Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-07 / 81.szám

Hazafias ügy. Esztergom, okt. 6. Az ordélyrészi magyar közművelődési egyesület törvényhatóságunkhoz és városunkhoz a. következő hazafias felhívást adta ki: Midőn ezelőtt három évvel egyesületünk a nemzet közhelyeslésével megalakult, kiváló hazafias férfiak, hatóságok és testületek részéről vettük azt a kijelentést, hogy nagyobb mérvű pártolásra érdemes voltunkat iparkodjunk először — tényekkel igazolni. Az eszme különben való nemességét, a föllépés égető szükségét mindenki elismerte: de elébb magatartásunk minden tekintetben dicsérendő voltát s sikereinket várta mindenki, az áldozatkészség állandóságát ettől tévén függővé. Nem tekintve a föltétel súlyosságát — mert eredményeket érni el megfelelő támogatás nélkül, vajmi nehéz — a komoly kikötést indokoltnak ismertük el se szerint iparkodtunk isten után eljárni. Önérzettel küldhotjük meg* most tehát itt a minden vonalon megindított akczió kimutatását jelentésképeu a már megfolelőleg áldozott közönségnek s egyszersmind — hol ennek helye áll fönn — hazafias bizalommal hivatkozva az igérelre kérésképen a kiérdemelt további támogatás iránt. Kimutatásunkba betekintve, meggyőződhetik a nemzet, hogy szent áldozását ép oly tapintattal, mint sikerrel vettük munkába, miről legjobban tanúskodik különben az elismerés, miben immár három éves egyesületünk osztatlan részesül. Elismerésssel és bátortással kisérik «jogos és nemes ügyünket,» fölséges urunkon, királyunkon kezdve, a magas kormány tagjai, a magyar egyházak fejei, a hazafias sajtó, megsegélt vidékeink s kivétel nélkül összes közéleti előkelőségeink. S miután kimutatásunk szerint mindazt, a mit eddig kaptunk alkotásainkra lekötöttük, azonban — mint az eléggé ismeretes — a meghóditottnál még mindig végtelenül több a meghódítandó: szégyeneljük-o — ismételjük ; ott a hol méltányos s illő — a kérés kötelességét, mit maga a nemzet adott kezünkbe és vár el tőlünk, midőn ilt nem mint erdélyiek, hanem az ország fenállhatását föltételező Erdély megtartásával megbízott őrállók gyanánt kérjük a segélyt. Hol különösebben nem merittetett ki részünkre az áldozás, a hálával fogadolt segély után is sok mód áll támogatásunkat illetőleg rendelkezésre. Fölemlítve először is a rendszeres pótadó fölszinen levő kérdését, állandó pártfogóként állhatnak ügyünk mellé a hatóságok: akár rendszeres alapitványnyal, évi segélylyel 1— vagy ha ez megvan — például egyes birtokosoknak pótadó önkéntes felajánlására megnyerésével; a legkisebb községnek is legalább rendes -tagul beléptetésével; avagy biztosításával annak, hogy az engedélyezett nyilvános előadások, vagy vármegyék részéről a falusi fonó- és tánczengedólyek dijának bizonyos százaléka az Emke javára folyjon stb. Aztán csak 17,000 férfi és nő volna-e Magyarországon, ki az ez idő szerint folyó honvédelemnek tagja lehet, s honnan jöhet erre nézve a leghatásosabb impulsus ? A hazafias napi sajtó egyhangú véleménye, hogy a támogatás intenzitásának még csak most kell következnie. Erre nézve teszszük mi meg most a formai lépést. Oly kép fogván föl -kötelességünket, hogy az egyszer fölemelt zászlót kezünkből teljes diadal nélkül semmi körülmények között kiengednünk nem szabad: ez ujabb kérő lépésünkkel mi beszámolásunkat teszszük a jövőnek, hogy a midőn majd mult leszünk, lássék mikép mi, kiket azon szerencse ért, hogy a legszentebb nemzeti kérdés ideiglenes letéteményesei valánk, megtettünk minden lehetőt; kötelességünknek fél uton