100 frtot. Igy az esztergomi főmegyéből Pottokár özvegye 80 frtot, Tóth István, nyugalm. kurali tanító 50 frtot, Tokodi Ferencz ugyanannyit. Végre egy esztergomi tanító jeles előmenetel ű fiacskája 50 frtot. Jelentetik egyúttal, hogy az árvaalap lassan fejlődik, mert tőkéje csak 3002 frtra emelkedett. Negyedszer megemlékezik elnök ur a helybeli tanítóképző tápintézetéről, mely egyrészt a bold. Somogyi kanonok 8000 frtos alapítványából és 0 Eminencziája a ^herczegprimás adományából egyelőre 10 növendék számára lőn berendezve. A tápintézet kedvezményében- szegény tanítók gyermekeire tekintettel vannak s az idén is kettő részesül benne. A közgyűlés örömmel fogadja az értesítést, egy alkalommal Somogyi emlékét kegyeletesen jegyzőkönybe foglalja. Miután a nem magyarajku népiskolákban tapasztalt eredménytelenségek ujolag panaszra adtak okot az illető szakközeg részéről — ez okból elnökileg barátságosan felhivatnak az érdekelt tanítók, kiket ezúttal megnevezni nem alkalomszerű, hogy elvállalt kötelezettségeik teljesítésében nagyobb pontosságot és lelkiismeretességet fejtsenek ki, mert a magyar haza joggal elvárhatja tanítóitól, hogy uemcsak a okosság és méltányosság helyzetén lendítsenek a sikeres magyarnyelvi oktatással I az idegen ajkú iskolákban, hanem ezzel paedagogiai ügyességükről is adnak bizonyítványt, sőt megmutalják, hogy a felsőbb rendeletek és szabályoknak hű végrehajtói azon körben, melyet szívben, lélekben magyará tenni egyedül ők vannak hivatva. A ki ez alul ok nélkül emanczipálja magát, az érdemetlen a tani tói névre, mert a felsőbb meghagyásoknak készséggel tartozik mindenki engedelmeskedni. Ezután király 0 Felsége uralkodásának bekövetkezendő 40 éves jubileumáról tesz elnöklő püspök ur említést, moly alkalomból igen kívánatosnak tartja, ha a legalkotmányosabb fejedelem, mint népének kiváló atyja és őre iránt, az iskolások szivében és lelkében — tanítóik által választott módon — a hűség és ragaszkodás érzése felköltetnék. Következett a tavaszi közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása, mely helybeuhagyólag tudomásul vétetik. Továbbá Schehrer Ferencz értekezése kerül felolvasás alá : «Miként lehet a a magyarnyelvi tanításban nagyobb sikert elérni a nem magyarajku népiskolákban.» Ezen théma megvilágításából a czélt akadályozó mozzanatokat[láttuk szellőztetni; mig nem a tárgy módozatainak kidomborítását nem élvezhettük, mely az előadó kérelmére a tavaszi gyűlésre maradt. Ezzel kapcsolatosan keserű panaszokban tör ki a doroghi tanító, hangsúlyozván, hogy az előtte értekező minden izében igazat vallott, s igy az ő helyzete sem különb a magyarnyelv! fanitásban, mint a táthié. Erre elnök ur elmondja a maga észrevételeit, a fegyelem tartás és a szemléltetések felől. Utána a tanfelügyelő vonatkozást tesz Schehrer Ferencz érdemeire és reméli, hogy várakozásában a jövőre nem fog csalatkozni, mert a. mult évben kifogásolt tanítói működése ellen nem lesz alkalma többé panaszt tenni. Eber Nándor leányvári esperes saját egyéni tapasztalataira utalva felemlíti, hogy a magyarnyelvi tanítás szükségét bár elismeri, de számításba véve a nehéz községi viszonyokat, melyeknél fogva az iskolák sem lehetnek oly helyzetben, hogy feladatuk magaslatára emelkedhessenek, ennélfogva sajnosán vette tudomásul azon panaszokat, melyek az ő kerületének egyik-másik tanítóját érték. Szóló, mint tanítóinak igaz, őszinte barájta, kénytelen fájlalni a kormányközeg részéről tanúsított intelmeket, mert ő nem tanítóiban keresi a hibát, hanem a létező viszonyokban. Erre a tanfelügyelő látszólagos megütközéssel válaszolt és nyomatókkal hivatkozott esküjére ; mert nem áll érdekében, senkit sem czirógatnl, hanem a felfödözött hiányt bárkinél észleli, bármilyen hatalmas protektorok állanak is mögötte, az igazság és törvény kívánalma szerint minden időben és térben módja szerint eltüntetni mulhatlau kötelessége. 0, mint a népnevelési törvény őre, egyéni gusztusok szerint nem idomíthatja intézkedéseit, hanem egyik másikra nézve nem hízelgő észrevételeit, épp ugy dicsérő és buzdító megjegyzéseit, továbbá jutalmazásra irányuló ajánlatait mindig megteszi ezentúl is az illető fórumnál, s azt, mintha szóló eljárásában helytelenítésre szolgáló ok lett volna, a jelen alkalommal el nem ismeri. Következett Dr. Valter Gyula értekezése az időszerű tanügyi mozzanatokról és személyekről. Elismeréssel fogadtatott azon kéréssel társítva, miként jövőben is hasznosítsa észrevételeit. Lonkay sirkőemlékére 4 frt szavaztatott meg.