Esztergom és Vidéke, 1888

1888-01-19 / 6.szám

pedig 450 millióra emelkedett. Tevé­kenysége, mint nagy ipari üzletek ala­pitójának és előmozdítójának, szintén nem volt terméketlen a lefolyt évben; gőzmalmai, melyek tudvalevőleg a leg­jelentékenyebbek és a legjobban veze­tek közé tartoznak, az első félévben kénytelenek voltak ugyan minden többi nagy üzemhez hasonlóan dúsan adózni a rosz időknek és nagy veszteséggel dol­goz ak, de a második félévben kiköszö­rültettek a csorbák; a fiumei kőolaj­finomító és rizshántó gyári le'epek meg­lehetősen virágzanak, a bank által Er­délyben és Már marosban létesített kő­olajipari vállala ok szép jövőt igérőleg fejlőduok. A magyar, valamint az osz­trák állammal és vasuttársulatokkal kötött nagy üzletekben a magyar ált. hitelbank mint a hitelintézeti csoport előkelő tagja az előző évekhez hason­lóan nagyobb százalékokkal vett részt; igy a 28 milliós osztrák (5%-os) pa­pírja radék, az 5 milliónyi Ferdinánd­északi vásni i elsőbbségek, a magyar nyugoti vasút 1,113.000 frtnyi elsőbb­ségeinek, a 34y 2 millió frtnyi 5%-° s magyar papirjáradék átvételénél, végül a magyar kormánynak adott 12 millió frtnyi előlegnél. A mint mindebből látható, a magyar általános hitelbank 1887-ben serény tevékenységet fejtett ki és a nélkül, hogy a tények által utólag leendő meg­czáfoltatástól kellene tartanunk, azon feltevésnek adhatunk helyet, hogy az osztalék előbb lesz 18 frton felül, mint alul. A hazai pénzintézetek közt a magyar általános hitelbankot megillető ugyan­azon rang illeti meg elviíathatlauul az első magyar általános biztosító-tár­saságot, a mint hogy a mult évi üzleti tevékenység eredményének is mind a kettőnél rokon jellege van. Azon óri­ási, majdnem katasztrófaszerünek ne­vezhető tüzesetek, melyek 1887-beh hazánk különböző vidékein dühöngtek és egész falvakat tettek romhalmazokká, kell, hogy az első magyar általánost, mint legnagyobb biztosító-intézetet szin­tén érzékenyen sajtolták legyen és az illető osztály inkább kárral, mint ha­szonnal togja lezárni évi mérlegét. De igen kedvezően alakult a jégbiztositási üzlet, melynek terén az «első magyar» a társulás utján tudvalevőleg éppen szenzácziós újítást kezdeményezett és már igen jelentékeny dimensziókban keresztül is vitt. A legnagyobb, ép­penséggel fényes eredményeket az élet­biztosításnál érte el e mintaintézet, tehát oly téren, a melyen a verseny a legélénkebben és minden tekintetet leginkább mellőzve érvényesül. Itt lett igazolva az intézetnek s az annak élén állóknak szilárd alapokon nyugvó jó hírneve, világhírű szoliditáson alapuló bizalomra méltó* volta. Példányszerü­leg értékesített 20 millió forintnyi va­gyon, és üzletigazgatóság az élén egy Lévay Henrikkel, Orinódy Vilmossal és Ullmann Károly Pállal: egy magyar közönségre ellenáll katlan, leküzdlietlen vonzerőt gyakorolnak. Rendit, megyei közgyűlés. Esztergom vármegye törvény hatosági bi­zottsága jan. 25-én tartandó rendk. köz­gyűlésén a következő negyvenöt tárgy ke­rül elintézés alá: I. Felsőbb rendeletek. A m. kir. belügyministerium követ­kező intézöényei: 1. A vármegye 1888. évi költségvetése tárgyában. 