Esztergom és Vidéke, 1888

1888-06-03 / 45.szám

ESZTHROOM, X. 1ÍVFOLYAÍU. 45. SZAM. VASÁRNAP, 1888 JÚNIUS 3. MftXUlSkftNlK I lETElNK INT KF/l'SZF.n VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Í'I'/IO'IIOSI Ali eges.- evm fél évre . negyedévre Eyy szóm ára 7 kr. (5 frt — kr. 'ó fit — kr. I frt r,0 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: .SZEINT-ATINA-UTCZA 317. SZÁM, liovn :i lap H/.(*ll«iiii réft/.ét illető közieményok kiiI<lHU<lők. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331. SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilltéibe szánt közlemények, eU»liz«léHÍ pénzek és reclaiiiálások intézeiidők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS llllfDKTKSIOK : 1 szólói 100 szóig — frt 75 krj 100-200 ig . 1 fit r,o kr.! 2UÜ-800-ig . 2 frt 25 kr.| líélyegdij ííO kr. M A (i A N -111 lí I > KT lí,S KK megállapodás szerint legjii lányosabban közöl tohiek. NYILTTÉIÍ sora %0 kr. A takarékpénztárak. Esztergom, jnn. 2. A szercdi takarékpénztár, mint általánosan tudva van, hamis vallók áldozata lett, melyeket a Friedmann és Würsching vágszeredi gépgyáros czég főnöke követett el. A hamis váltók ugyan körülbelül 30,000 frtra rúgtak, de ez még nem lett volna végzetes a, takarékpénzlárra, hanem midőn a veszteségnek liire kelt, az összes betevők felmondták betétjeiket, és ez azután megöl ője volt az intézetnek, mely most kénytelen lesz likvidálni a mit szintén csak a részvényesek ujabb áldozataival hajthat véghez. Pedig a szeredi takarékpénztár még aránylag kedvező helyzet ben volt, mert 70,000 frt alaptőke és mintegy 9000 frt tartaléktőke mellett csak mintegy 168,000 frt betétje volt, tehát aránylag csekély idegen tőkével dolgozott, holott akárhány olyan takarékpénztárunk van, melyek csekélyebb saját tőke mellett milliókra rugó botétekkel dolgoznak. De ezeket, az óriási idegen tőkéket oly módon helyezik el, hogy szükségesetén nem képesek annak csak kis részét is mozgósítani. Minő óriási válság fenyegetné az országot, ha az összes betevők, de ha csak csekély részök is felmondaná a betéteket? Pedig ba monarchiánk háborúba keverednék, vagy ha nagyobb ragály ütne ki, kétségtelen, hogy óriási lesz azoknak a száma, kik visszakövetelik betétjeiket. Es első sorban a takarékpénztárak jönnének zavarba, mert ezeknél van a, tőke leginkább jelzálogkölcsönökben lekötve, melyeket nem lehet egy könnyen mozgó si tani. A legutolsó statisztikai összeállítás szerint 1885-ben 395 takarékpénztár volt az országban, melyek mérlege szerint a befizetett részvénytőke 2,521,900 forint, a tartaléktőke" 20,069,000 forint volt, a betétek pedig 835,584,000 írtra rúgtak. Tehát mintegy 45 millió saját tőkével szemben a takérékpénztárak 335 millió idegen pénzt kezelnek. Es most lássuk, miként helyezik el a takarékpénztárok az óriási összeget. Á legnagyobb részét jelzálog-kölcsönökbe, vagyis ingatlanokba betáblázott kölcsöcsölibe fektetik, a mire 132,409,000 frtot adtakki, váltókban fekszik 131,610,000 frt, kötvénykölcsönökbe 35,948,000 frt, értékpapírokban 57,995,000 frt, leltár és ingatlanok 13,207,000 frt. Ezekből a számokból könnyű a következtetést levonni. Ha a betevők felmondják betéteiket majd minden takarékpénztár fenakad, mert a mint a fen utóbbi adatokból látható körülbelül 182 niillói frt, csak hosszú idő múlva és nehezen folyósítható tételekben van elhelyezve, de még a váltóiárcza nagy része sem hajtható be elég rövid idő múlva. Az igaz ugyan, hogy a betétek felmondására is van bizonyos határidő kitűzve, do ha a mi intézeteink betéteit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy ez nem elégséges, minthogy a betétek jobbára kis összegekből keletkeznek, melyekre nézvo vagy egyáltalján semmi vagy csak nagyon rövid idejű felmondás vau kitűzve. Ugyanis a 10 frtnál kisebb betéttel szereplő könyvek száma az összes betéti könyveknek 10-93% — a 10—40 frtosbetétek 18-52% 40 -100 frtos 13-67% 100 -500 frtos 30-12% volt, vagyis a kis betekre az összes betéti könyveknek 70%-ra esik. Igy jtehát a felmondási határidő nem sokat lendít a dolgon, mert a „kisebb betéteknél legfeljebb pár napi felmondás van, a mely idő alatt az aktívákat nem lehet folyósítani. Igaz ugyan, hogy a takarékpénztárakban meg van a jó szándék, hogy a saját és idegen tőke között levő óriási aránytalanságot minél jobban megszüntessék és azért igyekeznek lehetőleg nagy tartaléktőkéket gyűjteni, a mint már 25 millió forint részvénytőke mellett a tartalék alapok 20 millió tekintélyes összeget mutatnak fel, de mind a mellett az alap és tartaléktőke együtt csak alig 11%-at teszik ki az összes forgatott tőkének. Ez az óriási aránytalanság méltán ejti gondolkozóba azokat, kik a közgazdasági érdekekkel komolyan foglalkoznak, ezért hangoztatják magán körökben parlamentben és sajtóban egyaránt a takarékpénztárak reformjának szükségét. Mindenki érzi, hogy valamely óvóintézkedés, vagy "bizonyos mérvű szabályozás megtételének szükségessége elérkezett. Kétségtelen, hogy a magyarországi pénzintézetek a közszükség hatása alatt, társadalmi uton keletkeztek és az óriási erkölcsi és anyagi haladás, melyet ma felmutatni képesek fényes bizonyságok arra nézve, hogy állami befolyás nélkül is egészséges irányban fejlődnek őshazánk nélkülözhetlen közgazdasági faktoraivá váltak. Békés politikai viszonyok között talán nem is oly iminens a veszély, mely abban rejlik, hogy a takarékpénztirak a reájuk bizott óriási összegeket nem képesek ideje korán visszafizetni. Azonban a külpolitikai viszonyok nem oly természetűek, melyek tartós békére engednének következtetni és ha nem állunk is egy közeli báboru küszöbén, még sem jelentbetjük a helyzetet egyébnek bizonytalannál. Folytonosan hangoztatott reformeszmék abból a pontból indulnak ki, hogy a nagy mennyiségű betétekkel nem áll arányban a biztossági alap. Ez állapot megszüntetésére azt az orvosságot ajánlják, hogy egyrészt a botétokot kel korlátozni másrészt pedig a tőkéket oly módon kell el helyezni, hogy azok könnyen legyenek folyósíthatok. Gyakorlatilag mind a két mód majdnem kivihetetlen. A betétek a bizalom kifolyásai ós a bizalmat nem lehet korlátozni. — Ha valaki pénzét beviszi a takarékpéuzrárba, melyhez bizalma van, nem lehet őt visszautasítani azzal, hogy a maximum már el van érve, vigye tehát oly intézetbe a pénzét, melyhez nincs bizalma. — A mi a másik módot illeti ez som vihető könnyen keresztül, mert a takarékpénztár természetesen oly módon helyezi el a tőkét, a mely az illető vidék szükségleteinek legjobban megfelel és neki a legtöbb biztosságot nyújtja. Ez pedig nálunk, hol a gazdálkodással foglalkozók vannak túlsúlyban csakis a jelzálogkölcsönzés. A napilapokban sok mindenféle javas'M

1 izJszicrpiiidiiélielarQíája Kárpáti emlék. Te völgy, hol hőbb nap, olvadóbb a hó, Tél hamarább fut, nyár tovább pihen, Es szebb virány közt lüktet a folyó, Te völgy, e szóra oktatsz: szerelem! S te bérez, vihar korbácsát megvető, És visszavágó villámok haragját, Te elhagyott, sújtott, kopár tető, Fenséges bérez, ezt menydörgöd: szabadság! BARTÓK LAJOS. FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ(Tizenhatodik folytatás.) Az üde bokrok és lehajló faágak ugyan nem szívesen engedtek az úttörőnek, hanem azért a paradicsom kutatója mégis elérte az oáz regényes filagóriáját. Össze voltugyan egy kicsit tépázva, gyűrve a ruhája, pirosra verdesve a keze, az arcza, haraszttal és pókhálóval behintve a kalapja, hanem a czélnál nem sokat törődött mindezekkel a szokatlan viszontagságokkal. Buja vadszőlő font sürü eleven kárpitot a.kis kerti lak ajtajára. Az ablakokat lombos komló és iszalag-indák rejtették el. A falakból is alig lehetett látni valamit. Csak j a parányi padlás galámbháza látszott ki szabadon. Nemesvary megállott a paradicsom küszöbénél s tétovázva vesztegelt. Nem mert belépni s nem akart visszafordulni. Félt az első találkozás jeleneteitől s mégis örült, hogy ide érkezett. A nem messziről csobogó hegyipatak vízesése bizonyára jó szövetségese volt, mikor a makranczos gallyakon és a zörgő haraszton idáig törtetett. A kert túlsó végét határoló patakban vidáman nevetgélő leányok mostak. Egykét dalt is elorzott onnan a fürge szellő s még hangulatosabbá tette a csodálatos hatást. Végre elszánta magát, odalépett a kerti lak vadszőlöindából font függönyéhez s bátor kézzel fői emel te azt. A következő pillanatban már be is lépett. Nemesvary egyedül találta magát a kis fészekben. A paradicsom ajtajára nőtt sürü függöny újra elzárta a bejárást. A kis szobácskán meglátszott, hogy az imént még rendes vendégei voltak. A pamlagon . heverő gnirlande tölgylevelei még el se fonnyadtak; a piczi ablakpárkányon felejtett.,virágok még üdék voltak s az asztalkán talált gyümölcsöket alig néhány j óra előtt téphették le a fákról. — Elkéstem! — mondta egész hangosan a képviselő. — A kik itt laktak, azok alig egy-két órája távozhattak innen. De legalább láttam azt a fészket, melynek olyan nagy jelentősége van mind a négyünkre és szólhatok róla, ha majd szólanom kell. Nemesvary helyet foglalt a pamlagon s néhány perczig azzal a gondolattal áltatta magát: hátha az üldözött szerelmes pár valahol a közelben van s nemsokára visszatér. De ámitása nemsokára véget ért, mert az asztalkán ogy pénzes levelet talált. A levél a vendéglősre volt czimezve. Nemesvary a.nyitott levelet gyorsan végig olvasta. Az elsietett irás ezt mondta : — «Elutaztam. Ide van csatolva a lakás és az ellátás dija hét napról. Lehet hogy vissza fogok még térni a nyár folyamán. Addig is tagadjon meg felőlem minden felvilágosítást, ha talán kérdezősködni fognának utánam. Szulyovszky Bel la.» Nemesvary a legkritikusabb pillanatokban rendesen gúnyos mosolylyal hárította el magától a zaklatóbb érzelmeket. Most is ugy tett s gondosan visszahelyezte a levelet. — Hát elutazott. Ez az asszony sejt valamit, különben nem hagyta volna itt ezt a paradicsomot! Hanem azért még semmi sincsen veszve. «Szulyovszky Bellát» az igazi nevén bizonyosan odahaza fogom találni Budapesten. A képviselő visszatért a vendéglőbe. Az egyik szobából már kihányták volt a kukoriczát, mely rendes körülmények között a vendéget pótolja. Nemesvary behivatta a vendéglőst. A vendéglős magával hozta az eázét is : a feleségét. — Mikor indul vissza az első vonat Budapestre? — kérdezte nyugtalanul. — Holnap reggel kilencz órakor — felelte az asszony ravasz mosolylyal. — Ki utazott el ma a vendégek közül? — Senki, mert a mint tetszik látni nincs is más-vendégünk a nagyságos uron kivül. —• Bizonyosak benne ? — Persze, hogy bizonyosak vagyunk benne. — Hát a kerti lakban nincsenek vendégek ? — Nincsenek. Ott nyaralók vannak Bécsből. — Elutaztak ? — Nem. — Itt étkeznek a vendéglőben? — Sohase jönnek azok ide. — Rendeljenek nekem gyosan kocsit a legközelebbi városba! A vendéglős nem volt tisztában vendégével, a vendéglösné azonban kocsi után látott. Egy óra múlva Nemesvary már uton volt a legközelebbi vasúti állomáshoz, a hol aligha csalják meg a vonatok járása iránt. Még a következő órában indulhatott Budapestre. Előbb azonban a következő sürgönyt adta fel: — «Az elveszett paradicsomban már nem találtam senkit. Talán előbb odahaza lesznek, mint én. Még ma meg fog tudni mindent.* Nemesvary a sürgönyt Kovács Lászlónénak czimezte. • XIII. EGY' ASSZONY, A KI FELEJTENI AKAR. Mikor az asszony felejteni akar, akkor van legközelebb ahoz, hogy magamagáról is megfeledkezzék. Akkor nemcsak feledést keres, hanem megtorlást is s mikor bosííúállásra készül, önmagát veti oda áldozatul.