Esztergom és Vidéke, 1888
1888-06-07 / 46.szám
Ezekből áll válaszom a hozzám intézett fölhívásra. A czikk egyéb tartalmára csak kevés észrevételem van. Magunk is tudjuk azt, hogy a legrövidebb és legelőnyösebb vasúti összeköttetés Esztergom és Budapest között a pilis-csaba-vörösvári völgyeken át létesíthető. Kértünk is arra előmunkálati engedélyt Szokoly Gyula úrral, egyidejűleg a bia-torbágy-esztergomi vasút előmunkálati engedélye iránt benyújtott kérvényünkkel, de az iránti kérvényünk a közlekedési minisztériumnál elintézetlen maradt. Tervünk a budapest-szentendrei- s a fővárosi közúti vaspályával leendő csatlakozásra volt alapítva, azon esetre, ha a közúti vaspályán a gőzmozdonyokkal való közlekedés engedélyeztetni fog, erre azonban akkor nem volt kilátás. Tagadhatatlan továbbá az is, hogy ezen vonal egész O-Budáig, legolcsóbban lenne kiépíthető annak az országos vasúthálózathoz való közvetlen csatlakozása azonban a főváros területén, oly nagy akadályokkal és költséggol járna s a vitelbéreket annyira megdrágítaná, hogy az evégre szükséges tőkét sem előtéromteni, sem annak megfelelő kamatozását, biztosítani nem lehet, a magas vitelbérek pedig a vidéki kőszéu ós egyéb termények versenyképességét egészen megbénítanák. Bizonyítja ezt a Majthényi-félo terv is, melynek építési s pénzbeszerzési költségei 6 millió forintra vannak előirányozva, mely tőkónok kellő kamatozása a helyi forgalomból semmikép nem várható. Ennélfogva az esztergom-ó-budai vasút csak a fővárosi Közúti vaspályatársaság által építhető ki, ha az a főváros területén a gőzmozdonyokkal való közlekedésre engedélyt nyerend. Ez a pálya azonban kizárólag a fővárosnak kőszénnel, épü-i letanyagokkal ós egyéb terményekkel való ellátására lesz kénytelen szorítkozni, de mindemellett is ezen vonal jóval jövedelmezőbb leend az Ó-BudaSzenteudreinél. Az országos vasúthálózathoz való közvetleu csatlakozást pedig ott kell keresnünk, ahol azt legköuyebben hozhatjuk létre. Ilyen alkalom csak kettő van, úgymint Bia-Torbágynál és Füzitőuél. Hogy az előbbinek létrejöttéhez mennyi kilátás van, azt fentebb kimutattam, az utóbbi való kilátást pedig még csak a jövő fogja megmutatni. — Már ismét a régi dalt kezdi. — Régi szenvedésről és uj sérelemről. — Egyikre sem emlékezem. Egyébiránt győződjék meg jóindulatomról. Jöjjön ma este hozzám theára. Nemesváry az első pillanatban habozott, de azután boldogan mosolyogva köszönte meg a váratlan meghívást. — Nagyon érdekes mondanivalója van. — Égek a kíváncsiságtól. — Pedig mindössze is egy álhír az egész. — Melyik? — Hát van több is? — Nem tudom egész bizonyosan. — De azt csak egész bizonyosan tudja, hogy Rozner bankárnak semmi baja sincsen ? — Azt egész bizonyosan tudom. — Nos, lássa engem azzal a hírrel akartak megrémíteni, hogy összes értéknemüim ott vesztek Roznernál. — Pedig szó sincs a betörésről. Adlerné diadalmasan mosolygott, mert belevitte a boldogtalan szerelmest a kelepczébe. Most már tudta, hogy Nemesváry is be van avatva a koholmány könnyű titkába. Majd megtudja a részleteket odahaza. — A mint valaki megkezdi a távozást, jöjjön értem, Nemesváry. Ezzel a szép asszony kezét nyújtotta s ugyanazon perczben már egy előkelő miniszteri hivatalnokkal csevegett. Nemesváry |végig sietett a salonokon s ugyanott találta meg Kovácsnét, a hol elhagyta. A két asszonynak volt oka mentől távolabb maradni egymástól. Ádlerné megjelenése annyira külszín megmentése volt, Ebből látható, hogy vasutügyünk sokkal mélyebben vau elmorülvo, semhogy azt egy hírlapi czikkel vagy jó tanácscsal helyéből kimozdítani lehotiie. Oly vasút, mely Esztergom vidékét, az országos vasúthálózattal összeköti, csak ugy jöhet léire, ha azt vagy a kormány építteti, vagy a vidék kőszéntelepeire s egyéb értékes termékeire való tekintettel és azok felhasználásával kapcsolatban, a speculatió karolja fel és ha azok nem követelik az érdekeltség toljes mérvű hozzájárulását, hanem megelégesznek azon támogatással, melyet az nyújtani képes. Es valóban csodálkozni kell azon, hogy ez már rég meg nem történt. Megfoghatatlan az, hogy egy 12 négyszög mértföld kiterjedésű köszénterület, számos egyéb értékes terményekkel, egy iparos vidék az ország közepén és a főváros közelében, még mindig nincs a fővárossal vasút által összekötve s az országos vasút hálózatba bele vonva. Ily vállalat a belefektetett tőkét bizonyára dúsan gyümölcsöztetné. A kormánynak azonban nincs gondja oly fontos közgazdászati érdekek előmozdítására, milyenek a kőszéu bányászat felvirágzása, a főváros gyáriparának, a vasutaknak és az ország egy harmadrészének olcsó kőszénnel való ellátása. A pénzügyi körök pedig kényelmesebbnek találják az értékpapírok árkeleti hullámain ringatni magukat, mintsem munkával, uj vállalkozással uj értékeket teremteni. Örülni kell tahát azon, ha elvétve akad egy vállalkozó, a ki vasutügyünkkel komolyan foglalkozik. Ez csak külföldi lehet, mert a belföldiek nem bírnak erre elegendő életrevalósággal. A füzttőesztergomi vonalat is egy ily külföldi vállalkozó karolta fel, ki annak előmunkálatait saját költségén készítteti el, •mert nagyobb súlyt helyez az esztergomi vidéki kőszéntelepeknek az ország nyugoti vidékével és Becsesei való vasúti összekötésére, mint a fővárossal való összeköttetés rövidségére. De azért ezen utóbbi csatlakozás olőnyei sem megvetendek, mert az által az Esztergom vidéki kőszén a Salgó-Tarján vidékeivel még mindig versenyezhet. Ezzel az érdekeltség is meglenne elégedve addig, inig a főváros felé egy rövidebb vasút kiépíthető leend. A mi végül a dunahajózás előnyeit és versenyét illeti, arra nézve elég leend a czikkiró urat az Esztergom és hogy a legelső alkalmat szemelte ki távozásra. Kovácsné is igy gondolkodott egész addig, mig Nemesváry vissza nem tért. Egészen föl volt hevülve. — Beszéltem vele, asszonyom. — Kinek a társaságában van? — Most Berky minisztertanácsos családjával ismerkedik a legutolsó szalonban. — Hogyan fogadta? — Végtelen szeretetreméltósággal. Ez az asszony ma mindent meg akar czáfolni bámulatos nyugodtságával. — Reménylem édes Nemesváry, hogy ezt a tulajdonságot csak tőlem se fogja elvitatni. — Isten ments asszonyom. Habár kegyednek épen nincsen oka nyugodtságáért küzdenie. — Milyen a hangulat ? — Az uri társaságok már mindent tudnak. — És a nők? — Azok majd holnap fognak többet tudni. •Kovácsné egy kissé elsápsidt. — Beszélni akarok azzal az asszonynyal — mondta azután határozottan. — Nagy feltűnést fog kelteni vele. — Mindegy. A szemébe akarok nézni. Meg akarom látni rajta, hogy mennyivel különb, mint én. Tudni akarok valamit, a mi nem enged halasztást. — Hagyja asszonyom, későbbre, mikor a társaságok oszlani kezdenek s a figyelem is szórakozottabb lesz. — Nem várok tovább. Vezessen hozzá. Nemesváry hiába szabadkozott. — Négyszem között akarok beszélni vele. Vidéke előbbi számaiban «Vasutunk előnyei» czim alatt általam közlött adatokra utalnom. BüRÁNY JÁNOS. Esztergomi írók. (Folytai ás.) 19. Fojtényi János Cassián. Született Esztergomban 1822. szept. 15-én. Tanulását Esztergomban kezdé s 1829. évi okt. 16-ika óta mint sz. Benedek-rendjének tagja, Győrött és Bakonybélen folytatá, Pannonhegyen pedig bevégezte. 1837. jul. 26-áu felszenteltetvén és egy évig (1837 8.) a székház főegyházában hitszónokoskodván a győri k. középtauodában nyert alkalmaztatást, hol a nyelvészeti osztatni yokat öt éven át 1813-ig, a szónokokat Esztergomban két- s ugyanott a a költőket egy éven át vezérlé. 1847. év végén a pozsonyi k. akadémiában lett hitszónok, 1840. évben az ujonezok almestere Pannonhegyen, 1851—6. a győri íőgymnasiumban a latin philologia tanára, 1866—70. tanár Pannonhalmán, azután nyugalomban élt több éven át Pannonhalmán, most perjel Bakouybélben 1835-ben készítette a magy. tudós társasághoz is beküldött terjedelmes értekezését a kettős belük egyszerűsítéséről «Ujon egyszeritett magyar betűrend* czim alatt. Önálló müvei: 1. Magyar Költemények. 1853. 2. Égi lant, vagyis egyházi énekek, lilániák- és imádságokkal a hazai tanuló-ifjúság számára. Győr. 1841. Több kiadást ért. 11-ik kiad. Győr. 1872. 3. A görög régiségtan rövid egybefoglal ata. A magyar ifjúság hasznára. Buda, 1846. 8-rét, 147. 1. 4. Görög régiségtan. Győr. Sauervein. 1882. 8-ret, 279. I. Folyóiratok- és lapokban. A bajuszos botükről. Hirnök. 1838. év. Századunk. Nyilatkozat a lelki gyakorlat felől. Kel. és Nov. 1844. A hattyú és varjú. U. o. 1845. Egy kath. liitszolgának őszinte szózata/Kel. és Nev. 1848. 1. 33. sz. Jó és okos emberek nem tudnának megegyezni. U. o. I. 49—50. sz. A gyermekek első áldozári szertartásáról. U. o. II. 49—50. sz. Nemzeti zsoltár a közuyomor idején. U. o. 78. sz. A szerencsétlenség Istenhez térit. Kath. Népt. 1848. Az utolsó szalonban Berky családja épen távozóban volt s a szép Adlerné rögtön észrevette, hogy mi vár reá. A mint Kovácsné Nemesváry karján a terembe lépett, Adlerné eléje sietett s kezét nyújtotta. Mozolygott nagyvilági hölgyektől kölcsönzött mosolylyal. Kovácsné nyugodtan üdvözölte legveszedelmesebb ellenségét s Nemesráry eltűnt, mint a füst. Szemben állott egymással a két asszony. Az első pillanatokban csak a szemeikkel beszóltak. Szenvedélyesen és kíméletlenül. Kovácsné tekintete elárulta a megvetést, Adlernéé a diadalt. Mind a kettő jogában akart mutatkozni. Az egyik, a ki szeretett, a másik, a ki szeret. A kettő együttvéve, a ki gyűlöl. — Magunkra vagyunk — kezdte Kovácsné — kérem Őrizze meg nyugalmát a világ előtt, mert erre nekem is szükségem van. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak azt mondom, hogy mindent tudok . . . Adlerné nyugtalan mozdulattal játszott legyezőjével. — Legyünk azonban tisztában egymással. Képzelje magát az én helyzetembe és szolgáltasson nekem igazságot. Én nem vádolom se a férjemet, se önt. Vádolom a sorsot, a melyben különben megnyugszom. A történteken változtatni nem lehet s én tisztában vagyok a kibontakozással. Egyet azonban meg kell tudnia önnek és ez az, hogy én nem fogok férjemnek megbocsátani. Adlerné szemei csodálatosan megcsillámlottak. — Nem fogok megbocsátani, mert nelíi már gyermeke van, a kinek szüksége lett volna egy szeplőtelen névre. BoldogtalanFülöp Lajos király és d'Affo érsek, ü. o. 1849. írásban is fogyasszuk a hibákat. Hiru. Néhány szó a pogány mythologia és classicusokról. Kel. 1850. 