Esztergom és Vidéke, 1888

1888-08-15 / 66.szám

(19. Szép Heleua,) Offenbach hétfői «Szép Heléná»-ja s az est szép Helénája számra nézve szebb közönséget is vonzhatolt volna. A jeles s egész európában felkapott operetté meséje igen régi ; a görögök­ős mondájából van véve, mely azonban mindig uj marad, sőt még ujabb is, a mennyiben szinrekerült uj operett eben is Heléna elrablásának más motívu­mai is vannak. Ledofszky Mariska a társulat primadonnája kezében volt a ezimszerep, melyet oly ügyesen s ke­csesen bonyolított le, hogy sokban el­érte Pálmay Ilka játékát, ki a népszín­házban e szerepet játsza. Ily Heléná­kért nem csodálom, ha egész Görögor­szág fegyvert fogott s tízéves háborút viselt Trója, a Priamidák fészko ellen. Menelaus, a szerfölött együgyűnek fel­tüntetett s cserben hagyott spártai ki­rály szerepét Foriss együgyüsködte sikeresen, a tízéves háború okozóját Parist pedig Rácz, a társulat tenoristája adta. Calcbas az ó-kori haszonleső fő­papban Brezuay keltetto többször de­rültségre a többi szereplőkkel együtt a nem nagy számú publikumot, ugy Juliász is a talányokat feladó Agamem­nonban. Mig Szőllősy Ilon Orestes ki­rályfiban kedveskedett Pylades és Charis harátjaival együtt, addig Gyarmathy a bősz Achillesben heveskedett. A sike­rült előadást azon óhajjal hagyták el a szépet és jót pártolók : bárcsak az esztergomi művelt színházlátogatók az arénánkban működő elsőrangú vidéki színtársulatot legalább az utolsó napok­ban pártolnák, hogy városunkból tisz­tességesen, deficzit nélkül lávozhassék. két úrhölgy rohant a bál alkalmával, a kik aztán a titkos imádóért olyan botrányt csaptak a parketon, hogy Londonban egy álló hétig egyébbről sem beszéltek. A keztyü történetéből. A mai napig sem tudjuk, mikor ta­lálták föl a keztyüt; azt sem tudjuk, hogy egy ház iák vagy világiak találmá­nya-e. Annyi azonban kétségtelen, hogy már 1184-ben használtak a papok a templomi szertartásokhoz keztyüt, nem említve azt, hogy már a zsidó farizeusok is használtak a frigyszekrénynél, mely villám-apparátus volt, valami kézburkot. A keztyü története a mily homályos az elején, éppen olyan érdekes a közép­korban. I. P á 1 orosz czár kedvesének, Ga­garin berezegnének, azzal kedveskedett egy alkalommal, hogy a Mihály-palota azon termét, melyben a herczegnőt fo­gadta, rózsalevelekkel hintette be, mert megtudta, hogy a herczegnő kezein rózsaszínű keztyük lesznek. A középkorban a legmeglisztelőbb ajándék a keztyü volt, mig arczba dobva a legnagyobb sértés jele. Ugy adva számos boldog szerelem postája, így dobva temérdek gyász és vérontás hírnöke. A keztyü végre oly nagy tért fog­lalt el a társadalomban, hegy nemcsak az udvariasság és lovagiasság jele, ha­nem a boszu eszköze is lett: számos esetben használták föl mérgezésekre. Fraucziaországban először Medici Ka­talin elégítette ki boszuját a mérgezett kesztyűkkel s még St. Simon idejében is nem egyszer szerepeltek, legalább emlékirataiban, valami Hanterine úrról azt mondja, hogy keztyüvol küldöttek a másvilágra. Grammont irataiban is találunk szá­mos érdekes apróságot a keztyü tör­ténetéből. A többi között azt állítja, hogy egy előkelő angol nő keztyüt kül­dött egyik vetélytársának «egyik titkos tisztelője* nevében, a ki ugyanolyan keztyüket ígért viselui egy udvari bálon. Ugyanekkor hasonló kesztyűket küldött egy másik titkos szépségnek is ugyan­azon ctitkos tisztelőd nevében, ugy, hogy az illető gavallérhoz egyszerre Az uszodából. Elnök nélkül még a mamlaszkodás sem esik jól. Tavaly ilyenkor még közöttünk szemlél­hettük jóságot s barátságot tükröző arczát, hallhattuk kedves elbeszéléseit s élményeit arról a töndérországról, hol csupán szavai­val élve; a spanyolviasz is megterem. — Az idén már egy valóságos tündérország­ban mesél földi dolgokról s hiúságokról, képzeletet felülmúló szépségeknek s jósá­goknak. Maradjon meg sokáig szivünkben a bol­dogult kedves elnök kegyeletes emléke. — Hát most már senki sem mesél csodás kalandokat? — Kérdi egy kéthetenként egyszer járó dillettáns-uszó. — De igen, felelt egy jó humoros ex­gazdász, valótlansággal határos vadászkalan­dokat hallunk elbeszélni egy originális kül­sejű uri embertől. — S ki az? — kérdi érdeklődve az első. — Nem tudom, de valamiféle bárónak emlegetik. * Egynapi dunai élményről egyhétre való anyagot fujt fel s cziczerózott el más em­bernek háromheti szóbőségével egyetlen egy mamlaszkodó-estén a mamlaszkodók egyike. Erősen kifogásolja bassus hangon, for­tissimo erősséggel egy más tisztes ur a hallottakat, midőn a kisduna innenső part­járól bekiált egy stentori hang: — Csöndesebben, te ! Lassan bocsátkozik a vízbe néhány öreg ur és egy-két nem öreg, köztük, ki régeb­ben a második ugró-fokról szokott volt ugrálni, ma pedig a közéletben harmadik foknyi magasságról szokott másokat le­nézni — nem tudom meddig. — Jobb igy szép lassan a vizbe eresz­kedni, mondják, az embert a guta is meg­czirógathatja, ha hirtelen egész testét viz éri, — midőn a háttérben egy vacsora előtt 150 kilót nyomó s két méter magas alak staigol fel a felső fokra. A lennlévök nem veszik észre. Egyszerre : — Zsuppsz ! !! — egy hatalmas loes­csanás, öles vizhegy s óriási hullám, mely a lassan-élvezőket is beragadja, — Qgy-Qgy vizén lebegő sárga takarmány-óriás, félig fulladozó hangok : — Ah .... a .. . . a.. . pa . . . pa .. . HULLÁM. HÍREK. — Mai számunk az ünnep miatt a szo­kottnál egy nappal előbb jelent meg. 0 Felsége születésnapja lesz szombaton. Az ünnepi nagymise, melyeu a hatóságok tisztviselői is részt vesznek, az idén az építkezések miatt a bel­városi plébánia templomban fog meg­tartatni. — Kinevezés. Herczogprimásunk Bundala Mihály pápai kamarást, a nagyváradi szeminárium lelki igazgató­ját hasonló minőségben a budapesti központi papnövelő-intézethez nevezte ki. — Herczegprimásunk hír szerint részt fog venni Szt.-Istvánkor a Buda­várában tartandó nagy egyházi s nem­zeti ünnepen. — Szent-István napján a budapesti helyőrségi templomban az ünnepi szó­noklatot Wolafka Nándor dr. egyet, tanár és közp. papnevelői tanulmányi felügyelő tartja. — Megyei gyűlés. A megyei köz­igazgatási bizottság tartotta tegnap ülését, melyen a főispán akadályozta­tása miatt Kruplanicz kir. tanácsos, alispán elnökölt. — Lapunk szerkesztője déli ta­nulmányi útjáról érdekes útirajzokat küld a lap számára. Jövő számunk hozza majd az elsőt. — Khínai püspök. Egy olasz szár­mazású szürke reverendával s kalappal ellátott khinai püspök járt tegnapelőtt a herczegprimási udvarnál fráter Ange­Hcus Bécsben tartózkodó szentföldi ko­misszárins kíséretében. Czólja: könyör­adományok gyűjtése volt. — Nagy boldogasszony ünnepén székesegyházunkban a szokott ünnepé­lyes nagymiso az építkezések miatt el­maradt. Bazilikánkban e napon bucsu is van és számos kisebb-nagyobb zarándok­sereg keresi fel a magyar Sión büszke­ségét. — A Ferencz rendiek esztergomi zárdájában a közel napokban változás tö.itétit, a mennyiben Pozsonyban ez idén tartott kis-káptalanjuk határozata szerint az eddig itt volt theológiájuk Nagyszombatba helyeztetik át. Ugyan­csak a nevezett kis-káptalau Lengyel FIávián hitoktatót, a megmaradt Vargha Márk zárdafőnök mellé vikáriusnak vá­lasztotta. — Vizbefulás. Hidvéghy István bör­tönőr 11 éves Józsi fia tegnapelőtt az úgynevezett «kimért helyen» a Dunába fulladt. Nem volna jobb a Dunában fürdést ott s alább megtiltani s jóval fentebb egy kosárszerüeu bekerített helyen engedni meg Esztergom fehér szerecsenjeinek a dunai fürdést ? — Eltűnt bábos. Schapschütz József bábos ifj. Schalkász revolverét magához véve, városunkból nyomtalanul eltűnt, hollétét nem tuják. — Bucsu van ma Nosztrán. melyre a búcsúsok sokasága az ország több részéről összesereglett. Basilikánkban a bucsut az építkezés miatl megtartani nem lehet, az ide zarándokoltak is Mária-Nosztrára mentek. — Az orsz. népünnepre városnnk­ból sokan már vasárnap lerándulnak. |,Tájékoztatásul: az ünnepély érdekes látványossága lesz az állatkert is. Az igazgatóság u. i. gondoskodott arról, hogy ezen alkalomból a fővárosba rán­duló vidéki közönség élvezetes órákat tölthessen az állatkertben s meglepe­tésben is részesüljenek. Igy Miss Ella Zuiila és Miss Lu-Lu világhírű művész­pár bámulatos és hajmeresztő mutat­ványait naponként kétszer fogja a dél­utáni órákban bemutatni. Továbbá számos érdekes, ritkább fajú állatot is szerzett be az igazgatóság, melyek mind az ünnepnapokra érkeznek meg. — Deréki Antal színműíró s színész, kitől ma az első tárczát közöljük, ju­talomjátéka lesz holnap Verseghy N. Róbert (Sajó Sándor), A kolozsvári szín­társulat tagja, városunk fia, továbbá Schönwalder Ilona urnő s Kont Ilona úrhölgy, Ledofszky Mariska úrhölgy, Foriss és Rácz közreműködésével. Az est folyamán tartandó hangverseny mű­sora: 1. «Olasz ária» a «Tiz leány» cz. operettéből, énekli Schönwalder Hona urnő. 2, «Bordal» a «Boissy boszorkány» cz. dalműből, énekli Rácz Gyula. 3. «Románcz» «Boccacció»-bóI, énekli Ledofszky Mariska úrhölgy. £. «Magyar rapszódia* Liszt-tői, zongorán előadja: Kont Ilona úrhölgy. 5. «A halvány ember» komikus magánjelenet, előadja: Foriss Pista. — Kiállítás lesz vasárnap és hétfőn a városház tauácstermében. A helybeli iparossegédek ós tanonczok állítják ki munkájukat. A kiállítás megnyitása va­sárnap reggol 10 órakor történik Mayer István püspök, mint védnök által. A kiállítás szemlélhető reggel 8—12. d. u, 2—6-ig. A közönség megtisztelő látogatását kéri a szervező bizottság. — Erdélyi Berta kitűnő énekesnő fog fellépni vasárnap a «Piros bugyelláris­ban» és a keddi utolsó előadásban «Az eleven ördögben». — Színészeink panasza. Általános a nézet, hogy oly városokban, a hol a fővároshoz való közelség minél szembe­tűnőbb a színészek élete is annál job­ban van kitéve a nélkülözéseknek. Esz­tergom szintén közel fekszik a főváros­hoz, s igy a színészi állapotok is nyo­masztóak. De hát csakugyan a főváros az oka, hogy színészeinknek panaszkod­niuk kell? Mi abban a véleményben vagyunk hogy — nem. Azok a társa­dalmi elemek, melyek színészek ügyét oly melegen pártfogóinak: erősen szen­vednek egy betegségben, t. i. a pénz­hiányban, jobban mondva abban, hogy mindennapra kimért jövedelmeik forrá­sából édes keveset csepegtethetnek Thalia oltárára. Es ez nem más, mint hivatalnok sereg. A hivatalnok havi fizetése kellő beosztás mellett alig képes fedetni a mindennapi szükségletet; te­hát a színészetért áldozni kész tekin­télyes számú koszt meddő helyzetében meddőn kénytelen hagyni a színészek kasszáját is. Hát csak hivatalnokokból áll Esztergom közönsége ? Nincsenek itt jelentékeny jövedelemmel és tőkével rendelkező polgárok, kiknek jövedelmi feleslegéből bőven kerülne az érdemes színész-társulat támogatásával való ösz­szeg legalább.is annyi, a mennyivel deficit nélkül távozhatnának tőlünk? Nem is számítjuk ide azokat, kik tár­sadalmi hivatásuknál fogva nem barátai a színészetnek, — habár erre meg­lehetős elfogultság és ozsdi nézetek szolgáltatnak alkalmat, — mert or­szágos tekintélynek örvendő színészi­társulat soha sem sülyed arra a fe­nékre, a hol erkölcsmételyező színdara­bok nyernek életerőt. Közönséghajhászó darabok, melyek az erkölcs rovására kerülnek színre, csak kósza vándor­színész-truppok hivatása marad, melyet értelmetlen közönség tapsolhat meg, — de Esztergom müveit közönsége ilyet meg nem tűr, sőt teljes vissza­von ulíságával és tartózkodásával megvet. Ámde oly társulat mint a minő a jolenlegi, miért szűkölködik a támo­gatásban — az csupán a pénzes embe­reink egykéd vüségében szolidebb ki­fejezéssel élve: szűkmarkúságában keresendő. — Ez valóban szánalmas betegség, melyen segítenünk nem lehet. A ki többre becsüli a hűs fák árnyéká­ban megeresztett plausch-partiet, avagy a 32 levelii biblia forgatását, — mint tehetsége szerint könnyen pártolható színészetet, — az természetesen egyéni gusztus, melyet megváltoztatni senkinek sincs joga, — azonban mégis van en­nek egy kis háttere, mely nem más mint azon érzéketlenség, mely a színészet hivatását felismerni nem képes, vagy a színészet hivatását félreismeri, — a mi szánalmas állapotra mutat. Ha egy vagyonos földmives gazda egy szakasztó krumplit többre becsül egy pártolás nélkül hagyott színdarabnál, — azt tőle rosz néven művelt ember nem ve­heti, mert nem bír felemelkedni arra a tudatra, hogy a színészet pártolásá­val nem a színészt élteti csupán, ha­nem közvetve elősegíti és tápot nyújt azon, a társadalmat mulattatva, mű­velő és szórakoztató kívánalomnak, mely egyrészt művelődési, másrészt magyarnemzetiségí szempontoknak van alávetve és azok szolgálatában a ma­gyar állameszino terjeszkedésére jelen­tékenyen közrehat A ki ezt el nem hiszi vagy tagadja, az szűkkeblű, el­fogult ; vagy a ki tudja és beismeri missióját a színészetnek és tehetsége van a pártolásra - - -nem teszi ; az ellensége a magyarság előhaladásá­nak és a mővelődés eszméje általáno­sításának. Fásitsunk és szépitsünkl A modern irányban fejlődő városok egyik kelléke: főbb utczái fasorral legyenek ellátva bírjanak egy-két üdülő sótahellyel. Ez irányban látjuk törekedni a többi váro­sok között Veszprémet is, mely néhány hóval ezelőtt ezreket áldozott hasonló czélra: házakat vett meg s rombolta­tott le, hogy helyükön sétateret létesít-

Next

/
Oldalképek
Tartalom