2. A közmunka-alap terliéro egy számvevői Írnoki állomás rendszeresí­tése iránt. Ezzel kapcsolatban a Vármegye fő­ispánjának a számvevői írnoki állomás ós egyéb megüresedett Írnoki és dij­noki állomások !e öltése tárgj T ában. 3. Veres Ferencz ii<* gybényi lakos 3 frt 50 krt tevő behaj hatlan árva­tári tartozása és a hátralékos kama­toknak a párkányi járási tartalék-alap­ból való megtérítése iránt. 1. Vagner Ferencz és Braun Ka­talin vizivárosi lakosok 19 fr.ot tevő behajthatlan árvatári tartozása és já­rulékainak, valamint 39 frt 37 kr költségnek az esztergomi járási tarta­lék-alapból való megtérítése iránt. 5. Az 1888. évi katonai beszállá­solási pótadó iránt hozott közgy. ha­tározattal megállapított költségvetés tárgyában. 6. Tirner János és neje Tomonkó Teréz szt.-györgymezei lakosok 27 frt 18 krt tevő behajthatlan árvatári tar­tozások és járulékainak az esztergomi járási tartalék-alapból leendő megtérí­tése iránt. 7. Pásztor Joáchim kicsindi lakos 7 frt 76 krt tevő behajthatatlan árva­tári tartozása és járulékainak a pár­kányi járási tartalék-alapból leendő megtérítése iránt. 8. A tiszti nyugdij-szabályzat mó­dosítása tárgyában. 9. Az ebiartás tárgyában alkotott szabályrende'et jóváhagyása iránt. 10. A bajnai jegyzői választás tár­gyában Tatai Illés és társai által be­adott felebbeZ'' i sro hozott intV/vény. 11. A központi szegény-alapról al­kotott szabályrendelet jóváhagyása tár­gyában. 12. Kémeid község által épített hid költségeiről szóló számadás tár­gyában kelt kgy. határozat megsemmi­sítése és ujabbi vizsgálat eszközlése után ujabbi határozathozatal elrende­lése tárgyában. 13. Intéz vény a mult évi kíry. fel­terjesztésre a tüzrendészeti szabályren­delet tárgyában. II. Különböző bizottságok k i­egészitése. 14. A pénztárvizsgáló küldöttségbe, a leköszönt Mészáros Károly helyébe, elnök választása. III. Jelentések. 15. A vármegye alispánjának jelen­tése a 12-ik választókerületben a vár­megye törvényhatósági bizottsági tag­jául megválasztott Bér« s János (hentes) e 1 haláIozása tá rgyában. 16. Niedermann Pál az igazoló választmány eluökéuek az elhalálozott Helcz János törvényhatósági bizottsági tag helyére az Esztergom sz. kir. városi Il-ik alkerületében Burány János meg­választását és ezen választás jogerőre emelkedését tudató hivatalos jelentése. 17. A vármegye törvényhatósági bi­zottsága legtöbb adót fizető választott és szavazati joggal biró liszt viselő tag­jai, valamint a szavazattal nem biró tisztviselői és tb. liszt viselőinek 1888. érvényes névjegyzéke. 18. A vármegyéé alispánjának Szent­Tamás község részére az ott 1886. márcz. 15-től, 1887. márcz. 20-ig lejárt idő­közben átmenetileg elszállásolva volt katonatisztek után a katonai pótadó alapból kárpótláskép 78 frt 44 kr ki­utalványozását jóváhagyás végett be­jelentő jelentése. 19. A szabályrendeletek készítése illetőleg módosításával megbízott kül­döttségnek jelentése, melylyel: a) Esztergom vármegyének járások szerinti beosztása, továbbá a főszolga­bírói székhelyeknek meghatározása, va­lamint a megyei tisztviselők, segéd és kezelő személyzet nemkülönben a szol­gák létszámának meghatározása tár­gyában, b) Esztergom vármegyének és törvény­hatósági bizottsági tagok választása te­kintetében választó kerületekre való felosztásáról, c) Esztergom vármegyének az ország­gyűlési képviselők válasz ása tekinte­tében választó kerületekre történt fel­osztásáról, d) Esztergom vármegye törvény­hatósági