1. 27. sz. A hét görög* bölcs mondatai Antóniusból. Csal. lapok. 1852. Gymnas. értesítőkben : Egy tekintet Horatius Flaccus Quiiitus mii veire. Győri főg. ért. 185 2 / 3 . 3—11. I. A Horatius Flaccus énekei IV. könyvének 9. éneke magyarul. U. o. 185 5 / 6 . 3—7. 1. Balde Jakab, nagy német-latin költő. Értés. 185 01 / 60 . 1—23. 1. Ezeken kívül irt számos czikket értekezést, nemkülönben költeményeket, sz. beszédeket stb. OLVASÓ-ASZTAL. (E rovatban ismertetett müvek lapunk kiadóhivatalában rendelhetők meg.) — Az elvált asszony czimet viseli Csiky Gergely kitűnő drámaírónk legújabb, érdekfeszítő társadalmi regénye, melyet egyenesen a Pesti Hírlap számára irt s melynek közlését e lap nemsokára meg is kezd, mint már 3-ik regényt az ápril—júniusi negyedben. A Pesti Hírlap, mely ma közelismerés szerint a legélénkebb s legtartalmasabb lap, melyben a komoly közleményeket mulattatókkal találjuk vegyítve mindennap kivétel nélkül, ami főelonyét képezi a nagy lapokkal szombon, legújabban azt az elismerésre méltó rendszert hozta be, hogy igen hosszura nyúló regényeket nem közöl, hanem minden negyedévben 3—4, jól megválogatott regényt hoz ; ha éhez veszszitk a nagy gonddal szerkesztett rovatokat, kivált a bőségre és eredeti értesülésre nézve a legnagyobb bel- és külföldi lapokkal versenyző gazdag bir- és távirati rovatot, a legjobb nevü írók által szolgáltatott sok kitűnő tárczát, mulattató karczolatokat, milyeneket ily számmal egy más lapban sem lelünk, az előfizetőknek ingyen járó heti zenemellékletet, a szerkesztői üzenetek rovatát, mely tanulságos és mulattató egyszerre, —• ugy méltán be kell ismernünk, hogy 1 frt 20 kr. havi ós 3 frt 50 kr. negyedévi előfizetési árért többet adni és többet igényelni valóban nem lehet. Azoknak, kik a lapot talán még kevésbé ismerik, levelezőlapon nyilvánított óhajra egy hétig ingyen küld mutatványszámokat a kiadóhivatal (Budapest, Nádor-utcza Ságunkért ismét nem férjemet, hanem önt teszem felelőssé. Ne akarjon megezáfolni, asszonyom, ön saját fészkünkbe lopózott először, hogy onnan rabolja ki szivemet, Őrizze meg kérem nyugodtságát a világ előtt . . . Egy megcsalt asszony fájdalma sokkal nagyobb gyalázatánál. Ez a fájdalom tör ki most belőlem s vádolja önt, anélkül, hogy követelne s elitéli önt, anélkül, hogy büntetne . . . Ádlerné nem bírta kiállani a boldogtalan asszony tekintetét. Előkelő szórakozottságot színlelt s egy kis könyvecskével kezdett játszani. Azután mosolyogva mondta: — Visszaadom a tanácsát: őrizze meg kérem nyugalmát, mert erre nagy szükségünk van. Ez a környezet, mely már azon is megütközik, hogy találkoztunk, nagy örömet találna elárult érzelmeinken s megszólná legszentebb fájdalmunkat, önnek igaza van . . . mindennek én vagyok az oka . .. de mit tehetek róla . . .Vétkem véremben, átkom szivemben, szerencsétlenségem az ön boldogságában volt . . . Útjába léptem, megraboltam, ezt nem tagadhatom, ön megölhet engemet, ön megalázhat engemet, mert nekem nincsenek jogaim, nekem csak végtelen átkom van, mely egész a sírig fog üldözni . . . Tegyen velem asszonyom, a mit akar ... Ha meg nem öl, ilyen maradok . . . — Tehát tisztában vagyunk egymással. Utaink ez órától kezdve örökre elválnak .. . Csak akkor kell találkoznuuk, mikor nem boldogságunkkal, hanem életünkkel fogunk leszámolni . . . — Nem foglalja el szivemet a félelem, ha erre gondolok.
