Esztergom és Vidéke, 1888

1888-08-23 / 68.szám

mennyire bíznak maguk a papiros jó­ságában. Hogy a törzsrészvények kamatozása jól vezetett vasútnál milyen szépen el­érhető, erre nemcsak a buda-pécsi, ha­nem a még analógabb arad-csanádi vasút a legfényesebb példát nyuj ja. Az ügy megkívánja és megtűri, hogy minden érdekelt fél a leggyorsabban járjon el a közös mű létesítése czéljából. A magányosok részéről bejelentelt aláírások mármost is közel 150.000 frtot ütnek meg. A megye szinte meg fogja tenni a magáét, a közalapítványok pedig csol­noki termelések emelésére, a melyre a bérlő kötelezve van, szívesen fognak adakozni. Az állam pedig, mint a legjobb forrásból értesültünk, az engedélyezési tárgyalásoknál meg fogja állapítani a saját hozzájárulása mértékét, mely a többi vasútnál is jelentékeuy (3 — 5000 forint kilométerenkint) volt eddig és remélhetjük, hogy a füzitői csatla­kozásnál, mely az állam vasutat nagy mérvben táplálni lett hivatva, épen nem lesz kisebb a szokottnál. Igy tehát minden indok meg van arra, hogy a c. várost meghívjuk arra, miszerint becses határozatát minél előbb meghozni ke­gyeskedjék, hogy a vasútnak a jövő évben való megnyitása szép álomból még sokkal szebb valósággá válhassék. Becses értesítésüket várva, maradunk a mélyen tisztelt Tanács és Képviselő­ség legkészebb hívei Esztergom ) lg88 _ M ^ Nyergesigtalu, ) Dr. SILBERSTEIN ÖTVÖS ADOLF a „Pester Tjloyd" belmunkatársa. BtfUTUM IGNACZ uyergesujfaltisi téglagyár-igazgató, Elöeugedélyesek ée az Érdekeltség képviselői. Esztergomi írók. (Folytatás.) 38. Dr. Merényi Lajos. Született 1854. aug. hó 25-én Esz­tergomban, ahol elemi- és középiskoláit végezte. Egyetemi tanulmányait 1873/4. tanévben a bécsi egyetemen kezdette s 1874—5-től fogva Budapesten folytatta, hol 1877. év telén tanári oklevelet nyert. Ezután rendes tanárrá neveztetett ki a nagykikindai gymnásiumhoz, mely állását elfoglalnia azonban az 1878-iki boszniai mozgósítás nem engedte. Bosz­niából visszatérvén, Kis-Tapolcsánban gróf Keglevieh Istvánnál foglalt el nevelői állást. 1879. évi máj. 29-én tudorrá avattatott, u. az évi szeptenber hóban pedig Eszterházi Miklós herczeg fő le vél tárában Kis-Martonban a másod levéltárosi állomást kapta, azóta a ber­ezegek hitbizotlm. könyvtára is őrzésére bízatván, jelenleg mint berezegi levél­tárnok és könyvtári őr él hivatalának. Önáló müvei: 1. Niccolo Macchiavelli élete és tanai. Történelmi tanulmány. Budapest 1878. 2. Magyarország legújabb kori tőrié­nél o. Korn német munkájának fordí­tása. Magyar-Ovár, Czéh S. nyomdája. 1872. Számos czikket irt lapok- s folyóira­tokban. Megemlítjük a következőket: A kath. egyház érdemei a művésze­tek ápolása körül. Kath. Néplap. 1872. Az iskolai könyvtárak. Novelészet (Szerk. Seidel Pátkai Pál) 1874. Esztergomi Farkas András író. Esz­tergom 1875. Az utolsó Komanoffok. Főv. Lapok. A képzőművészet nőalakjai. U. o* A renaissance nőképzése ItáliábanU. o. Esztergom felszabadulása. Czikksor. Eszt. és Vid. 1883. Egy franczia iró az iskolai nevelés­ről. Népt. Lapja. 1885. Száz éves jajszó. Budap. Hirlap. 1887. évf. stb. 39. Méri Etel József. Született Esztergom megy o M.-Szöl­gyónben 1834. márcz. 5-én. Középiskolai tanulmányai után 1851. szopt. 11-én a benczések közé lépett. Mint ilyen a theo­logiát Pannonhalmán hallgatta és 1857. aug. 31-én felszenteltetett. 1857—62. Pápán, azután Győrött volt tanár. Meg­halt 1883-ik évben u. i. Társszerkesztője volt az ifjúsági Plu­tarchnak. Czikkei közül említendők a következők : Az egély angyala: Csal. Lapok. 