bizottsága közgyűlésének határ­köréről, e) Esztergom vármegye közigazgatási bizottságáuak szervezete, hatásköre, és ügyrendjéről, f) Az alispán hatásköréről, g) Az alispáni ügyek mikénti kezelése tárgyában, h) A vármegyei főjegyző és aljegyzők hatásköréről, i) A vármegyei tiszti ügyész hatás­köréről, k) A vármegyei pénztár szervezete és hatásköréről, 1) A vármegyei számvevőség szerve­zete és hatásköréről, m) A vármegyei levéltárnok ügy­rendtartása és hivatalos kötelessége tárgyában, n) A vármegyei állatorvos hatásköré­ről, — és végül o) A vármegyei központi közigaz­gatási iroda segéd és kezelő személyzete hatásköréről szóló szabályrendeleteket megfelelőleg módosítva beterjeszti. 20. A vármegye központi árvaszéké­nek Theisz György és Parti Anna leány vári lakosok behajthatlan árva­tári tartozása tárgyában kelt jelentése. 21. Az esztergomi járási főszolga­bírónak Pilis-Maróth község 1884. évi közpénztári számadása tárgyában 1886. évi közgy. határozatra beadott hiva!alos jelentése. 22. Esztergom vármegye közigazga­tási bizottságának a vármegye központi árvaszék ügyvitele, a gyámpónztár ke­zelése, valamint a gyámpénztári könyv és számvitel megvizsgálásáról eszközölt küldöttség! vizsgálat eredményét eiő­tűutető jelentés. 23. Süttő község elöljáróságának a jegyzői fizotés felemelése tárgyában kelt képviselőtestületi határozatot jóváhagyás végett beterjesztő hivatalos jelentése. 24. Farnád község elöljárósága 372 frt 26 és fél kr behajthatlanná vált községi követelés leírása tárgyában ho­zott képviselőtestületi határozatot jóvá­hagyás végett beterjesztő hivatalos je­lentése. itten — monda hidegen Garral, mialatt az utolsó szavat jól kiemelte. — És mi­dőn Xavér szeme kérdőleg tekintett reá, hozzá tette: — Kedves barátom, te még egészen ujoncz vagy. Nem hallottad még, miként rágalmazzák a játszókat ? — Igen, de . . . — Tudom, mit akarsz mondani. Saute­nac is játszik, nemde ? Sydney lord is ját­szik, aztán még hány tekintélyes ember ? Ez mind igaz. De Sautenac chevalliernek mint mondják nagy Örökségre van kilátása. Sydney lord angol, ha ő nem játsznék, ugy nemzetisé gót tagadná meg, Saint Di­dier alsó bretagnai és már végkép tönkre van téve. Tehát egyedüli élete a játék. De hogy te ? Ha nincsen egyebünk, csak tiszta, szennytelen nevünk, a mi a nélkül ls sovány jószág, ugy legalább meg kell azt ótalmaznunk, különben veszélybe ro­hanunk . . . — Értelek, — toré meg beszédét Xavér, miután lebocsátá fejét. — Ugy-e akkor nem térhetnék vissza többé a Rumbrye kastélyba? — De bizony, édesem! Szívesen látnak, ha három sortánczot ... no, csak ne felhőzd be a homlokodat, nem folytatom tovább. A mi a játékot illeti ? . . . — Már nem akarok játszani. — Ugy, ugy ! — monda nyugtalanul Cárral. — Ahogy tetszik! Xavér nem felelt. . Csapongó phantasiája elhagyta. De mint ha a véletlen is velük tartana, Alfréd lé­pett feléjük, Keranbles úrral. Talán már huszadszor mondja el az est nagy eseményét. — Higyje el Keranbles — monda ő — ez az Imhert de Presme — tán csak is­meri Imbert de Presme urat ? Büntessen meg az Isten, ha ő nem nyert el Syd­ney lordtól tízezer forintot. Becsületemre mondom. — Hogyan kellene kezdeni ? — kérdé Xavér a közönyös szerepét játszva. — Hisz te már nem akarsz játszani. — Igazad van, de mégis mondd el, ho­gyan lehetne belefognom ? — Szegény, fiatal kezdő ! — szánako­zék a mulatt. Xavér félrevonta és titokteljesen monda: — Adj tanácsot, Cárral! Nyerni akarok j — Játékos vagyok — suttogá az ördög hangján Cárral. Játékos vagyok. Hallod-e Xavér ? Epen azért nem akarom, hogy te is azzá légy, mert ez a szenvedély iszonyú és romboló. Cárral igazán, őszintén beszélt. Midőn a játékról beszélt, földobogott a szive. Lelkesülten, majdnem tragikusan beszélt. — De játszszál egyetlen egyszer — folytatá — mert első izben rendesen szok­tunk nyerni. Ne szakaszsz félbe, a mit mondok, az el van végezve. Mindig nyerhetünk . . . Hallgass meg. Ne szalonban játszszál, mert akkor én is elveszek. Sem a nyilvános játékházban, mert ott is meglátnak. Én tudok egy el­rejtett, egy titkos játékbarlangot. Ügy-e, csúnya nevet adok néki ? — Játékbarlangot ? — ismétlé utálattal Xavér. — Legyen bármilyen neve'is. Jeles em­berek fordulnak meg ottan, de a kiket nem szabad megneveznem. Ez a fődolog. Noblesse obiige ! Nem ismerni, nem mon­dani ki a nevüket. — Nem, oda nem megyek — monda Xavér. Távolról Alfréd csábító szavait hallá: — Vigyen el az ördög, ha nem nyert tízezer fontot. Becsületemre mondom ! — Elmegyek . . . igen elmegyek, még pedig holnap ! — Együtt megyünk — monda a mulatt diadalmas mosolyát elrejtve. A termek megürültek. — Xavér és Cárral távozni akartak. Midőn Xavér búcsúzott, Rumbrye ur megfogta a fiatal ember kezét és igy szólott: — E héten falura megyünk, hogy az utolsó szép napokat ott élvezhessük. Remélem, fiatal barátom, hogy önt is nálunk fogjuk látni. Ez a véletlen meghívás sokat lendíthe­tett Xavér jövő sorsán. Már hajnalodni kezdett A hintók hosszú sora mozogni kezdett odakint, az álmos kocsisok ébredeztek. A lovak türelmetlenül tomboltak. A Rumbrye-kastély most már nem volt olyan vidám, mint az előbb. A nagy hotelre most szürke lepel borult. A világosság kihalt ablakaiból. A magas ablakok csak homályos fényt vetettek a szobákba és termekbe a sürü függönyökön át. A hölgyek, kik a lépcsőkön lejöttek, elrejtették fáradt és a nappali világnál sá­padt arczukat, selyem kendőikbe. Csak a hintók zaját és a szolgák föl­kiáltását hallhattuk, kik erősen szólították ennek és annak az urnák a nevét Cárral és Xavér nagy nehezen mégis találtak egy bérkocsit, mely őket Saint­Germain-des-Prés terére vitte. — Holnap tehát el fogunk oda menni, a szerencse szemébe nézni ? — kérdé Cár­ral, midőn nyugalomra vonult. — Igen elmegyünk! — válaszolta az elcsábított Xavér. (Folyt, köv.) A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Tökéletlen mű az ember magányában, befejezetlen, egész tökélyre csak társaságban jutó. Csak itt fejtheti ki lelkét, csak itt lehet gezdaggá testben és lélekben, csak itt vergődhetik föl a boldogság magas fokára. Vajda P. * Az isten társaságra teremte az embert; nincs sziv, mely e földön nem találná ro^ konát, melyet egy titkos, le nem irható érzet nem vezetne embertársához s kiknek gondolatai egy irányt követnek, találkozva boldogabbnak érzik magukat. Eöfcvös. Minden ritkaságok, ritkasága olyan asz­szony, ki ha egygyel lakik is, soknak tet­szeni ne vágyna. Kisfaludy K. * Valóban szeretni csak erős sziv tud. Eötvös. A veszélytől csak a boldognak van oka tartania.

Next

/
Oldalképek
Tartalom