Esztergom és Vidéke, 1888

1888-01-01 / 1.szám

Melléklet az Esztergom és Vidéke I. számához. városunk, Esztergom jelöltetett ki, s midőn a törökök járma alá került vá­rosunk és várunk, ennek visszafoglalá­sa az akkori római pápa, XI. Incze, pénzével és katouáival nagy mérvben elősegité. De ne időzzünk a múltban, nézzük, mi történik ma is. Ép ugy, tiltat a hogy a magyarok tántorithatlan hűség­gel ragaszkodnak a szentszékhez, ép ugy ismételten alkalmat talál 0 Szent­sége, a magyarok iránti rokonszenvét kinyilvánítani. íme csak pár hét előtt, november ber 30-án, mily lekötelező atyai ke­gyességgel fogadta 0 Eminencziája, a herczegprimás vezetése alatt hódolat ára Rómába zarándokolt 500 bonfitársnn­•kat, kik között mintegy 20 esz:ergomi szem- és fültannja volt 0 Szentsége kegyességének, midőn 0 Eminentiájá­nak, szeretett Prímásunkuak fenkölt szellemű üdvözlő beszédére válaszolván, a többi között ezeket monda : «Nem mondhatjuk, mily nagy vigaszt nyújt nekünk, különösen annyi gon­dunk között, érzelmeiteknek ezen ki­váló s nemes nyilvánítása s vissza­idézvén a múltnak emlékeit, érzelmei­tek e nyilvánításában az ősi erényt is­merjük Pul, azon erényt, melyet Ma­gyarország minden jó és balszerencse közt megőrizett.» Es továbbá körlevelére való hivat­kozás mellett a nagy Pápa ezen dicső szavakat hangoztatta : «A mi körlevelünket illeti, hogy azt püspökeiteki e'í küldjük, arra nemcsak apostoli hivataluuk indított, hanem egy­szersmind különös jóindulatunk a ma­gyarok iránt, a mi valóban nem kisebb mérvben él Bennünk, mint elődeinkben. 0 Szentségének üy dicső nyilatko­zata méltán felkölték az egész művelt világ figyelmét s az irántunk való be­csiüést nagyban fokoz'a; ám minket mindazon indokok, melyeket rövidüli vázolni szerencsém volt, kell, misze­rint arra lelkesítsenek, hogy most, Szentsi'ges Atyánk félszázados papi ju­bileuma alkalmával, fiúi hódolatunkat és kegyeletünket ünnepélyesen kinyil­vánítsuk s azt jegyzőkönyvünkbe ig­tatva megörökítsük s hódoló feliratban 0 Szentsége trónja zsámolyára jut­tassuk. A hódoló felirat mielőbbi szerkesz­tése, valamint diszcs alakban kiállí­tása, továbbá annak a bíboros prímás­hoz azon kérelemmel való átnyuj ására, hogy azt alkalmas utón 0 Szentségéhez jutassa, kérjük fel a tek. polgár­niüsttr urat. Ajánlom indítványom egybangu el­fogadását. » Ezen hévvel és érzelemmel elmon­dott itulitványlioz a képvíseőltestület egyhangú lelkesedéssel hozzájárult s a hódoló fülirat szeikesz ésével s a her-| czegprimáshoz átnyujfásával a polgár-' mester bízató!t meg, a ki nem kisebb lelkesedést keltő szónoklatban méltatta' azou kiváló érdemeket, a melyekért különösen Esztergom sz. kir. városa a Szentszék s Magyarország herczegpri­másai iránt örökös hálával tartoznak. Erre az emelkedett hangulatú kép­viselőtestület rátért a napirend tár­gyalására, a miről jövőre közlünk ki­merítő tudósítást. Mikor a sírásók gratulálnak. A sírásókat csak Hamletben szeretem, mert ott a koponyák és csontok nyel­vén nagyon sok bölcseséget mondanak. Hatiüm az esztergomi sírásók nem ismerik Shaksperet és nem mondanak, hanem csinálnak bölcseségeket. Ok cse­lekszik ugyanis orthographiai és stitisz­likai bántalmakban sínylődő életrajzunk bégére a pontot. De ezt olvan tökéle­Mikor a sírásók gratulálnak. A sírásókat csak Hamletben szeretem, mert ott a koponyák és csontok