Esztergom és Vidéke, 1888
1888-01-26 / 8.szám
ÉSJ5TJÍWÍ0M, X. KVKOí.YAM. 8. SZÁM jCSflT ÖfiTÖg , 1888. JAXUA11 20. W Tetemre hívás. Esztergom, jan. 20. ' (k. 1. dr.) Egy fiatal tetemet, lioztak a bonczolóasztalra. A halotti lepellel leborított szop tagok még hajlékonyak voltak, a kifejező ifjú arcz vonásai még beszédesek, a leányka egykor dalos ajkai még rózsaszínüek. De a sziv már néma, a vérkeringés megszűnt. A bonczolók élesre fent aczélaikkal körülveszik a «thémát» s á milyen ridegen fogtak vala hozzá egyéb tetemek izreszedésénél, olyan tétovázva néznek most egymásra. Eszébe jut az egyiknek egy gyönyörű ballada, a hol a tetemrehivásról van szó, az életrekeltésről. A bonczolók poétikussáválnaks néhány perezre hitelt adnak az ősi néphagyománynak. Nem vágnak bele a gyönyörű tagokba, hanem előczitálják a gyanúsított gyilkosokat. A láthatatlan sebek vérzésé majd elárulja a rejtélyes hulla titkait. Jön a közöny. Ez a jégtekintetű, zord szavú ós fásult szivű gyanúsított, a ki művészi részvétlenséggel néz a szép halottra. A szép halott keble lassan hullámozni kezd. ' Jön azután az eltorzult arczú visszavonás, a ki durva szavakkal kél ki a bonczolók ellen, hogy megczitálták. A s, szép halott rózsaszínű ajkai kinyilnak. Jön a sárgaságban szenvedő irigység, a ki kaján szemekkel néz a halotti lepellel beborított szép tetemre. Es a szép halott karjai megmozdulnak. Végre egy gyászriiíiás matróna lép be a kétségbeesés szomorúságával s. az anyai szeretet fájdalmával borul gyönyörű gyermekére. A bonczolók megindulva nézik a szivreszóló jelenetet. A közöny, a visszavonás s az irigység megsemmisülve hátrálnak. Ez a gyászoló asszony a művelődés géniusza, a, dal múzsája, a zene istenasszonya. A szép Imii a előtte egyik legünnepeltebb leánya: az ^esztergomi dalárda.» Az anyai fájdalom siralmára megdobban a szép tetem szive, megnyílnak a lezárt szemek, mosoly él az arezon, a feltámadás varázsa, az újjászületés csodás öröme szólal meg a régóta hallgató ajkakon s a tetemre vált leányzó kitárt karjaival az ujongó anya keblére borul. A közöny, az irigység s a viszavonás nem nézhetik ezt a lélekrázó jelenetet, 1 a bonczolók örömmel tekintnek egymásra s a tetszhalott feltámdaása boldogsággal tölti el szivöket.^ Mi újságírók voltunk ezek a bonczolók, a kik édes örömmel segítjük most fel a leányzót a ravatalnál is szemorubb bonczoló-asztalról s a tetemrehívás megrázó jelenetei után átadjuk őt megint az. édes anyának s az. életnek, A szép leányzó nem halt meg csak aludt! Emlékezzünk régiekről. (1700. Lévai gombkötők.) 13-or. A mesterremek csiuálása után tartozik a czéhnek egy collatiéval a melyben három tál étel legyen az ő szabad akaratja szerint és ehhez adjon 80. pénzt és egy pint bort. Az ifjú mester pedig tartozik a. czéhnek minden szolgálaital, valamiben kívántatik, Ugy mint kapu állással és halott hordással. 14. Annak utána tartozik esz^ tondő múlva egy mester asztallal, a melybon négy (ál étel tegyem Első tál étel tiszta borssal két kappan avagy két tyúk szár konczezal és riskásávál; második tál étel sült legyen, úgymint egy töltött malacz, egy lud s egy kappan, négy töltött tyukfi, nyolcz font -disznóhús pecsenye, nyolcz font telién hus pecsenye és egy nyúlnak, az utolsó része. Harmadik tál étel káposztás hus. Negyedik' tál rizskása trágyával. (Hogy ez miféle eledel légyen megmagyarázza Páriz Pápai mondván: Trággya, Trágya = Tragomatá, bellaria, conditura cibi, Nach-Tisch Tragema pedig gyümölcstál, porezogatö csemege, étel utolja.) Ezek után gyümölcsöt adjon a miuemüt talál. Es ezek csak egy asztalra való készülettel legyenek s valamint akarják, ugy osszák föl; és e négy tál étel mellé adjon két forint, ára bort és annakutána utoljára mutasson fel. egy pint bort. Hogyha penigh ezeket mind nem akarná megadni, tehát adjon 12. forintot s. ugyan a mesterek készítsenek egy mesterasztalt véle. (1700. Lévai Borbélyok.) Ha valamely mesterember vagy.műhelyében lévő legénye, akár melyik í religion (valláson) levő legyen az, elmulasztja a vasárnapi isteni szolgálatot, elvonván magát .a keresztényi szép rendtől, nem adhatván elegendő és helyes okát a miért, elmulasztja, akár maga, akár legénye, egy pint bor 1 észen a czóli között büntetése, más czéheknek szokott rendtartása szerint. 2-or Procepis járáshoz köteleztetik egy forint büntetés alatt. 5. Ha valamely sebes valamely mesterembert elsőben megkeresvén bekötteti magát s annak utána ott hagyja, s- más mesterembert keresne, az olyatén- mesterember ha befogadná a sebesót beköti, yagy csak kezét reá teszi tudván hogy más mesterember kötötte'bo, az olyannak két forint a büntetése; ha másodszor abban tapasztaltatik 4. forint,-ha pedig harmadszor is refractariuskodik ezen artitulusnak pactuma ellen 12. forinttal 'minden kímélés és kodvezos kívül büntetessék meg 6-or. Ha azonban oly derék sebes találtatnék a mesteremberhez menni gyógyításnak okáért s azon mesterember látván terhesnek és súlyosnak lenni azon sebes és sebest és a czéhet táblajárással begyűjti meglátására azon sebesnek, az oly sebes tartozik egy forintot letenni a becsületes czéhnek; ha pedig egy-két sebes Iészen s czéhestől mennek a sebes házához s felvésik a fejét, tartozik elsőben a főnek felhastásától egy tallérral, másnap is felvésvén a fejét, akkor is egy tallérral. 11-én. Áll és váll felvetés, láb és., kéz elmet szés, fej avagy fő fel vésés czéhet illetvén akár mely mesterembernek is magányosan nem szabad hozzá nyúlni, hanem czéhet gyűjtvén tartozzanak egészszen egybegyűlni. Ha valamely mesterember ezen arficulusnak punctuma ellen abban avatná magát, lészen poeuája (büntetése). 2 forint, másodszor 4 for. izJsztBMiísW'tárczi' iá. - REGÉNY. Az „Eszt. Vid." számára fYaiicziából fordította : MARISKA. (Tizedik- közlés.) Tessék ezekből választani. De a harmadik emeleten . , . — Elég, Montét ur — törte meg' őt.Cárral. — Ej, ej — nyájaskod ék Moutet ur mosolyogva — talán nem barátja ez az úr annak, a mi a harmadik emeleten van ? Cárral hallgatásra késztette a beszélőt. •— Jól- van tehát — szóla Moutet megfordulva. — Ha az első, második, vagy harmadik emeleten nyer, vagv veszt. — az mindegy. Xavér a beszéd alkalmával uj fájdalmat érzett szivében; Valamennyi arcza olyan visszataszító volt. Mindnyájan' kimondhatlan kíváncsisággal néztek a bankár kezei felé. A zöld asztal körül állók legnagyobb része nyomorultan volt öltözve. Piszkos, durva ruhában mégis csak ugy szórták az aranyat. Néhány ragyogóan öltözött hölgy is pompázott a játékosok között. — Nem azért jöttünk, hogy ezt az érdektelen jelenetet nézzük — monda Cárral — hanem hogy mi is játszszunk. Ertesz-e a whisthez, Xavér ? — Nem. "Tr** — De az ecartéhez csak tudsz valamit? — Keveset. — Ez nem elég. Hát jártas. vagy-e. ;-a roullete-ban ? — Még kevésbé. .— Ugy aroulette és a trente-et-quarente közt kell választanunk. Melyiket szeretnéd a kettő közül ? — Az egyikhez sem értek. — Ez nem akadályoz, barátom. Mind a két játék egyenlő értékkel bír. Nem is kell játszanod. Maga a bankár játszik helyetted. Tehát válaszsz e közül a kettő közül és kövesd véleményedet "\. Xavér legjobban szeretett volna elmenni, de már nem mert. — Válaszszuk a roulette -játékot — monda ő. Cárral Xavérnak karját nyujtá és a második emeletre vezette. Moulet ur üdvözlé őket s szerencsét ki vaut az uj vendégnek. — Tehát a roulette-et kisértik meg — mondotta mosolyogva — sok szerencsét kívánok ! Ez a másodemeleti terem éppon . olyan nagy volt, mint az első, csak hogy a zöld asztalon egy medencze állott, mély fekete és vörös pontokkal volt körülvéve., 'A színek szabályosan váltakoztak. Minden ilyen fok számozva volt. A medencze közepén egy rúgó állott, mely forgásba hozta a szerkezetet. Az asztalon egytől harminezhatig számok voltak fölírva. — Ez a roulette — monda Cárral — játszszunk ! Erre egy széket adott barátjának, melyet egy tönkrejutott szerencsétlen ördög hagyott el. Xavér leült és megfigyelte a játékot. Kezdetben mit sem értett belőle. A mögötte álló Cárral magyarázatai csak zavarták fölfogásában. A medenczében lévő nagy- kör forgásba jött, annak sugarai körül pedig egy kis golyó kezdett -..tánczolni. Ha a "golyó megállott az egyik fokozatban, akkor a bankár álmosan és szokott monoton hangjával igy beszélt: • : — Vörös — egyenetlen — kicsiny. Vagy: — Fekete — egyenes — nagy. Ekkor aztán niankószerü botjával besodorta a nyereményt és kiadta a pénzt annak, a ki nyert. Tiz perez múlva Xavér két luisdort vett élő. — Hova tegyem? — kérdé Carrralt. — Engedelmeskedjél csak a sejtelemnek! yr monda ez gyöngéden, — tégy oda, ahová akarsz. Xavér felpörditette a pénzt, mely a 23-ik számnál állott meg. — Minden meg van téve — monda kis vártatva a bankár — a játék kezdetét veszi. A golyó.és a korong ellenkező irányban roppant gyorsasággal forogtak.' A golyó egy vágásba, majd másikba ugrott, végre innét is kifordult és egy harmadikban állapodott meg. — Huszonhárom — vörös — egyenetlen — és kicsiny' — hangzék a bankár automata hangja. — Nyertél! — monda Cárral meglepetve. — Az igaz, hogy ugy játszottál, mint valami bolond, de azért mégis jól van. Csak folytasd! A bankár harminezhat luisdort vetett Xavérnak a betétért. Xavér még mindig nem ismerte a játékot, de a nyeremény bátorságra tüzelé. Közelebb húzta a székét, rákönyökölt az asztalra és a daemon sugallatára csak. tovább játszott. Midőn Cárral igy elmélyedve találta őt, titkon megszökött. A fiatal ember nem ls vette észre, hogy barátja eltávozott. Xavér szenvedélyesen, lázasan folytatta a játékot. Tapasztalatlanságát feledve, a legmerészebb tételeket adta be és majd mindig siker koronázta tételeit. Egy óra multán már egész halom papir és aranypénz feküdt előtte. A többi játszók irigyen tekintenek reája, még Moulet ur is- különösen érdeklődött ritka szerencséjé után. Xavér egészen elvesztette a fejét. Arcza piros volt a felizgatott vértől. Minél inkább nőt kincsei halmaza, annál inkább veszté el lélekjelenlétét és akarata erejét. . ., .. -— Mindent megkoczkáztatok egyetlen egy tételre ! — kiáltá föl s az egész nyert összeget odatolta. Legalább is harminczezer frank volt. A bankár kérdőleg tekintett Moutetre, vájjon lehet-e ilyen rendkívüli játszmát megeresztenie. Moutet ur igenlőleg intett.