megálló teljesítésével nem vádoltathatunk. v A nemzet geuiusa nevében száll ki a remélt olajágért a hánykódó hajónak j utolsó galambja. | A pénzvilágból. Budapest, okt. 6. Az Őszi üzlet nem tud megindulni. Semmi nyoma sincs annak, hogy a nyaralás, fürdőzés ideje már elmúlt, mert az üzlet pang és az irány sem nagyon kellemes. Frigyes császár naplójának közzététele kellemetlenül hatott Németországban, de még kellemetlenebb az a hatás, melyet a szorult pónzpiacz helyzete a berlini tőzsdén előidéz. Nálunk nem igen változott a pénzpíacz helyzete. Az üzlet alakulása és a pénzigények fokozódása, vagy apadása szab majd közelebb határozott irányt az elé : maradjon, emelkedjék, vagy csökenjen-o a kamatláb. A tőzsde általános helyzete azonban e bizonytalanság következtében sokkal lanyhább, ingatagabb és bizonytalanabb, mint volt a nyári forgalom, melynek pedig a nyomottság veleszületett tulajdonsága. Alig találhatnánk okot ama feltevésre, hogy az a vontatott irányzat és kedvetlenség, mely az üzérkedés körében jelenleg mutatkozik, a tőzsde állandóbb tünetévé fejlődjék ; de a spekuláczió utjai oly kimérlietlenek, hogy teljes biztossággal ezt épp oly kevéssé lehetne állítani, mint az ellenkezőt. De bármeddig is tartson a tőzsde jelenlegi lanyhasága, mindenesetre a rendkívüli jelenések közé tartozik. Járadékokban szokatlanul nagy a kínálat, ruiuek következtében a járadékok árfolyamok folytonosan csökkennek. Bankrészvényekben igen gyakoriak, de nem jelentékenyek az áringadozások ; az irány nyugodt ós a forgalom korlátolt. Közlekedési vállalatok értékei iránt jó a vélemény, különösen a berlini lőzsdén és ennek következtében ezeknek árfolyamai igen szilárdak, de a forgalom itt is igen csekély. Iparvállalati értékek iránt is csak nagyon kevés érdeklődést mutatott az üzérkedés. Sorsjegyek szilárdak. A két uj sorsjegy közül a szerb 10 frkos dohányKIS KÁPOLNA . . . Kis kápolna áll az erdő szélen Csörgedező patak közelében, Csörgedező patakocska árja Vig morajjal a völgyet bejárja. Kis kápolna áll az erdő szélen Ott esküdtél hü szerelmet nékem, Eskü, átok, mind semmivé lettek, Rossz emberek kitszegüvé tettek! LITHVAY VIKTÓRIA. Lorl&cs szereim®. — Humoreszk. — Trotyogó Lörinczről, a kutkövi iskolamesterről szól a nóta. Lörincz barátunk olyan ember, ki csak két dologért.tud szörnyen haragudni egész világ életében, s e két dolog: ha poharat lát üresen, — ha pedig szinig töltve találja a poharat, azon mérgelődik, miért nem üres az ?! Csakhogy ezer szerencséjére a nagy természet olyan jó szívvel áldotta meg őt, hogy ezen mérgelődéseit könnyű szerrel! 3 tapintatos észszel tudja csillapítani. Ha a! pohár üres, ugy segít magán, hogy megtölti; — ha pedig teli van, ugy kiiszsza. De azért ne gondolja ám valaki, hogy Ő részeges! A népnevelő, — a státus-polgár ilakitó nem lehet részeges ember, hisz minden nagy férfiút neki kell keresztül vezetnie az a-b-c nehéz tudományán, de nemcsak a nagy férfiakat, hanem a társadalom kisebb alakjait is, a köznépet. Es ez óriási munka, óriási erőt is igényel, óriási erőt pedig holmi békanyál féle kútban termő ital nem adhat, ahoz magasabb elemekből Összeállított nedű kell s e nedű nem lehet más, mint a tűzzel teli — bor! ... Hogy néha a földhöz is vágja öt az erősítő ital, arról nem tehet, az nem az ö hibája. Miért adott az Isten több erőt azokba a savanyu csöppekbe, mint magába a Teremtés koronájába — az emberbe! Ő pedig ember : tehát gyöngébb a bornál s mint gyöngébb, engednie kell az erőnek, mely öt földre nyomja. — Ne gondoljuk tehát őt részegesnek ... Olyan jó, csöndes ember ö, nem tud senkire sem haragudni. Akár fát vághatnának a hátán. Mikor kijön az iskolából, sorra vizsgálja a poharakat: üres-e, nem üres-e ? S azután ha elbénitja már erejét a legyőzhetetlen szőllönedv, lefekszik a földre és oly édesdeden alszik, mint az, kinek boldogságából mi sem hiányzik. Hej, pedig be sok hiányzik belőle! Az az egy boldogsága még is meg van, hogy nem zavarja álmát asszonyi hang, gyermek sirás; korlátlan ura ő önmagának. Azonban mily.örömest fölcserélné e boldogságot egy másikkal, a hol nem csak ő maga volna a korlátlan ur! . . . De már késő! Az ifjú évek lezajlottak egyhangúan, örömtelenülv a többi is majd csak el megy valahogy. Mikor már az ember a hat X-hez közeledik, rég kiábrándulta boldogság álmából s ha podig fel nem találta azt, azután nem is keresi többé. Lörincz barátunk sem kereste. Pedig egyszer már markában tartotta boldogságának gyeplőit — de el kellett eresztenie, ez vo't megírva a sors könyvében s hogy a poharak vizsgálója legyen : ez volt a jövendőnek fentartva. Teljesítette is hiven Trotyogó Lörincz a sorsnak akaratát, — de minek is szegülne ellene? Ugy is hasztalan volna: nagy ur ö s egy szegény iskolamester csak ki nem köthet vele? Azután meg nem is olyan nehéz mesterség az a pohártöltés és ürítés! Neki kell csak állni s rendben folyik minden. Csakhogy azért mégis boldogtalan az, a ki nem boldog. Megihatná bánatára a világ minden borát is az ember, azért mégis csak bánatos volna. Trotyogó Lörincz is bánatos volt. Nem tudta elölni buját sehogy sem, eszébe jutott az későn, korán, akár hogy ivott is. Pedig egykor nem ivott ennyit és bánata még sem volt ... de már annak nagy ideje mult, talán nem is igaz, legalább Lőrinczünk is alig hiszi el. Azonban mégis ugy volt, hiteles tanuk mondták azt nekem is és e hiteles tanuk mondása ntán, én is elmondom másoknak, hadd tanuljanak mások is a szegény Lörincz történetéből. * * Komor, zivataros téli estén két szerelmes ült együtt a bizalmas félhomályu szobában: Trotyogó Lörincz ur és Lí/i kisasszony. Lámpavilágnál újságot olvastak együtt, összeölelkezve. Szerelmesek voltak, tehát nem voltak még házasok s igy boldogságuk is még felhőtlen volt. Ha tudták volna a fejük felett megindulni készülő sorsot, mely rájuk lesz zúdítandó sok bajt és veszedelmet! ... De szerencse, hogy nem tudták, igy legalább jelen boldogságukat zavartalanul élvezhették. A folytonos szerelmi boldogság s a jó vég biztossága bármily kívánatos legyen is nekünk, szegény halandóknak, —- mindig unalmas a szemlélődő számára: innét van, hogy a regényekben annyi baj és viszontagság éii a szerelmeseket, s ha egyszer azután vége szakad a hosszas szon ved esnek, a költök a regénynek is végét szakítják, a mindennapi életben pedig rendesen megházasodik az ember. Ha a világ csupa boldogságból állana, mi maradna akkor szórakozni s nevetni való ? Trotyogó Lörincz, Kutkő község ifjú iskolamestere Libanon czédrusának, e siralom-völgy ékességének nevezi Lizi kisasszonyt ; — Lizi kisasszony, Kökényessy plébános ur virágzó unokabuga, szűzi tartózkodásában nem nevezi semminek sem Trotyogó Lörincz mester urat, csak azt az egyet érzi, hogy annak szivreható éneke nélkül imádkozni nem tud a templomban; már pedig a ki imádkozni nem tud, annak rossz a lelkiösmerete s igy erkölcsének megőrzése s keblének nyugalma végett is elkerülhetlen szükségét érzi Kutkő falva ifjú iskolamesterének. Végig olvasták már az egé sz lapot, még