Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-14 / 83.szám

Gyümölcstenyésztésünk. Esztergom, okt 13. Az esztcrgom-vidéki gazdasági egye­sület Gr. Mailáth György főispán ur alnöklete alatt nemrégiben tartott igaz­gató-választmányi ülésében elhatározta, hogy az általa létesített szőlőtelep kő­idében, mégis a felsőbbileg megálla­pított távolságban nemes-gyümölcsfa iskolát fog felállítani, hogy ez uton ís a nép baján segítsen s lakosságunk­nak módot és alkalmat nyújtson arra, miszerint olcsó áron beszerezhető nemes gyümölcsfajok ültetésével a gyümölcs­termelés megbonosittassák s ama vesz­teséget, mely szőlőhegyeink pusztulá­sával lakosságunkat sújtja, némileg paralizálja. Szivünkből üdvözöljük a gazdasági ígyesületet, eme nagy horderejű elhatá­'ozásáért, mert hisz egy oly közgazda­sági kérdés megoldására vállalkozott, i melynek megvalósítása régtől fogva íözóhajt képezett o város közönségénél. A kir. város képviselő-testülete több nint egy évtized óta nemcsak hogy fog­alkozott eme kérdéssel, hanem 1882. ívben 281. sz. a. hozott határozatával i városi gazdasági bizottság indítványa 'olytáii egy rendszeresen ahhoz értő ícrtész által művelt faiskola létesítését íl is határozta. Hogy ezen határozat íövetkeztében a faiskola mindezideig étre nem jött, annak okát ugyan nem udnáuk megmondani, de aligha tévé­iünk, midőn azt állítjuk, hogy minden ígyes esetben, midőn ezen kérdés nap­világot látott annak pénzügyi oldala volt az, a mely sokakat a megvalósí­tástól elriasztott. Bizonyára a gazdasági egyesület előtt is tudva van ama körülmény, hogy a faiskola felállítása és különösen annak első berendezése tetemes költ­séget igényel és ha mégis a közönség érdekében ily nagy áldozatra kész, csak elismerést és a hatóság részéről mél­tán támogatást érdemel. JJgy hallottuk, hogy a szükséges öt darab városi föld bolond magas áron 129 frt 50 krért márki is bé­reltetett s a bérletnek 18 évre való megkötése, valamint a bérleti összeg leszállítása iránt a kérelem a város j tanácsához be is adatott. I Esztergom sz. kir. város tanácsa, mely hivatva van a kérelem felett vé­leményt adni a képviselőtestületnek, mint mindenkor, midőn a közönség érdekéről volt szó, ugy ez esetben bizonyára pártol ólag fogja a kérelmet a képviselőtestület elé terjeszteni, mert hisz a gazdasági egyesület nem kér egyebet mint azt, hogy neki megen­gedtessék, miszerint a lakosság részére ujabb kereseti forrás nyittassék. Nem kér a várostól alamizsnát, pe­dig ez esetben teljes joggal appellál­hatna a város nagylelkűségére, hanem csupán azt kéri, hogy azt a földet, melyet egyes bérlők egymásután hat évig bérelnek, ő neki ez a jog 18 évre hosszabbitlasék meg. Azt kéri, hogy a bérleti összeg szállittassék le oly összegre, a menuyi a föld minősége, térfogata s a mai bérviszonyoknak megfelel. Mert hogy egy földért, mely alig 900 négyszögöl térfogatú 26, 27, 28 frt évi bér fizettessék, hallatlan túlzás. A gazd. egyesület eddigi áldásos működése, a közgazdasági téren tett fáradhatlan munkássága, a közönség érdekeinek felkarolása és gyámolitása, biztos garantiát nyújt arra, hogy az általa tervbe vett faiskola aránylag na­gyon rövid idő múlva a megvalósulás stádiumába jut. Az egyesület nagynevű elnöke, gróf Majláth György főispán ur, a ki lelke egész hevével csügg a faiskola mielőbbi felállításán, a lakosság szivében oly emlékoszlopot emel, mely még a késő utódok által is kegyelettol fog meg­őriztetni. A város képviselőtestületétől függ csupán, hog.y ez a kérdés mielőbb meg­valósuljon. Es hogy létre kell jönnie, azt a szomorú jövőből kihallatszó s mindinkább hangosabbá váló «kenyeret kérünk* ! siraluín követeli. A pénzvilágból. Budapest, okt. 13. Azok a pohárköszöntők, melyeket Ausztria-Magyarország és Németország uralkodói Bécsben váltottak, bizonyára többet jelentenek puszta udvariasság­nál, mivel ujabb és komolyabb figye­lembe veendő béke biztosítékok, me­lyeknek csak azért nem volt kellő ha­tásuk, mért a pénzpiacz helyzete olyan, hogy a legnagyobb tartózkodást teszi szükségessé. Ugyanazon a napon, me­lyen Bécsben azok a nagy jelentőségű pohárköszöuiők .elmondattak, ugyanazon a napon emelte fel az angol és franczia bank a kamatlábat ujabban. A roppant drága pénz és a lulspekuláczió a ber­lini tőzsdén oly állapotokat idéztek elő, melyek a legnagyobb óvatosságra intenek. Ezek a válságos viszonyok folytonos nyomást gyakorolnak az ár­folyamokra, melyek napról napra csök­kennek. Azonban, ha a berlini tőzsde kilábol bajából, határozott fordulatra számíthatunk, mert elvégre a drága pénz csak -múló baj és a politikai hely­zet meg tagadhatatlanul kedvező. Járadékok és befektetési értékek ál­talában csökkentek. Az üzlet bennük csekély, az irány csendes. Bankrészvények közül a hitelrész­vény ellanyhult, ellenbeu helyi bankok tartják az árakat. Közlekedési vállalatok részvényei meglehetősen szilárdak, mert a beviteli kimutatások jelentékeny többletről tesz­nek tanúságot. Iparvállalati értékek körül ismét a matomrészvéuyek kedveltek és újból emelkednek, de a többi iparvállalati értékekben pang az üzlet. Sorsjegyek szilárdak. Az uj szerb 10 frankos sorsjegyek jegyzése iránt még nem határozott a tőzsdetanács, de pár nap múlva ezeket is fogják árulni a tőzsdén és minthogy az aláírásnál óriási méri ékben tuljegyeztettek, két­ségcelenül rohamosan fognak emel­kedni. Valuták és váltók ismét roszabbodtak. izJ;itcrjoiiii;Tifa";arcsn. DALOS MADÁR . . . Dalos madár a szerelem, Mely árnyas fák keblén pihen; Hol tavasz van, csak ottan él, Az őszszel szebb hazát cserél. Hervadt vidék az én szivem, Melyen madár meg nem pihen ; * Nem'is várom, hogy leszálljon, Mit keresne puszta tájon? HORVÁTH KÁLMÁN. (Eredeti anekdoták.)* A virágos stylus* Széchenyi István gróf, nem szerette a virágos stylust. Egyszer egy fiatal ember folyamodott hozzá urádalmrtiszti állomásért .és személyesén nyujtá át a folyamodást. T — A gróf olvasni kezdett: . . . — Fel kellene szaggatnom keblemet, frogy méltóságodat azon érzelmekről bizto­síthassam, melyekkel iránta viseltetem.... — Kertész akar ön nálam lenni?. , — Nem, kegyelmes uram! . . . hanem ispán, vagy ... , ' — Akkor vegye vissza virágos stylben * Mutatványok a Czigányvilág czimű uj kötetből,| mely a Mulattató zsebkönyvtár 49-ik füzete gyanánt éppen most jelent meg. A füzet ára 12 kr. Meg­rendelhető Buzárovitg Gusztávnál. Van benne szá/,­ne<?vvenhét iWen ióizű adoma: irt folyamodását s irjon egy másikat, mely­ből meggyőződhessen, hogy jól fog gaz­dálkodni. A biblia versekbe foglalva. Gróf Széchenyi Istvánhoz jött egyszer egy tudákos ember s nagy iratcsomagot hozott az ölében. — Én Nagy János vagyok. — Tisztelem, hát mit hozott ? — Verset. Csupa merő verset. Az egész bibliát versekbe foglalva. — Hát hová legyek én evvel a sok verssel ? .. • — Tessék átadni a tudós társaságnak, nyomassa ki, mert megérdemli. — Nó majd átadom, alászolgája. — De nem alászolgája; még más dolgunk is van. Ennyi verset senki sem bolond, hogy ingyen írjon, ezért jutalom is kell. — Pénz ugy-e ? — Pénz és dicsőség. Az ára ugyan megfizethetjlen, hanem majd'megalkuszunk; de nagyobb > ahnYtl, hogy én be akarok vétetődni' á tűdös-tár-aságba. - ' ­- — Tudja mi t barátom ? \ A tud ós-társaság ném~-méltó hely ön számára, ''hanem leg­közelebb indítványba 'hozom azt az ínléze 1 tet, melynek' ön bizonyára érdemes ta"gja leérni valaha. ; "' • Ebben megnyugodott a táltos és eltávö 1 zott. A nemes gróf legelső indítványa az volt, hogy emeljen a nemzet az emberiség iránt való tekintetből sok számtalan szerencsétlen vers-gyártó számára minél elébb — egy bolondok házát. A gencsi argumentumok. Kölcsey Ferencz igy szólott Szathmár­megye egyik közgyűlésén: Az ellenfél olyan argumentumokkal jelent meg az ülésben, miként nekem előre is ki kell jelentenem, hogy képtelennek és gyengének érzem ma­gamat, azok ellenében küzdeni. (Az argu­mentumok alatt, a gencsi nemesség kezeiben mutatkozó botokat értette. A szószátyár. Feleky „József gróf az akadémia elnöke, a jeles tudós és hazafi, nem szerette a szószátyár embereket. Egyszer egy akadé miai Írnok tiszteikedvén nála, hosszú his­tóriát kezdett meg múltjáról és viszon­tagságairól: — A többit beszélje el komornyikomnak — szólt a gróf mindjárt a beszéd elején — majd az nekem apránként fogja alkalmilag elmondanL Élet-halál harezok. Guzmics Izidor állitá: Száz költő közül legalább kilenczven halhatatlanságra törek­szik,, a korán jelentkező szükség azonban hatvanat csakhamar megtérít s csak har­minez küzd az ébhalállal. Vitkovics rím faragásai.-, Vitkovics Mihály'hires' volt arról,'h-ogy hevenyében verseket" tudott mondani-.'Egy társaságban valaki előáll 1 s erősíti/, hogy bármily szóra mégis csak nem fog rímet mondani tudni. — Kisértse meg ön ! — kiált Vitkovics hevesen. — Hát mondjon rímet ezen szóra: csorba. Vitkovics egyet köszörült a torkán s el­kezdő : Sok ifjú bulit a porba, Mert sietett a táborba Sok legényért ittak torba, Mert bujt be a monostorba. Guta üti azt meg orrba, A ki vizet tölt a borba. Igyunk tehát, tisztán sorba, Igy jutunk el a vén korba. D ö b r e n t e y legrosszabb verse. • Dobrentey Gábor, ki különben is büszke volt irodalmi munkálataira, igen sokat tar­tott bizonyos «huszár dal»-ára. Midőn egyik ismerőse e dalát magasztalta, némi önér­zettel jegyzé meg: — Barátom rendesen azon bókokat szokta nekem mondani, amelyeket már több ezerén elmondottak. Átalában pedig ezt a versét tartották a legrosszabbiknak. «Csontra fiuk.» Egyszer hajnalban riadót vernek, az ellen "véletlenül meglepte a tábort, a honvédek közt nagy a zavar, kapkodás és confusió, mint a kik már négy éj'óta nem aludtak. A mint a vezéri sátor körül téplábolnalc, hirtelen előugrik egy kis 1 bárra ember egy ingben/gatyában, —- közönséges szuronyos puskával. kezében.' r • — Csontra fiuk ! — igy' kiájt' ez a borzas hajú barna 'ember-'—­; utánam a kiben %ér van! ' 4 Olyankor nem igen nézegetik a katonák az uniformot, hanem a ki legnagyobbat kiált, azután haladnak, most is az egész csapat a szuronyos puska után rohant és az ellenséget szerencsésen visszaverte; aztán 'visszatért früstökölni. Mikor visszatérlek

Next

/
Oldalképek
Tartalom