1855. A genzanoi urnapi virágünnepély U. o. 1857. Guzmich Izidor. Tan. Lapok. 1857. Maár Bonifácz. U. o. Vajda Samu. U. o. Révai Miklós, ü. o. 1858. A tarmészetiudoniányok előadása az algymnásiumban. U. o. 1858. Bessenyei György. U. o. 1860. A tüzéri főparancsnokság pecsétje szabadságharezunk idejéből. Győri Közi. 1869. Római sir. ü. o. 1870. A Mayer-féle ház kutjából kiásott római sírról. U. o. A mézeskalácsformák és kályhafiókok ügyébon. Győri Közi. 1871. Régészet. U. o. Győrvár négyféle rajza és a győri vas­kakas. Győri közi. 1872. Gvőrváros történeti s régészeti emlék­táblái. U. o. 1873. Volt-e Napóleon Győrött? ü. o. I. Napóleon csakugyan volt Győrött, ü. o. Gondolatok Orsinits István sírjánál. U. o. 1871. Pállfy és Schwarczenberg képe a győri musaeumban. Győri Közi. 1875. Achen János képeiről U. o. Római templom emlékköve Bőny­ről. ü. o. Archaeologiai levelek. Arch. Érte­sítő. 1872. ' A győri homokgödrök kősirja Domi­tián idejéből. Arch. Ért. 1872. A győri főgymnasiumi múzeum s a vidék nevezetesebb régiségei. Arch. Ért, 1862. A győri múzeum római éremgyüjte­ménye s valami a leihelyek fontosságá­ról. Győri fg. ért, 1874. A r rabon a temetői. Győr harmadik római temetőjének ásatása alkalmából. Győri fg. ért. 1876. 3 -75. 1. Pázmándi Horváth Endre élet- és jellemrajza, ü. o. 1879. 3—170. I. (Folyt, köv.) Színházi szemle. (23- Gasparone.) Igen szép zonéjü operettet adlak szombaton egyidejűleg a «fővárosi szin­kör»-rel: Zell és Genée Gasparonéját. Juhász Sándor, a társulat baritonistá­jának ju'aloinjátéka volt — nagyon gyenge jutalom mellett, pedig — hőség sem volt az este az arénában. Nem csoda, ha a jutalmazott, ki iránt még a tapsokban is fukar volt közönségünk, nem játszott valami nagy kedvvel. Le­doíszky Mariska Carlottája, nemes s előkelő alkotás volt, énekével pedig nem egyszer vívott ki köztetszést. Ha e két szereplőt szerepüknél fogva egy párnak veszszük, a második pár lesz Szőllősy Ilon és Rácz, a társulat e két kiváló tagja. Az idylli életet mutatták be játszi örömeivel pajzán jókedvvel. Mindkettőnek játéka méltó volt egymás­hoz. Breznay és Foriss ismét egy pár: a nem becsületes ember, hanem : podesta apában s ennek fiában. Kitűnően ját­szottak. Ha még Kantay Terézt, a tár­sulat komikanőjét, a grófné duennájában, Bérezi Marit a szobaleányban kiemelem, csak kritikusi kötelességemnek teszek eleget. — Kár, hogy Gasparonet csak közepes ház nézte végig. (24. A piros bugyelláris.) Korán elhunyt színműírónk: Csep­reghinek e jeles darabját adták vasár­nap Erdei Berta k. a, vendégjátékával és Csorba János rendkívüli felléptével, — rendkívüli számú publikum nélkül. Erdei Berta párkányi születésű énekesnő Zsófi szép szerepét adta gyakorlott ügyességgel s nem épen köznapi hang­gal, az ő tere azonban inkább a salon­szerepek körében van, mint a népsziiH művekében. Tisztelői babérkoszorúval lepték meg. — Csorba ur a főfőszin­laposztó is kitett magáért repertoár szerepében: ^Csillag Pál manipulás őr­mesterben. 0 maga sem tudja: hányad­szor játszotta ez egyedüli szerepét. Játékán meglátszott a gyakorlat elis­mert hatalma, — Foriss a jogyzőben ugyancsak megnevettette a középszám­ban jelen voltakat, Breznay is a hosszú ujjú huszárkáplárban, míg Gyarmati hájas ispánban, Juhász Kósza Gynrkában, Balázsi Török biró uramban, a nők közül Örsy Aranka Menczikében, vívtak ki elismerést. (25. A király házasodik.) Szent István ünnepén a fennti víg­játékot előzőleg «Szent István koronáz­tatása» cz. allegóricus képet mutatták be a társulatnak csaknem összes tagjai. Az élőkép sikerült volt a háttérben lévő «Hit, remény, szeretet» szép cso­portozatával együtt. Ezt követte Tóth Kálmán, a jeles iró s költő törté­neti vígjátéka: A király házasodik. Tör­ténete az Anjouk korából van véve, ama. boldog korból, midőn Magyarország mint nagyhatalom szerepelt Euurópa sülycszlőkkel s zsinórpadlással nagyon is ellátolt színpadján. A kitűnő víg­játék mindvégig jó hangulatban tartá a kevés hallgatóságot, mihez nagyban hozzájult a szereplők lelkiismeretes já­téka. Szabó Ilka a bán leányában, Gyar­mati a nagylelkű, s szerelmes királyban, Foriss kiskópjai, nagy kopj ai Kópjai Imré­ben, Breznai a ravasz vén fráterben, mindmegannyian az est hősei, mig Szir­maynó az özvegy királynéban, Örsy Aranka az özvegy herczegnőben, Deréki Koutban, Balázsi a boszniai bánban keltettek figyelmet. — Szent István napján, e nagy királyunk szülővárosá­ban telt házat remélt az igazgató. (26. Eleven ördög.) Deréki, a társulat derék színműírójá­nak s rendezőjének dőrék fordításában a kolera, az adó s egyéb nemzeti nyavalya mellé. Végre megérkezünk Pécsre. A vonat majdnem léghajóvá változott, annyira meg­könnyebült a sóhajoktól s a kétségbeesettek végső fohászaitól. Mindenki tedeumi han­gulattal sietett ki a karikákon forgó tüzes kemenczékből s ugy szivta magába egy áhítatos negyedóráig a sokkal forróbb aetnai athmospherát. De hát érzéki csalódásból áll minden gyönyör s jaj lett volna annak a Kolumbusnak, a ki azt állítja, hogy a pályaudvaron három fokkal melegebb van, 'mint a kupékban. Részint kocsikon, részint lihegő karavá­nokban vonult be a jeles városba az ün­nepi közönség. Tiszta és szabályos uton értünk a diszes püspöki városba, melynek főékessége és állandó büszkesége a régi magyar román bazilika. Van ugyan három megyére szóló kiállítás is a szép városban ; de az én első utam mégis a műemlékhez vezetett, a melyet most volt alkalmam legelőször megcsodálni. Sajátszerű a mi mostani modern magyar renaissanceunk. Egy-két évtized óta eré­lyesen hozzáfogtunk Árpádház és vegyes­házi műemlékeink — felépítéséhez. Egy­másután épülnek a kassai doni, a pécsi bazilika, a bandoki s a budavári Mátyás­templomok. Néhány száz' év múlva meg is rajtuk a századok patinája s a későbbi nemzedék nagy lelkesedéssel fogja üdvözölni most épülő régiségeinket. A pécsi bazilikán még legkevesebbet építenek. Ezt a szó legzárosabb értelmében csakugyan restaurálják. De hát mikor ná­dunk századokon keresztül mást se csele­kedtek, mint lerombolták Szent István, Szent László, Nagy Lajos és Mátyás király Magyarországát. Nemcsak tűzzel és ólom­mal, hanem még ostobasággal is. Mert akárhány műemléket sokkal inkább tönkre tett egy Ízléstelen restauráló az ő jóakaratú de baraár reparálgatásaival, mint a törökök bombái, vagy a felekezetek véres tusai. A pécsi bazilika a legimpozánsabb román­stylü magyar székesegyházak egyike, me­lyeket most az esztergomi születésű Du­lánszky püspök nemcsak áldozattal, de műérzékkel is restauráltat, A hatalmas székesegyház már messziről dominálja a várost. A czementszinű uj tornyok már elkészültek s a főbejárat felső párkányára is fölrakták a legszigorúbb román-sty 1 ü apostolszobrokat. Kicsiny ahoz ez a mi lapunk, hogy elég helyünk lenne e remek templom leírásához. Csak néhány jellemzőbb benyomást vetünk ezúttal papirosra. A harminezhárom ablakos templom tele van csodálatosan ragyogó fal­festményekkel, melyek egytŐl-egyig érvé­nyesülnek. Elsőrangú európai freskó művé­szeinket nyerte meg a pécsi püspök a ha­talmas diszitö