Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-28 / 52.szám

vényei és a tőkevisszafizetések teljesen "bélyeg-, illleték- s adómentesek; a szelvényeket s a kisorolt kötvényeket az állampénztárak váltják be. Ezenkívül a nevezett vasutak is jótállnak a kötvényekért, melyek a törvény értelmében óvadék képesek s árvapénzek elhelyezésére alkalmasak. Hitelpapírért többet tenni csakugyan lehetetlen s nem szenved kétséget, hogy az európai s különösen a német piacz uj magyar papirt, mely oly czélokból létesít te (ott, melyek a. velünk szövetséges Németbirodalmat majdnem oly igen kell, hogy érdekeljék, mint jó magunkat, — a legkedvezőbben fogadja s a I*. hó 25-én megkezdett aláírásnak teljes, fényes sikert koszit olő. Magyarország eddig mindent megtelt s jövőre is meg fog tenni mindent, a mit a saját s a világbéke érdeke tőle megkíván. Dusán áldoz a béke megóvásáért s e mellett a legkielégitőbb mérv bon gondoskodik a bevételek emeléséről, a legtökéletesebb, 1 egkérdéstelenebb biztosságáról a hitelnek, melyet Európa nyújt neki. Erősek akarunk lenni, a jó hitel lényeges tényezője ezen erőnek, s a bank-csoport, mely ezen erő érvényesítéséhez segélyünkre van, megérdemli Magyarország köszönetté. Szöleink ügyében. Esztergom, jun. 2ö. (Két közlemény.) I. A hegyet-völgyet elborított hóözön miatt nehéz aggodalmak közt lefolyt hosszú tél után reményteljesen indult ugyan a viruló kikelet, ámde a május havában beállott és napokon át zugolt féktelen éjszaki szelek és kapcsolatos derek, ezek nyomán pedig az idő előtt beköszönt sorvasztó hőség nemcsak a szőlősgazdákat sújtotta érzékenyen, de a földmiveséket is, főleg a tavasziaknak erőszakolt korai s ép azért gyarló fejlődésük miatt napról-napra mindinkább elszomorító; el, annyival inkább, minthogy az alig három év előtt legelőször észlelt phylloxera összes szőlőhegyeinket képzelheti en arányokban ellepvén, gazdáink jövedelmének úgyszólván egyedüli biztos kutforrását s ezzel kapcsolatosan szegényebb munkásoszlályunk megélhetési alapját, közvetlen létérdekét támadta meg. Ily kietlen előzmények után akaratlanul is fontolóra kell venni az illető gazdáknak azon segédeszközöket, melyeknek segélyével szőlőhegyeinknek előre látható végpusztulása esetére mind saját, mind pedig családjuk fentarthalását biztosithatják. Ezen segédeszközök közt mindenekelőtt főleg az alkalmas homokterületeknek szőlőtelepekké leendő lehető sürgős átalakittatása ajánlható. — Esztergom városa azon szerencsés helyzetben van, hogy négyszáz kat. holdra terjedő oly homokos teriilettel rendelkezik, mely eddigelé sivár legelőül szolgálván, csaknem elveszettnek vala tekinthető, szőlőtelepnek ellenben az országos vegyelemző-intézot hivatalos bizonylata szerint, egy aránytalan részecskét kivéve, különbség nélkül alkalmas. Miért késleltetjük tehát az önként ki ii ál k ozó al k alom fe I ha sz u á 1 h a tá sá t ? Miután a rendszeres parcellalás, az árvereztetéshez megkívántató felsőbb engedély megszerzése, úgyszintén a talaj czélszerü előkészítéséhez szükséges munkálatok eszközléso mindannyi különkülön időszakot kívánván, a mindennapi mulasztás a közügy érzékeny kárával jár. Eddigi tapasztalatomhoz képest azonban — bocsánat merész sejtelmemért — a'tói tartok, hogy «Saguntum Roma deliberante perit». Ne halaszszuk a szükséges lépésekot és kellő intézkedéseket azon időre, midőn létező szőlőink végleg elpusztulván, még jobbnemü elletni, ojtani vagy szemezni való fajokért is a vidékre vagy idegen földre szorulandunk. Második módja a vész elhárításának a jókor idején egyszersmind szabályszerű módon és arányban alkalmazandó, szénkénegezésben kereshető. Az illető eljárásra nézve azonban mindenekelőtt és első föltételkint megjegyzem : miszerint a szénkénegezés vagy tavasz kezdetén, vagy szüret után, de mindenkor száraz időjárás mellett és szikkadt talajban eszközlendő. Lényeges föltétele a szénkénegezés sikerének a lehető gyors vagyis a vész terjedelmét megelőző eljárás is. Minélfogva az óvatos gazda, mihelyt a befészkelt rovar legelső tünetei mutatkoznak, melyek nemcsak nagyi tó-üveg segélyével észlelhetők, de azon szembeszökő jelenségből is bizton meghatározhatók, haliogy oly szőlőkben, melyeknek egész területén egyiránt található üdezöld hajtások a tőkék teljes épségére vallanak, egyes szabályszerű kisebb körökben a szőlő fája mindinkább elsárgul, növése csináltatták számomra ezt a szégyenpadot. Az egyik, hogy teljesen kitépjen családi kötelékemből, a másik, hogy szolgálatokat tehessen egy olyan asszonynak, a ki csak eszközül használja. De mind a ketten csalatkozni fognak! Kovács László fölemelkedett s erélyesen folytatta: — Mondja meg kérem a feleségemnek, hogy ez órától kezdve küzdeni fogok minden akadály és ármány ellen. Mondja meg neki, hogy nem egyezem sohase az elválás tervébe, sőt mindenképen ellene fogok dolgozni. És mondja meg neki, hogy gyermekemet semmi szin alatt se veszteni el, sőt magam fogok eljönni érte . . . Ugy-e bár nyilt és őszinte ember vagyok? Lássa, ügyvéd ur, nekem is küzdenem kell azok ellen, a kik nemcsak családi boldogságom vészharangjait verik félre, de életem lélekharangját is megkondítják. Nem akarom szépíteni hibáimat, de lemondanom sem szabad férfias küzdelmemről. Minek tartana engem a világ, ha kitérnék az összeütközés következményei elől? Van bátorságom és tehetségem, van jogom és kötelességem megótalmazni mindazt, a mi ez órában koczkára van téve. Jelentse ezt ki Baranyán s mondja meg őszintén, hogy nem engedek jogaimból. Vizkelety nyugodtan hallgatta az első védelmi nyilatkozatot, azután ezt válaszolta: — Nem számítottam, de nem is szereztem érdemeket ennyi őszinteségre és férfias nyíltságra. Tisztelem álláspontját s hasonló Őszinteséggel, nem mint fiskális, hanem mint ember kinyilatkoztatom, hogy én is igy tennék az ön helyében. Még egyről tájékoztatni akarom, azután bevégeztem küldetésemet. Néhány nap előtt ön Baranya bérbeadását sürgette. Akkor nem volt idehaza s kedves neje az én tanácsomat kérte ki. Nem tulajdonitottani az első nap valami nagy fontosságot az egész dolognak. De iNemesváry, a ki meglehetősen be volt avatva az ön családi élete titkaiba, ugy látszik tovább adta a bérlet ügyét s ekkor még az nap egy asszony jelent meg nálam. Talán fölösleges is megneveznem. — Nem eladó Baranya? — kérdezte. — Nem, csak bérbeadó. — Hát én ki akarom bérelni. — Majd bejelentem Kovácsnénak. — De ne említse a nevemet! — Hát kiét? — Például Nemesvary ét. — Nem lesz elég komoly szine az ügynek. — Akkor akárkiét. Jobb szeretném azonban, ha megvehetném a kastélyt. Kérdezze meg kérem a képviselönét, hogy nem volna-e hajlandó a birtokot eladni? Megkérdeztem. Neki sem kellett megemlítenem, liogy ki az az asszony, a ki meg akarja vásárolni a baranyai birtokot. Rögtón kitalálta. Oh, az asszonyokntik e részben sokkal finomabb érzékük van, mint nekünk. Abban a pillanatban készek lettünk. Nem volt tóbbet szó se bérbeadásról, se eladásról. Az ön neje határozottan kijelentette, hogy megtagadja az ön akaratát s nem nyújt alkalmat a birtok eljátszására. Akkor még azt hitte, hogy ön összejátszik Adlernével s ezen az uton akarja megvétetni a birtokot nejétől — a jövő számára . . . Kovács László feszült figyelemmel hallgatta az ismeretlen kérdést. Nagyon nyugtalan volt az ügyvéd elbeszélése alatt, de megcsökken és végre a tőkék is teljesen elsorvadnak. Ily tapasztalat után a szénkénegezésre alkalmas egyetlen őszi vagy tavaszi napot se szalaszszon el tétlenül a gondos gazda, annyival is inkább, minthogy a rovarnak végtelen gyors szaporodása folytán a második, harmadik évben netalán megejtendő szénkénegezés —• miről teljesen meghiúsult saját költekezésünk, fáradozásunk folytán nemcsak én, de egyike a legtörekvőbb, egyszersmind áldozatkész szőlészeink-, gyümölcsészeiuknek, Niedermanu Pál ur is, sajnos tanúságot i tehetünk — teljesen kárba veszend. Annyival is inkább, mert ha a sikeres gyérítéshez megkívántató maró szert mérsékelt adagban alkalmazzuk, az életben maradt rovartömeg tudvalévő íulszaporasága mellett mul hat lauul elpusztitandja szőlőnket, ha pedig nagyobb mennyiségben alkalmazzuk a phosphortelitott bűzös szert, a teljesen kiveszett rovarral egyszersmind a szőlő is elpusztul. Minek folytán a meghiúsult remény és elveszelt időn tul még sikertelen költekezésünk is kárba veszett. Harmadik módja a bortermelés jövő biztosításának az ellentálló amerikai fajok meghonosításában keresendő. E tekintetben okszerüleg és első rendbon azon fajok ajánlhatók, melyek eredeti minőségükben vészmeiitesek lévén, pár év múlva kész terméssel jutalmazzák a gazdái. Ilyenek az eddigelé biztosaknak talált szénfekete Jaquez és Herbeniout, úgyszintén a fehér Koningham és York Madeira fajszőlők, melyek a végleg elpusztult, időközben azonban kellőleg rigolirozott szőlőtalajban, ügyes kezelés mellett, nemcsak könnyen meghonosíthatok, de egyszersmind kielégítő termést is nyujtandanak. Másodrendben pedig a Ripáriáknak minél nagyobb számban való szaporítása ajánlható. Minthogy azonban a Ripáriák élvezhető italt csak azon esetre szolgáltatnak, ha előzetesen akár szemzés, akár pedig ügyes ójtás segélyével jobbnemü szőIőfajainkkal termékenyittetnok : annálfogva szőlőmiveséink jövő sorsa niulhatlauul megkívánja, hogy az ügyes szemzés- és ójtásban legalább az ifjú nemzedék magát mielőbb és minél nagyobb számban begyakorolja. A szükséges előismereteket, valamint magát a gyakorlati eljárást a tanulni vágyó ifjú a Gazdasági Egyesületnek helybeli amerikai szőlőtelepén az illető társulati vinczellériől szemes megfigyelés és utóaz titán annál nagyobb nyugodtsággal felelte : — Jelentse ki, kérem, a feleségemnek, hogy soha egy szóval sem beszéltem azzal az asszony nyal a baranyai birtokról. De azt is, hogy mikor a bérbeadást javasoltam, abban az órában magasabb ambiczióm sugalta, hogyha ott maradok, a hol vagyok, akkor nem lesz többet szükségem Baranyára. Sőt a birtokkezelés gondjai nagyon megakadályozták volna jövőmet és haladásomat. Ez volt a szándékom. És ennek hitelesítésére becsületszavamat adom. — Köszönöm, rendben vagyunk — válaszolta az ügyvéd s távozni készült. — Szeretném, ha valamikor nem az ügyvédnek, hanem az embernek lehetnék hálás. — Legyen nyugodt képviselő ur. Én nem fogok ön ellen nemtelen fegyverekkel föllépni. Sőt azt akarom, hogy ne legyen a veszedelemből egy szó sem igaz s maradjanak a félrevert harangok puszta riadalomnak. Kovács László hálásan nyújtotta kezét az ügyvédiek, a ki gyorsan eltávozott. Csak most látta először azt a hálót, melyet Eszter kivetett. Csak most kezdte ezt az asszonyt olyannak ismerni, a milyen valóban volt A ki biztosan számit a családi katasztrófára s már előre is megakarja szerezni a baranyai kastélyt és birtokot — kárpótlásul és nászhozományul. Milyen megszégyenítő, milyen lealázó, milyen becstelen gondolat! A képviselő nemcsak félelmetesnek, de veszedelmesnek tartotta ezt az asszonyt, a ki először a szivét, azután a becsületét akarta kirabolni. lagos magánpróbálgatás utján könnyen elsajátíthatja; annyival is inkább, minthogy a készséges és ügyes fiatal vinczellér még szóbeli magyarázattal is szolgáland. MESZÉNA JÁNOS. CSAMO&, A párkányi karácsonyest. II. A helyivel majd ugy esett, mint a zugiéban; szorítottak azért, ha nehezen is. Nincs egyéb hátra, utolérni a tagokat evésben, ivásban. A hangulat majd megjön. Evésben nem nagy virtus, ivásban nehezebb, «embor kell hozzá», megmondta már Aristotetes. Alig fújtam ki magamat a kétrendbeli pecsenye, egy tányér diós-mákos, meg két üveg befőtt bevevése alkalmából elkövetett fáradalmaimból, Miska már ott csókolózott a plébános úrral. Fogadkozának egymásnak örök hűséget és disputájának ama közérdekű théma fölött erősen; Mi csúnyább vájjon : szuszogni-e evésközben, avagy illedelmetlenüt szürcsölve közreműködni? Hörpenteni pediglen közbo-közbe, nagyokat, el nem feledkezének. Kokas Peti az aecusativus cum infinitivót magyarázta az ifjabbak és gyöngébbek lelki gyönyörűségére; Szalay (rabi lóbázta a fejét hozzá, majd lecsúszott a nyakáról; a fődoktor ur adomázott, de még csak olyanokat; egy aszszonyság, nem tudom, kinek tiszteljem, gi tarozást müvei a háttérben ; a vadászok dobálták a sulykokat, ahogy csak vadászember cselekedheti: íme a helyhezet signa túrája! Ha az a jég nem volna, üdvözölném a mulatságot! Miska lassankint a theologiába avatkozott főtisztelendő barátja kedvéért. A kalács- és sonkaszenteiés jelentőségéről elmélkedtek, karácsonyról húsvétra ugorván az eszmetársasitás lajtorjáján. Főorvosunknak se kellett több. Tud ő a kalászszentelésről olyan históriát* a mely semmiféle lőcsei anokdotáriumban még elő nem fordula! Persze hogy halljuk! Halljuk! A plébános ur bömbölt legigazabban, pediglen reá járt a rúd! Az ilyetén alkalomhoz torok-köszörülés és a többi elengedhetetlen. Meglett. Conticuere omnes intentique ora tenebant. — Volt egyszer egy plébános. Megtántorodott miatta, de nem akar elbukni érette. Sok szenvedés, nagy bűnhődés járt ki ballépéseiért, de azért mégsem akart többet vigasztalást keresni az ő mérges csókjaiban s veszedelmes szerelmében. Szakítani akart vele örökre. Ezt követelte családi élete becsülete. Megérlelődött lelkében a nagy elhatározás. Csak meg is mondhatná neki. Vigaszt és megnyugvást talált benne. Ekkor belépett a vén cseléd s egy névjegyet nyújtott át. Kovács László habozni kezdett, de rövid küzdelem után ezt mondta: — Vezesse ide. Néhány pillanat múlva kitárult az ajtó s belépett az igézetes szép Eszter azzal a bűbájos mosolylyal, melynek az ára eddig már egy összeomlott menyország volt. (Folyt, köv.) — Katonazene. Ma d. u. hat órakor a szigeti sétatéren katonazene lesz a következő műsorral: 1. Osztrák-induló Ischpoldtól. 2. Nyitány Meyerbeer Ördög Róbertjéből. 3. Walzer Strausstól. 4. Zarándok-ének Wagner Taunhauserjéből. 5. Anikó. Polka-mazurka Prsinától. 6. Potpourri Widemanntól. 7. Német Jóska csárdása. — A komáromiak a napokban külön propelleren Visegrádra kirándulást rendeztek. A vidám társaság még vidámabb eiceroneje Szenttamási Béla ügyvéd volt.