Esztergom és Vidéke, 1888

1888-10-04 / 80.szám

lia .elmen ok ül a gazda vendégei elől? Nincs már a téli sonkának keletje a szüretbon. Most üresen sorakoznak a kevés használatnak örvendő pinczék hordói, bor helyett a penész és gomba íérmései virágoznak rajtok. A gazda az elmúlt bő termések kedves emlékeiért megtűri azokat, mert egyrészt kevésbé adhat t.ul rajtok, másrészt bízik a jövőben, hogy a jelenlegi állapotok majdan jobbra fordulnak. Adja Isten, hogy ugy legyen ! Kiállításunk története. Esztergom, okt. 3. (Befejezés.) (Séta a kiállításon.) Mint minden kisiparnak, ugy a kalapos iparnak is megölő betűje a gyáripar. Még alig 20 --25 év előtt, hiro sem volt annak, liogy a nagy közönséget a kereskedők látták volna el kalapokkal, hogy e czimen is a külföld gyáriparának legyünk adófizető zsoldosai. Ma az uri népnek eszébe se jut, hogy saját iparosainktól vásárolja, kalapját, sőt nem egy földműves hasonlókép a kereskedőtől szerzi be e részbeii szükségl-etét. Ez volt aztán okozója annak, hogy Kalapos-iparosaink többé az urinépnek szükséges kalapok készítésével nem foglalkoznak, nem foglalkozhatnak, pedig csak a nagy közönségtől függ és ez hazafias kötelessége is volna, hogy pénzét ilthon a hazában hagyja, s vele ne a külföld gyáriparát hizlalja. Mert hogy kalapösiparosaink, ugy minőség, mint az ár tekintetében a kereskedők által árult kalapokhoz hasonlót képesek előállítani, azt fényesen igazolja Lasztovicza János kalaposiues!er műhelyében dolgozó Jurcsi Ferencz kalapossegéd. A kiállított 5 srendheli kalap, mint .egy fényes' papi kalap, kemény divatos, puha barna vadász-''és'"'"kobsiska']ajV' azt/ igazolják

1

; bögy e nagy líözön'seg "iliindon osziálva, megtalálhatja Lasztovicza János, értelme* kalapost*párosunknál az ő kalnpbeli szükségletét (lak. Esztergom, Hévvizuteza 10. sz. a.) A bíráló bizottság 3 d'li. ozüst forint s díszoklevéllel adott elismerésének kifejezést xi kiállító segéd iránt. Farkas Adolf kalapos-műhelyéből Jalláy István kalapössegéd egy «Mnnkácsi» kalapot, Kupiczky Pál kalapostanoncz puliá «gavallér» kalapot állított ki, mindkettő elismerő oklevélben részesült. Cseicsner János, kalapos iparos bárom munkása, u. m. Szabó Pál kalapossegéd, Gertner Mihály és Jenid Vineze tanon* czok, mutatták be szorgalmuk és ipar* kodástik tárgyát; mind a három elismerő oklevélben részesült. Beckhof Sámuel, asztalosmesternél dolgozó Virág József asztalostanoncz, egy «varró szokrénynyeU szerzett magának becsületet, a bizottság részéről pedig elismerő oklevelet. A szekrényt. Dr. Fehér Gyula, plébános vetfo meg. A késes ipar, melyet egyedül Simcsák Albert, késes-segéd képviselt, az általa kiállított 21 db. különféle zsebkéseivel, nem kismérvű előhaladásról tanúskodott. Milyen szép és hazafias cselekedet volna az, ha a galanterie-üzlettel biró kereskedők Simcsák Tamástól szereznék be szükségleteikot. Gyámolitanák ezzel a helybeli ipart, a vevő közönséget olcsóbb késekkel láthatnák el és emelnék az adóképességet. Deutsch Vilmos, lakatostanonez takaréktűzhelye, Nábrádi János, lakatostanonez kávémalma azt igazolják, hogy Pintér István és Bácsid Ignácz, lakatos mesterekben ügyes és értelmes tanítóra találtak, mindkettő díszoklevélre érdeinesittetett. Dóczy Ferencz sütőműhelyébon dolgozó Jancsó Lajos segéd által kiállított .« magyar korona» dicséretes ügyességet igazolt s abiráló bizottság részéről díszoklevéllel lett kitüntetve. Nem kevesebb szorgalom s ügyességre vallott Kratz Ferencz órástanoncz álló órája. Szász József lakaios-tanoncz «minta rácsá» műízlést tanúsított, meglátszott rajta, hogy Sátory Imre lakatosmcsternél a lánonczók a műlakatosságbaű kiváló ismeretekre tesznek szert. Hálás tárgyat állított ki Karkbauer Vjct.or pintérsegéd., ,'nyolcz literes kis hordója '

! látogató

r

;'közönség • részéről is általános elismerésben részesült, a bíráló bizottság pedig díszoklevél lel tüntette ki. Simon András, géplakatossegéd «séta botja», iparában jártasságát igazolta s ezért 2 db ezüst forinttal és díszoklevéllel jutalmaztatott. ; A bognár ipart csakis Reuter Jakab bögiíármester munkásai képviselték. Reitter kiváló képessége a bognáripar terén, szélesebb körökbon is ösmeretes. Czapurka József bognársegéd kis korbamintája általános elismerést aratott s a bizottság részéről 1 db 10 frcos Ezalatt nemcsak déliétől, de nyugaton is mind magasabbra csaptak a lángok, a nyugat felé eső falura vakitó fényt vetve. A tért, mely bennünket a falutól elválasztott, erős fény árasztotta el és a robanó lángok közt komoran fehérlettek a főnök kunyhója előtt felszögezett koponyák. Mikor a masukulumbok eltávoztak, csak két őr állott ki, először én és Leeb, két óra multával pedig Fekete és a velünk maradt néger. A többiek lefeküdtek, de kezükben tartva a fegyvert, övükön pedig a tölténytáskát a felbontott tölténycsoniagokkal, Mikor .rám került a pihenés sora, levetettem magam a pokróezra, de nem bírtam elaludni. Ébren voltam, mikor Fekete az aszagaival megérintette a talpamat annak jeléül, hogy szükséye van rám. A nőm aludt, de., ugy látszik gonosz álmák bántották ; jobb kezével minduntalan megfogta a karabélyt és magához szorította, úgy, hogy el kellett vennem mellőle a fegyvert és egy üres szurony hüvelyt tettem a keze ügyébe. Ezután Feketéhez mentem és amint szétnéztem, láttam mi a baj. A hyénák a falu mellől hozzánk jöttek, mert megszimatolták törpe kecskéinket, melyek a tüz körül bevertek. Pit, a kis okos pávián őrködött az állatok mellett. De két kecske, megriadva a byénáktól, egy kis mocsár felé futott, Tit segélyével visszahoztam a kecskéket és megkötöztem őket. A hyénák oly kezel jöttek, hogy a töltényes ládákat is megszimatolták. Csak ugy bírtuk elkergetni, hogy égő tuskókkal dobáltuk meg őket, Fekete nagyon szeretett volna közéjük lőni. de kijelentettem, hogy ez lehetetlen. Ha lövünk, a masukulumbok azt fogják állítani' hogy golyónk egy kunyhójukba tévedett és újból kezdik az ellenségeskedést. Alig, hogy a hiénák távoztak, a faluból erős ebugatás hallatszott annnak jeléül, hogy a ragadozók a falu körül ólálkodnak. Minden falu közelében egy nagy csíkos byénapár szokott tartózkodni; döglött marhák, a legelön elfogott borjak, a mocsarakban elrekedt halak képezik táplálékukat, de néha egyenes támadást is intéznek a czölöpök ellen, kiriasztják az udvarokból a marhákat megölik és felfalják. Az igy megtámadott állatnak nem mer senki sem segítségére sietni, még ha a hyénák a küszöbön tépik is szét. Ezúttal is láttam egy megriadt marhát, mely a mocsár felé menekült, a hyéna-pár utóiérte és fél órai borzasztó küzdelem után széttépte. Szerettem volna rájuk lőni, de végre is lemondtam róla. El voltam tökélve, hogy csak akkor lövök, ha minket támadnak meg. Kerülni akartam mindent, a mi összeütközést idézhet elő. Már pirkadni kezdett, mikor egy félórára elszunnyadtam. De mire a nap fölkelt, már ismét fegyverben álltunk. A falubeliek, akik — a többi délafrikai törzsektől eltérőleg — sokáig szoktak aludni, ezúttal már kora reggel százával gyűltek össze es iszonyú sikoltással s kopjaik villogtatásával igyekeztek minket megfélemlíteni. — Három menyasszonyt visznek el hat nap alatt Esztergomból, a ini az esztergomi szépek hírnevének legszebb bizonyítéka; arany és díszoklevéllel lett kitüntetve. Nóvák Károly és Madari János bognár inasok részéről kiállított kis kocsikerekek tartósságuknál fogva keltettek figyelmet. Bátran elmondhatjuk, hogy a kályhás ipar városunkban a fejlettebb kor és igényeknek teljesen megfelel. Ugy Magyary László, mint Veisz Mihály kályhás iparosok méltán számíthatnak arra, hogy a nagy közönség részéről teljes elismerésben és párifogásban részesít tessenok. Ugy ízlés mint tartósság tekintetében bármely fővárosi kályhás iparosai kiállják a versenyt. Magyary László segéde Nindl Ede, az általa kiállított «Feinke»-féle szürke kályha, zöld és barna ó-német stylü kályhával a közönség osztatlan elismerését vívta ki. Hasonló műízlést és ügyességet tanúsított Veisz Mihálynál dolgozó Kuop Ede kályhás segéd, fehér rococo svéd, ó-divatu barna tapéta kályha és kerti disz virágnak való oszlopvázával. Mindkét segéd díszoklevéllel s eg}

r-egy db cs. arany nyal jutalmaztatott. Irodalmi levél. (Pnnsanias, fiagédia 5 felvonásban. Irta Rényi Rezső, 1862-ben. Metrjelent 1866-ban Esztergomban. Szinrekeriilt 1888-ban okt. 1-éii.) Midó'n Rényi Rezső Pausanias czimü tragédiájával elkészült, bekopogtatott a kézirattal Arany Jánoshoz. A nagy költő ekkor a következő becses levelet intézte a Pausanias költőjéhez : Pest, ápr. 17. 1862. Tisztelt Uram! Ma .vettem becses levelét, mely egyszersmind méltó szemrehányásképen hangzott nekem, hogy régóta nálam heverő tragédiáját mind e napig halogattam elolvasni. Szerkesztői helyzetem okozza, hogy mindenféle kézirattól elhalmozva lévén, nem nagy bizodalommal viseltetem a bozzájn .beküldött dolgozatok iránt; s a melyekbe bepillantva 'terűiét;'fofÜnem kelti az érdeket, azok .olvasását mellőzöm, mig 1 e— bet, kivált ha a munka nagy terjedelmű s a nélkül is nagyon elfoglalt időmből sokat venne igénybe, annyival inkább, mert oly chronicus nyavalyában szenvedek; mely erőltetett munka után épen a főt szokta megtámadni. De sorait véve, azonnal neki ültem s elolvastam a költeményt. Mit mondjak, hogy ne sokat és ne keveset ? Annyit érzek, vallok: nagy erő van é műben. Igy Ön kérdésére: jogosultnak érezheti-e magát e pályán tovább haladni: habozás nélkül kimondom egyéni véleményemet: igen. A mi maga a tragédia sükerét illeti: félek, hogy !az nem lesz teljes. Nem mintha nem volna benne elég drámaiság : tán ép az a baj, hogy sok is. Eleitől végig csaknem mindenütt a magas pátbosz nyelvén beszél : ez fárasztó; igy nincs emelkedés, nincs leszállás. Az egyes jellemek nyelve sem válik ki elég határozottan. Kivéve egyet-kettőt, (mint Chriton) a többség, ugy látszik nekem, a költő nyelvén szól. E nyelv többnyire mondály.os, drámai, de talán szaggatottabb, mintsem ily folytonosan kibírná a néző vagy olvasó. Nagy költői erő van benne, de itt-ott homály is a, rövidség miatt. Aztán, mi az olvasóra szintén roszul hat, a jambus alig jambus. Gyakran egész sor nem az. Mindezek apróságok ugy-e, de fele-süker ezektől függ,, Mi a kompositiót, jellemzést stb. nézi, sokkal frisebb még a benyomás, hogysem egész határozottsággal Ítélhetnék. Egy pár töredékes megjegyzést teszek csupán. Ugy tetszett nekem, hogy Pausaniasban nem láttuk eléggé a hőst, a fiút, szóval a becsületes oldalt, midőn már is látjuk, hogy gonosztevő. Első fellépése is már igen durvának tetszik. Szerettük volna egy kissé mocsok nélkül látni a győzelmes vezért, hogy annál inkább meghasson a változat, vagy a sötét oldal kitünése. Szerettük volna ha alkalma nyílik, elébb szinrehozni fiúi szeretetét s ez okból nem hogy rosszain ám Heléna föllépését a harmadik felvonásban, sot azt sajnálom, hogy már az elsőben nem történt anya és fiu közt egy scéna, mely az utóbbit, legalább e részben szivünknek ajánlá vala. Memnon annyira őrjöngő, hogy midőn őrültségét halljuk, mi is el* hiszszük környezetével együtt. Oly irtóztató lávaszenvedély után nem is várhatunk egyebet. De az indulat e magasán nemcsak ő lebeg, a többi is majd mind beléesik ez állapotba. Ezt neveztem fönebb igen sok drámaiságnak. A jelenetek közül többet sikerfiítnek találtam. Igy az «álörült» Memnonét, a szolgáét, midőn pénzt oszt, meg Memnonnal ; de kivált a végjelenet megható. Kevésbé Heléna, első föl léptekor — itt némi vontatottság van ; s a byzanczi dolgok stb. A tárgy kétségkívül erősen tragikai s ennek választása már maga helyes költői ítéletre mutat. S a be n s 5 kivitel (ha szabad igy szólanom) szintén nagy mértékben a tanult és erőteljes költőt. De a külső zordonabb, mint talán az erőteljes dráma határai közt is élvezhető. Azonban nem akarok nagy súlyt fektetni véleményemre, mely csalódhatik — és talán nincs is megérlelve egy olvasás által, a mi kellene, ön beleegyezése folytán beadom tehát e müvet a K. társasághoz. Név nélkül, compromissió nélkül. Hadd lássuk, mit szólnak rá. Csütörtökön (24-én) lesz ülés; akkor. Ha ón ellenzi, sietve tudósítson. Es most'fogadja bocsánatkérés mellett legszivesb üdvözletemet e téren, hol öntől, erejét tekintve, sokat várni fe'jogositá tisztelőjét ABANÍT. Arany János e levelére visszavette művét szerzőnk, átdolgozta a nagy költő utmutaiása szerint, s ez uj alakjában adta sajtó alá, ajánlva azt annak, kit annyira tisztelt és szeretett, Arany Jánosnak. Ez alakjában bírjuk nyomtatásban mint könyvet, s láttuk hétfőn a színpadon. Annak idején feltűnést keltett e tragédia s '"mindéli oldalról buzdították szerzőjét. Többek közt Molnár György, a nálunk is ösniert, nagy színész elragadtatva irja : «Művét gyönyörrel olvastam. Ah! uram,, ön vétkezik a Múzsák ellen, de még inkább a magyar | drámairodalom s művészet ellen, melynek idegen gőzsül tjén kell rágódnia, holott saját, jó nyársonsültjeit élvezhetné; mert, sajnosán tapasztaltam, hogy drámaírói amhítivrjn — értem darabjának előadására i rá nyúlt közönyét ~t ha van is, bizony nagyon a fagyponton állhat, Pausanias egy remek tragédiájának teljes magva, melylyel a kertész tisztító kése (technikai borért-. dezése, az ág-bognak lenyesése) dus növénynyó növesztene, melyről aszkórban sinlődő magyar drámai irodalmunk s a művészet éltető nedűs gyümölcsöt szedhet vele. Alakjai jellemzőt esőn vaunak ftira^va,. még a typus is erővel van rajzolva, mint Argy 1 os a rabszolga — akár Shakspereuél.» A Tóth Kálmán szerkesztésében megjelent «;"Fővárosi Lapok» 186,6. márcz. 27-iki 70. sz. kiemelvén a darab előnyeit és hiányait is, végitéletét ilykép összegezi; «Miut történelmi dráma ellen ellenvetésünk nem lehet. Költőileg csoportosítja a tényeket; .jfynal kotta szomélyeket hoz ugyan szinre^ de a történeti jellemnek idegen vonást, nem kölcsönöz. Egészen ugy, mint. Lessing a költészet, jogát a tört énei emmol. szemközt megállapítja. Különben is a legkisebb elismerés, mit a szerzőnek szavazhatunk, az, hogy a «l

>

ausanias» nem néhány elhamarkodott óra eredménye, hanem, .tanulmányuyal s gonddal alkotott conceptió.» Ebez hasonlóan az időszaki sajtó is elismeréssel szólalt meg, különösen erőteljes költői nyelvezete tűnt fel átaláuosan, a miről a hétfői előadás alkalmával is szerencsénk volt meggyőződni. Megyei közgyűlés. — 1888. szeptember hó 29-én. — A gróf Mailáth főispán elnöklete alatt tartott vmegyei tvhatósági közgyűlés legfontosabb mozzanatáról: vasút építéshez való anyagi hozzája* elhatározásáról mult számunk ur' rovatából már értesülhettek t.

r Ezúttal tehát nem tartjuk 'ff lónak ismételve reffisfrá'