nyel­vén nagyon sok bölcseséget mondanak. Hanem az esztergomi sírásók nem ismerik Shaksperet és nem mondanak, hanem csinálnak bölcseségeket. Ok cse­lekszik ugyanis orthographiai és stitisz­likai bántalmakban sínylődő életrajzunk végére a pontot. De ezt olyan tökéle­tesen ér.ik, hogy bizonyos félelmes tisz­? teletet érzek, midőn a mu'andóság meí - teremberei minden januir elsején pon - ban nyo'cz órakor megjelennek nálan , Koporsószagot érzek, midőn a szűrt i emberek egy test távolságnyira olya állásba helyezkednek, mintha zártkör , próbát akarnának tartani közös tragt t diánk legutolsó felvonásából, mikor • sugó könyv kiesik az élet kezéből > minket, mint a világból kicsapott k( - médiásokat besoroznak a túlvilág vab j melyik kategóriájába, a hová különbé nem szükséges drága bélyegekkel ell^ • tott folyamodásokat benyújtani. A sírásók észreveszik meghatottságé , mat és komoran bámulnak reám. Hs i talmas csizmáikról nyomot olvaszt a h • dolgozó szobám kényes padlójára i mindaketten olyan ünnepélyesen állna i eloltom, mint a halhatatlanság szobra • a por és hamu élőit. ; Vannak pillanatok az ember életé , ben, mikor nem ismer önmagára. Ilye pillanatok azok, mikor sírásók állana ; életünk Rubiconjának partjai előtt. Végre az ünnepi csendet meg.öri a idő. 1 Lenkor drágák a pillanatok, mer idefönt sokkal többet jövedelmeznek a emberek uj esztendő napján, mint oda kint abban az örökkétartó másik boldo gabb uj esztendőben. Akkor aztán az egyik szobor meg mozdul és erőteljesen meglöki a tná sikat. — Kezd már rá no! Az a másik pedig visszavágja sir ásói nyugalommal; — Most, rajtad a sor! Végre egyszerre rágyújtanak eg; makámára, a mely azonban sokszor íiag; eltéréseket niu.at. Jól is van az ug; berendezve, hogy a sírásóknak ross jnemóriájuk van, mert ha jó lenne, ak kor a sok szomorú remiuiscentiától nen is tudnának szólni, csak sírni vag; sírt ásni. Nincs az a kínai mandarin, a k szeriartásosabb ábrázattal tudta volní 'végig hallgatni ezeket a hangokba ta golt hicrogliphákat. Nem ér.ettem ugyai egy sort se a szörnyű emberek mondó kajából, hanem azért nem vádoltau őket semmivel, mert a szegények nen | arra születtek, hogy hibátlanul szaval janak, hanem, hogy mi ne szavaljunk többet hibásan. Mélyebben meghatva, mint egy meg­bukott képviselőjelölt, midőn főkorte­sei vigasztaló szózatait sínyli, állottam ' a nevezetes férfiak előtt, midőn uj évi üdvkivánaaikat tolmácsolták csak a pirókon tul érthető nyelven, í Eszembe jnIott az élet sok érdeke­kontrasztja s a kontrasztok világitc humora kezdett átragyogni okoskodá­saim káoszán. Hát ezek az emberek boldog uj esz­tendőt kívánnak az élőknek, de azért nem egészen a viszontlátás minden re­ménye nélkül. A mióta, a Styx megszűnt s Cháron papét bebalzsamozták Bármim mú­zeuma számára, azóta a sírásók Európa összes városaiban uj esztendő napján szedik be az obuluszokat. A mitholo­giai megható szokás tehát nem szűnt meg, csak egy kiesit modernizálva ala­kult át. Semmi uj sincs a nap alatt. A mint az üdvözlők még néhány csö­pögő szót facsartak ki emlékezetük gyá­szos foszlányaiból, szerettem volna szó­hoz jutni, de nem birtam. Üdvözölni akartam őket hatalmas hivatalukért, de hideg veríték ontotta ki minden gondolatomat. Es ők ugy állottak előttem, mint a mozgó kasszák, melyek nem gondol­kodnak, hanem éheznek. Átadtam nekik az obuluszokat, de észrevehették ellágyult tekintetemről, hogy szerettem volua arra kérni őket: — Ha aztán egyszer a kezük al; • kerülök, akkor bánjanak velem kiint . letesen s csináljanak puha fekvés 5 odalent. i Mert mind a ketten kérges kezükt t nyújtották s majd egyszerre hajtot;ák — Isten fizesse meg. Majd tne| i szolgáljuk a tejs urnák! í No de akkor már a Hamlet sirásc • állottak előttem; azok a súlyos szavi • jelentőségteljesen néző bányászok, a ki i visszaadják megfagyott szivünket a föld • nek. A földbe azután gyökeret ve . egy rózsa s a rózsa illatában és színe - ben föltámad a sziv nókány paránya Hanem hát felejtsük el a hivatalo I sirásókat. Menjünk ki az utczára s egés raj ember fog felénk sietni hazug mc j solylyal, hamis kézszorítással s áltat . szóval boldog uj évet kívánni. Ezek.s mások csak sírásók, a kik azonban nei odakint, hanem még idefent megkezdi a munkát. A nevük: ellenség. A mes­terségük pedig: emberi dolog. Hát kívánjunk boldog nj évet ezek nek a sírásóknak is! GASTON. hírek. — Boldog újévet kívánunk össze olvasóinknak és munkatársainknak! — Harmadik mutatványszámunl a mai, melynek megtartóit előfizetőiül sorába igtatja: a kiadóhivatal. — Uj év napján a főszékesegyház ban herczegprimásuuk pontifikál s mon< a pápai aranymise emlékezetére egyház szent beszédet. — Üdvözletek. A herczegprimás palotában kitett íven tegnap tömegesei gratuláltak a herczegprimásnak Eszter gom össszes honoratiorai. •-- Ő Eminentiája, a sz. karácséin ünnepei alkalmával, Ma jer István püs pök úrhoz, mint a Jótékony-egyesülei elnökéhez, 300 frtot méltóztatott kii! deni, hogy ez összeg Esztergom ház szegényei közt osztassék ki. A nagy­lelkű főpásztor nemes szándéka szerint kapott ö venkilencz kir. városi család 142 frtot, tizenhét vízivárosi csalác 44 frtot, huszonnégy szttamási család 59 frtot ós húszon kilencz szentgyörgy­mezei család 55 forin:ot. Mindannyian hálakönnyek közt áldották a kogye? atyát, ki a szigorú tél közepett ilyen hathatós vigasztalásban részesité szű­kölködő híveit. — A pápai aranymise világ-ünne­pét ülik meg ma összes egyházaink, midőn XIII. Leo pápa ő Szentségéért ünnepi miséket mondanak. f Zádori János. Nemcsak Eszter­gomnak, de a magyar irodalomnak is halottja van. A legnemesebb szívű fő­papok egyike, a népszerű Zádori kano­nok jobbléire szenderült. Férfi kora teljében, munkabírása éveiben ragadta ki sorainkból a kérlelhetütlen halál. Dr. Zádori János 1831-ben Kátlóczon, Pozsonymegyében születeU. 1854-ben szent ölték föl. Balassagyarmaton kezdte meg egyházi pályáját, mint segédlelkész. Nemsokára tanár lett az esztergomi sze­mináriumban, majd zsinati vizsgáló s csak a közel múltban kanonok. Leg­kiválóbb művei: Uti vázlatok Olaszor­szágból 1867. 1869. A római kata­kombákról 1868. IX. Pius. 1869. Krisztus a történelemben 1868. Föl­dünk helyzete a mindeuségben 1871. Harminczkét szent beszéd 1865. Szent Péter két levele 1860. Társadalmi alap­elvek 1864. Gyászbeszéd Széchenyi J. felett 1860. Silvio Pellico rabsága órái 1860. Spanyol ut 1869. Egyptomi uti­vázlatok 1874. Az Uj Magyar Siont tizenhat éven át szerkesztette s csak az idén adta át fiatalabb tanártársai­nak. Van számos szentbeszéde, hol ki­adva, hol kéziratbau. Szóval a derék főpap az iroda tómban is tisztelt nevet vívott ki magának. Őszinte gyászszal vcszszük körül ravatalát, mert mind­annyian érezzük, hogy a legjobbak egyike köllö/ött ül tő'ünk. — Halálozás. Schleifer Mátyás, a Fürdő vendéglő átalánosan ismert és becsült bérlője és vendéglőse szerdán éjjel jobblétre szenderült, a mit a kö­vetkező családi gyászjelentés is tudat: Alulírottak megtört szívvel jelentik a szeretett férjnek, illetőleg a jó atyá­nak és rokonnak Schleifer M á­t y á s urnák, f. hó 28-án élete 60-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, szélhűdés következtében történt gyászos elh.inytát. A boldogult­nak hűlt teteme f. hó 30-án délután 3 órakor fog a kir. városi családi sír­boltban örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesz.elő szent mise-áldozat pedig f. hó 31-én regu'eli 9 órakor fog a kir. városi plébánia templomában az Urnák bemutatta:ni. A béke áldása lebegjen porai fölött! Özv. Schleifer Mátyásné, szül. Majer Alojzia, özvegye. Özv. Majer Ágnes, anyósa. Schleifer Lajos, E:el, Mátyás, gyermekei. Hoíf­bauer Ferencznó, szül. Majer Ágnes, Ffllöpp Matióné, szül. Stoklász Erzsé­bet, sóoornői. Hoífbauer Fertncz, Fű­lő pp Manó, Stoklász János, sógorai. — A megboldogult vendéglős typikus alakja volt városunknak. Ritka előzé­kenység, föláldozó munkásság és pá­ratlan becsületesség jellemezte őt. A Fürdő vendéglő törzsvendégei s egyéb megszállói sohase panaszkodhattak a vendéglős ellen. Jószívűségét jellemzi, hogy mindennap egész raj szegénynek kijárt a konyhájáról egy kis melegétel. De meg is látszott a megboldogult férfiú temetésén, hogy veszteség érte várost. Óriási részvéttel ment végbe a fényes temetés. Krotky kanonok, fő­székesegyházi plébános szentelte be a hideg koporsót s a Zenei Kör tagjai bucsúdalt énekeltek. Husz koszorút küldtek a megboldogult vendéglős ra­vatalára. A koszorúk között láttuk a következőket: «Kedves férjemnek: Gyá­szoló özvegye. «Édes jó atyánknak: Lajos, Etel, Matyi.» «Felüjthetlon só­gorunknak : Fülöp és neje.» »Tisztelet jeléül : a törzsvendégek.» «Felejthet­len jó gazdánknak: a pinczéri sze­mélyzet.* «Elfeledhetlen jó urunknak: a női személyzet.» «Hála jeléül: Gratz Rezső.» ^Legmélyebb tisztelet jeléül feledhetleu jótevőmnek : ifj. Deutsch Adolf.» «Kovács Béla Debreczen.» «Schwarcz Adolf és neje.» «Diamaut Bernát és neje.» «Popper Lipót és neje.» «Reviczky Gábor.» «Hoífbauer Ferenc- és neje.* «Foledhetetlen jó gazdánknak : a háziszolga személyzet.* «Pongrácz Zsigmond.» «Z\villinger ós neje.» «A megyei tűzoltók.* — A koszorúk alig fértek el egy külön ko­csin. Kováts Albert első temetkezési vállalata nagy pompát fejtett ki az utolsó tisztesség megadása körül. Dí­szes négyes fogat vitte ki a koporsót a kir. városi temetőben levő családi sirboliba, hová megtört fájdalommal kisérte ki özvegye, gyermeke és roko­nai. Több ezer ember töltötte be az utczákat s impozáns gyászkiséretet ké­pezett, így adták meg a derék ven­déglősnek az utolsó kegyeletet mind­azok, a kik élénken érezték azt a veszteséget, melyet halálával okozott. Legyen békés pihenése s áldott emlé­kezete ! — Vidám ujesztendöre ébredt a közönség legnagyobb része. A Zene­körben sikerült Szilveszter-este volt tánczczal, a Tarkaságban impozáns ha­lotti torral temették a kimúlt esztendőt s a Wargha-féle vendéglő nagy termé­ben vidám polgári elemek üdvözölték az uj esztendő felvirradását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom