Esztergom és Vidéke, 1888

1888-09-30 / 79.szám

A kőszén és vasutunk. Esztergom, szept. 29. A fiizitői vasútnak egyik főszállit­niánya okvetlen a k őszén lesz, s igy a káptalan és ő Eminencziája, mint főbirtökosai a koszéul eriilel éknek, vaunak érdekelve e vasút létrejöttével. Mert előre merjük mondán!, hogy na­gyobbfoku termelés mellett a káptalan és ő Herczegsége kőszénből jövedelme a kétszeres lehet, még akkor is, ha a bányabért a termelés fokához mérten az első millióméterniázsáiiál magasabbra, a következő milliónál pedig lejebb fogja szállítani, úgyhogy az átlagos bányából" lV a krt tog kitenni, a mos­tani jövedelemnek, mint minimumnak biztosítása mellett. Hogy mikópeu számithatunk a fűzi tői vonal számára oly nagy kőszóuszállit­ínányra, ezt egész világosan kell ki­kutatnunk. Azt előre küldjük, hogy a c s a t l a k o z á s o k Kenyérmezőn és Táthon lesznek ; a Drasehe-fé! társulat t. i. a saját érdekében (fogja találni, hogy a bányatörvény éri el méhen i p a r­s i n e k e t rakjon ugy Dorogból és Tokodról lefelé Kenyérmezőig,, "mint Csolnok és Annavölgyből lefelé Táthig. Ezeu egészben 10—12 kilométernyi iparvágányok, melyek közvetlen a « ku­tyákból* fogják a szenet a vicinális vasúthoz szállítani, nem sokba kerül­nének es annál kevesebbe, ha a Drasche­társuiat megalakudnék, a fiizitői' vasut­társulatlai és ez egy bizonyos számú törzsrészvény kiadása mellett az építést átvenné. Ez iparvágányok, melyek a mostani fuvardíjat Táthig, mely néha 7 — 8 krajczáiban van, lényegesen .„le­apasztanák és igy a piaezi árra, jótékony befolyással volnának, egy pár év alatt úgyis törlesztésre jutnának. "Föltételezve, hogy ez iparvágányok mihamarább létesülnek, a doroghi kő­szén legalább is 3 millió métermázsá­bau meliet ugy a nyugati, mint h pesti j'piaczra. Hogy a nyugati piacz legalább is másfélmillió métermázsa doroghi kő­szenet felvehet, erről a beavatott' kö­rökben kétség nincsen. Maga aDrasche­társaság szakigazgatói szívesen bevall­ják, hogy e mennyiséget ugy a sok uyugat-magyarországi gyáraknál, miut a magyar államvasút, nyugati és déli vasút - saját üzemszükségletei kielégí­tésére könnyen elárusíthatják. Egy­álalában a doroghi kőszén arra vau hivatva, hogy a nyugati piaexon domi­náljon, mert oda a salgótarjáni nem juthat, az ajkai már kimerülésben van és egyátalában csekélyebb minőségű, a stájerországi kőszén pedig ezentúl az államvasút tarifa-politikája által fog a magyar piaczról kiszoritaütni. Ennyit a nyugati kőszén piaezról. A mi pedig azon k é tel y t illeti, vájjon a «nagy kerülőn» Füzitőn keresztül a doroghi kőszén a versenyt kiállhatja-e még Budapesten, arra megiut. egyszerű a felvilágosítás a t i;s z t a ténye k alapján. A tiszta tény pedig az, hogy Salgó-Tarján, Budapest-Ferencz várostól 133 kilm., Táth ugyanaddig (a naszályi vágánytól számítva) 112-re van. Táth tehát 20 kilométerrel van még előny­ben Salgó-Tarján ellenében, az ipar­vágányok törlesztése után pedig ezeu sem fogják követni a vitélbórt. Ezen 20 kilométer differenczia pedig egyen­súlyban fogja tartani azon csekély díj­emelést, mely a vicinális vasutaknak meg van engedve. De tegyük, hogy Salgó-Tarján ós Dorogh egyen lő távolságban legye­nek is a központtól, ez a verseny ké­pességet semmi kép sem csökkenti. Az államvasút kezében van, a dijakat egyenlő mértékben szedni ugy a doroghi mint a sulgó-tarjáni kőszéntől. És ha a fiizitői vasút a saját részvényeinek törlesztésére fog is 3 krt métermázsán­ként az ál lam vasúttól követelni, a magyar államvasút még mindig nagy hasznot huz, mert 39 — 50 idegen vas­úti kilométer használásáért aránylag csak felét fizeti annak, mit a saját siuei bevételére kell aránylag számí­tania. Vagy tegyük fel még világosab­ban a számadást: A magyar államvasút Salgótarjántól Budapest, Ferenezvárósig 23 krnjezárért szállítja a métermázsa kőszenet és azért 133 kilomé'.er saját .vasutjál; koptatja,. Mondjuk, hogy Dorogh Táthtól Buda­pestig ugyancsak 23-ért szállít és ebből 3 krt a fűzi tői vasútnak enged át, akkor 20 krajezárt szed 83 kilométer saját siue koptatásáért. Az tehác 133­ért 23 krt, 84-ért pedig 10 krt kap­ván 50 kilométer kíméléséi csak 3 krajczárral fizeti meg, a mi csakugyan nagy nyereségnek mondható. . A 3 kr pedig . 3 millió métermázsánál kitesz 90.000 frt tiszta bevételt a fiizitői vasútra nézve, mi teljes kamatozás biz­tosit ásáva.1 egyenértékű. Quod erat deinonstrandum. Tudjuk, hogy még nagyon sok szó fór e tárgyhoz. De kötelességünk a közvéleményt tisztázni. Es ime az eddigi elismert vagy könnyen bebizo­nyítható tények összegezése : 1. A nyugati piacz könnyen befogad l. í / 2 . millió métermázsa kőszenet ; 2. A budapesti piacz Füzitőn át egyenlő föltételek alatt érhető el a doroghi, mint a salgó-tarjáui kőszén által ; 3. Budapesten a verseny tagadhatlau nehézsége daczáéa a másfél millió méterinázsát óveukiut elhelyezhetni a doroghi kőszén ' jobb minősége és a/* egyenes vasúti szállítás előnyei folytán ; 4. Az úgynevezett rövidebb össze­köttetések Budapest felé kétszer-három­szor nagyobb építési tőke által terhel­tetvén, kisebb dijat nem szedhetnek, ni int, a fiizitői ; 3. Az államvasút egyenlő föltételek mellett szállitván a doroghit, mint a salgótarjánit, az előbbinél többet nyer leszámolás utján a vicinális vasúttár­sasággal ; ü. A Draschüféle kőszéubányak már mai napság képesek naponkint 30 waggout szállítani, ha pedig a vasut­társulattal egyezkednek, az építés ideje alatt két- és háromszor annyi mennyi­séget készíthetnek elő ; 7. A társaság és a káptalan és ő Herczegsége közt a megállapodás az általunk jelzett alapon létrejővén, ugy az uradalmak jövedelme tetemesen nö­As^EsitcrgomésVidfike^tárcsája. í OSZI. DAL Kis szobámnak ablakából nézem, Mint hull a fa sárga levele, S mint hurczolja a mezőkön szerte Meg sem állva, meg sem is pihenve Szárnyain az ősz komor szele. És a mint igy elmerengve nézem Végig fut a könyü arezomon, Szép virágom, tündöklő reményem Igy kuszálta, s összetépte épen Sorsom szélviharja egykoron! Oh, mert nékem is volt ifjúságom, Volt ezer nyiló virágom is, Volt reményem, s tündér édes álmom Hervadásuk sirva kellett látnom ; S mi megmaradt, már esak szúró tövis! S mint a szél, bús hervadott mezőben Dúl a bánat árva delkemen, Nem ragyog ,egy csillag.' sem az égen Pedig a nap rég volt lemenőben. Hajnalodni, sem fog már nekem! Hajnalodni, tavaszodni többé Dehogy is fog, oh dehogy nekem!. <i Sötét lesz az útam mindörökké S ki tudja, ha a hideg sir föd bé, Nyugodalmam meg-e lelhetem?! LITHVAY VIKTÓRIA. Pausaniás ismertetése. (Réiiji Eezső eredeti görög, tragédiájának első' elő­adása alkalmából.) • Rényi"Rezső érdemes esztergomi iró iro­dalmi működése a drámára is kiterjedt, de nemcsak a dráma aesthetikai elemzésére, ha­nem annak gyakorlati művelésére is. Igy ke­letkezett a Pausaniás czimü öt felvonásos tragédia, mely a hatvanas évek hangulatát nem képes elkerülni. A görög tragédiát a szerző Arany Jánosnak ajánlotta, a ki nagy­érdekü levélben nyilatkozott 'róla s azt igen figyelemreméltó alkotásnak nevezte. Schiller Don Carlos feletti leveleiben mondja: a darab védje önmagát. «Ezt mondom én is tragédiámra, — irja Rényi az előszóban — mely egy perez fel­fogása, de előre számított tanulmány ered­ménye. Alíieri-féle irány tragédiának kérem nem tekinteni, mert adhat ugyan irányt a művészet az élet valamely oldalának, de átalában kozmopolita és eszméi közvagyon. Ha irányt kell végre is tulajdonítani mun­kámnak, ugy az nem más, mint a ciassicai egyszerűségnek a romantikával való egye­sítése s ebben a művészi egyedüli c'zél a szép érvényesítése.» A görög tragédia-minden izén meglátszik a tudós, aki Pausaniás korát (Kr*. e. 471) —477). behatóan tanulmányozta. M ielött a tragédia 'cselekvényét megismer­tetnők,'bernit tatjuk a hőst antik vonásokkal:. A római iro Co'rnelius Nepos Vitae excel­len tium imperatorum IV. cap. irja: Pau­saniás Lacedcmonban nagy féríiu, de az élet különféle esélyei között ingatag volt. Erényei de bűnei is nagyok. Legdicsöbb győzelme a platéai, hol az ellenséges hadve­zért Mardoniust csekély erővel legyőzvén, megölte, seregét pedig szétszórta. E győze­lem annyira elszédité a kevély embert, hogy cseleket szőni és magasabbra törekedni kez­dett. Elsőbén is elárulta lelkét azzal, hogy a zsákmányból arany liárambot öntetvén a delphosi jósda számára, saját nevét vé­sette rá, mint kinek vezérlete alatt a bar­bárok Plateánál tönkre tétettek, e győzetnie emlékéül tehát Apollónak ez ajándékot ö adja. Lacedemon népe e feliratot kivésette és helyébe azon városok neveit, melyek­segélyével a perzsák legyőzettek, irattá. A plateai ütközet után Cziprusz és Bi­zancz felé küldték a győzőt, hogy a bar­bárokat, kik ott megtelepedtek, űzze el. Itt is szerencse kisérte csatáit, de Pausa­mius mindjobban megfeledkezvén magáról, kevélységében egyeduralomról kezdett ál­modozni. Bizanczban a perzsák királyának rokonait foglyul ejtvén, ezek révén igyekezett Xer­xessel szorosabb érintkezésbe jutni. Titkon visszaküldé tehát őket.a királynak s velük, Go n gy I ost Ere triából származó tt nle ghittj é t, levélben kérvén Xerxest, adná npül leányát neki és Ő Spartát egész Görögországgal kezére játsza. ' 0 maga egy perzsa Satrapa szerepére vállalkozott. Xerxes megörült az ajánlat­nak, megbízta fővezérét Arteb'áz'óst Pausa­niassal a dolgot rendezni. Pausaniás erre a király nagy Ígéretei által is ösztönözve, mind leplezetlenebb lett, de a Lacedomok gyanút fogván ellene, visszahívták a had­seregtől, vád alá helyezték, azonban fel­mentették. Erre Pausaniás visszatért Bizanczba meg­zavart tervét folytatandó, és annyira ment oktalansága, hogy nemzeti szokásait, val­lását sot ruházatát is megtagadta. Királyi udvart tartott idegen .testőrökkel vétette magát körül, egészen perzsa módon élt, e fölött, kegyetlenkedett, durván parancs­nokolt s megközelithetlen volt. Ezt a Lace­demonok megtudván követe ik által fej vesz­tés ' alatt megparancsolták, hogy térne vissza. Spartába érkezvén Pausaniás az ephorok fogságba vetették, de innen is megmenekült, mert ámbár a gyanú alól nem birta magát tisztázni és habár a Lacedemonok rabszol­igáit a Helotákat is szabadság ígéretekkel lázadásra serkenteni nem irtózott, még is mivel mindezekre nézve hiányzottak ellene a kézzel fogható bizonyítékok', jobbnak vélték az ephorok várakozni, mig a dolog magából kifejlik. Eközben Argilius az ifjú, kit Pausaniás, amore venero dilexerat, tehát kiben meg is bizhatott, egy levelet kapott Pausaniastól, •melyet-Artabazoshoz kellett vinnie. Az ifjúban felébredt a gyanU, mintha e levélben felőle is lenne intézkedés téve, miután több hasonló küldöncz sorsa, kik soha se tértek vissza, aggasztani kezdé, felbontá a levelet s látván, hogy ha azt kézhez adja, vesznie kell, megretten és a levelet az ephoroknak adja át. A levél tartalma nyilvánvalóvá tette Pausaniás alkudozását Xerxessel. Az ephorok ezzel sem elégedtek meg, hivén, bogy korai lenne Pausaniast megtámadni, mig önmaga Inéin árulja el magát. Meghagyták hát Ar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom