Esztergom és Vidéke, 1888

1888-08-12 / 65.szám

Alkotásaiban a lélektani hűség az ér­zelmek emelkedettségének megfelelő ékes nyelvezet mellett nem küzd sem az esz­mével, sem az alakkal. A szavakban és kifejezésekben rejlő erő birtokában van és e mellett a versalak aránvnit, a méret szabatosságát és a rimek tiszta­ságát állandóan és következetesen meg­őrzi. Méltán mondhatjuk róla, hogy a költészet csarnoka ha ismert, typikus alak; szalonkesztyüben jár. De meg kell szakitanunk beszédünk fonalát, nehogy az ünnepelt veterán köl­tőnek gyengédségét és szerénységét meg­sértsük. Ha talán e szempontból soraink megírásával neheztelést vontuk volna magunkra, szolgáljon mentségünkre az ünnepélyes alkalom, áldozárságának öt­ven éves évfordulója, mely személye s érdemei iránt táplált őszinte tiszteletünk­nek külső jelekben való nyilvánítására ösztönzött. E kötet kiadása csak őszinte szere­tetünk- és tiszteletünket igazolhatja. Ebben tükröt véltünk neki nyújtani, melyben költői lelkének kincsei, val­lásosságának és honszeretetének erényei tükröződnek vissza. Lelkünk sugallatát követtük és ama meggyőződésben élünk, hogy az érde­mekben gazdag, országos hírnévnek ör­vendő főpapnak költő- és elvtársai, va­lamint az ország miuden részében élő tisztelői ugyanazon érzelmekkel fogadják e kedves költemények gyűjteményét, a mely érzelmek vezéreltek bennünket ezek közzétételében. Színházi szemle. (15. Ripp van Winkle.) A szerdai meglehetősen üres ház nagy tetszéssel fogadta az ismeretes Planquette-féie regényes operettet, mely­nek sok áriája közkeletű. Lodofszky Mariska Lisbethben brillírozott üde és nagyterjedeliuü hangjával. Érzéssel ós iskolával énekelt, hévvel és jókedvvel játszott, mit a csekély közönség tapsok­kal is konstatált. Tündérjelenése testői szépségű volt. A czimszerepben Juhász Sándor inkább érvényesítette szép ba­ritonját, mint játékát. Breznai a pol­gármester jóízű alakjában aratott nagy derültséget; Fóriss Pista podig a ven­déglősben nyeri e meg teljesen a közön­ség tetszését. Szőllősy Ilona a fogadós leányát mutatta be eleven játékban, élénk ének-részletekben. A tengerész­tisztben Rácz Gyula vagdosta ki a ma­gas czé'ket hatásos bravourral. A pol­gármester fiacskáját egy alig tizennégy eszteudős esztergomi leányka adta. Serlegi Idának hívják. Testvére Serlogi Viktória néhány esztendő előtt a nép­színház kórusából kiválva Parisban, Londonban, Pétervárt és Konstantiná­polyban, mint chansonette-ónekesnő pá­lyázott s nem régiben Münchenben halt meg. Serlegi Ida első ének-szerepe még csak első fejlésében levő tehetségre vall ; alakja azonban csinos és játéka már tul van a lámpaláz ol fogul tságain. A szegény leányka jövőjét a társulat több előkelő tagja fogja a színpad szá­mára kellő kiképeztetéssel biztosítani. (16 Egy daláriinnepély viszontagságai.) Csütörtökön esto rendkívüli dolog történt. A heteken keresztül elég áll­hatatosan mellőzött aréna megtelt szo­katlanul nagy és díszes közönséggel. Volt eddig már Shakspere, Schiller, Ohnet, Csiky és hiába. A régi jó Moser telt házat tudott csinálni meglehetős vasárnapi vígjátékával. írjuk hát az este nagy sikerét Fóriss Pista jutalom­játéka telekkönyvébe; ilyen dicsőséges betáblázas semmi esetre sem fog meg­ártani neki, a kiről a leányok között az a jó vélemény volt elterjedve, hogy nagyon csinos szalousziuész ; a fiatal asszonyok között pedig az, hogy kitűnő szerelmes. Elvégre is nők csinálják az európai politikát, a háborúnál is drá­gább békét és sok egyéb nagy históriát, miért ne csinálhattak volna már egy­szer valóságosan telt estét a kiváló színtársulatnak? A szokatlan látvány valóban meghatotta a színészet őszinte barátait. Együtt látni végrevalahára a szép esztergomi közönséget! Bizony isten nem volt hétköznapi látvány. Es ez a szép közönség el volt ragadtatva. Most ismerkedett a társulattal s igazat adott nekünk, mikor minduntalan azzal kezdtük az eddigi színielőadások nekro­lógjait, hogy «kiváló színtársulatunk*, vagy «nagytehetségü színművészeink* stb. Végre is ráunt a közönség erro a sok gusztuscsinálásra ós személyesen meg akart győződni a társulat kiváló­ságáról. Az ismerkedés elismeréssel végződött s a közönség végre felfödözte Esztergombau Amerikát, az uj világot, a jó társulatot. A felfödözés öröme a hangulat minden nyilatkozásában meg volt. Annyi taps, kaczaj, derültség és jókedv még néhai Moliére urnák is emberségére szolgált volna. A filiszter Moser meg éppen örökre hallhatatlan lett tőle. A meglehetősen vasárnapi német vígjátékban Fóriss Pista az egye­sületi szolgát cselekedte szelesen, ko­paszán ós mókázva. Az elegáns szalon­gavallérban csalatkozott szépek már csupa boszuból legalább jól kikaczngták magukat. Hartwigban Gyarmati csinált konkurrencziát — Fórissnak. H. Szabó Ilka asszony az ügyvédnében diszHn­guált, finom játékával tünt ki. Orsy Aranka szép alakját és játékát pedig Ludmillában fedezte töl a színház férfi­világa. Balázsi Sándort sem szabad dicséret nélkül hagyni, mert az ügy­védben igen is megállotta a helyét. A három felvonásos vasárnapi vígjáték tehát egyesitette a testvérvárosokat s az egyesitett Esztergom tiszteletreméltó rokonszenvvel kisérte a kiváló társulat összevágó előadását. A színházból. i— Istenem, de szeretném, ha legalább a hátralevő napokon tele lenne a színház s ne távoznék e jóravaló társulat defiezittel városunkból. — Bizony, Kornólkám, ón is igen óhajtanám, nehogy szegény Csóka az mondja: na, mulattattam az esztergomiakat a Baját pénzemen I * :".. — A társulat legjobb drámai színésznője Szabó Ilka, meg lehetett elégedve a világokkal, tapsokkal és a szép reményekkel jutalomjáléka alkalmával. * A szigetben. — Ugy-e édesem nem volna most rosz a szín­házban lenni? Hallod odaát mily szépen énekelnek? — Rossznak nem volna rossz, de miért adnám pénzemet a sziuészeknek? Teszem azt, ha egy ezirkusz jönne, ekkor már csak lelkesednénk! — Juszt is megmutatnám, hogy nemcsak a szín­házhoz, hanem a színházba is szoktam járni. Ma fenn leszek a karzati zártszékben — egy ingyenjegygyei. * — Bárhátom, áz á Forrhis jól adja, mi, há? — Kitűnően, akárcsak téged másolna! — Mit váltasz: körszéket vagy zártszéket? — -ördögöt- Váltok egy 40 kros állóhelyet vagv 30 kros diákjsgyet s beülök a padba ! * Pályakórdós": — Hogy lehetne már egyszer megbuktatni Tisza Kálmánt ? Koszorús válasz : — Ha elhoznák Esztergomba — színigazgatónak. VIDOR. HÍREK. — ő Eminencziája, a herczegprimás a pozsonyi kanonokká lett Greffl he­lyébe a nagyszombati érseki gymnasium és convictus igazgatójává Schlick Istvánt nevezte r ki. i — Áthelyezés. Perinai Pál felsőtűri plébánost a uógrád-megyeri plébániára helyezték át. — Sujánszy Antal praelatus kano­nok egyik első zsengéjét van szerencsénk lapunk mai tárczájában közölni. Ötven­de egy már megkezdett táviratot félbesza­kítani nem lehet, hanem azt folytonosan továbbítani kell. Ez is benne vau abban a rendeletben. Sándor ur mint egy lánczra vert tigris ült neki ismét a gépnek. — De hát az istenért, hiszen ön a «Hirnök» összes hasábjait tele tölti ezzel a távirattal! — Ne törődjék azzal, a «Hirnök» olvasói nagyon érdeklődnek a borszéki mulatságok után. — De hiszen meg van táviratozva min­den nőről, hogy minő ruhája van ! — Ez nagyon érdekli a nőket. Sándor ur megadta magát és kalapált tovább. De ez izzadságcseppek már az újságíró homlokán is kezdtek kiverődni, gyakran nézte óráját és ugyancsak gondol­koznia kellett, hogy mit irjon még. — Most még bizonyosan a kézszoritás­nál vannak, gondolta magában Zeke ur és irta részletesen a bálterem bútorzatát. — Most talán kimennek a bálteremből a friss levegőre, hol sötét van s talán el­csattan az első csók — és ekkor leírta az egész czigánybanda tagjainak névsorát, bő életrajzokkal együtt. Végre a bálteremben még javában járta a keringő és Zeke ur már a szünórán is tul jutott a tudósításban, A pinczérek életrajzát leirta már és az ablak alatt még mindig nem hallatszott a trombita. Ekkor megtörülte Zeke ur a homlokát, kihúzta zsebéből a bibliát ós egész rezig­nátióval elkezdi az ó-testamentumot a leg­elején. Mózes ur istenfélő ember, hanem mikor kezébe került ezen kézirat, istentelen ká­romkodás közt ugrott fól a gép mellől . . — Megbolondult az ur ? hiszen ez a szent biblia! azt csak nem akarja meg­táviratozni a «Hirnök»-nek ? — Ugyan ne heveskedjék Sándor ur, hiszen ;i biblia a legköltőibb terméke a világirodalomnak. Kalapáljon csak kérem tovább : «Mondta annak felette az Isten* — — No ha az ur megbolondult, hát én nem leszek az ur bolondja. Az ur engem csak vexál, hát csak kalapáljon maga. — Ugyan, ugyan Sándorjur, el ne feled­kezzék a «m. kir. tapéntatról.» Hiszen vi­lágosan szól a rendelet: hogy a mig én irok, addig Önnek kalapálni kell. Verje csak tovább a drótot: «A hetedik napon — — Az Isten szerelmére, édes szerkesztő ur, mire való e vexálás ? A bálban vár a feleségem! — könyörgött már Sándor ur, látván, hogy másképen meg nem szabadul az ördögtől. — No hát ha ilyen szépen beszél, akkor megmondom, hogy mire való ez. Hát tet­szik tudni, én azt akarom, hogy a borszéki mulatságokról csak a «Hirnök»-nek legyen távirati tudósítása, hát lefoglalom az egész vonalat, azért csak ne tessék zúgolódni, tizenkét órára készek lesnünk vele. — Jesszus! 12 óráig? De esküszöm önnek, hogy nem megy ezen a vonalon több távirat ma már semmiféle újságnak ! — Nekem nem szabad hinni Sándor nr, senkinek. Kiadta a főszerkesztő a rendele­tet, 12 óráig, a táviró gép mellől el ne mozduljak ! . . . «Ne kívánjad a te feleba­rátodnak se feleségét, sem szamarát . . . Ebben a pillanatban az ablak alatt egy solo klarinétos kellemetlen rikácsolással rázendített egy marsra. — Micsoda, még itt szerenádot adnak. No ettől már mégis megszököm, kiált fel Zeke. Csak számítsa fel, mivel tartozom Sándor ur és aztán mára elég a távirato­zás, ha becsületére fogadja, hogy ma már nem kalapál. Sándor ur természetesen esküdözött, csak­hogy végre kis felesége után mehessen a bálba. De a bálteremben nem találta feleségét. Ekkor gyorsan hazasietett, gondolván, hogy az bizonyosan nem |győzte a bálban várni, elunta magát és haza ment aludni. Otthon nyitva találta a felesége szo­báját, de a kis fészek üres volt. Csak az asztalkán hevert egy levél, a mely megmagyarázott neki mindent, — még azt is, hogy miért kellett neki — az ó-testamentumot letelegrafálni. PORZSOLT KÁLMÁN. — Jutalomjáték. Kedden B. Szőllősy Ilon jutalmára a Bőregér czhnű operetté fog szinre kerülni. A közönség kedveltje kétségtelenül telt házat csinál. — A torna-egyesület tegnap dél­után választmányi gyűlést tartott. Eppnr sí muove! — Pajor Emília, Csóka színtársula­tának volt primadonnája, betegségéből felgyógyulva Komáromból már egy hét előtt elutazott. két esztendő előtt irta a költő a han­gulatos költeményt, mely a tisztelői által kiadott Szemelvények közt kelet­kezés dolgában az első alkotások közül való. Irodalmi levelünkben bemuta juk egyúttal a Szemelvényekhez irt lelkes előszót is, mely a jubiláris kötet iro­dalmi becsét jellemzi. A mint a magyar vallásos költészet Nesztorának kötete teljesen elkészült, nem fogunk késni az ismertetéssel. — Kossuth Lajos névünnepét a derék Magyar Asztaltársaság tagjai a Szerecsen vendéglőben bankettel fogják megülni. — EskÜVÖ. Kruplanicz Kálmán kir. tan. és alispán fenkölt szellemű leányát, Lajka úrhölgyet tegnap vezelte oltárhoz Dezseő Leo megyei számvevő. Az esküvő egészeu zárt családi körben folyt le. Gróf Majláth György főispán ur tegnap délben érkezett meg az esküvőre, melyet két órakor délután tartottak meg a vá­rosi plébánia templomban, a hol Molnár János komáromi apátplébános végezte a szertartásokat s mondott emelkedett szellemű beszédet a fiatal párhoz. — Lapunk szerkesztője busz napra terjedő tanulmány-utra indult Szerbia éjszaki s Románia nyugati részébe. Távol­létében a lapot a szerkesztőségi irodá­ban Sinka Ferencz kegyesreudi tag, lapunk munkatársa vezeti. — Közreműködők. Deréki Antal csütörtöki jutalomjátékában Verseghy Róbert mint vendég Dumont lovag szerepét játszsza. A második felvonás hangverseny jelenetében közreműköd­nek: Kont Ilona úrhölgy; Sckönwalder Ilona urnő; Langer Mariska kisasszony ; Zsákovecz Nándor, Schömvalder Kálmán és Szlraka Iván urak. • — Egy karperecz találtatott a teg­napi színiéiőadásnál. Tulajdonosa átve­heti Schalkház Ferencz szállító úrtól. — A szerelem örvényei czimű két kötetes regénye ma jelentek meg a külön előfizetési felhívások. Tisztelettel ajánljuk lapunk szerkesztőjének regé­nyét olvasóink szíves pártfogásába. — Az uj tanévhez. A budapesti állami közép-iskolábnn (VIII. kerület, Sándor-tér 4. sz.) a beiratások szeptem­ber hó 1-ső napjától 10-dik napjáig tartatnak. — Megnyugtatásul. A rendőrség helyes intézkedése szerint a bitang ku­tyákat már napok óta «erélyesen nyo­mozzák.» A veszettség tovaterjedését csakis gyökeres intézkedésekkel lehet meggátolni. — Mária Nosztrára a propeller-tár­sulat szerdán mérsékelt áru külön menetet rendez a bucsúlátogatók számára. — A hévíz hídja, mint közlekedési eszközeink egyik mintája, már meg­kezdte szedegetni az áldozatokat. Tegnap este egy földműves asszony zuhant a «korlátozott» örvénybe, a honnan a «külső szinpártolók» több száz tagból álló mentő társulata adta meg a szegény­nek az első segítséget. Az érdekeltek ugy látszik halálesetekot várnak, a mig* lelkiösmeretük egy kissé megtörik s a hídépítést végrevalahára elrendelik. — KÖZÖS fürdés. A hévviz kiáradt vizében olyan erkölcstelen látványossá­gok kerülnek naponkint szinre, hogy azokat a rendőrségnek tovább tűrnie nem szabad. A langyos áradat ugyanis tele vau mindkét nembeli fürdő gyere­kekkel a kik az arra haladókat épen nem épületes mutatványokkal szokták diszgusztál ni. — A nagy dohánytőzs sorsa végre hivatalosan el van döntve. Az ujabb árlejtés végső eredménye az lett, hogy a dohánytőzs Fried Arnold mostani bérlő kezén maradt, a ki már huszonöt év óta bérli azt a kincstártól, — Deréky Antal népszínműíró s a Csóka társulat tagja Csütörtököu vesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom