Esztergom és Vidéke, 1888
1888-05-17 / 40.szám
ESZTERGOM, X. ÉVFOLYAM. 40 SZAM. VASÁRNAP, 1888. MÁJUS 17 Vasutunk előnyei. Esztergom, május 16. X. Erre könnyen azt mondhatná valaki, hogy mindezek nagyon egyoldalii előnyök, melyeknek csak a gazdagok veszik hasznát, de miből éljen azután a szegény ember, a ki nem bir drága gőzgépet szerezni s emiatt munka , nélkül lesz kénytelen tengőoni, vagy a gyártulajdonos fehér rabszolgájává beszegődni, kinél alig kereshet annyit, hogy öreg napjaira valamit félretehessen, mig a gyáros az ő munkájából mcggazadszik? — felhozhatná a külföld példáját, hol a gyáripar pauperismust teremt, mely szülőanyja a socialismus és auarchismus minden állami s társadalmi rendet szétrombolással fenyegető eszméinek, a munkás zavargásoknak és azok vaudal pusztításainak. Ezen aggodalom azonban bármily indokoltnak látszik is, közelebbről tekintve, főleg a ini viszonyaink között, egészen alaptalan. — A gőzerő ugyanis nem von magához minden elvégezhető munkát, hanem hathatós segítséget nyújt az embernek a munka sokszorosításában és oly munkák elvégzésében, melyeket az ember különben nem bírna megtenui. Van azonban az emberi munkának még beláthatlan tere, a hol a gőzerő az emberi munkát soha nem fogja pótolni. A gőzerő ugyanis a munkának csak durvább részét végezi el, a mihez az izomerőuél egyéb nem kívántatik és ezt is csak korlátolt határok között: a mely munkáhaz ellenben gondolkodás vagy kéziügyesség kívántatik : ott a géperő az emberi munkát nem fogja kiszoríttatni. Egyszóval, a muuka könnyebb, nemesebb része mindig az ember tulajdona maradós igy nem lehet vesztessség reá nézve, hogy a kimerítő igavonó munkától megszabadul és hogy azt sokszoros mértékben a gép végezi helyette. Minél több azonban a gép által végezett nyers munka, annál több ember szükséges annak vezetéséresfinomítására s annál több más ember kap foglalkozást ezen munkások életszükségleteinek előállításában és a gyártmányok elárusitásában. A gyári munka tehát fokozott mértékben foglalkoztatja a földmivelőt, kézműiparost é* kereskedőt, sőt még a szellemi munkásokat is. Azon ellentét, hogy a szegény ember a géperőt meg nem szerezheti: eddigelé bírt némi alappal, mert a géperő megszerzése nagy tőkebefektetést igényeit és az csak a géptelep helyén volt felhasználható, tehát minden erőforrás előállítására külön géptelep felállítása kívántatott. — A mióta azonban a villamosság alkalmazása azt a bámulatos előhaladást tette, melyet a mult évtizedekben tapasztaltunk, azóta ezen aggodalom egészen eloszlott. A géperő nem a gazdagok kiváltságos tulajdona többé, hanem népszerűsítve van, köztulajdonná vált; megszerezheti, kibérelheti s műhelyébe vezetheti azt a szegényebb iparos is bármily mennyiségben olcsón és állandóan épugy, mint a világító gázt, vagy a vízvezetéket, előállíthatja azt a csekély tőkével rendi delkező iparosok társulata, vagy szövetkezete is és autiak munkaerejét feloszthatja tagjai között. Ezt az erő átvitelének nagyszerű találmánya teszi lehetővé, a villamos vozetékek segélyével. Most már egy egész város, vagy iparos csoport gópmuukájához elég lesz egy központi gőzgép, vagy más erőforrás, úgymint folyóvíz; szél stb. és az ezek által termelt erő villamgerjesztő gép és vezetősodrony segélyével, könnyen és olcsón elvezethető nagy távolságokra a hol befogható a varrógépbe, eszterga padba, fürészelő és számos más gépbe, továbbá felhasználható lesz világításra, tütésre s forralásra tetszés szerint. Mi több: a fel nem használt munkaerő sem vész kárba, hanem accumulatorokbau csekély vesztességgel összehalmozható s más alkalomra eltehető, akárcsak az ételmaradék. Ennek legjótékonyabb eredménye az lesz, hogy az iparos független lesz a nagy gyártulajdonos munkabérétől és önkényétől, maga szabhatja meg készítményének árát, mert maga is önálló gyáriparos lesz — kicsinyben. Ez tehát nem a munkás osztály elszegényülésére socialismusra s nihilismusra, hanem ellenkezőleg a munka s a tulajdon becsülésére s az állami s társadalmi rend megszilárdítására fog vezetni. Ez a kép ugyan még egy kissé eszményinek vagy legalább is túlzottnak látszik az avatatlanok előtt, pedig az a tiszta valóságot ábrázolja. A jövő iparának előrevetett élethű korrajza az : egy viruló erdőé, melynek csiraképes magvait, az uj találmányokat, a tudomány még nem rég hintette el a gyakorlati élet termékeny talajába, hol azok már több helyen kikeltek és nagybecsű érett gyümölcsöket teremnek. Ezen találmányok nemsokára hazánkba is át fognak plántáltatni, miként hajdan a szőlőtőke s a burgonya s ép oly általános elterjedést fognak nyerni. — Hogy azok alkalmazásánál a kőszéntelepek közelsége, vidékünknek mily. nagy előnyöket fognak nyújtani, azt mindenki elgondolhatja. Az ember akkor állatid a tökéletesség legmagasabb fokán, akkor lesz igazán ura a földnek, a mikor a ter-. mészeti erőket a földön miud szo4gálatába hajthatja s jólétének előmozdítására fordithaja. " % Esztergomi írók. (Folytatás.) 9. C s á k a K á r o 1 y. Született Esztergomban 1844. okt. 22-én. (>ymn. tanulmányait a f>-ik oszt-ig Esztergomban végezte, azután mint eszt. megyei növendékpap egy évot a pozsonyi Emericanumbau töltött, a bölcsészetet Nagyszombatban, a theologiát Esztergomban hallgatta. Fölszenteltetett 1866. jul. 25-én. Segédlelkész volt Uj városkán, azután lelkész Galgóczon, — Lipótvárott 1869-ig; ezen időtől 1873-ig nagyszombati főgymn. tanár. Ekkor a körmöczi áll. reáliskolához neveztetett ki tanárnak, 3—4 évi itt működése után trsztenai algymn. id. igazgató, majd 1887-ik évben a zsolnai algymn. rendes igazgatója lett. ií M Esitcrpí'JÍÍ5 4l iároiája. FÉLREVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE" számára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ(Tizenegyedik folytatás.) X. A KÍSÉRTET. A hullámok a révből szabadon bocsátott sajkát napról-napra beljebb terelték. Kovács László maga sem vette észre, hogy milyen végtelen változások estek rajta. í)e annál jobban látta ezt már előre is egy szép aszszony aggodalmas szeme. A női szemek belátnak a jövőbe, olvasnak a csillagokban s megjósolják a förgeteget, mely legkedvesebb virágaikat fogja összetépni. Eleinte' csak ugy indult a. dolog, hogy Kovács László Három napra utazott el a fővárosból. Kiküldték őt valahová valami országos dologbán, nagy megbízatással, de a feleségét egy szóval se vigasztalták meg az első hullámcsapás által okozott szakadásért. • A fiatal képviselő mohón sietett-politikai hivatása elé, nem sokáig vigasztalgatta a szomorkodó asszonyt, mert becsvágya már egyforma erős volt szerelmével. A kormány a dunai töltési munkálatokhoz küldte ki, a hol nagy szerencsétlenségek voltak napirenden. Zúgolódott a közvélemény meg a közönség s a kormány Kovács Lászlót szemelte ki a veszedelem legyőzésére. A gyorsan érkezett kiküldés nem adott hosszabb fontolgatásokra alkalmat s a fiatal képviselő előbb érkezet a veszedelem színhelyére, mint a hire. De senkise figyelt minden lépésére olyan éber szemekkel, mint a szép elvált asszony, a ki éppen az utazás napján hivatta föl magához a villa házmesterét s igy szólott hozzá: — ön mától kezdve minden titkot meg fog szerezni s Kovács képviselő cselédeit megvásárolja. Önnek még ma meg kell tudnia, hogy hová utazik holnap a képviselő. Bízom hűségében és ügyességében. A szolga alázatosan megcsókolta a szép asszony kezét s mestersége után látott. Eszternek igaza volt. Kovács elutazott. A mit a jótékony rendezőbizottságban tegnap elvétve hallott, az valónak bizonyult. A képviselő fiatalabbik inasát teljesen kibérelte a villa portása, ugy. hogy a fiatal asszony mindent megtudott. Még azt a levelet is látta, melyet Kovács elutazása~elötfc a feleségéhez intézett. Gyönyörrel olvasta. Hiszen jól esett neki az a fájdalom, melyet a képviselő fiatal felesége érzett, mikor ezt a hideg üdvözletet megkapta. . — ,«Mariskám! A. pályaházból üdvözöllek elutazásom előtt még egyszer s arra kérlek, hogy; tanulj meg egy kis állhatatosságot és nyugalmat, ha véletlenül nem jönnék haza épen három nap rnulva. Mindennap értesíteni foglak., Isten veled.» Eszter tisztában volt az elutazás tervével is, mert a képviselővel útra készülődő vén cseléd ; mindent elbeszélt a fiatalabbiknak, a ki pedig mindent eladott készpénzért a szerelmes asszonynak. Még aznap este levelet irt a jótékony rendezőbizottság elnökének. Megírta, hogy nem jelenhet meg ezentúl a tanácskozásokon, mert az orvosok levegő változtatást diktáltak reá. Otthon pedig lázas sietséggel készült útra, hogy elérje annak a férfinak a nyomdokát, a kinek olyan sok mondanivalója van. A villa házmesterének csak ennyit mondott : — Salzburgba utazom. Nagyon ajánlják az orvosaim. Majd megsürgönyözöm a többit. Addig is szerezzen minden napról uj tudósításokat Rudolftól, a képviselő inasától, a kit dusari kell megfizetnie barátságáért. De a szép asszony nem Salzburg, hanem az alsó Duna felé váltott jegyet. Háborgó szívvel ment üldözni azt a férfiút, a ki most nem utasíthatja vissza szerencsétlenségét. Másnap reggel már czéljánál volt. Egy harmadrangú vidéki városba érkezett, a hol minden idegen vendég nagy feltűnést szokott kelteni. A rozoga vendéglőben ezt a nevet jelentette he: —- Szulyovszky Bella, Bécsből. A kis város nyugodtsága már napok óta teljesen tönkre volt téve, mert az árviz veszedelmei még mindig emelkedtek. A város határaiban lázas izgatottsággal folyt a munkálat. Ezer és ezer ember küzdött földdel a víz ellen. A hatalmas hullámok pedig nem egyszer korbácsolták le a magas töltésen dolgozó katonákat és munkásokat. Nincs is szörnyűbb küzdelem, mint mikor az elemek pusztító erejükben párbajra kelnek egymással s mikor az ember hőssé válik, a mint a bősz veszedelmek ellen sikra száll. Az egész város népekint volt a töltéseken. A vendéglős nem is tudott volna látványosabb megtekinteni valót kínálni, mint az izgalmas töltés munkálatokat. Az újonnan érkezett szép vendég is egyenesen a töltéshez sietett, a hol a város hölgyei buzdításokkal lelkesítették a parasztokkal versenyezve dolgozó urakat, s a hol minden férfikar a teremtés fölséges napszámát rótta le. Nagy volt a tolongás és a zűrzavar. Epen ilyen alkalomra számitott. A szép Eszter nem a kétségbeesett küzdelmet, nem a létért való harcz hatalmas erőmegfeszitéseit, nem a szilaj hullámokat, nem a hősiség gyönyörű példáit nézte, hanem egy embert keresett az ezrek közül. Annak ott kell lennie, a hol legnagyobb a veszedelem. A félelmet fölülmúló kiváncsiság mindig vakmerővé teszi a nőket. Eszter odáig mert hatolni, a hová más nő már alig tartott. Pedig a ^eszedetern óráiban nem igen érnek rá a vakmerő szemlélőkkel sokat törődni.- Ilyenkor azok tűnnek föl, a kik leginkább résen állanak. A töltéseken nagy vihar lobogtatta, tépte fekete selyem ruháját s a nedves szél millió apró vizgyönygöt szórt a kíváncsi asszony arczába. Jobbra balra százan és százan temették azt a szörnyű rést, melyen pusztító lávasebességgel özönlött be a piszkos áradat. Itt folyt a legnagyobb küzdelem, itt volt