munkálatokra. Festőibb ro­mán-stilü bazilikánk nem lesz több az or­szágban, ha a pécsi teljesen elkészül. Mind a falfestmények, mind a szobormüvek, mind az uj oltárok és egyéb architektúrái rész­letek a legszigorúbb román stílben kerülnek ki a művészek kezei közül. Zala György szobor-művei szakasztott olyanok, mint a XII. század alkotásai csak a karrarai már­vány csillogó üdesége hirdeti a keletkezés fiatal idejét. A magasra emelkedő szentély alatt éjszaki és déli lejáratokkal földalatti terjedelmes helyiség van s a templom falai mellett kápolnák sorakoznak. A fölséges székesegyház nemsokára elké­szül s pompájában csak az esztergomi ujonan díszített bazilikával fog vetélkedni. De az idegeneket most a pécsi kiállítás csődíti a zaharai klímával dicsekedő elegáiib városba. Maga a kiállítás három délmagyarországi megye életrevalóságának vetélkedése, Ba­ranya, Tolna és Somogy száltak sikra, hogy tanulságos adatokkal illusztrálják az emel­kedő magyar vidék intelligencziáját és nagy­haladását. Pécsnek magának is pompásan virágzó lokális ipara van, mely országhirüvé lett. A Zsolnai-gyár európai hirű majolikái, Littke pezsgői, Engel faipar czikkei, Hoff­mann bútorai, Höffler bőrgyártmányai, Augszter orgonaépitése, Rupprecht ha­rangjai a pécsi kiállítás magas színvonalon álló tételei. De szintoly érdekesek a dél­magyarországi dunántulimegyék népviseleti és házipari dolgai is. A pompás kalotaszegi varróttasaknak először egy érdekes tollú magyar irónő csinált éveken keresztül rek­lámot. Most már a varrottasak hálálkodva csinálják a reklámot a szellem felkent felfedezőnek. A solacz háziipar s a nagy­becskereki házi munka is rendkívül tanul­ságos, eredeti és méltó arra, hogy a kül­földről drága pénzen importált exotikus tarka-barka gyári szőnyegeket kiszorítsák ízlésesebb szalónainkból. A kiállítás maga két nagyobb középü­letben van elhelyezve. Az alsó a torna­csarnokban, a felső a mintaszerű népisko­lában, a hol a kiállítás művészeti része csoportosul. Az országos képzőművészeti társulat vándorkiállítást rendezett s igy a fővárosi tárlatok ismerői nem sok egész uj vászonnal találkoznak. Az egész ujak nagyrészt ismerétlen vidéki zseniktől valók; a számottevő műdarabok pedig Ligeti, Vastagh, Keleti, Telepi, Tölgyesi, Spányi, Feszti, Kardos, Feledi, Pataki, Tolnai s Greguss Imre műterméből százmaznak. A alsó kiállítás a praktikus életé főleg az ágiikul túráé. Van is sok szemlélője azok közül a kisebb magyar gazdák közül, a kiket nem igen láthattunk a fővárosi ipar­kiállitáson. És ebben a pécsi kiállítás nagy jetentősége, hogy tanit és felvilágosit olyan szép rétegeket, a melyek ritkán kerülhetnek Budapestre. Impozánsba pécsi «dalárda» diadalmi jelvényeinek gyűjteménye; de sokkal be­csesebb a Kossuth bankók eredeti klisé­gyűjteménye. Csak olyan naivságok ne bán­tanák a gyakorlottabb szemeket, a milye­neket a rendőrség ugy látszik nem mert revízió alá venni. Ilyen például egy külön tétel alatt szereplő s kegyelettel üveg alá takart fekete bankó 1811-ből; ilyen a Kossuth-bankó gyűjtemény; ilyen egy sza­lámival kitömött sertésbőr (valóságos disz­nóság) és ilyenek a különféle elemi isko­lákból kiállított primitív gyakorlatocskák, melyek legföljebb csak a gyakorlatok hi­dasait érdeklik." Pécs városa örvendetesen halad. Rendes, tiszta, egészséges, jómódú magyar város, mely csak elemi iskola czéljaira évenkint ötvenezer forintot költ. Van gázvilágitása, telefonja s akárhány olyan palotája, mely Budapestet is díszíthetné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom