Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-28 / 87.szám

zet. A nagymérvű kiszáradástól tollát csakis ugy menthetjük meg szőlőnk talaját, hogy ha a szőlőn kivül azon más növényt nem tűrünk, t. i„ ha gyakran kapáljuk. Torna-egyesületünk. (A választmányi jelentésből.) Esztergom uri közönségének ifjabb nemzedéke régóta szükségét érezte egy oiy körnek, melyben szellemi munka után nem csak üdülést, haiiem még az idegekre jótékony ható testedző szórakozást is találhat. Ezen életrevaló eszme megvalósítását tűzte ki városunk néhány lelkes fia, midőn társakat gyűjtve az 1887. decz. 18. tartott alakuló közgyűlésben, az alapszab. elfogadása után az «Esztergoíiii torna-egyesület»-et megalakultnak kimondották. Az egyesület igazgató-választmányának mindjárt a kezdetnél egy oly kellemetlen ügyet kellett tárgyalni;!, mely a szép czélu egyesület fenállását nómikép veszélyeztette, mindennek daczára sikerült a torna- és vivó-gyakorlatokat már január elsején megkezdeni. A főt. főgymnasiumi igazgatóság kérésünknek helyt adván a tornagyakorlatokra kegyes volt a gymnasiumi tornatermet átengedni, a hol is a tornamesternek választott Korányi József ur felügyelete alatt három hónapon keresztül heíenkint három- és két hónapban hetenkint két órán át a tornázás rendszeresen gyakoroltatott. Az egyesület részére a magyar-király vendéglő I. emeleti termét haszonbérbe vévén tek. Hamisch Konrád főhadnagy urat fölkértük a vívás tanítására, ki a legnagyobb készséggel a vezetést elvállalni szíveskedett s négy hónapon keresztül tagjainkat e szép és férfias sportra oktatá. A korcsolyázás testedző és szórakoztató sportjának gyakorolhalására elhatározta a választmány, hogy a tagok, valamint a n. közönség részére jégpályát fog nyitni ós, hogy a korcsolyázók eme szép sportot kényelemmel űzhessék, megvette a volt korcsolya-egyesület faházát. A korcsolyázási évadot az egyesület szintén január 1-ével kezdette meg, midőn a hatóság által kijelölt helyen az egyesület jégpályáját megnyitotta s daczára a rossz időjárásnak tetemes anyagi áldozatok árán a jégpályát mindvégig gondoztatta. -> Hogy cselély számmal biró egye: sül etünknek barátokat gyűjtsünk, f. évi i január hó 7-én a n. közönség részt- vétele mellett igen sikerült estélyi rendeztünk. Hogy a korcsolyázási spoii = minél nagyobb tért hódítson, januái hó 22-én versenyekkel egybekötött nagy korcsolyázási ünnepély tartatott, i mely igen szépszámú és előkelő közönr ség előtt a következő eredménynyel i végződött: i 1. Megnyitó versenyben Müllei • Gyula ur 2. Kezdők versenyében Ács Ernő ; ur érkezett be elsőnek. A programúi legérdekesebb pontja a hölgyek versenye volt, mert városunk; ban ez vala az első eset, hogy hölgyeink nem a bálteremben, hanem a szép testedző sportban a babérért küzdöttek. E versenyre neveztek: 'Meszóna Kálmánné, Spiszár Jancsika és Szvcboda Kornél úrhölgyek. — Elsőnek: Meszéna Kálmánné ő nagysága érkezett be. 4. Az akadályversenyben mindvégig vezetve Etter Dezső ur vitte el a dijat. A tornázás terén a végeredmény eléggé kielégíthetőnek mondható, daczára annak, hogy gyakorlataink pontosan nem látogattattak — mert egy gyakorlat alatt átlag hat tag volt jelen — a mit egyedül annak tulajdoníthattunk, hogy tagjaink magán ügyei a gyakoribb látogatást meg nem engedek. Egyesületünk nem rendelkezvén nyári helyiséggel, a meleg idő beálltával jónak látta a választmány a házszabályokban előirt nyári szünidőt betartani, annyival is inkább, mert a gymnasiumi épület renováItatása június hóban már megkezdődött, s igy jnnius l-jével a gy altor 1 atoka t beszüntette. Ennek beálltával sem akart a választmány tótlen maradni, miért is a tagok között június 2-án és július 29-én a Primás szigetre igen sikerült kirándulást rendezett. Az egyes, év végéig 5 vál. ülésben összesen 33 ügy nyert elintézést. A becsületbíróság ez évben egyszer sem alakult meg, mert ezt tagjaink közül egy se kívánta s tudtunkkal elintézendő félreértés tagjaink között elő sem fordult. Az egyes, évben következő ingók szereztettek be : 1 korcsoiya-ház és hozzátartozói, 4 kard, 4 keztyű, 2 mellvéd, 2 mosdó felszerelés, 2 álarcz, 6 lámpa, 1 bélyegző, 1 kályha, s többféle kézi eszköz. A tagok számát tekintve, némi haladás mutatkozik, a mennyiben a megalakuláskor 23 rendes és 16 pártoló tag volt, évközben belépett 6 rendes és 7 pártoló, tehát ez év végén a rendes tagok száma 29-et tett ki, a mi a rendkívüli nagy áldozatokat tekintve, igen kevésnek mondható. Az egyesület jelenlegi pénztári állapota, figyelemre véve a megalakulásnál előforduló és előre nem számitható kiadásokat, igen kedvező, a mit egyedül a nyári szünet betartásának köszönhetünk. Ezeu szerény jelentésünkből kitűnik, hogy egyesületünk választmánya fölfogva azou szép hivatást, mely őt a testedző sport és a tagok érdekében a munkára szólitá, mindent elkövetett a siker elérésére. De hogy a végeredmény a várakozásoknak teljesen meg nem felel az egyesületünk fiatal voltának, valamint annak tulajdonitható, hogy a választmány nélkülözte tagjainak együctes, kitartó és lelkes támogatását, miért is jelenleg azon óhajnak adunk kifejezést, hogy ezentúl minden egyes tag vállvetve odatörekedjék, hogy szópczélu egyesületünket a haladás és virágzásra segítse. Segélykérő követeket küldött tehát VII. Károly franczia, Alfons sicilia királyokhoz s más európai rejedelmek hez, valamint a pápához, ez utóbbinál egyúttal keserűen panaszkodva, hogy mily nagy csapás az országra nézvt Frigyes ellenséges magatartása. A követek biztos ígéretek nélkül tértek vissza. De a mi Frigyes magatartásai illeti, ez ügyben a pápa, mint fenntebh láttuk, erélyesen közbe veté magát, ezenkívül Hunyadynak berezegi czimet s egy aranylánezczal ellátott mell keresztet küldött. A kormányzó ezeket megköszönte ugyan, de tudtára adta V. Miklósnak hogy ez igen mellékes dolog; ő inkább segélyt vár a kereszténység ellenségének megtörésére. Nyújtson tehát alkalmat neki ő Szentsége, hogy ezen ellenség ellen végrehajtandó vitéz tettei által érdemesítse magát a neki szánt kitüntetésre. Hunyady a berezegi czimmel sohasem élt, a keresztet pedig a gyulafehérvári káptalannak ajándékozta. A nagy vezér külsegélyt hiába remélve a magyar urakhoz fordult az 1448-ban tartott országgyűlésen. Törekvése haszontalan volt, sőt még azt is meg kellé érnie, hogy Cilley elárulta terveit a szultánnak Brankovicscsal együtt. ^ «Találóan jegyzi meg egyik történetírónk, — irja erre vonatkozólag Dr. Molnár — hogy nem hiában állt a délszláv világ annyi időn át, Byzancz befolyása alatt; teljesen méltóvá lett minden részben mesteréhez s különösen e korbeli története, egy-két nemesebb vonás mellett annyi ezudarságot, annyi árulást tartalmaz, minőt az európai társadalomban legfeljebb Itália kis tyranuusai közt találunk, a kiknek mintájára alkotá Machiavelli «Principe»jét. Tőről szakasztott mása volt a XV, század azon olasz fejedelmeinek Brankovics György. Alig van oly ármány, oly hitszegés, melyet föl ne lehetne találni tettei közt. Ha egy századdal előbb ól, bizonyára poklának legmélyebb fenekére helyezi őt a Divina Commédia költője; s mi nem bizonyítja inkább, mily eszes s erélyes embernek kellett lennie, mint az, hogy mindamellett mindig talált szövetségesekre, kik szolgálatai reményében kezet fogtak vele! Azonban mindezek nem csüggesztették el a nagy férfit, ki helyesen itéit akkor, midőn igy gondolkodott: Skanderbéget nem segíteni annyi volna, mint Q8AMOK. Hunyady János. (Hunyady J. török hadjáratai és a pápák.) (Vázlatos korrajz.) VI. A béketárgyalás meg is kezdődik a Bécsben időző pápai követ Carvajal bibornok közbenjárásával, de nem nagy eredménynyel. Ismételt alkudozáskor, minthogy a pápai követ s maga az uj pápa V. Miklós pápa is sürgette a kibékülést, béke köttetett 1447. júniusban, de azou feltétel alatt, hogy a pápai követ elnöklete alatt jövő novemberben ismét összejönnek állandó békéről értekezni, mely ha létre akkor sem jöhetne, a viszály a pápára s a kardinálok testületére bizatik. Azonban a békealkudozásokból később nem lett semmi. Hunyady, mig a feutebbi ügy elintézését néhány kiváló főpap s főúrra bizta, ő maga gondjait a török ellen intézendő hadjárat készületeire fordította, mire, minthogy Murát Skanderbéggel folyton háborúskodott, jó alkalom kínálkozott. a háborúba, mint a másikat és ott vész el az is. Szegény gyerek annyit tanult, hogy orvos is lehetne és engemet meggyógyíthatna. — Hát persze, hogy orvos is lehetne — vigasztalta János gazda a beteget. — De ki tudja nem gyógyit-e meg téged addig a halál, gondolta magában és két nehéz köny csillogott deres szempillái alul. Lassan járt a mutató az öreg kakukórán, a beteg asszony bágyadt szemeit csendes szendergés fogta be és mikor épen tizenkettőt kakukolt, nagyot sikoltott, talán álma újult meg; mert mire a gazda a határból hazajött egy darab újsággal kezében és remegve lépett felesége ágyához, hogy a hírt vele közölje, hogy Jani fia Bihácsnál elesett, már későn volt, Julis néne már nem hallotta, hiszen hamarább megáldotta ő azt és mikor elsikoltott, álma újult meg és szive megszakadt. János gazda szive is elszorult, napbarnított arczárói sűrűn peregtek le könnyei. Kikeresett a ládafiából egy durva vászonlepedőt, a mit Julis néne maga fehérített s azzal teritette be kiszenvedett élete párját ... Erősen tűzött a nap irodám ablakára leeresztettem a zöld redőnyt, mikor a nagy szárnyas ajtón János gazda lépett be szomorú ábrázattal. — Könyörgöm alásan tekintetes uram — kezdte beszédét, — de tovább nem birta folytatni, sirni sem tudott, fájdalma nagy volt. Megértettem. Tudtam mi baja, hiszen régen szenvedett már Julis néne, azt is tudtam, hogy a Jani fia elesett. Vigasztalni kezdtem egy levéllel, a mit férje mellé, átfogta a nyakát, odadőlt a mellére és halkan súgta a fülébe : «Bocsáss meg, te gyengéd voltál mindig, én — gyenge ...» S a férj újra ajkához vonta neje fejét, megcsókolta haját s azt mondta : «őszre jár az idő, melegebben kell megraknunk a fészket . . .» — Ezt majd én is elmondom a férjemnek — monda az én gúnyolódó hallgatóm. — Még ne siessen vele, várja meg, mig rászolgál! HÁBER SAMU. As utolsó kívánság. Az Ikva partján áll egy kis vályogházacska egészen magányosan; két kis ablakán gyéren szűrődik be a világosság. A gerendás szobácska földpadlóján rendetlenül hever a régi ezók-mók, a mi Julis néne hagyománya volt. A rozoga ágyban a vörös csíkos dunna alatt nagyokat nyög a beteg Julis néne, mig János gazda, az uraság legöregebb cselédje, birkabőrös bundájáról feltápászkodva odatekint az ágyra, azután bő ingujjának lebegő szárnyával kitörüli álmát könnyes szemeiből. — Hogy vagy anyjuk? — kérdi a beteget. — Mit álmodtál? A beteg asszony nagyot sóhajtva kezdte álmát elbeszélni. Meghaltam ... és zokogásba tört ki. Csak jó idő múlva folytatta: — Jani fiamat láttam, a mint véres fejjel egy árokba esett és Feri Öcscsének azt tanácsolta, hogy nekem szót fogadjon és hogy pap legyen. Pedig én nem akarom, hogy pap legyen; mert akkor is elviszik pap a körülötte elterülő világot es hogyan hull alá keringőzve egy-egy levél a verandát átölelő vadszőlő indáiról. Az asszony pedig oda ment a tükre elé — — Tudtam, hogy ez lesz a vége ! Egy kis gúnyolódás. — Azért sem! Mert nem hivalkodásból állt oda. Nem azt vizsgálgatta, hogy szép-e és nem kérte tükre tanácsát a jövőben kárpótlást szerzendŐ . . . Pusztán egy pisztolyt kerített elő, a fiókjából, oda tette maga elé, letérdelt és imádkozott : «En uram, teremtőm ! Leborulok előtted és bűnös tettem küszöbén ugy esdem bocsánatod. Mit belém leheltél, a lelket, visszabotom színed elé, hogy védelemre keljen és elregélje : nem fájdalmaim elől menekülök, csak annak boldogságát akarom megszerezni, kinek búja volt egész életem. Gyermekem nincs, ki elsiratna és én csak üdvözülni fogok, ha trónod zsámolyától letekintve, férjemet boldognak látom. Fogadd kezeidbe hozzád szálló lelkem és bocsásd azt a bűnöm is, mit férjem ellen elkövettem 1 Aztán felállt; gyertyát gyújtott, a pisztoly száját a csók helyére akarta illeszteni, hiszen ugy égette ez, mint a parázs. És amint kereste a csók helyét ott a tükörben megakadt rajta a szeme, és nézte, nézte, és kezéből kiesett a pisztoly, szeméből kigördült a köny, arczára az üdvözültség kifejezése ült és ajkán sóhaj szakadt fel . . . — Ugyan miért ? az Isten áldja meg. — Három ezüst hajszálat fedezett fel. — Kitépte ? — Keni. Csak feltörülte könyeit, eldugta gyilkos szerszámot és lassan visszaoson t Feri fia irt Győrből. Pap akar lenni a gyerek azt tudatta szülőivel. — Jaj azt nem engedem., monda erre János gazda, az anyjuk utolján is azt kívánta, hogy ne legyen pap; mert hát a másik is az volt és mégis bosnyák földön vérzett el a szegény. Inkább csak legyen orvos, mint boldogult anyja akarta. Igaz, hogy már meg nem gyógyíthatja őt, de hát hogy teljesüljön az utolsó kívánsága... Tanácsolni akartam neki, hogy mégis csak jobb lenne, ha Feriből pap lesz; mert jól tanul, hajlama is van rá, azután szegény gyerek is; a másik az szabó volt és mint ilyen került be a ferenczesekhez és lett belőle Julis néne örömére tisztelendő ur; de fájdalmára mégis katonának vitték és meg is ölte szegényt egy bosnyák golyó. De tanácsom hiába volt. Julis néne utolsó kívánságát teljesiteni kellett. Egy jó ösztöndíj, mit a szorgalmas Feri fiu elnyert és egy kis nevelői állás a fővárosban, oda segítették őt

5 hogy orvosi tanulmányait végezhette. Doktor lett. De most jött még csak a baj. Nem lévén hajlama az orvosi pályához, betegeit sajnálta, de segíteni nem igen tudott rajtuk. Hiányzott nála a biztosság és a siker. Egy kis helységben csapta fel tanyáját, hogy gyakorlatot szerezzen magának; de az egészséges vidék nem sok tapasztalást nyújtott a fiatal orvosnak. Fordult ugyan elő néha eset, hol siker ko-* ronázta tudományát; de sokszor könnyebb betegségnél a tapasztalat hiánya cserben hagyatta vele a tudományt és betegei sorra elhaltak. A falubeliek bizalmatlanok lettek, a városból hozattak orvost, a mi a fiatal